Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-01-01 / 1300. szám

1944. január 1. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN--------------------------------(gb) ROVATA--------------------------­Minél közelebb jutunk a há­ború végéhez, annál többször veti fel ezt a kérdést csak­nem minden munkás: Mit fo­gok csinálni a háború után? Mert miként a háború megvál­toztatta a munkásság óriási többségének az életsorát, úgy a leszerelés is hasonló változást fog előidézni. És mert a múlt háborút soha azelőtt nem is­mert méretű ipari pangás kö­vette, amely milliókat juttatott alamizsna kenyérre, a fenti kérdés mögött ott retteg a fé­lelem, hogy nem-e kerülünk új­ból a munkanélküli milliók so­rai közé. És amig a munkások retteg­ve gondolnak az esetleg hama­rosan bekövetkező ipari pan­gásra, addig számos intézmény, magánosok éppúgy mint hiva­talosak tanulmányozzák a mun­kanélküliség problémáját. Any- nyit már minden oldalról elis­mernek, hogy a tengelyhatal­mak katonai erejének megsem­misítése után ez a legfontosabb probléma. Mindannyiunkat ér­dekel tehát, hogy vájjon az amerikai és az angol hivatalos körök mit fognak csinálni a munkanélküliség elkerülésére. A napokban az Egyesült Ál­lamokban járt Sir William Bev­eridge az angol társadalmi biz­tosítási tervezet megalkotója. Beveridge elnöke volt annak a bizottságnak, amelyet az angol kormány kinevezett, hogy dol­gozzon ki egy társadalmi bizto­sítási javaslatot. Ezt a javas­latot amely a “Beveridge Plan” nevet viseli, körülbelül egy év­vel ezelőtt adták közzé. Úgy az angol, mint az amerikai mun­kásság nagyon lesujtólag fo­gadta ezt a javaslatot, amely valójában csak a koldus ala­mizsna rendszerrel akarta ele­jét venni a tömeg nyomornak. Miután Sir William Beveridge olyanféle helyet foglal el Ang­liában, mint itt szenátor Wag­ner, avagy Miss Perkins, (nem hivatalra nézve, hanem a nép­jóléti törvények ajánlásában) és miután a két ország között a jövőben szoros kooperáció várható, nem lesz érdektelen, ha Beveridge gondolkodását megismerjük. Beveridge a New York Times vasárnapi mellék­letében irt hosszabb cikkben mondja el véleményét a mun­kanélküliségről. A MUNKANÉLKÜLISÉG PROBLÉMÁJA Az égető kérdés, mondja Be- j veridge, — lehet-e elejét ven­ni a munkanélküliségnek? És mindjárt felveti a kérdést, mit nevezünk munvanélküliségnek ? Beveridge szerint mindig lesz szezon munka, igy lesznek oly munkások, akik a két szezon közé eső időben nem dolgoznak, különösen ha a szünet rövid. Azonkívül mindig lesznek olyan munkások, akik munkát cserél­nek, de közben valamennyit pi­hennek. Azonkívül felsorol még más okokat is .amelyek követ­keztében kisebb csoport mun­kások nem fognak dolgozni. Az összes ily okok következtében tehát lesz mindig bizonyos mennyiségű nem dolgozó mun­kás. Ezeket Beveridge nem szá­mítja munkanélkülieknek. Beveridge bevallja, hogy hat hónapja tanulmányozza a mun­kanélküliség problémáját és azt hiszi, hogy rájött valamire. Rájött arra, hogy a munkanél­küliség problémáját nem lehet megoldani a termelt áruk tönk­retételével. Bebizonyult, hogy nem használt a gyapot alászán- tása akkor, amikor millióknak volt szükségük ruhára; nem használt a nagymennyiségű ká­vé elégetése, a kereskedelem megakasztása, stb. Ezeket meg­próbáltuk a két háború közötti időben. És habár használ valamit, de végérvényesen nem segít az iskolai képzettség korának a kiterjesztése, szigorú keresztül­vitele annak, hogy a nyugdíja­sok ne töltsenek be más állá­sokat, a munkaórák megrövidí­tése, stb. Ezek segítenek vala­mit, de véglegesen nem oldják meg a munkanélküliség problé­máját, — mondja Beveridge. Ugyancsak ide sorozza az olyan munkákat is, amelyeket a ha­tóságok csak azért rendelnek el, hogy munkaalkalmat teremt­senek. Ilyenek a nagy gödrök ásása, majd betemetésük. Beveridge beismeri, hogy Angliában és Amerikában, va­lamint Németországban a mun­kanélküliséget a háború, illet­ve a háborúra való készülődés szüntette meg. Szovjet Orosz­országban azonban — Beveridge szerint, — az ipari forradalom oldotta meg a munkanélküliség problémáját. Azonban minden esetben a munkanélküliséget nem a termelés megrövidítésé­vel, hanem éppen ellenkezcleg, a kibővítésével érték el. KÖLTENI KELL Ebből Beveridge azt a követ­keztetést vonta le, hogy minél' több munkás dolgozik és minél többet keresnek, annál többet költhetnek, ami újabb és újabb