Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-02-12 / 1306. szám

bérmunkás 1944. február 12. “Megbocsájt, de nem felejt” “Ezt a háborút azért folytat­juk, hogy ne legyen többé há­ború” hangzott el már számta­lan esetben ez a nagy kijelen­tés, a háborús országok irányí­tói részéről. Mi jól tudjuk azt, | hogy még ha ezek a kijelenté­sek jóhiszemüek, ha hangozta­tó.] uk őszintén hiszik azt amit mondanak — ami nem minden esetben áll fen — nem egyéb mint egy jámbor óhaj, mert ha meg is semmisül a hitleri dög­vész, ha a nácizmus elpusztí­tását nem követi alapos társa­dalmi változás, amely megszün­teti a" gazdasági ellentéteket, akkor háború újra lesz és a technika fejlődésével, mindig pusztitóbbá fog az válni. A most folyó háború, olyano­kat hozott egy táborba, akik azt megelőzőleg egymással szemben farkas-szemet néztek és ha a mai szövetségeseket nézzük, akkor azt a régi köz­mondást kell alkalmazni, hogy “megbocsájtott, de nem felej­tett”. Együtt harcolnak a kö­zös veszedelem ellen, de azért egymást is sanda szemmel né­zik. Természetes az, hogy pél­dául a görögök nem felejtették el azt, hogy az ellenük irányí­tott háború haditervét Badog- lio marshall dolgozta ki. Az ethiopiaik sem felejtették el a törpe királynak, hogy miután Badoglio parancsnoksága alatt a fasizta hordák lebombázták, tankokkal, gázzal elpusztították a mezitlábos hadsereget, éppen úgy mint a fegyvertelen civil lakosságot. Az olasz király Ethiopia császárává koronáz­tatta magát. A csehek sem fe­le jetették el, hogy amikor an­gol-francia jóváhagyással Hit­lernek az első áldozataivá vál­tak, á lengyel kormány is be­állt a hulla rablók közé. : De ezek kis nemzetek, akik­nek nem sok beleszólásuk lesz a dolgok háború utáni elrende­zésébe, de a főszövetségesekben a nagyhatalmak között is élén­ken él a “megbocsájtás, de nem feledés” elve. Az angol-ameri­kai reakció nem is csinál titkot abból, hogy meg van rémülve attól a hatalmas erőtől, ame­lyet az orosz Szovjet Hitler el­leni harcában kimutatott és hangosan hirdeti, hogy meg kell gátolni Európa bolsevizálá- sát. Mesterségesen szítják az ellentéteket, rémitően fáj a szi­vük a kis nemzetek független­ségéért és azt óhajtják, hogy a Szovjettel szemben a két szö­vetséges nagyhatalom garantál­ja a Baltik államok: Lativa, Lett és Észtország, Románia, Finnország, de főleg Lengyel- orszgá függetlenségét. , Nem azért van ez a hangos száj hősködés, mintha ezeknek az uraknak annyira szivén fe­küdne a fenti országok sorsa, koránt sem, csak egyszerűen nem felejtik el azt, a Szovjetek minden jobbra tolódása dacára sem, hogy ott a kapitalizmus 25 éve megszűnt és hogy a Szovjetek győzelme nem csak a nekik oly szimpatikus naciona­lizmus pusztulását jelentené, de joggal tartanak attól is, hogy a fasizta igától megszabadult országok népei egyúttal a kapi­talizmustól is megakarnak sza­badulni, amely nem csak az ot­tani befektetéseket veszélyezte­ti, de kihatással lenne az ang­liai és amerikai viszonyokra is. A Szovjet is bizalmatlan. Az I oroszok sem felejtenek, Nem 1 felejtik el, hogy forradalmuk ügyét olyannak tekinti, amely már el van intézve, ő egyszerű­en megszüntette a