Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-02-19 / 1307. szám
BÉRMUNKÁS •i <»ida< 1944. február 19. AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS. Ö MEGJEGYZÉSEI ŐSZENTSÉGE ÉS A FASIZMUS A papi berkekbe nagy a felháborodás, hogy is ne. A Szovjet kormány félhivatalos lapja azt a vádat emelte a pápa ellen, hogy az fasizta érzelmű, ki elősegítette és támogatta a fasizta uralmat Olaszországban és azért az olasz nép éppen úgy ellenségének tartja mint Mussolinit, vagy Badogliot, avagy őfelségét a királyt. Érthetetlen, hogy most egy ilyen köztudomású megállapi-1 tással szemben a klérus egyszerre olyan érzékeny lett. Mindaz ideig amig a fasizmus dögrovásra nem került, nem . csak őszentsége, hanem az j egész klérus szerte a világon [ szorosan együttműködött a fás- j izta uralommal. Ez a mindenkori uralommal való együttműködés, az egyházak, legyenek azok bármily felekezethez tartozók, mindegyik részéről be. vett szokás, amióta csak vallásos alakulások léteznek, csak abban az esetben fordulnak ellene, ha az uralkodó rendszer ; megakarja nyirbálni az egyház hatalmát, vagy nem veszi a szolgálatait igénybe az alattvalók lelki megfékezésére. Mussolinival teljesen megbékélt a pápa. Egyetlen intézkedését sem helytelenítette, a hóditó hadjáratait támogatta, dacára, hogy más katholikus népek ellen folyt az le — lásd az ethiopiai, spanyol és görög hadjáratokat. Francot, dacára annak, hogy a törvényes uralom ellen lázadt ,hogy a “pogány” arabokkal támadt a katholikus spanyol népre, nem csak nem átkozta ki, hanem anyagilag támogatta, a főpapság teljesen mellé állt, az egész világon a papság, Róma irányítására a véreskezü Franco mellett csinált hangulatot és végül őszentsége apostoli áldását küldte a spanyol népet legázoló lázadóknak, nem is beszélve arról, hogy a Franco tömegkivégzéseinél ott asszisztált a papság is, hogy a kivégzettek “lelkeit” mint az inkvizíció alatt “megmentsék”. Hitler ellen használt nagyon is enyhe tiltakozásait csak az egyház jogainak a megnyirbálása váltotta ki, de mindig kész volt arra, hogy megegyezzen a nácizmussal is, hogy ez nem sikerült teljesen, az nem a pápán, hanem Hitleren múlt, ki nem akarta kiengedni az oktatást a kezéből. De ha tiltakozott is Hitler egyház ellenes rendeletéi ellen, de nem volt szava a lengyel, belga, francia katholikus népek rettenetes üldözése és elnyomása ellen. A reakció élén a papsággal, a Szovjet lap jogos megállapítását isten ellenes merényletnek minősiti, holott mint a történelem folyamán annyiszor, most sincs semmi köze az isten hitnek a pápai hatalom politikájához, amelyet ma sem a Krisztusi szeretet, hanem a hatalom megtartása irányit, mint a történelem folyamán annyiszor. Kár érzékenykedni tisztelendő urak, ez csak a kezdet. Ahogy az idők jele mutatja, jönnek még keményebb igazságok is, azokkal szemben, kik a fasizmus testén lapultak ezideig. ELÉG VOLT A VITÁBÓL Hónapok óta élénk vita folyik a kormány árvizsgáló bizottsága és az uniók által kivizsgált áremelkedés között. A kormányszerv azt állítja, hogy az árak csak 15 százalékkal emelkedtek a háború alatt, tehát a Little Steel formula által engedélyezett 15 százalék béremelés azt teljesen fedezi. Ezzel szemben az uniók vizsgálata a teljes áremelkedést több mint kétszeresének állapította meg a kormányéval szemben. Nem tudom egyszerű ésszel felérni, hogy ennek a megállapítására miért kell egy ilyen hosszadalmas és bürokratikus vizsgálat