Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-02-19 / 1307. szám
BÉRMUNKÁS 1944. február 19. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG A RAIN ORGAN OF THE I. W. YV. Előfizetési árai;: Subscription Rates: Egy évre ........ $2.00 jne Year .........................$2.00 Félévre ........................... 1U0 Six Months .................... 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ........ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alá jegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. ■------------------------------—---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- “ ’ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Megintették a finneket----------------- ».. (gb.) Cordell Hull, az Egyesült Államok külügyminisztere megintette a finneket, hogy ideje lesz kiállniok a háborúból. Az Egyesült Államok hivatalosan nem áll háborúban Finnországgal, noha ez az állam éppen olyan vazalusa Hitlernek, mint Románia, Bulgária vagy Magyarország és Oroszország ellen erélyesebb háborút viselt, mint azok. Az utóbbi időkben jövő hírek szerint a finn nép már nagyon is megelégelte a háborút és szabadulni akar nemcsak az országot megszálló német hadcsapatoktól, de a finn kormánytól is, amely az országot a németeknek kiszolgáltatta. Azelőtt az amerikai lapokban vagy az amerikai rádión ilyesmit nem lehetett hal.ani. Mindig csak a finn demokráciáról prédikáltak, amelyet az orosz zsarnokság el akart törülni. Az amerikai közvéleménynek soha nagyobb hazugságot még nem adtak be oly eredményesen, mint a finn demokrácia meséjét. Finnországot az első világháború győztesei, tehát Anglia, Amerikai és Franciaország szakították el Oroszországtól és függetlenítették azon célból, hogy a bolshevista Oroszországot védelmi gyűrűvel zárják körül. Az antant segélyével megalakult Finnországban a szociális- ták és liberális elemek voltak többségben, akik népjóléti reformokat akartak érvényre juttatni. Az ellenforradalom azonban nyomban megindult báró Carl Gustave Mannerheim vezetése alatt. Ez a Mannerheim a cári hadsereg generálisa volt és a cári korszak minden bestialitását alkalmazva törte le a finn forradalmat, megteremtette Európa ezen részében a fehér terror uralmát. Ez a Mannerheim mind a mai napig teljhatalmú diktátora Finnországnak. Miután minden fontosabb állami hivatalba a saját embereit rakta be, diktátor maradt akkor is, midőn valójában nem viselt állami hivatalt. Midőn az oroszok 1939-ben Leningrad védelmére a közelfekvő területeket kérték, felajánlva értük csere területeket, Mannerheim útját állta a békés megegyezésnek, újra átvette a fővezéri hatalmat és belevitte az országot olyan háborúba, amelynek végét előre lehetett látni. Az orosz ellenes propaganda minden erejével a finnek támogatására sietett és a rövid ideig tartó orosz-finn háború alatt az amerikai reakciósok krokodil könnyeket hullajtottak. Ennek a nagymérvű propagandának köszönhető, hogy Amerika nem üzente meg a háborút a finneknek, noha azok szövetségre léptek Hitlerrel. És most sem azért intették meg a finn kormányt, mintha megelégelték volna annak fasizta működését, hanem figyelmeztették, hogy ha hamarosan nem áll ki a háborúból, akkor a győzelmes vörös hadsereg keresztülszalad Finnországon és akkor a független Finnországról már bajosan lehet majd beszélni. Mannerheim támogatása beleilleszkedik abba az irányelvbe, amely vezérfonalul szolgált a Darlan, Badoglio, Franco és a többi kisebb-nagyobb fasiztákkal való szövetkezéssel. Mindaddig, amig az ilyen kimondottan fasizta vezérekkel az amerikai és az angol kormányok tárgyalásokat folytatnak, hatalmat és támogatást adnak nekik, kétségbe vonjuk ezen kormányoknak az IGAZI DEMOKRÁCIÁBAN való hitét. háborúban nemcsak a katonák, hanem a fegyvertelen polgárság milliói is hasonló sorsban részesülnek. Százezrekre megy az elpusztult gyermekek száma, kik a keresztény felfogás szerint még « nem is vétkezhettek és ime, mégis szörnyű szenvedésekkel bűnhődnek. Bizonyos Stephen Webster nevű káplán, aki az amerikai hadseregnél szolgált az afrikai és az olasz hadjárat alatt, rendkívül keserű hangú cikket irt az egyik protestáns