zárlatot. Lengyelországgal szemben, meg ragaszkodik az úgynevezett Cu- oson vonalhoz, amely szerint a Szovjeteket illeti a fehér orosz és ukrán nép által lakott terü­letek. A lengyel kormánnyal sem akar tárgyalni. Neki sem felejti az 1921-es támadást és szemére hányja, hogy a Szov­jet által elbocsájtott és felfegy­verzett lengyel hadifoglyokat, nem engedte az orosz fronton Hitler ellen harcolni, l^nem Egyiptomba szállitatta, a Szov­jet szerint azért, hogy a hábo­rú után a Szovjet ellen használ­ja fel. Bizony ahogy ma állnak a dolgok, nem lenne csodálatos, ha a Hitler elleni háború után egy Szovjet elleni háború törne ki, mert ma már kétségtelen, hogy a Szovjet nem hagyja ma­gát elzárni a világtól. Jégmen­tes tengeri kikötőit akarja visz- sza és ezt még a lengyel kor­mánnyal szemben is érvényre fogja juttatni. Ezek az ellen­tétek már ma fennállanak. A bizalmatlanság már ma meg van és ha a közös harc befeje­ződik, akkor az ellentétek foko­zódni fognak, a fegyverkezés újra megindul, uj szövetségesek alakulnak és Hitler leverése Után ott állunk, ahol voltunk, ha csak a munkásosztály fel nem ébred és meg nem szünte­ti a háború okát, a profitrend­szert. Kovách Ernő után Anglia, Amerika, Francia i és Lengyelországok kormányai voltak azok, akik az ellenforra- : dalom tábornokait, Kolcsak, De- ’ nikin, Wrangel és Pét jura had­seregeit felfegyverezték és pénzelték, sőt maguk is meg­próbálkoztak invázióval. Nem felejtik, hogy a “kommunizmus mételye” ellen egészségügyi határt vontak, mesterségesen feltámasztott kis államokkal vették körül és hogy a háború és az ellenforradalmak által le­gyengült Szovjetektől Lengyel- ország olyan területeket vett el erőszakkal, amelyet még a ve­le ellenséges békekonferencia is a Szovjetek területéül java­solt. De nem felejtik és bizal­matlanul nézik a jelent is. Franko, a spanyol fasizta hó­hér csapatai harcolnak az oro­szok ellen. Franko az Ameriká- j ból és Dél-Amerikából kapott j Hitlernek olyan nagyon szűk-' séges anyagokat Németország- • nak szállítja le. Davára ennek és hogy Franko nem csinált tit- j kot a tengely barátságából, mig Hitlernek jól ment, Ame­rika és Anglia baráti viszonyt tartott fen vele. Nem felejtik Darlant sem, sem azt, hogy amig a tényleg harcoló és erőt jelentő Szabad Franciák meg­bízottait nem ismerték el kor­mánynak még ma sem, addig’ az erőtlen, az olasz nép által gyűlölt királyt és Badogliot si­ettek elismerni. És dacára an­nak, hogy a hadviselő félként való elismerésnél kikötötték azt, hogy a kormányt demokra­tizálni kell és minden volt fas- iztát el kell távolítani a hiva­talokból, ebben az irányban sem történt semmi sem. Amig a magyar Ottó, a fran­cia Badoglio barátkozásban a Szovjet megelégszik a tiltako­zással, addig a Baltic államok és az a disznó elszalad a pén­zemmel! Hát lehet igy nyugod­tan feküdni a sirban. Nem ked­ves uram, ezt nem kívánhatja tőlem. Azóta minden éjszaka pont tizenkettőkor kiszállók a sírból és eljövök ebbe a szobá­ba. Még eddig nem láttam azt a csirkefogót, de egyszer rá fo­gok találni és az a lelkemnek diadalmas napja lesz! Le fog­juk játszani a partit és ide fog­ja adni a pénzemet. Egyszer csak visszajön