Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-06-03 / 1322. szám
8 oldal A növényvilág élősdiei Irta: Szerdahelyi Sándor A növények világa millió csodával várja azokat, akik csendes és látszólag mozdulatlan életébe beletekintenek. A növények élete semmivel sem kevésbé élet, mint az állatoké, táplálkozásuk, növekedésük, szaporodásuk, sőt érzésük és “intelligenciájuk” éppen olyan bonyolult és változatos, mint az állatvilágé, amely különben az egyik terebélyes odalága a növényvilág törzsfájának. A növények élettevékenységének egyik fejezetére vessünk rövid pillantást az alábbiakban: a táplálkozásra és ha megismerkedtünk a természet szellemes játékával, amely a növények egész légiójára sorsként az állatokéhoz hasonló táplálkozást rótta ki, talán egy tűnő árnyalattal, egy futó sejtéssel megérezzük azokat a kényszerűségeket, amelyek következtében az ősi állatok egykoron az ősi növényekből leszármaztak. A növények általában a földben levő tápláló sókból, viz közvetítésével és a levegő szensav- jából a napsugár közvetítésével építik föl testüket és raktározzák föl táplálékukat: fehérjét, zsírt, keményítőt .cukrot, cellulózét, de ezekből építik az életet és szépséget is. A növénynek tehát az a csodálatos tulajdonsága, hogy “kőből” készít kenyeret és húst, tehát élettelenből támaszt élőt, holott az állat erre az összetevő vegyi munkára nem képes. Az állatok kész élő táplálékokból szerzik be építő és fűtőanyagukat. Ezeket vagy közvetlenül a növények elfogyasztásával, avagy közvetve a növényevő állatok, illetően az utóbbiakat fogyasztó húsevő állatok elfogyasztásával szerzik meg. Az a tény, hogy a növény az élettelenből építi föl az élőt, kiegészíti a másik tényt, hogy a föld története során elsőnek az élők közül a növényvilág keletkezett. A föld ősállapotában, amikor a földet tápláló sóktól dús, meleg tengerek bontották és a légkör tele volt szénsavban bővelkedő langyos gőzökkel, ebbe a növényi élet szempontjából kedvező környezetbe hullottak bele a világegyetemben a fény szárnyain állandóan utazgató életcsirák és életre is kaptak. Az itt talált kedvező föltételek .hangoztatjuk, kizáróan a növényéin szempontjából voltak kedvezők, csak a növényi élet kialakulásának föltételei voltak adva. A növényvilág kialakulásának sokmillióéves időszaka következett el, amig a föld fejlődése során oly újabb föltételek támadtak, amelyek egyes fajokat az állati táplálkozásra, tehát az állatvilág megalapítására kényszeritették. A ma élő hulladékevő, élősdi és húsevő növényeinken kimutatható, hogy milyen élettani kényszerűségek szorították őket a normálistól eltérő életmódra. Alapjában véve minden növénynek három főrésze van: a gyökér, a szár, a levél. Ezek a főrészek, persze, az egyes részek hivatásának és az adott életföltételeknek megfelelően a legkülönbözőbb alakot ölthetik föl. Kevesen tudják például azt, hogy a kaktuszoknak a húsos, zöld képletei nem levelek, hanem a növénynek a szára, a levelek a kaktusz tüskéi és mindezzel a különös berendezéssel a természet a növényt, kietlen telephelyén, a kiszáradástól védi. A növény számára a táplálékot a gyökér és a levél szerzi. A gyökér végső finom eloszlásában, fölkeresi a nedves talajban az ottlévő sókat. A gyökér savanyu váladéka és a viz oldja ezeket a sókat és ebben az oldott állapotban most már táplálékként föl is szívja, ama folyadék helyére, amelyet a növény a levelek párolgásánál elveszít. Bámulatos, ahogyan a gyökérzet a talajhoz a maga szétágazásával és növekedésével alkalmazkodik, hogy a növény számára a legkedvezőbb táplálkozás lehetőségét teremtse meg. A levél a sejtjeiben elraktározott klorofil, növényzöld segítségével mohón habzsolja föl a levegő