Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-02-19 / 1307. szám

1944. február 19. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN----------------------------(gb) ROVATA--------------------------­WESTBROOK PEGLER A rovat utóbbi számaiban az amerikai munkásság ellenségei­nek felsorolásával foglalkoz­tam. Megírtam, hogy a számuk igen nagy, mert a nagy tőké­sek, akiknek jólétük, vagyonuk és hatalmuk a munkások ki­zsákmányolásán alapszik, nagy összegeket költenek munkásel­lenes propagandára. Egész lé­giót tesz ki azoknak a száma, akik ebből a judás-pénzekből részt követelnek maguknak. A munkásellenes propaganda és minden ilyfajta aktivitás azt a termelési módszert védelme­zi, amelyben a termelőeszközö­ket nem a munkások, hanem csak a kisszámú munkáltató osztály bírja és ezen birtoklási jog alapján a termelt javak is ennek az osztálynak a tulajdo­nát képezik. A termelést végző munkásoknak bér alakjában csak egy részét adják vissza a termelt javaknak. A birtokuk­ban maradt rész a PROFIT, amely lehetővé teszi számuk­ra a kényelmes, élvezetes életet. A munkások természetes szin­tén kényelmesebb életre — az az magasabb életszínvonalra törekszenek, tehát mindinkább emelni akarják a termelésből rájukeső részt — remélhetőleg egészen addig, hogy a profitot teljesen kiküszöbölhetik. A munkáltató, vagyis a tu­lajdonos osztály védi a profi­tot és az azt biztositó mai rend­szert. A profit egy részét arra használja fel, hogy felfogad az osztályukon kívül álló egyéne­ket a mai rendszer dicsőítésé­re és másféle, sokszor fegyve­res védelmére. Ennek a véde­lemnek egyik részét képezi az a nagymérvű munkásellenes propaganda ,amit napilapjaink­ban tárnak elénk. Az amerikai sajtót teljesen a hirdető nagytőkések uralják. Ezért készséggel adnak helyet a mai rendszert dicsőítő Írások­nak, avagy támadják azon in­tézményeket és személyeket, amelyek, illetőleg akik a profit rendszert veszélyeztetik. Ezek között vezető szerepet visznek a munkás gazdasági szerveze­tek, az unionok. Miután az unionok a terme­lés szinterén támadják a profi­tot a magasabb bérek és jobb munkaviszonyokért folyó har­caikkal, egészen természetes, hogy a kizsákmányolok sokat költenek az unionok elleni harc­ra és jól megfizetik azt, aki ezen a téren hathatós szolgála­tot tud nyújtani nekik. Ebben az union ellenes aktivitásban nagy pénzeket lehet keresni, igy számosán életpályának vá­lasztották ezt a működési teret. Ezek között Westbrook Pegler újságíró viszi a vezérszerepet. HAMIS LOGIKA Pegler mint sport tudósitó kezdte újságírói pályáját. Kü­lönös tehetsége van a nyelvnek olyfajta használatához, amely­nél a tónus többet sejtet, mint ami adatot maga az 'iró szolgál­tat. Az adatokra nem támasz­kodó rágalmazás és mocskoló- dás az eleme, amit fokoz a me­részségével. Számos esetben rá­sütötték, hogy valótlanságokat ir, de az ilyesmit nem veszi tu­domásul. Pegler és számos más újság­író a cikkeiket nem bizonyos la­pok részére Írják, hanem egy szindikátus (vállalat) számára, amelynek a lapok előfizetői. Ily módon a szindikált újságíró cikkeit még az egymással ver­sengő lapok is hozhatják. Ter­mészetes, hogy a hirdetők párt­fogolt jának, Peglernek a cikkei igen sok lapban jelennek meg. Pegler Írásait állítólag napon­ként 8 millió ember olvassa, el­képzelhető tehát az a romboló munka, amit végez és tekinté­lyes lehet a jutalom is ,amit ily szolgálatokért nyer. Pegler módszere igen egysze­rű. A nagy tömegek számára ir .tudván azt, hogy az átlagos ember nem kutatja azt, hogy a romboló kritikát igazolják-e adatok, vagy sem. Általában az egységről az általánosra való következtetést használja, amely természetesen hamis eredményt ad. Magasabb iskolákban, ahol a logikát tanítják, kimutatják ennek a módszernek az érték­telen voltát ilyenféle példákkal: János zenész, Péter is zenész, Pál is zenész; János, Péter és Pál emberek, — az emberek te­hát mind zenészek. Pegler pontosan ezt a mód­szert vitte át az union ellenes propagandájába. Köztudomású, hogy a munkásszervezetekbe befurakodtak gráf terek és csa­lók, akik csak pénzszerzésre tö­rekszenek. Pegler kiszemeli ezeket a graftereket, rájuk mu­tat: Látjátok, Bioff, Brown, Fay, milyen svindlerek! A bí­róság is 'elitélte őket. De Bioff, Fay és Brown union vezérek. Ebből következik, hogy az ösz- szes union vezérek és tisztvise­lők mind ilyen grafterek és gazemberek, vagyis az egész union mozgalom csak a grafte­rek és gazemberek mozgalma, amitől a jóra való embernek tartózkodnia kell. FERDÍT, túloz és HAZUDIK Hogy annál hatásosabb le­gyen, mint már emlitettem, gyakran elferdít, nagyit, vagy merészen hazudik. Rágalmait, vádjait olyan ügyesen burkol­ja az általánosításba, hogy a megtámadottak nem tudják