és miért kell most azon rágódni, hogy melyik a helyes, mikor annak az eldöntése olyan egyszerű, hogy ahhoz még statisztikusokra sincsen szükség. Tessék csak elővenni egy újságot 1941-ből és egyet 1944- ből, ugyan azon a dátumon, felütni a hivatalos piaci árakat és mindenki, aki a legegyszerűbb számtani műveleteket érti, kiszámíthatja, hogy az élelmiszer árak emelkedése, több mint 50 százalékos. Erre a kormány statisztikusok azt mondják, igaz, hogy ez az áremelkedés fenn áll, de a házbér az éppen olyan magas, a szén, gáz, villany, közszállitás semmit, vagy alig emelkedett. A ruházati cikkek, szórakozás, stb. emelkedése is nagyon alacsony. Ha ezen megállapítás tény is, de az is tény, hogy a házigazdák nem adják meg a háború előtti szolgálatot, papi- rozás, festés, javítások, azt a lakó maga kénytelen megcsinálni vagy csináltatni. Ha a ruházkodás emelkedését vizsgáljuk, úgy mindenki tudja, hogy itt játszák ki legjobban az árszabályozást azzal, hogy a minőséget szállították le annyira, hogy itt az emelkedés, megközelíti az élelmiszer emelkedést. Végül a munkás fő kiadása, keresetének a 40-50 százaléka élelemre megy el, tehát ez érinti legsúlyosabban úgy, hogy az uniók által megállapított áremelkedés-teljesen helyes és a munkások jogosak arra, hogy a Little Steelen felül egy olyan általános béremelésben részesüljenek ,amely helyreállítsa a háztartásának az egyensúlyát. Amit a munkás túlórázással többet keres mint 1941-ben, azt elviszi tőle a government adóban, mig 1941-ben az átlagos munkás még adóivet sem töltött ki, addig ma a keresetéből vesznek el 20 százalékot, nem beszélve a más irányú háborús adózásról. Különben is a legnagyobb erkölcstelenség, a munkások keresetét korlátozni, befagyasztani, formulák alá helyezni, amikor a tőke kereseti lehetőségei korlátlanok, amikor az nem ritkán, amit a szenátusi bizottság megállapított, 7-800 százalékos haszonra dolgozik. A munkások már nagyon unják ezt a meddő vitát, ők oly arányú béremelést óhajtanak, amely elérte a megélhetési cikkek áremelkedését, de akarja azt is, hogy a nagytőke profit harácsolása korlátok közé kerüljön. Csak ezeknek a kérdéseknek a sürgős megoldása, nem pedig a sztrájk ellenes törvények biztosítsák a háborús ipar nyugodt termelését. AZ OROSZ AUTONÓMIA Egy heti mellébeszélés után, ma már az összes lapok, nagyon élesen foglalkoznak az orosz autonóm államok kérdésével és ma már rámutatnak arra, hogy nem szavazat szaporítás volt a cél, hanem megnyitása az útnak arra, hogy európai államok lecsatlakozhassanak a szövetségesekhez. A lapok pártállásuk szerint foglalkoznak a kérdéssel, de leszámítva egy pár liberális kolumnis- tát ,a cikkeknek túlnyomó többsége tajtékozik a Szovjetek ellen, amely “bolsevizálni” akarja nem csak Európát, de Ázsia egy részét is. Ezek a reakciós vitézek elfelejtik azt, hogy a Szovjetek csak egy ellen-sakk- huzást csináltak, mert hisz még decemberben ajánlotta Smuth tábornok, miniszterelnök, hogy az európai országok ,mint önálló államok csatlakozzanak az angolokhoz, legyenek tagállamok ,mint Canada, New Zeland, stb. ezzel ellensúlyozzák a Szovjetek megnövekedett hatalmát. A generális ajánlata nem volt más, mint az 1919 megismétlése, a Szovjetek körülkerítése. Igazán nem lehet a Szovjetektől olyan birka türelmet elvárni, hogy ma, amikor olyan erőt mutat, amilyent senki sem tételezett fel, amikor olyan borzalmas áldozatokat hozott akkor ölhetett kezekkel várja