folyóiratban. Ugy- látszik, hogy ez a káplán igen sok haldokló katonát látott, akik imádkoztak, de az ima nem igen használt. “Láttam, amint egy haldokló”, — irta a káplán, — “olyan hévvel imádkozott, hogy véres verejték ütött ki rajta. Úgy könyörgött az Istenhez az életéért. És mi volt a válasz? A legborzalmasabb halál. Legalább ne írnák és ne hangoztatnák annyiszor, hogy az imádkozás ennek, vagy annak megmentette az életét”. Úgy látszik, hogy ez a káplán látván a haldokló szenvedéseit megborzadt az isteni malaszttal való kereskedelemtől, mert ilyenféle kérdéseket tesz fel: Mit gondolnak az istenről azok, akik látják a haldoklók végtelen szenvedéseit, amit az imával nem lehet enyhíteni? És mit gondolnak azon szülők, akik hiába imádkoztak fiaik hazatéréséért, de azért megkapták a hivatalos Írást, ami igy kezdődik, “Mély sajnálattal tudatjuk, hogy....” És mit gondolnak azok ,akiknek gyermekeik, férjük vagy apjuk odaveszett a harcban, míg mások egészségesen térnek haza, amikor olyan odaadóan imádkoztak szeretteikért? Nem-e teszik fel ezt a kérdést, hogy Isten miért választotta ki éppen az övéiket? És miért pusztul el annyi ártatlan gyermek, hiszen azok még nem is vétkeztek, miért bűnhődnek tehát olyan szörnyű büntetéssel? Természetesen azok, akik a vallás révén gazdasági előnyöket élveznek, megfelelnek ezen kérdésekre. A felelet rendesen az, ne kutassuk az Ur rendeletéinek az okait, hanem csak higyjük. Valójában azonban ez a háború a vallás teljes csődjét mutatja. Mutatja azt, hogy az olyan természet feletti lényben való hit, aki az emberek sorsát intézi, már nem egyezik meg korunk tudományos felfogásával és csupán azért tartja magát, mert nagyon sokan élnek ebből az eszméből, tehát kitolják az életét annyira, amennyire csak tudják. ViSSZA NÉMETORSZÁGBA LONDON, feb. (ONA) — Ezerszámra megy azoknak a németeknek a száma, akik a ! háború előtt Ukrajnában éltek s akik most nyugat felé menekülnek, mert attól félnek, hogy | az oroszok megbüntetik őket, amiért a nácikkal együttműködtek. A lengyel “Dziennik Polski” nevű újság szerint ezek a me- | nek ültek most valahol Lengyel- I országban megakadtak, mert nincs elegendő közlekedési eszköz továbbszállításukra. A német hatóságok kevés élelemmel látják el őket és arra kényszerítik, hogy a front mögötti nehéz munkát végezzenek. Sokan teljesen lezüllötten és leron- gyoltan kóborlásra adták magukat. , A HÁBORÚ SÚLYA A DÉLI- GYüMöLCS TERMELŐKRE TEL AVIV, feb. (ONA) — Palesztina narancsipara nagy válságon megy keresztül és ha gyors segítség nem érkezik, a lakosság egy ötödének a kenyere forog kockán. A narancs és citrustermelők képviselői kijelentették, hogy ha a palestinai kormány nem vesz át azonnal 100 ezer tonna gyümölcsöt, a gyümölcstermelő ipar tönkremegy. Palesztina ugyanis szállítási nehézségek miatt elesett külső piacaitól. Az arab és zsidó termelők nem kevesebb, mint 80 millió dollárt fektettek bele munkájukba. A vafilas csődje (gb.) Az isteni eszmével kapcsolatos vallási kereskedelem háborús időkben mindig nagy fellendülést mutat. Ez nem csoda, mert a vallások általában azon az eszmén nyugszanak, hogy valami természetfeletti lény jutalmazza vagy bünteti az embereket, aszerint, hogy kit, hogyan kedvel. Akire haragszik, azt sok szenvedésben részesíti, sőt még az életétől is megfosztja. így tehát a hívők, — akiknek a száma a háború okozta fájdalmak következtében megszaporodik, igénybe veszik az isten jámbor szolgáinak, — mármint a papoknak a közvetítését, hogy az ur kegyeibe jussanak. Azonban minden imádkozás és papi közvetítés dacára is a háborúban igen sok ember esik el és még több lesz emberroncsá, akia egész életükön át szenvedni fognak. De a jelenlegi globális ELVINY1LATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir iák akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet, a szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. j E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi | munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkba' “LE A BÉR- iRENDSZERREL'* A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folvtassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalmi keretein belül