a bíróság révén felelőségre von­ni. Állítólag pár évig egy jezsu­ita középiskolába (high school) járt és talán ott szedte fel az alattomosságnak ezt a nemét. Kezdeti sikerein felbuzdulva és talán a nagy jutalomtól hajtva kinevezte magát az uni­onok elleni büntető ügyésszé. Úgy tünteti fel magát, mintha valami nagy, őszinte meggyőző­désű reformer lenne, akinek hi­vatása az unionok megtisztítá­sa. Azonban már csak a felüle­tes megfigyelő is észreveheti, hogy Pegler a tisztogatás örve alatt az egész munkásmozgal­mat szeretné kiirtani. Úgy tesz mint az az orvos, aki látván, hogy betegének a keze elsebe- sedett, mindjárt a beteg meg- mérgezését ajánlaná. Pegler a munka és a tőke kö­zötti harcnak csak egyik olda­lán áll, noha tiltakozik az ilyen kritika ellen. Azonban az ala­mizsnára való lesésről tanús­kodnak a “big businesst” dicsé­rő, egekig magasztaló írásai. Ezzel szemben soha meg nem említi, hogy a szakszervezetek és általában a munkásmozga­lom az utolsó negyedszázad alatt milyen nagy mértékben emelte a munkások életszínvo­nalát. Mi is elismerjük, hogy a szakszervezeteket sok kritika illeti. Azonban mindenki, akit a profit élvezői akár financiá­lis avagy propaganda révén még nem vásároltak meg, jól tudja, hogy az ilyen kritikának a'célja a munkás szervezetek­nek jobbá tétele és nem a le­rombolása. Mert az unionok megszüntetése újból visszahoz­ná a kémekkel és fegyveres őrökkel fentartott alacsony bé­reket fizető hosszú munkaidőt dolgoztató, remélhetőleg már örökre eltűnt korszakot. Uj helyzetek a német városok bombázásával WASHINGTON, feb. (ONA) — Németország, mely oly büsz­ke volt technikai fejlettségére, a bombázások következtében az ökörfogat korszakába sülyedt vissza. Hamburg lakosai még a beí­gért ökörfogatokat is nehezen várták decemberben, mikor a szemét eltakarítása nehezen megoldható városi problémát képezett. A bombázások következtében ugyanis óriási mennyiségű te­herautó és egyéb szállító és ja­vító eszközök mentek tönkre, elannyira, hogy egy, az Office of War Information-hoz befu­tott német sajtótermék azt ír­ja, hogy “Hamburg uccáit szét­szórt és el nem hordott szemét fedi.” A légi támadások egy másik nem várt eredménye az, hogy Németországban a sok uj rom közepette megnövekedett az ócskavas mennyiség. Egy svéd lap jelentése szerint a munka­erőhiány miatt a németek va­sat csak akkor használnak, ha lerombolt házak helyett újakat építenek. “így azután” — Írja a stockholmi “Affaerswerlden”, “a német vaskészlet egyelőre növekedőben van.” A Ruhr vidéken az értéke­sebb tárgyakat a bányák mélyé­ben rejtik el. Német jelentések mondják, hogy elhagyott tár­nákat száraz és meleg raktár- helyiségeknek rendezték be. Braunschweig környékén uj lakásokat épit a hatóság agyag­ból. Állami szakértők segítik tanácsaikkal a lakosokat uj há­zaik fölépítésében, amire az ál­lam azonkívül pénzt is utal ki. A házépítés ennek dacára is ne­hezen halad előre, mert a jö­vendőbeli háztulajdonosok uj otthonukat csak a napi munka után, este építhetik fel. A hannoveri Gauleiter a kö­vetkező rendeletet adta ki: Anyagtakarékossák szempont­jából fontos, hogy minden ren­delkezésünkre álló anyagot fel­használjunk építkezéseinknél; éppen ezért az uj épületek he­lyének megválasztásánál e kö­rülményekre tekintettel kell lennünk. A cél az, hogy minnél gyorsabban, minnél többet épít­sünk. Célszerűség és szépség tehát nem lehetnek szempon­tok, ha ezzel az építkezést kés­leltetjük. Azok, akik szükség­épületeket akarnak fölállítani, be kell, hogy bizonyítsák, hogy rendelkeznek a szükséges építő anyaggal és munkaerővel.” SZABOTÁLNAK NORVÉGIÁ­BAN IS LONDON, feb. (ONA) — Norvég körök hirt adnak arról, hogy a norvégiai német hatósá­gok a polgárőrség szolgálatot kiterjesztették az oszlói kikö­tői lerakodóhelyekre, továbbá a fővárosból elágazó összes va­sútvonalakra is. Az uj rende­let főcélja, hogy elejét vegye a hajók ellen irányuló újabb merényleteknek, miután decem­berben óriási robbanás rázta meg a kikötőt és számos hajó és hadianyagraktár repült a le­vegőbe. A polgárőrök három óra hosszat kötelesek szolgálatot teljesíteni és még akkor sem hagyhatják el helyüket, ha egy­általán nincs hajó a kikötőben. A rendelet megszegése súlyos büntetés alá esik és a polgár­őrök" életükkel felelnek a hajók biztonságáért. A norvég információs iroda szerint a norvég földalatti moz­galom a polgári őrszolgálat tö­meges megtagadását kezdemé­nyezte, mert ez a szolgálat, mint mondják, nem egyéb, mint a norvég férfiak álcázott moz­gósítása. Olvasás után, adja la­punkat más magyar kezébe! "Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" \y * W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága W * W

Next

/
Thumbnails
Contents