azt, hogy körülkerítsék és újra egy pár nagyhatalom inváziójától kelljen rettegnie. valótlant állítani. Persze ezt a szabályt ezek az urak nem veszik nagyon komolyan, de még nem tapasztaltam azt, hogy valaki annyira és annyiszor áthágná ezt a szabályt, mint Bridgeport házi újságja, a papok által szerkesztett “Mi Lapunk”. De még az újságíróknál is szigorúbban hangoztassák a papok, az ő egyenes, igazságos életformájukat. Ha a “Mi Lapunkat” nézzük, akkor furcsa fogalmaink lesznek az újságírói és a papi igazmondásról, mert ebben a lapban, amelyet papok szerkesztenek, csak elvétve jelenik meg irás — az egyleti és egyházi kalauzok kivételével — amely homlok egyenest ne ellenkezne a valósággal. Ezen a téren a többi papok közül a pálmát a főszerkesztő, Chernitzky atya viszi el, kit nyomon követ egy másik “iró” ki “Pá Pista” jelzés alatt ir. Ha a száraz “humorát” és a valótlan tartalmát nézzük, úgy erős a gyanúnk, hogy a főszerkesztő ur követ el ez alatt a név alatt is erőszakot az igazságon. Még emlékszünk arra, hogy egy rádió kommentátor, pár hónappal ezelőtt, alaposan ráhúzta a vizes lepedőt a mi vezéreinkre. Kereken megmondotta, hogy a magyar vezér urak, Horthy ügynökei, álruhás fas- izták, még a neveiket is felsorolta az urak eg'yrészének és a kezei között levő okmányokra hivatkozva, a kormány eljárását követelte ellenük. Nagy volt a felháborodás a megjelölt urak között, pörrel fenyegetőztek, első sorban Chernitzky atya, de mert a leközölt okmányokból azt látták, hogy Mr. • Gailmore bizonyítani fog, a pör helyett Washingtonba küldtek delegációt, amely után nagy jelentést adtak ki, hogy a “kormány teljes bizalommal van velük szemben és helyteleníti azt, hogy pöröljenek”. Két nap múlva az illetékes kormány szervek kijelentették, hogy az egész jelentés hazugság, még csak hasonlót sem mondottak, mint amit az urak jelentettek. Az európai helyzetet nézve, az oroszok e gyors lépése nagyon sikeresnek mondható. Egy cseppet sem lenne meglepő, hogy ha nem csak az európai államok egyrésze, de Kína is tagjává válna ennek a Szövetségnek. Ha a Szovjet a tervének a megvalósulása érdekébe, nem fog nagyon jobbra menni, akkor egy ilyen sikeres alakulás, nagyobb biztosítéka volna a békének, mint bármilyen Nemzetek Szövetsége és nagyban előre vinné a népek igazi testvériesülését és a munkásosztály felszabadulását, de azt csak a jövő fogja megmutatni, mert éppen ilyen lehetősége van annak is, hogy egy uj, minden eddiginél veszedelmesebb imperializmus alakul ki. “Újságírói TISZTESSÉG” Erre nagyon gyakran hivatkoznak a hivatásos újságírók, [ amelyek, már mint az újságírói I tisztességnek az egyik fő szabálya az, hogy nem szabad tudva Most hónapok múlva, Mr. Gailmore Bridgeporton tartott előadást Oroszországról, amelyről ez a Pá Pista is megemlék- szik, megírva azt a kis hazugságot újra, hogy annak dején Chernitzky csak azért nem pö- rölte be a rádió kommentátort, mert “washingtoni külügyi hivatal ellenezte”. Az aki a külügyi hivatalnak, minden magyar laphoz megküldött cáfolat dacára is fel meri melegíteni ezt az öreg ha- jzugságot, az nagyon lebecsüli [ az olvasóinak az értelmiségét, t oldalba rúgva a sokat hangoz- i tatott újságírói és papi tisztes- , séget. A hazugság szobrát nagyon jól eltudom képzelni úgy, hogy a fő alak papi uniformisba legyen, biblia helyett a kezében, az igazság ledöfésére tollat tartson. Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadse regébe?
