Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-02-12 / 1306. szám
z oiaai BÉRMUNKÁS 1944. február 12. Pénz és politika (a.l.) A háború közepette is felmerülnek azok a politikai egyenetlenségek, ahelyett, hogy az országot egyesítenék a kitűzött cél elérésére, széthúzás észlelhető az egész vonalon. Nagyon sokszor megírtuk már a múltban, hogy semmilyen politikai párt nem képviselhet egységet, még akkor sem, ha elvialapon valahogyan tessék-lássék meg is egyeznek. Mert tudvalevő dolog, hogy mindennek hátterébe a gazdasági érdekek a mozgató erők. Ha mostan a mindennapi események nyomán megfigyeljük ezt a politikai egyenetlenséget, ami ma ebben az országban oly élesen nyilvánul meg, azt kell, hogy megállapítsuk, hogy az uralkodó osztálynak nem igen szolgál megelégedésére a jelen adminisztráció. Nem pedig azért első sorban, mert a mai adminisztráció, ha talán nem is lépett fel erélyesen a nagytőke túlkapásai ellen de mégis elkövették az uralkodó osztály (értsd alatta a kapitalizmust) ellen azt a sarkalatos hibát, hogy törvényileg biztosítsák a munkásoknak szervezkedési jogaikat. Azonkívül azok a társadalmi reformok, amelyeket a jelen adminisztráció életbe léptetett, sehogyan sincs tetszésére, a mindig teljhatalmú, úgyszólván brutalitásokban felülmúlhatatlan amerikai tőkéseknek. A legérzékenyebb részén találta az amerikai nagytőkét, a munkásoknak szabad szervezkedési joga. Nem is felejtik el ám soha és állandóan feszítsd meget kiabálnak a “New Deal” ellen. A nagytőke által kitartott sajtó és a monopolizált rádió, állandóan úgy nyilatkoznak, hogy az amerikai népnek már elege van a “New Deal”-ből. Természetesen az amerikai nép alatt, kiknek ez a véleménye az ipari mágnások véleményét nyilvánítja. Ha mostan a honatyák gyerekes csatározásait figyeljük, akkor azt látjuk, hogy az egész nem egyéb, mint politikai manőverezés. Az a sok eltöltött idő és politikai handabandázás, amit ma a honatyáink elfecsérelnek a katonai szavazatok körül, nem bizonyít semmi mást, mint a jövő választásokra szóló előcsatáro- zást ,aminek hátterébe gazdasági kérdések vannak. Vannak az Egyesült Államokban még a politikai demokráciát is nélkülöző államok — a délen — ahol sem a nincstelen proletároknak, sem a fekete benszülötteknek egyáltalán nincsen szavazati joguk. Azon felül ezekben az államokban minden polgár csak úgy gyakorolhatja szavazati jogát, ha minden egyes szavazási alkalomkor egy bizonyos államilag megszabott összeget befizet, hogy szavazhasson. Ez az úgynevezett Poll-Tax. Ezekből azután kitudódik az a turpiság, hogy a déli államok “honatyái” miért ragaszkodnak olyan nagyon ahhoz, hogy a katonák szavazatait ne az Egyesült Államok kormánya intézze, hanem minden állam kü- lön-külön. Mert, ha maga a kormány intézné, úgy minden katona, aki a 21-ik életévét betöltötte, még akkor is ha fekete bőrű, szavazhatna, amig az állami szavazáson ezeknek nincsen szavazati joguk. A másik ok, ami igen fontos, nem kapják meg a szavazatokért járó összeget, ami bizonya graftelők részére nagyon is fontos. Ilyen körülmények állanak fenn ma a politikai háttérben és azért nem tudnak a honatyáink megegyezni a katonák mikénti szavazata felett. Úgy látszik a katonáknak felszabad áldozni életüket, de arra nem jogosak, hogy a képviseltetésnél célszerüleg szavazzanak. A szabad sajtó, meg maguk a honatyák a tényleges eseményeket, minden esetben igyekeznek félre magyarázni. Amint a háború kezdetén azt magyarázták, hogy a mai háború a népek háborúja, ha tényleg ragaszkodni akarunk a fentiekhez, akkor azt kell megállapítanunk, hogy a munkásoknak joguk van, nemcsak a háború viseléséhez, hanem tisztességes megélhetéshez, a Köztársaság leverése ideje alatt és azóta is. j Mi úgy hisszuk, hogy Darlan, Badoglio, Ramirezék, csak akkor vedlettek át, amikor már csakis az menthette meg őket az elpusztulástól, a benső forradalomtól és az akasztófától.1 De ez nem jelenti, hogy ezután ■ irgalmasabbak lesznek azok j iránt, akiktől rettegnek, akiket i éveken keresztül kínoztak, be-! börtönöztek, mert hatalmukat i veszélyeztették. Ezek az urak ] tudják, hogy ha szabadon en- j gedik az igazi fasizta elleneseket, akkor ők is Darlan és a többi árulók sorsára jutnak. Ezt a mi uraink sem akarják, igy hajlandók őket megmenteni, keblükre ölelni. Ezáltal a fasizták itthon és Angliában is erősödnek, szövetséges társakat nyernek és az ilyen átreformált országok uralkodó osztályai megmaradva a hatalmon, tovább üldözhetik, bebörtönözhetik, vagy legyilkolhatják azokat, akik nem hajlandók a fasizmus eszméjét, mint egyedüli ■§9m JlOV Uitoiu,..,. ... - - üdvözítő hitet elfogadni. Hogy ezt a színváltozást egy kicsit megértsük, érdemes megemlíteni, hogy a lapok és Írók, az amerikai nagykövetnek, Norman Armour és Nelson Rockefeller urak érdemeinek tüntetik fel. Armour a vágóhíd trust és Rockefeller az olaj trust fejei és nagy részben tulajdonosai is. Úgy Argentínában, ahol sok állatot tenyésztenek és vágnak, adnak el évente, valamint az olajat, melyet Frankónak és Argentínának eladtak ezek az urak, trustok adták-vették. Ramirez és Franko ellenségei között, akiket azok az urak bebörtönöztek, nagyon sok olyan is akad, akik úgy a vágóhidak, mint az olaj és más nagy trösztöket, szocializálni, kisajátítani akarnák a külföldi trustök és tulajdonosok birtokából, kiktől ezek az országok nagyban függnek. És úgy Armour, mint Rockefeller, Ford, DuPonték, Franko-Ramirez félékkel nagyobb rokonságban állnak, mint velünk. amit csak úgy biztosíthatnak — a mesterséges árdrágítás mellett, — ha szervezett erejükkel azt kiharcolják. Hogy aztán a kapitalista osztály, amely nem a humanizmus alapján épült fel, az alázatos kéréseknek nem igen szokott felülni, igy a munkásoknak olyan eszközökhöz kell nyúlni, ami a profitot szünteti meg. Ezért azután a munkásosztályt nem lehet igazságtalannak mondani. Nem régen Roosevelt elnök, öt pontban megállapított követelést terjesztett a szenátus és a kongresszus elé. Azzal a kijelentéssel, hogy mind az ötöt fogadják el, vagy mind együttesen vessék el. Ferdebeállitásra vezet az, ha ezek után az öt pontból egyet kiragadunk és azt állapítjuk meg, hogy Roosevelt eltért a liberális programjától. Ha tényleg ez történt volna, akkor a reakció és annak minden sajtóterméke őrjöngve magasztalná az elnököt és nem igyekezne, mint azt tényleg teszik, sárral dobálni annak a félelmének adván kifejezést, hogy esetleg az amerikai nép, negyedszer is elnökévé választja és ők már előre tudják, hogy Roosevelt progresszív programja, ha látszólag sokaknak úgy tűnik fel, hogy a munkáltató osztály rendszabályozására irányul, de valóságban ha tényleg alapjában megértjük, nem a kapitalizmus tényleges megszüntetésére irányul, hanem a mai rendszer olyan formában való rendszabályozását irányozza elő, hogy a magántulajdon rendszere még továbbra is fenmaradhasson. Magának a munkásosztálynak lehet és kell, hogy legyen hivatása egy uj társadalmi rendszer felépítése, a mainak keretein belül. És ha megvan a joguk a szervezkedéshez, csak kizárólag tőlünk függ, hogy milyen szervezeteket fogunk építeni célunk elérésére. Ha az amerikai munkásosztály, még ezután is a politikusok reménytelen jóindulatára bízza a sorsát, akkor magának az “Uj Társadalomnak” az eljövetele éppen olyan reménytelen. Nem szabad a munkásosztálynak sohasem elkalandozni az osztályharc tényleges színteréről, még akkor sem, ha politikai handa-bandá- zás nem jár semilyen kockázattal. Amilyen árakat fizet a munkásosztály célkitűzésének elérésére, ugyan olyan lesz maga az eredmény is! * . A pénz és politika mindig egy utón haladnak. Minden törekvése a munkásosztálynak oda kell, hogy irányuljon, hogy megszüntesse a “bérrendszerre” alapozott társadalmi berendezkedést. Szökik a német kormány LONDON, feb. ho: — Londonba érkező hírek szerint a német kormány elköltözik Berlinből, sőt egyes kormányhivatalokat már át is helyeztek Breslau ba. A London Daily Mail újság állítása szerint már minden fontosabb kormányhivatalt elhelyeztek Berlinből. Semleges országokon keresztül érkező hírek szerint Berlin rohamosan közeledik a teljes megsemmisüléshez. A legutóbbi három légi támadás alkalmával 5600 tonna bombát dobtak a városra. A bombák okozta tüzeket még el sem oltották, mikor újból megjelentek az ango vagy amerikai repülők száza és folytatták tovább a német főváros pusztítását. Berlinből már eddig 2 millió lakos menekült el. Azonban a városban maradottak nagy része hajléktalan. A svéd Dagens Nyheter lap jelenti, hogy a legutóbbi támadások nagymérvű pusztítást okoztak, de igen sok embert is elpusztítottak, akiknek holttesteit napokig nem tudták összeszedni a romok alól. A háború és a légitámadások következtében a németek mind- nagyobb hiányt éreznek ruhaneműben és bútorokban. A szigorú cenzúra következtében erről közvetlen hírek ugyan nem érkeznek, de következtetni lehet a lapokban elhelyezett hirdetésekből. Az utóbbi időkben a bombázott német városok lapjaiban ilyen hirdetéseket lehet olvasni: “Nyári ruhát, ingeket és alsóruhát keresek akár készpénz megvételre, vagy cserébe vászon árukért, vagy evőeszközökért.” Egy másik hirdetés: “Goethe munkáit, 15 bőrkötéses kötetben, elcserélem női télikabátért.” Ismét egy másik hirdetésben barna bőrcipőt ajánlanak fel kézitáskáért. És igy tovább, a hasonló hirdetések özöne mutatja, hogy ruhaneműt már nem lehet vásárolni, vagy csak igen nehezen, tehát akik nagyon rászorultak, csere utján igyekszenek valami ruhához hozzájutni. A Bérmunkás Női Gárdába befizettek 1943-44. évre: Mrs. A. Alakszay, L. Ang. 9.00 Mrs. G. Barca, Bridgep. 12.00 Bercsa Jánosné, Clev........10.00 Mrs. J. Bischof, Akron „..12.00 Mrs. M. Danka, Cleveland 4.00 Mrs. J. Deák, Akron ........12.00 Mrs St. Detky, Phila ....... 6.00 Katy Esztergall, Cleve...... 9.00 Mrs. Id. J. Farkas, Akron 12.00 Mrs. Ifj. J. Farkas, Akron 12.00 Mrs. M. Feczkó, N-. York 8.00 Mrs. J. Fodor, Cuyahoga 12.00 Mrs. Wm. Fay, Akron .. 4.00 Mrs. P. Kern, Akron ____12.00 Mrs. J. Kollár, Clev. ........ 7.00 Mrs. E. Kovách, Cleve...... 6.00 Mrs. A. Kucher, Pittsb. .. 8.00 Mrs. L. Lefkovits, Clev. 8.00 Mary Mayer, Phila. ..........12.00 Mrs. A. Molnár, Cleve...... 8.00 Mrs. D. Rosenthal, Phila 6.00 Mrs. J. Schwindt, Akron 12.00 Mrs. A. Székely, Cleve. .. 8.00 Mrs. St. Török, E. Port 2.00 Mrs. Ch. Udvarnoky, FI. 5.00 Mrs. J. Vizi, Akron .........12.00 Mrs. St. Visi, Line. Park 10.00 Mrs. J. Zára, Chicago ..... 9.00
