Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-02-12 / 1306. szám

1944. február 12. BEK xVl üNKÁS 7 oKla JEGYEZD MEG... (Yi.) Az olaszországi pártok egy közös gyűlésen Bari-ban el­csapták Emmanuelt, a királyt és követelik, hogy vegye azt tudomásul, hogy nincs többé szükség rá. Most még az ame­rikai-angol urakkal kell ezt ne­kik megértetni. A szerbek királya Péter már okosabban tett. Hajlandónak nyilatkoztot Stalinnak örök hű­séget esküdni, ha Stalinék vi­szont elfogadhatónak nyilvá­nítják. Ugyanis Dr. Bozhidar Purich, Péter külügyminisztere, baráti és fegyver szövetséget ajánlott fel Stalinéknak. De a választ rövid, velős volt, “kö­szönjük, nem kérünk belőle”. A náci települők, akiket Hit­ler 1940 tavaszán a Baltik álla­mokból haza telepitett és azt mondta nekik, hogy “Már né­metek lesztek és nem esztek”. De 1941-ben megint Esztoniá- ba telepitettek vissza, most új­ból németek lesznek és nem esznek. Ugyanis most már nem települők, hanem menekülők lettek. Hitler, aki többször halott­nak nyilvánította a vörös had­sereget, a legújabb ünnepi be­szédében éppen olyan lehető­nek látja az elpusztult vörös hadsereg győzelmét, mint a verhetetlen náci hadsereg győ­zelmét. Valószínűleg Votan, a german hadak istene megsúg­ta neki az igazat. Minden ut keresztezésnél, a gyorsvonaté az elsőség. Azért igyekeznek az oroszok is visz- szafoglalni az ilyen vasút ke­resztezéseket. A japánok éppen olyan bru­tálisak voltak az utóbbi 12 év­ben a kínaiakkal szemben, mint most az angol és amerikaiakkal szemben, a különbség csak az volt, hogy akkor mások lábára húzták azt a vascipőt, melyet az angol-amerikai tőkések jó pénzért eladtak nekik. Amig a magdenburgi tűzol­tók Berlinben 76 milera oltot­ták a tüzet, saját városuk leé­gett. Ezek a németek csak nem tudják megtanulni, hogy ne menjenek a más udvarára sep- regetni, amikor a saját portá­juk sincsen rendben. Ford üzemvezetősége úgy akarja a munkából való kima­radást orvosolni, hogy minden­kit haza küld szombaton. Ezt a Willow Run-i bombázó gépte­lepen gyakarolja. Úgyis egy né­hány, leginkább nő, azzal az okkal marad otthon szombaton, hogy takarítani és vásárolni kell, igy a nagy szivü Ford, le­akarja jA, gyárat zárni szombat­ra egészen. Nem csoda az ilyen bölcs ha­tározat hozatala, most már a Henry Ford II, a fiatal unoka, vezeti a gyárat, akit a hadse­regből direkt erre a magasztos és nagy ész gyakorlatot kö­vetelő pozícióra engedték ki. A nagy lapok azt hirdetik, hogy Ramirez, az argentínai diktátor megtérésével, sok em­beréletet megmentenek. Való­színűleg Ramirez és társainak az életét. Most már nem Rami­rez megy a pokolba, hanem az ellenségeit fogja a földi pokol­ba, börtönökben tartani. A nagy lapok szerint mindig a munkáltatóknak van igazuk, amikor a munkások bérharcba ’•ényszerülnek. Az éremnek két oldala van és minekünk a mun­kás oldalt kell nézni. A szerint a munkásoknak van igazuk. Ne­künk erre van bizonyítékunk is. Amig a megélhetés 38 száza­lékkal drágult, a munkabér csak 10 százalékkal ment fel. De még azt is kiherélik. A háború pokol melybe a munkásokat küldik és hogy egyforma sorsba juttassák a munkásokat, az iparokban is poklot akarnak csinálni és ezt akarják, mint demokráciát fel­tüntetni. A kacskaringós, indirekt ut hosszabb és veszélyesebb a cél­hoz, mint a direkt egyenes ut, melynek a felismerése, egy- szersmint felszabadulást is je­lent. Ne térj a rossz útra. ÉPITŐGÁRDA 1943-44. évre A. Alakszay, Los Ang...... 5.00 G. Barca, Bridgeport ......12.00 J. Bischof, Akron ........... 