ide.... Berger: Nana.... az nem biz­tos. Muki: Dehogy nem. .. Várjon csak. .. (Odamegy az ágyhoz, lehúzza a paplant. Felordit.) Maga az! Berger: Hát.... ha már úgy eltalálta, minek tagadjam ked­ves Blumfeld ur, én vagyok az. Pechem van. Hogy van azóta, mióta utoljára láttam? Nagyon megijesztett. Muki: Nix hogy vagyok. Végre ráakadtam! Nem hiába kisértettem két évig. (Lázasan keresgél a lepedőben, kártyát szed elő, leül a nachkasztli mel­lé.) Tessék. .. tessék lejátszani (Lázasan rakosgatja a kár­tyát.) Nálam volt a pik tizes.... a pik kettes. .. magánál a treff nyolcas.... Berger: Nem nyolcas, hetes. Muki: Hallja, Berger.... ne okoskodjon!.... Nekem nincs időm. .. Az első kakasszóra ne­kem el kell menni.... Most ti­zenkettő van, még tiz percet maradhatok. Berger (hirtelen felül az ágyban) : Mit beszél? Hány óra van most? Muki: Tizenkettő! Hát meny­nyi lenne? Én csak tizenkettő­kor lehetek itt. Berger: Brühaha! Hehehe! Muki: Mit röhög, maga mar­ha? Berger: Hahaha... hehehe... jaj, hogyne röhögnék. Na ma­gának pechje van, Blumfeld! Muki: Mit beszél? Berger: Tudja, mi van ma? Muki: Bánom is én! Nekem mindegy. Berger: Magának mindegy? Hát hallgasson. Ma szeptem­ber harmincadika van. Muki: Hát aztán? Berger: Ma lépett életbe a régi időszámítás. Az összes órá­kat egy órával vissza kellett igazítani. És most nem tizenkét óra van, hanem tizenegy. Tes­sék idenézni. (Mutatja az órát) Muki (hebeg): Mi. .. mit be­szél ? Berger: így van, kedves ba­rátom. Muki (felugrik) : Igaz ez ? Berger: Olvassa el a lapok­ban. Muki: Jézus Mária... hiszen akkor nekem ... nekem nem sza­bad itt lennem. .. nincs engedé­lyem.... rettenetesen megbün­tetnek.... hiszen nekem csak ti­zenkettőkor szabad jönni.... Berger: Mondom, hogy pech­je van. Muki (felkapja a lepedőt) : A ménkű csapjon bele.... aki kitalálta... rohannom kell... hallja Berger... várjon egy órát.... visszajövök ... Berger (kiugrik az ágyból): Sajnálom, nekem sietni kell.. . féltizenkettőkor megy a vona­tom. Muki: De visszajön még ide? Berger: Aligha hiszem.... kül­földre megyek. Muki (homlokát veri): A peches Blumfeld! A peches, peches Blumfeld! FELÜLFIZETÉST ADTAK Február 1-ig: M. Márkusz, Martins Ferry 2.00 F. Zsámár, Phila ............. 6.50 Szilveszter Est, Phila __61.00 J. Szalay, So. Bend ......... 2.50 L. Földi, Chicago ............. 3.50 S. Weiss, Jack. Heights. .. 1.50 J. Bózváry, Schenectady .. 4.00 J. Ellis, So. Bend ............. 2.00 Szilveszter Est, Cleveland 68.81 St. Hornyák, Phila ........... 2.50 Mrs. L. Máté, Chicago .... 1.35 Eleanor Kohn, Chicago .. .50 Mrs. J. Maar, Chicago .... 1.00 Mrs. G. Korcsek, Cleve. .. 1.00 Lapolv. Detroit (party) ..25,00 J. Bényei, Cleveland ___ 1.00 G. Rezsonya, L. Angeles 1.35 Mrs. J. Bercsa, Cleveland .60 J. Munczy, Cleveland ....... 2.50 I. Pollák, New York ....... 5.00 F. Mészöly, Flushing ....... 1.00 M. Kurucz, Cleveland ....... 1.00 J. Widlicska, Cincinnati .. 2.00 J. Soos, Newark ............... 2.50 St. Győrfy, Chicago ............50 J. Pásztor, E. Chicago .... 1.35 IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése Olvasás után, adja la­punkat más magyar kezébe!

Next

/
Thumbnails
Contents