Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-06-10 / 1323. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under tne Act of March 3, 1879 VOL. XXXII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1944 JUNE 10 NUMBER 1323 SZÁM (Lekésve érkezett lapunk mult számához) (f.) Május 25-én tartotta Churchill másfél órás beszédét, melyben a jelenlegi, valamint a jövőt illető helyzetet vázolta a Szövetséges nemzetek szempontjából. Ez a beszéd nagyrészben változott Church- hill előbbeni beszédeitől és inkább a háború előtti beszédeihez hasonlított még abból az időből, amikor a fasizmus dicsőítésére szokott szónokolni. Amikor Churchill az akkori divat szerint üdvözölte Mussolinit, “mint a bolsheviki veszedelem európan terjeszkedésének a megakadályozóját”. Ahogyan halad az európai háborús front a befejező ütközet felé, úgy kezd mindig jobban kibújni a szög a zsákból és mindig élesebben látható lesz a régi vágású kapitalista urak célja, hogy ők nem annyira a fasizmus kipusztitásáért, hanem inkább a saját bőrük megmentéséért harcolnak. Ezt bizonyítja Churchill beszéde, amelyben nyílt szinvallo- mást tesz Francoék fasizmusa mellett és nyíltan elválassza a német és az, olasz fasizmustól. Egyszerűen megállapítja, hogy addig mig azokban az országokban melyekkel tényleges hadviselésben vannak, nem fogják megengedni a háború után a fasizta diktatórikus kormány- zünk nem lehet Spanyolországiatokat, ugyanúgy semmi kőhöz, ahol teljesen a spanyol nép belügye, hogy milyen kormányzati rendszert akarnak. Mi reánk nézve Churchill beszédének ezen egyetlen része bir nagy fontossággal és minden más megállapítása ezzel szemben háttérbe szorul. A világ öntudatos munkássága és minden liberális népe a legélesebben elitéli Francoék mészárszék rendszerű diktatórikus uralmát, melyet a spanyol nép ezreinek a legyilkolásával a spanyol munkásmozgalom kiirtásával, százezrek bebörtönzésével értek el. Ahogyan nem lehet soha felejteni Hitler-Mus- solini-Horthy gyilkos bandita uralmát, úgy soha nem fogjuk felejteni a negyedik társuk Franco bandita uralmát, melyet legjobban éppen azon disztár- saság segített uralomra. Habár ebben nagy részük volt az akkori idők amerikai és angliai Churchilleknek, akik rettegve gondoltak a loyalista harcosok győzelmére és inkább egy spanyol Hitlert segítettek uralomra. Az azóta történt eseményekből legalább arra lehetett következtetni, hogy ezek az urak legalább, annyit tanultak a múltakból, hogy ugyan olyan baklövéseket nem követnek el és bármennyire is gyűlölik a munkásság feltörekvését, legalább is ugyanannyi gyűlölettel viseltetnek a fasizmus iránt. Azonban Churchill beszéde éppen az ellenkezőjét bizonyítja és utat nyit ismét a fasizta diktátorokkal való kézfogásra. Francoék “kék légiója” Hitlerék náci hadseregével vonult be Oroszországba és gyilkolta le az oroszokat a saját földjükön és erre Churchill azt mondja, hogy a spanyol nép belügyeibe mi nem avatkozhatunk bele. Ha a spanyol népnek a belügye a fasizmus, ugyanúgy a németeknek is a belügye és a többieknek is és akkor a békeasztalnál csak a határokat kell majd megszabni és minden maradhat úgy mint volt. Lehetséges, hogy Churchilléknek ez a számításuk és már most egyengetik a talajt az ilyen intézkedésre. Csakhogy már máskor is el- számitották magukat a ilyen Churchill féle kiválóságok és nem úgy ment minden mint régen. És egész biztos, hogy most sem úgy lesz, mint ahogyan a zárt ajtók mögött tervezgetnek, amire könnyen lehet következtetni Churchill beszédéből. A háború után nemcsak a letiport országok határainak megállapítása lesz a főkérdés, hanem inkább az, hogy milyen lesz a társadalmi helyzet a határokon belül. Nem hogy nem lesz közünk a spanyol nép bel- ügyeihez, hanem ellenkezőleg a mi kötelességünk lesz a munkásjogoknak, a letiport munkásszervezeteknek a visszaállítása és megerősítése, hogy többé a fasizta veszedelem pestise ne üthesse föl a fejét. A fasizmust ki kell irtani a föld minden sarkából és az öntudatos munkásság csakis ilyen szempontból bírálja a mostani nagy harcot. De ez a harc a jelekből ítélve nem nyer befejezést a háború befejezésével, csak tisztázódni fog a kérdés és mindenki előtt világos lesz, hogy igenis osztály kötelesség a fasizmus ellen harcolni. Churchill beszélt és levizsgázott. A diplomáját nem Hitler csak Franco irta alá. Hogy is szól az a hires magyar közmondás, “madarat a tolláról, embert barátjáról !” (a.l.) Az mindig eredeti közmondás marad, hogy a szeg mindig kibújik a zsákból.” Az a nagy porfelleg, amit a nagytőkét szolgáló amerikai sajtó legutóbb vert fel, teljesen igazolja a fenti közmondást. A nemrégen lefolyt szenzáció, a Montgomery Ward ügyből kifolyólag, nyíltan igazolja a magántulajdon sérthetetlen jogát. A szenátusi vizsgáló bizottság egyes tagjai nyíltan támadták úgy az elnököt, mint az igazságügyi hivatalt a Montgomery Ward chicagói telepének lefoglalásáért. A honatyáknak természetesen a legfontosabb az, hogy a magátulajdon szentségén épült üzleti érdekeltséget védelmezze. Az náluk sohasem fontos, hogy hány munkás életszínvonaláról van s"zó, mert a profit a fő. Most, hogy már a szavazatok meglettek ejtve, amiből kitűnt, hogy a munkások nagy többsége a szervezett mellett adta le szavazatát, aminek következtében a szervezet a munkásvédő törvény alapján, jogos az összes munkások képviseletére. Törvény ide, törvény oda, de a Montgomery Ward nagyfejü vezetői, csak a tőke hajthatatlan diktatórikus tradíciójához ragaszkodnak. A War Labor Board legújabb döntése szerint a munkások követelése jogos, de még az egyeztető bizottság döntését sem hajlandó a Montgomery Ward tudomásul venni. Hogy azután a munkások miért sztrájkolnak még a háború időtartama alatt is, a fenti eset nyíltan bizonyítja, hogy a határt nem ismerő magántulajdon rendszerre épült profit harácsolás kerékkötője mindennek, még akkor is, ha az union nagyvezérei vagy a kapitalista “demokráciát” hűen szolgáló “elvtársak” azt eltilélik. MEGINT CSAK UGYANAZ (a.l) Minden esetben a fő a magánérdek — a kapitalizmus részéről. Az osztályuralmat jelképező amerikai sajtó és rádió, a közel múltban fájdalmasan feljajdult. Nagy ellenpropagandát fejtett ki abban az irányban, hogy a kormányt idejében megakadályozza abban a tervében, hogy Perzsiából és Szíriából a felhalmozott olajtermékeket csővezetéken Észak-Afrikába vezesse le. Amikor az amerikai olajtermékeket korlátoló Ickes belügyi államtitkár tervbe vette ennek a keresztülvitelét, az amerikai könönséget felháborító közlemények jelentek meg kizárólag azokban az angol ellenes lapokban, amelyek a háború kitörése óta mindig ezen ország gazdasági érdekeit látták aláásva a két ország együttműködésében. Ebben az ügyben azonban figyelmez- tetőleg próbáltak kivezető, utat keresni. Ugyanis azt állították, hogy ez által Angliával fog meggyűlni a baja ennek az országnak. Hiszen egész másfelől fújt a szél, “a kutya máshol volt elásva”. Az egész dologban az volt, hogy az amerikai olajtrusztnek sehogyan sincs Ínyére, hogy az amerikai kormány, az olajtruszt által teljesen kontrolált olaj üzlet dolgába valamilyen módon is beleavatkozzon. Úgy a szenátusi, mint a kongresszusi bizottság még máig sem adott a kormánynak en- gedelmet arra vonatkozólag, hogy a fent nevezett olaj vezetéket tényleg kiépítse. Közben azonban az olajtruszt munkához látott és a hírek szerint a csővezeték már a befejezés felé közeledik, 18 inches csővezetéken, amely az olajtröszt magántulajdonát ké- pezi, naponta 150 ezer hordó olaj fog lefojni, az olajtröszt proftjának növelésére. Ezt már aztán a tőkések érdekeit szolgáló napi sajtó, csak dicsőíteni tudja. És sem a szenátusnak, sem a kongresszusnak semmi ellenvetése nincs. MINDENKIT ERHET BALESET (a.l.) A hírhedt Chicago Tribune és annak reakciós tulajdonosa, hogy mérgező propagandáját a nagytőke és ezzel kapcsolatban a világhatalomra törekvő fasizmus érdekeit még jobban szolgálja, ebből a célból elhatározta, hogy egy uj világrészt keres sötét, reakciós propagandájának terjesztésére. Erre a célra Ausztráliát szemelte ki. Meg is tettek minden lépést, hogy Melbourne a Chicagói Tribune ottani kiadása hirdethesse a dolgozók milliói elleni gyűlöletét — a nagytőke érdekében. Ennek azonban az ausztráliai hatóságok elejét vették, mert a fent nevezett lapnak nem adtak engedélyt a megjelenésre. így érte baleset ezt a hirhedt Chicago Tribune-t ,amely nagy befolyásra tett szert a nagytőke érdekeinek védelmében a dolgo- zó munkások gyalázásának mezején. A magánüzlet a fő Churchill Franco mellett