3.00 J. Bodnár, Bridgeport .... 5.00 J. Buzay, Cleveland ..... 9.00 P. Csorba, New York ....... 5.00 M. Danka, Cleveland ........ 5.00 L. Decsi, Akron .............. 6.00 St. Detky, Phila................ 6.00 J .Duschek, Nutley ......... 2.00 J. Engli, Cleveland ...........12.00 L. Fishbein, New York .... 6.00 J. Farkas, Akron .............. 5.00 T. Fodor, Cuyahoga Falls 9.00 L. Fülöp, New York ....... 3.00 T. Gereb, Cleveland ......... 7.00 P. Hering, Buffalo ......... 3.00 J. Kollár, Cleveland .......... 5.00 E. Kovách, Cleveland ....... 4.00 T. Koszány, Saratoga Sp. 12.00 A. Kucher, Pittsburgh .... 5.00 A. Lelkó, Pittsburgh ....... 5.00 J. Lengyel, New York .... 1.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 5.00 J. Mogor, Cleveland ....... 1.00 A. Molnár, Cleveland ..... 6.00 J. Munczi, Cleveland ___ 4.00 G. Nagy, New York ...... 1.00 J. Nagy, New York ....... 1.00 J. Pataky, New York ....... 5.00 P. Pika, Chicago ............... 5.00 J. Policsányi, TriacÄlphia 4.00 L. Rost, Phila ................. 5.00 M. Simko, Pittsburgh ..... 3.00 M. Stefankó, New York .... 4.00 A. Székely, Cleveland ..... 5.00 J. Spisák, New York ..... 2.00 IJ. Szilágyi, Cleveland ..... 5.00 | J. Varga, Cleveland ___ 4.00 G. Vaszkó, New York .... 2.00 Jos. Vizi, Akrbn ............... 8.00 J. Záía, Chicago ..... 5.00 T A R C A A peches kísérlet Irta: Karinthy Frigyes Fogadós: (gyertyával a ke­zében bevezeti Bergert): Tes­sék ez a szoba. Berger: Ejnye de ismerős ne­kem ez a szoba. Mintha már aludtam volna itt egyszer. Fogadós: Az lehet, kérem. Nagyon jó szoba, és a Mukival ne tessék törődni. Berger: Miféle Mukival? Fogadós: A Mukival. Mi már csak Mukinak nevezzük, kérem alássan. A Muki az egy haza­járó lélek, aki egy éve minden éjszaka bejön ebbe a szobába. De nem bánt senkit, csak kö­rülnéz, csóválja a fejét és el­megy. Az utazó urak, akik itt aludni szoktak, már jól ismerik és megszokták, nem törődnek vele és ők is csak Mukinak hív­ják, mert az eredeti nevét elfe­lejtették már. Berger: Hazajáró lélek? Fogadós: De mondom, na­gyon csendes, nem bánt senkit. Berger: Na, nekem mendegy, ha maga szavatol érte, hogy nem bánt, miattam jöhet. Nem csinál lármát ? Fogadós: Mondom, derék, csöndes ember a Muki. Egy ki­csit kopog, egy kicsit hörög .... Berger: Hörög?.... Fogadós: Nem nagyon. Ké­rem, azért a pénzért, amit ez­ért a szobáért fizetni tetszik, nem adhatok több kényelmet. Berger: Jó, jó. Csak azért kérdem, mert álmos vagyok. Fogadós: Tessék csak nyu­godtan lefeküdni. Sok kifogása van az urnák. Berger: Na ja, lefeküdni, azt fogok. Ha a Berger álmos ak­kor a Berger lefekszik. Fogadós: Alászolgája, Ber­ger ur. Berger: Maradjon egészséges Stein ur. Aztán reggel keltsen fel korán. Berger (egyedül, ásít .nyúj­tózkodik) : Aoiá.... De álmos vagyok. Pedig még össze kelle­ne írnom a holnapi tippeket. (Noteszt vesz elő.) A körömcsi­szolókkal elmegyek a Weiszhoz — ahá, itt van a Kuncsák.... ez is meglesz.... holnap lesz ez?.... persze.... (Közben vetkőzik és lefekszik.) Mi is van ma? (Né­zi a noteszt.) Szeptember