munkaalkalmat teremt. Erre vonatkozólag a következő sza­bályt mondja ki: “A foglalkoz­tatás színvonalát a költés szab­ja meg. A költés teremti a munkaalkalmat. Ez, — Beveridge szerint ,— jelenti, hogy ha valamely hó­napban esik a foglalkoztatott munkások száma, akkor az elő­ző hónapban valaki kevesebbet költött; ellenben ha emelkedik a dolgozók száma, akkor az előző hónapban valaki többet költött. Szóval Sir Beveridge úgy találta, hogy a munkanél­A New York és környékbeli magyar nyelvű IWW csoport ez idén is megtartja szokásos évi nagy Szilveszteri Mulatságát DECEMBER 31-ÉN, PÉNTEKEN ESTE A saját helyiségében, 1351 Third Ave. alatt. Kérjük a munkástársak pártfogását és kérjük, hogy je­gyeiket előre szerezzék meg, hogy helyet biztosithassanak a saját részükre. A jegy ára $1.50. Disznótoros vacsora, hűsítő italok, elsőrendű zenekar és más program számok fogják a közönséget szórakoztatni. Jegyek kaphatók a szervezet helyiségében és az ismert munkástársaktól. küliségnek a “költéssel” (vá­sárlással) lehet elejét venni. Igen ám, de azt látta, hogy a nagy válság idején a munkás­ság elköltötte összes keresetét, sőt még adósságot is szerzett, a munkanéküliség még sem ért véget. Ebből azt a konklúziót vonta le, hogy a közönség köl­tekezése nem elegendő, azt pó­tolni kell még az állam költe­kezésével is. Ezt természetesen megint csak valamelyik köz­munkák révén lehet elérni. Ily állami költekezésre várnak a túlzsúfoltság, rossz lakásviszo­nyok, tudatlanság, betegségek, stb. elleni harcok. Beveridge úgy véli, hogy ha a magánosok általános költeke­zése mellett elegendő állami költekezést fordítanak a fent felsorolt dolgokra, akkor a munkanélküliség problémája el fog maradni. Tekintettel arra, hogy az Amerikában eddig fel­színre vetett ajánlatok nagyon hasonlítanak a Beveridge felfo­gásához, habár más szavakat, más frázisokat használnak ki­fejezésére, nagyon valószínű, hogy a háború megszűntével a Beveridge által jelzett irányel­vet fogják alkalmazni úgy itt, mint Angliában. Képességemhez híven lehető­leg tárgyilagosan kívántam visszaadni a Beveridge cikké­nek lényegét minden bírálat nélkül. Legközelebb vissaztérek erre a dologra és analizálni fo­gom, hogy vájjon mire vezet­hetnek az ilyen tervek, ha csakugyan életbeléptetik azo­kat a háború után. NEM TUDJÁK MI LETT A híres norvég költővel STOSKHOLM, dec. (ONA) — Megbízható forrásból jelen­tik, hogy Nordahl Grieg, hires norvég költő eltűnt Berlin de­cember 2-iki bombázása óta, amelyben a költő egy amerikai bombavető gépről vett részt. A Vörös Kereszt most azt igyekszik megállapítani, hogy vájjon Grieg elesett-e, vagy pedig fogságba került? Berlin bombázása csak egyi­ke volt a nagyszámú kalandok­nak, amelyekben Grieg, aki a hires zeneszerző unokaöccse, 41 éves kora dacára résztvett, amióta szülővárosát, Bergent elhagyta és a veszélyekkel da­colva, az egész világot bejárta. Mint tengerész, behajózta az Atlanti és a Csendes óceánt; mint norvég lapok haditudósí­tója, 1927-ben szemtanúja volt, a kínai polgárháború eseménye­inek; 1935 körül Oroszország­ban tartózkodott, ahol megírta nagy orosz tárgyú regényét, életének egyik főmüvét, “Fia­tal marad a világ” cimmel. Grieg számos színdarab szer­zője, amely színdarabok elárul­ják az írónak szociális problé­mák iránti érdeklődését s ame­lyek egész Norvégiában vala­mint Európa egyéb országai­ban is ismeretesek. Felesége Gerd Egede-Nissen, hires nor­vég színésznő elkísérte férjét, midőn a németek elől Angliába menekült. Grieg azóta, mint összekötő tiszt, számos repülő misszióban vett részt; a hábo­rúban szerzett tapasztalatait, különösen London bombázását költeményekben Írja le. Grieg tavaly látogatást tett az Egyesült Államokban is. Ha hozzánk ir, tüntesse fel a borítékon az ön lakásának pos­takerületi beosztásának a számát, hogy azt átvezethessük a cimszalagra. Ugyancsak a Bérmunkás postakerületi számát (20) is használja minden hozzánk küldött levélnél. Az alábbi címzés szolgáljon mintául: J. KOVACH 346 Penn Ave. Akron 7, Ohio BÉRMUNKÁS P. 0. Box 3912 Sta. S. S. CLEVELAND 20, O. Ha a cimszallagon feltüntetjük a kerületi számot, meggyor­sítjuk a lapnak és minden levélnek a kézbesítését. ^ //Szervexés/* — ''Nevelés77 — "Felszabadulás" V/ ^ W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága W * W A BEVERIDGE AJÁNLAT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents