Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-02-12 / 1306. szám
1944. február 12. BÉRMUNKÁS 3 oldal Szaporodnak a milliomosok Irta: RUBEN LEVIN Az Egyesült Államokban a milliomosok száma rohamosan emelkedik. Ez a tábor a háborús profit révén úgy megszaporodott, hogy messze felülmúl minden eddigi rekordot. Különösen feltűnő ez akkor, midőn a munkások béreit befagyasztották. A hadirendeléseket nyert korporációk profitjai azelőtt soha nem hallott magaslatot értek el; a bankjaikban elhelyezett rezerva tőkéket csak asztronómia számokkal lehet kifejezni; vezető embereik a háború előtti fizetéseiknek százszorosát húzzák. Ezen skandalmas dolgok mutatják, hogy a jelen adminisztráció mennyire vitte gyakorlatba a háború előtti azon elvét, hogy “a háborúból eliminálni fogjuk a profitot”? A profit eliminálása helyett a munkások béreit rögzítették meg az infláció mumusra hivatkozva. Inflációt látnak mindjárt, mihelyt a munkások itt- ott pár centtel többet kémek a fizetési kovertájukba. Pedig a munkások legkevésbé sem kívánják az inflációt, hiszen első sorban is őket sújtaná legérzékenyebben. Azonban nem-e jogos a munkások részéről az a kérdés, hogy hát a hallatlan magas profitok miért nem jelentenek inflációs veszélyt? Miért jelent inflációt pár cent a munkások zsebében és miért nem infláció a százezrek meg milliók a tőkések kasszáiban? Hogy a profitharácsolás micsoda skandalmas méreteket öltött, arról csak akkor nyertünk fogalmat, midőn a kongresszusi bizottság a hadi rendelések árainak leszállítására vonatkozólag vizsgálatot tartott. A törvény értelmében a hadiszereket beszerző Army, Navy és Maritime Commission közegeinek joga van ahhoz, hogy leszállítsa az árakat oly esetekben, midőn a profit már a tetőn is kiüt. És dacára annak, hogy ezen közegek az uj árak megszabásánál nagyon is liberálisak voltak, a “renegotiation” törvény ellen nagy propaganda hadjáratot indítottak a profitéhes gyárosok. BŐSÉGES PROFITOT ADNAK Maurice H. Karker, aki az árakat megszabó Price Adjustment Board elnöke a War De- partmentben, igy nyilatkozott: “Az árak megszabásánál először is elegendő profitot hagyunk, ehhez még hozzáadunk valamit, hogy lássák jószándékunkat. És végre még ehhez is hozzácsatolunk valamit, hogy a mérték jól ki legyen. És mindezek dacára sok kapzsi kontrak- tor követeli, hogy a renegotiation törvényt törüljük el.” Ezen követelés ellensúlyozására a kormány közegek nyilvánosságra hoztak olyan számadatokat, amelyek láttára szinte elképedtünk. Megtudtuk ezen adatokból, hogy a hadi iparok miként termelik ki az uj milliomosokat. Láthatjuk, hogy sok korporációnak a profitja százszorosán, vagy ötszázszorosan emelkedett az utóbbi két évben. Ezt a tényt nem másítja meg az, hogy ennek egy részét a kormány képes volt visszaszerezni adó alakjában. Randolph Paul (Assistant Secretary of the Treasury) és Robert P. Patterson (Under Secretary of War) kijelentései szerint ha a profitharácsolás tovább is igy megy, akkor 1944 végére a nagy korporációk még az adók levonása után is negyvenkét billió dollárt zsebelnek el az Egyesült Államok közvagyonából. Vannak, akik ezt az összeget 50 billióra becsülik. Ma már hozzászoktunk az ily nagy számokhoz és midőn olvassuk, hogy 42 billió, az nem sokat jelent számunkra. Azonban fogalmat alkothatunk az összegről, ha meggondoljuk, hogy az első világháború nem került annyiba. A depressziós 1932-ben az összes nemzeti bevétel nem érte el ezt az összeget. Patterson fel is sorolt néhányat az úgynevezett “War Baby” korporációkból, amelyek egész kis tőkével kezdtek és egy-két év alatt többszörös milliomos vállalatokká lettek. Vannak olyanok, amelyeknek össz- vagyonuk nem tett ki százezer dollárt 1939-ben és 1942-ben már több millióra kapitalizál- ták vállalataikat. NAGY FIZETÉSEK A vezetők fizetései körül még nagyobbmérvü skandalmat láthatunk. A háborús korporációk vezetői bevitték a vállalatokba a gyermekeiket, feleségeiket és rokonaikat hallatlan nagy fizetésekkel. Az évi ötven vagy százezer dolláros fizetések igen gyakoriak, mondotta Patterson. Az elnökök és alelnökök százszorosra vagy ezerszeresre vitték fel fizetéseiket. Alacsonyabb rangú tisztviselők, akik azelőtt még évi ötezer dollárt sem kaptak, most egyszerre '50,000 dollár fizetést nyertek. Itt van például a Northern Pump Company (Minnesota) esete, amely nem egyedül álló, hanem csak egyike az igen sok számos esetnek. Ennél a cégnél John B. Hawley Jr. elnök fizetése 15,000 dollár volt a háború előtt, amelyet 1942-ben egyszerre 442,000 dollárra emelt fel. Ez a “csekély” bér javítás természetesen az Egyesült Államok kincstárából került ki, vagyis az adófizetők zsebeiből. Ezeknek nem kell tartani a “Little Steel” formulától, ezek- í nél nem _ vették számításba, I hogy a drágaság hány percent- j tel emelkedett! Hogyan voltak Márciusi szeilem Most úgy érzem magam, mintha lelkem Repülőgép szárnyán röpítene engem. Magasan szállók, köröttem uj árnyak, Lenn már csak vak testvéreim maradtak. Repülni fenn, — óh, mily érzés! Csak fel, fel, fel! Mint aki sülyedő hajót hagyott el. Szabad lettem, uj vágyak ösztönöznek, Eddig csak altató mákonnyal tömtek. Erős, éber vagyok, mint az az ember, Kit az ujhodás szelleme keltett fel. És most már mákony vagy átok híjában A toll betyáraival szakítottam. Ugylehet, az utam göröngyös lesz. Megrogyok, dicsfényt, hírnevet nem szerez. De az eszme, melyért a lelkem árad, Minden szentnél, szentségnél szentebb marad. Berzi Ferenc képesek fizetéseik és jövedelmeik ily hallatlan megnövelésére? Hiába hallgatják el az újságok, a tény az, hogy most sokkal nagyobb profitharácsolás folyik, mint az első világháborúban, noha az akkori kimutatás szerint az a háború 23,000 milliomost termelt ki. És mindezek dacára nemcsak a munkáltatók, hanem még washingtoni authoritások is mindjárt az inflációval hozakodnak elő, ha a munkások a már egekig emelkedő drágaságra hivatkozva béremelést kérnek. Állandóan mutogatják ezt a mumust a munkásoknak. Azt mondják, hogy ha a munkásoknak sok pénzük lesz, akkor nagyon költekeznek, vásárolnak; nagy lesz tehát a kereslet és igy mindennek felmegy az ára, vagyis infláció áll be. “HOT MONEY” A nagy veszedelem, — mint mondják, — abban rejlik, hogy nincs elegendő árucikk a piacon. így ha nagy a kereslet, az árak is nagyon emelkednek. Az inflációt tehát a munkások zsebeiben összegyűlt és vásárlásra szánt összegek okozzák. Ezen pénzt már el is nevezték “hot money”-nak. A bérek befagyasztásával ezt a “hot mo- ney”-t akarják eltüntetni. Hogy miért okozna inflációt ez a “hot money”, — még ha volna is ilyen, akkor, midőn majdnem mindent csak ration jegyre lehet venni, azt nehéz megérteni. És azonkívül miért nem gondolnak arra, hogy talán a munkásoknak is el kellene tenni valamit a háború utáni “esős” időkre, amikor megcsappan a kereset. De azonkívül a hivatalos adatok azt is bizonyítják, hogy a munkások nem keresnek olyan nagy összegeket, mint a munkásellenes propaganda hirdeti. Az ily propaganda ügynökök kikeresnek egyes eseteket, ahol nagyon hosszú munkaidővel- nagy szaktudást vagy nagy testierőt igénylő munkáknál magas keresetet ért el pár munkás. Ezen nagyon is szórványos eseteket aztán úgy mutatják be, mintha az oly magas keresetek általánosak volnának. A Department of Labor hivatalos adatai szerint az amerikai munkások átlagos fizetése még ma sem tartja messzire az Ínséget a munkáscsaládok otthonaitól. Még a háborús iparokban is az átlagos heti kereset a 45 dolláron alul maradt. A hadi iparban azonban legfeljebb csak a munkásság 30 százaléka vesz részt. A többi, vagyis a 70 százalék átlagos keresete heti 35 dolláron alul maradt. És most már nézhetjük azt az inflációs mumust. A heti 35- 45 dollár fizetést huzó munkás 5zórhatja-e úgy a pénzt a mai drágaság idején, hogy inflációt okozzon? A Heller Committee megállapítása szerint például California állam déli részén a négy tagú család szerény megélhetésére heti 57 dollárra van szükség. Mig az amerikai munkásság nagy tömegei nem érik el ezt a jövedelmet, jobb lesz, ha elhallgatnak az inflációs mumussal. A kormány közegek is jobban tennék, ha a munkabérek leszorítása helyett inkább a háborús milliomosok hallatlan nagy profitjai felé fordítanák figyelmüket. (Machinist Monthly Journal) A TOLDI CSALÁD ÜNNEPELT Emlékezve Toldi Margit, Mrs. Káspár esküvőjének az évfordulójára és arra, hogy Toldi mama születés napja is közel esik ehhez a nevezetes naphoz, melyet tudtuk, hogy a család valamilyen formában megünnepel, igy mi is elmentünk együtt ünnepelni velük. Nagyon kellemes estét töltöttünk ottan, még bankó párty is volt, ez az asszonyok kedvenc játéka. A Toldi család, mely összetartásban sokaknak szép példát mutathat, azzal emlékezik meg lapunkról is, hogy ezen ünneplés alkalmával 12 dollár felülfizetést adtak a Bérmunkásra és üdvözletüket küldik Lefkovits és a többi munkástársaknak, akik a lap körül fáradoznak. Visi. "Szervezés" — "Nevelés" — "FelszabadiJás" ^ W * W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága W ^ W