har- mincadika.... ohó!.... hiszen ez egy nevezetes nap, hiszen hol­naptól kezdődik a régi időszá­mítás újra. .. hány óra is van csak?.... (Közben lefeküdt az ágyba, a nachtkaszliról elveszi az órát.) Tizenkettő lesz mind­járt, most van a nagy pillanat, az órákat egy órával vissza kell igazítani... (Igazítja.) így.... most jól van, most tizenegy lett belőle. .. ez is megvolna. (Ásít.) Aoiá.... de álmos va­gyok... (Elfujja a gyertyát) oiá... (Kopogás) Na? Was ist das?.... Ahá persze ez a Muki lesz. (Kopogás) Ennek is most jut eszébe. (Nyugodtan fekszik hallgatja a kopogást.) Na jó, jó, herein. Mit kopog annyit? Muki hangja (kívülről, siri hangon): Minden jó lélek di­csérje az urat. Berger: Schon gut, jól van. Herein! Hogy kell beszélni ezek­kel a kísértetekkel? (Kopogás, hörgés.) Most meg hörög. Na, i jöjjön már be Muki. Muki (fehér lepedőben, kísér­teties léptekkel bejön, megáll a szoba közepén, hörög). Berger (az ágyból, felhúzott paplan alól): Jó estét Muki ur. Muki (siri hangon hörög). Berger (álmosan) : Ne zavar­tassa magát, Muki ur. Nem ha­ragszik ugy-e, hogy nem kelek fel, de nagyon álmos vagyok. Csak hörögje ki mágát, egész nyugodtan, mint otthon. Muki (hörög). Berger: Hm. Mondja csak, Muki ur, ha nem sértem kérdé­semmel, meddig tetszik marad­ni? Muki (hörög). Berger: Nem mintha nem látnám szívesen, de nagyon ál­mos vagyok. Meddig szoktak maradni maguk kisértetek? Muki (hörög). Berger: Hm. Mondja csak, Muki ur, muszáj magának hö­rögni ?Nem mintha nem elég jól hörögne, de kicsit álmos va­gyok. Nem lehetne az egész dol­got hörgés nélkül csinálni? Muki (hörög). Berger: Ejnye, de pedáns kí­sértetnek tetszik lenni. így nem lehet aludni. Legalább mondja már meg, miért kisért maga ausgetippelt ebben a szobában? Muki (siri hangon): Tudd meg, balga halandó, engem a földi életben a peches Blum- feldnak hívtak. Berger: örülök. Berger va­gyok. Muki (siri hangon): Melyik szakmánál ? Berger: Női felsőrész. Maga is ? Muki (természetes hangon): Akkor elmondom magának a történetemet. Berger: De nem lesz hosszú, kedves Blumfeld ur? Muki: Figyeljen rám. Engem földi életemben azért hívtak a peches Blumfeldnek, mert nem volt az a kártyajáték, amin én ne veszítettem volna. Ha ne­kem makaóban nyolcam volt, az ellenfelemnél feltétlenül ott volt a blank kilences. Ha nekem alsósban volát volt a kezemben, akkor kisült, hogy el van oszt­va a kártya. Ha nekem lórum­ban vérlapom volt, király kez­désre, akkor maga mérget ve­hetett rá, hogy az egyiknél ott volt a négy felső és össze kel­lett csapni a kártyát. Berger: Szegény ember. Muki: Ma két éve ebben a szobában leültem kaszinózni egy utazóval; nagy pénzbe ját­szottunk. Az utolsó mesternél feltettük mindketten, ami ná­lunk volt. Most vagy soha! A második kiosztásnál én vagyok a vorhand — tudja mi feküdt lent? 1 Berger (érdeklődve): Na? Muki (siri hangon) : A nagy kaszinó, meg három ász. Berger: És magánál ? Muki: Nálam egy tizes, a kis kaszinó, meg a negyedik ász. Berger: A szép. Két táblával, az kilenc ütés. Muki: Nekem mondja? Meg volt nyerve a parti. Felorditot- tottam, lecsaptam a lapra és ab­ban a percben lefordultam a székről. Megütött a guta. (Hö­rög) Berger: Az pech. Muki: Nekem mondja? Éle­temben egyszer van szerencsém

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents