Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-01-01 / 1300. szám

BÉRMUNKÁS 1944. január 1. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG ARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 yne Year .......................$2.00 Félévre ............................ 100 Six Months .................... 1.00 Egyes szám ára ......... 5e Single Copy ............... 5c C&omagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. 0. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Szervezett erővel (gh) Hónapok óta halljuk a sopánkodást, hogy a hivatalnok sereg, — az úgynevezett “fehér galléros” munkások legjobban érzik a háborús terheket. Az ily munkások legtöbbje nem tarto­zik semmiféle szervezetbe és igy béreiket nem emelték a drága­ságnak megfelelőleg. Ezren s ezren közülök otthagyták munká­jukat és a hadiiparokban helyezkedtek el, mert az évekkel ezelőt­ti viszonyokhoz szabott béreikből megélni már nem tudtak. Igen nagy része az ilyen hivatalnokoknak közszolgálatot vé­gez, vagyis városi, megyei vagy állami alkalmazott. Amig az­előtt az ilyen állásokat igen keresték, mert aránylag kényelmes munka mellett elég jó és állandó keresetet nyújtott s más mun­kaalkalmakkal hasonlítva bizonyos mértékig biztosított életet adott. A háborús drágaság azonban nagyot változtatott a hely­zeten és a fehér galléros rabszolgák ma kétségbeesetten kiálta­nak segítségért. És csodálatos dolog, hogy még most sem látják, hogy rajtuk is csak a szervezkedés segíthet. Hiszen láthatták a bányászok esetéből, akik szintén a két évvel ezelőtt kötött szerződések bé­reit kapták, hogy szervezett erejükkel úgy a War Labor Board, mint a kongresszus ellenzése dacára is képesek voltak magasabb béreket kivívni. Most meg megfigyelhetik ugyanezt a dolgot a vasúti munkásoknál is. Mindkét esetben a munkások szervezett gazdasági ereje volt az, amely kivívta számukra a magasabb bé­reket és jobb munkaviszonyokat minden ellenzés dacára is. Az embernek szinte kedve volna azt mondani, hogy ha ezen fehér galléros munkások még most sem szervezkednek, akkor megérdemlik sorsukat. Azonban ha meggondoljuk, hogy sok százezer szegény család tragikus sorsáról van szó, nem élünk ezzel a kifejezéssel. Ehelyett inkább csak arra törekszünk, hogy az ily munkásokban is felébresszük azt a tudatot, hogy ők is tagjai a munkásosztálynak s sorsukon ők is úgy, mint a többi munkások, CSAK SZERVEZETT ERŐVEL SEGÍTHETNEK, A helyes szervezkedés szerintünk természetesen az IWW ál­tal kijelölt forradalmi ipari szervezetekben való tömörülés. A közhivatalnokoknak tehát a közszolgálati ipari szervezetekben van a helyük. Ha azonban idáig még nem értek el, félnek olyan szervezetbe lépni, amelynek az azonnali segítésen kívül végcél­ja is t?.u — ez a munkásosztály teljes felszabadítása, — akkor í á __ . . .iiunkás union is jobb, mint a semmiféle szervezet. biliig a fehér galléros alkalmazottak a munkásosztályon kí­vül, esetleg felül állóknak tartják magukat és az unionokban való szervezkedést szégyenük, addig szenvedni fognak és való­ban csak magukat okolhatják érte. “Mester” fajok és családok (gb) Roosevelt elnöknek hetekkel előre beharangozott ka­rácsonyi rádió beszédének legfontosabb részét a következő pár mondatban találjuk meg: Az Egyesült Nemzeteknek nincs szándékában az, hogy a német népet rabszolgaságba vesse. Alkalmat akarunk ad­ni nekik arra, hogy békében az európai népcsaládok hasznos és tiszteletreméltó tagjaivá legyenek. Azonban határozot­tan hangsúlyozzuk a tiszteletreméltóságot, — mert igenis szándékunkban van megszabadítani őket a nácizmustól, a porosz militárizmustól és attól a fantasztikus és rombolást hozó eszmétől, hogy ők mester fajt (master race) képeznek. A “mester” (master) szó abban az értelemben, mint a né­metek használják és amire Roosevelt is célzott, a parancsolót jelenti. Mint ahogyan az adás-vételnél eladó mellett vevőnek is kell lenni, úgy a mester is csak akkor MESTER, ha van, vagy vannak olyanok, akiknek parancsolhat. Átvitt értelemben ugyan használják a “magam mestere vagyok” kifejezést, de az a szó valójában olyan kiváltságos helyzetet jelöl, amelyben egyesek mások fölött rendelkezhetnek. A magyar munkásoknak nem igen kell magyarázni a “mes­ter” szó értelmét. Akik inaskodtak fiatal korukban, azokba a szó szoros értelmében beleverték a mesteri tekintély és hatalom megértését. Évszázadok, sőt évezredek óta az ur, a parancsoló a mester a másokkal való rendelkezést, a másoknak dolgoztatá­sát, kizsákmányolását jelenti. Nem a németektől származik az a gondolat, hogy ők külön­bek más nemzeteknél. A nemzeti sovinizmus hirdetői csaknem minden nemzetnél ilyen gondolatokat tápláltak. Csupán a néme­tek voltak az elsők, akik a nácik vezetése alatt fegyverrel akar­tak gyakorlati érvényt szerezni ennek a gondolatnak úgy, hogy a világ népeit szolgaságba kényszerítik. Azt hitték, hogy titok­ban elkészített fegyvereikkel le tudják majd verni a többi népe­ket, mielőtt azok elkészülhetnek. És ez a merénylet majdnem sikerült is nekik. A faji felsőbbséget hirdető soviniszták rendesen valami misztikus homályból eredő okokkal indokolták kiválóságukat. A legtöbb esetben azt hirdették, hogy az isten választotta ki őket az uralkodásra. Erre a célra speciális isteneket találtak ki. A nácik azonban a hatalomra, az erőre támaszkodtak. “Uralkodó nemzet vagyunk, mert szolgaságra bírunk kényszeríteni benne­teket!” — ez a náci faji felsőbbségi elmélet lényege, amelyről Roosevelt elnök szerint le kell mondaniok. Sőt ha figyelmesen olvassuk az elnök szavait, akkor azt olvashatjuk ki belőle, hogy ezt a fantasztikus és rombolást hozó eszmét KI KELL VERNI A NÁCIK FEJEIBŐL. És ez nagyon helyesen is van eddig. Azonban ha olyan fan­tasztikus és rombolást hozó eszme az, hogy a nemzetek között egyesek felsőbbrendüek, amelyek a hatalom, vagy bármi más jogon is rendelkezhetnek a többi nemzetekkel, MIÉRT Jó ÉS HELYES UGYANCSAK EZ AZ ESZME EGYES NEMZETE­KEN BELÜL? MIÉRT HELYES AZ, HOGY EGYES CSALÁ­DOKNAK VAGY EGYÉNEKNEK HASONLÓ FELSŐBBSÉGI JOGAI VANNAK SAJÁT NEMZETTÁRSAIK LEIGÁZÁSÁRA, KIZSÁKMÁNYOLÁSÁRA? Amig Roosevelttel együtt milliók és milliók tisztán látják, hogy egyetlen nemzetnek sem lehetnek mester jogai a többi nem­zetek felett, addig egyesek, vagy egyes családok számára min­den erejükkel támogatják ugyanazon mester jogokat, amelyek sgélyével a nyers erőszakra, vagy valamilyen misztikus eredetre támaszkodva a kis számú uralkodó osztály szolgaságban tartja a népek dolgozó millióit. És ha a nácik fejeiből ki kell verni azt az eszmét, hogy ők mesterei a többi embereknek, akkor nem-e kellene hasonló mó­don tisztitó munkát végezni az amerikai, az angol, a magyar és minden másféle MESTEREKKEL, akiknél a mesteri hatalom ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet, a szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL! ’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keli szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretem belül. ■I • ;1GHI IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipart Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése

Next

/
Thumbnails
Contents