szénsavját, a szenet megtartja a növény számára, az oxigént visszaadja a levegőnek. A levél lényegében a napsugár energiáit halmozza föl a növényben és amikor évmilliók után a szénné vált növényt elégetjük, tulajdonképen az egykor fölhalmozott napsugár-energiával fütjük kazánunkat vagy szobánkat. Valóságos optikai lencserendszer az, amivel a növény a levelek utján a napsugárban levő energiákat összegyűjti. A növényvilág ezer és ezer faja tér el azonban, mint már jeleztük, a “normális” életmódtól; föladja önállóságát, amely- lyel életét az élettelen táplálékok korlátlan birodalmában föntarthatná. Berendezkednek arra, hogy a “kész”-ből éljenek lés függésben jussanak más élőlényekkel. Ennek a függésnek a változatai egészen a husevé- sig nyúlnak el. Természetesen ennek az élősdiségnek, amely részben vagy egészben ellenszolgáltatás nélkül követel táplálékot más élőtől, nem valami ragadozó ösztön a nyitja, hiszen számos ilyenféle növény van, amelynél, ha megteremtik a normális táplálékszerzés föltételeit, nyugodtan megélnek parazitikus, élősdi hajlamaik kielégítése nélkül is. Az élősdi növényeknél, azokat közelebbről vizsgálva, kiderül, hogy náluk valami fejlődésbeli rendellenesség mutatkozik, amelynek következtében nem tudják szükségleteiket normálisan kielégíteni. Rendszerint az oly fontos növényzöld berendezésük, avagy a gyökérzetük fejlődésbeli hiányait- kell fölismerni. Ha nincs növényzöld, klorofil a növényben vagy kevés van, ha a gyökérvégződések nem elég finomak vagy nem elég erősek, már nem tudja megfelelően hasznát venni a növény a napsugárnak és a talaj értékeinek. Igaz viszont az, hogy az ilyen visszafejlődést általában a táplálkozás hiányos föltételei teremtik meg és kényszerítik az alkSimazkodásra képes fajokat, hogy létük mentése érdekében életmódjukat változtassák. A természet ezt a kényszerhelyzetet akképen oldja meg, hogy a növény ráveti magát másik élő növényre és az azáltal megszerzett tápláló nedveket, erőszakosán behatolva a másik növény testébe, attól elrabolja. Az áldozat a gazdanövény elvégzi a maga dolgát a napfénnyel és a talajjal, de rátapadt az élősdi és a tápláló nedvek egy részét elszívja és még jó, ha a gazdanövényt az élősdi meg nem öli. A mező- gazdaság súlyos kárai az utóbbiról sokat beszélhetnének. Ne felejtsük el, hogy alapjában véve minden magból eredő növénynek az embriója élősdi, mert hiszen mielőtt gyökerét a talajba és a leveleit a napfényre bocsátaná, a szikleveleiben felhalmozott táplálékból indul el fejlődése útjára. A körülbelül száztizezer virágos növényből mintegy ezerháromszáznyolcvan faj a parazita. A normálistól eltérően táplálkozó növények egyik csoportja: a baktériumok és a gombák, amelyek klorofil hiányában szerves ayagokból, leginkább elhalt állatok és növények maradványaiból élnek. Ezek a növények fontos hivatást töltenek be, mert hiszen mi lenne, ha azt a rengeteg állati és növény i maradványt, amely az évmilliók során hatalmas rétegekkel borítaná el a föld színét, ezek a szorgalmas élősdiek el nem takarítanák? Ezek a növények nem is igénylik a napfényt, a sötétben is megélnek. Vannak persze olyan zöld növények, tehát a napfényre is igényt tartó szervezetek, amelyeket sorsuk sötét helyekre vetett és ott csodálatos alkalmazkodással megmaradtak. Aki az adelsbergi cseppkőbarlangban járt, megfigyelhetett bizonyos csillogást-villogást a sötétben. Mohok játéka ez, amiből származott bizonyára a barlangi tündérek és gnómok mesevilága . . . Ezek a sötétbe kényszerült növénykék bámulatos lencserendszert fejlesztettek ki amely még ilyen mostoha viszonyok közepeit is összegyűjti a lencsék alján levő levélzöld számára a barlangba belopó- zott, ' szétszórt, elveszettnek hitt napfénytöredékeket. S ha kiviszünk egy marókra valót ezekből a mohokból a napfényre, maréknyi földes növényrost van a kezünkben a varázs eltűnt . . . Másik csoportja azoknak a növényeknek, amelyek önmagukban a táplálékukat vagy annak egy részét nem tudják a talajból kivenni, titokzatos együttélésbe kerülnek bizonyos gombákkal és baktériumokkal, amelyek helyettük a táplálék- szerzés munkáját elvégzik. Ezeknél nincs szó élősdiségről, ■ a munkát nem ingyen kiván- j ják, ellenszolgáltatást adnak érte. A kölcsönös segítség elvének nyönyörü példája ez a növények világában, amelynek látszólagos csöndjében pedig oly elkeseredetten dúl a létért való küzdelem .Ezt az együttélést a tudomány szimbiózisnak nevezi. A természet ismeri a szimbiózist, a kölcsönös haszonnal járó együttélést úgy a növényvilágban, mint az állatvilágban, de szimbózis az is, amikor a növény a virágjának mézével . fizet azoknak a rovaroknak, amelyek számára a másik virágról a himport szállítják. A gombák és a baktériumok a talaj táplálékát szállítják a gazdanövényeknek, amely viszont ezeknek szénnel fizet, tehát azzal a táplálékkal, amelyet a leveleivel szerez meg. Vannak baktériumok, amelyek egy erjesztőanyag segítségével meg tudják kötni, vegyü- letté tudják földolgozni a levegő nitrogénjét, földolgozzák a talaj és az abban rothadó szerves anyagok nitrogénjét is, éspedig fehérje-anyagokká. Ezeknek a fehérjéknek egy részét átszolgáltatják a gazdanövénynek. A, hüvelyes vetemények az ő gazdag fehérjetartalmukat éppen ilyen velük szimbiózisban élő úgynevezett niktrifiká- ki baktériumoktól kapják. Szimbiózis esete áll fönn a virágos növények és gombafajok között, amikor a gyökerek finom végszálai fejletlenek, a talaj oldásának és a föloldott sók fölszivásának munkáját rosszul végzik vagy sehogy sem. Itt a gyökérszálak szerepét átveszik finom gombafonalak, amelyek a gyökérvégződéseket körülfogják, a talaj oldását maguk végzik és a fölszi- vott sók egy részét ellenszolgáltatás ellenében átadják a növénynek. Talán egyedül a vi- zinövények azok, amelyek nem ismerik a gombákkal való szimbiózist. A magasabbrendü növények és a gombák ezt a közös gazdálkodását — ismételjük — ellentmondást nem tűrő természeti adottságok kényszerítik ki. Nevezetesen, a magasabbrendü növény saját berendezésének csökkent teljesítőképessége és az a tény, hogy a magasabbrendü növények gyökérberendezése kevésbé alkalmazkodó. Kényszerítő ok továbbá a talaj fokozodó szegénysége emészthető ásványokban, különösen ott, ahol a talaj túlságosan humuszossá vált, vagy nehezen tárható föl, nemkülönben olyan esetekben, amikor a viz viszonylag csökkent mértékben vehet részt az anyagok forgalmában. (Folytatjuk) A Bérmunkás Női Gárdába befizettek 1943-44. évre: Mrs. A. Alakszay, L. Ang. 12.00 Mrs. G. Barca, Bridgep. 12.00 Bercsa Jánosné, Clev........12.00 Mrs. J. Bischof, Akron ....12,00 Mrs. M. Danka, Cleveland 12.00 Mrs. J. Deák, Akron ........12.00 Mrs. St. Detky, Phila ....... 9.00 Katy Esztergád, Cleve...... 9.00 Mrs. Id. J. Farkas, Akron 12.00 Mrs. Ifj. J. Farkas, Akron 12.00 Mrs. Wm. Fay, Akron .. 12.00 Mrs. M. Feczko, N. York 12.00 Mrs. J. Fodor, Cuyahoga 12.00 Mrs. P. Kern, Akron .......12.00 Mrs. J. Kollár, Clev.......... 9.00 Mrs. E. Kovách, Cleve...... 6.00 Mrs. A. Kucher, Pittsb. „12.00 Mrs. L. Lefkovits, Clev. 12.00 Mary Mayer, Phila.............12.00 Mrs. A. Molnár, Cleve......11.00 Mrs. D. Rosenthal, Phila 6.00 Mrs. J. Schwindt, Akron 12.00 Mrs. A. Székely, Cleve. „10.00 Mrs. St. Török, E. Fort 7.00 Mrs. Ch. Udvarnoky, FI. 12.00 Mrs. St. Visi, Line. Park 12.00 Mrs. J. Vizi, Akron .........12.00 Mrs. J. Zára, Chicago „„12.00 BÉRMUNKÁS 1944. junius 3.
