Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-06-03 / 1322. szám

BÉRMUNKÁS 5 oldal 1944. junius 3. AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜi ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI A PROPAGANDA MESTEREI A propaganda nélkül, semmi­féle eszmét, vallást, vagy világ­nézetet, gazdasági vagy politi­kai nézetet, amerikaiasan kife­jezve, nem lehet eladni. Ahoz, hogy valakit meggyőzzek az én igazamról, propagandára, az igazam ismertetésére van szük­ségem. Valamikor a munkás- mozgalom híveit tartották a legjobb propagandistáknak, kik anélkül, hogy megfelelő anyagi eszközök áltak volna rendelke­zésükre, nagy, széles köröket tudtak elérni, amelyeknek a fel­világosító munkáját az egész állam aparátus és a tőkések kezében levő gazdasági erő alig tudta ellensúlyozni. Maga az ál­lamhatalom egészen a múlt há­ború végéig, hogy a látszat semlegességét megóvja, nagyon szemérmesen folytatta a maga propagandáját, csak titokban pénzelte a rendelkezésére álló újságokat, amelyeknek a hiva­tása volt az iskolából kikerü­lők felett megtartsa az “isteni” társadalmi rendszerbe való hi­tét. Mint annyi más dologban úgy ebben is a hitleri dögvész hozott változást, ők nyíltan le­szögezték azt, hogy az uralom­ra jutás és az uralom megtar­tásának az előfeltétele, hogy egy nagyszabású propaganda gépezet épüljön ki, amely az, eszközök megválasztása nélkül végezze el a lelkek átgyúrását, ők voltak azok, akik először megszervezték a propaganda minisztériumot .amely a hata­lomra jutásuk után elnyomott minden ellenvéleményt és a maguk uralmának a jóságát kényszeritették be a tömegek­be. Hitler szerint a legképtele­nebb hazugságot is el lehet hi­tetni a tömegekkel, ha az elég nagy hazugság és elég sokszor hangoztatják. Minden társadal­mi réteg gondolkodásának és érdekeinek megfelelő hazugsá­got, vagy ha intelligensebb ak­kor féligazságot kell feltálalni. Erre a célra nem csak üres fe­jű frázisokat dobáló demagó­gokat állítottak munkába, ha­nem tudósokat, közgazdászokat, kik a hazugságoknak megcsi­nálták a tudományos elméle­tét. Miután előzőleg a várható ellenvéleményt legyilkolták, be­zárták koncentrációs táborok­ba, kiüldözték, sikerült is nekik az egész német népet a szolgá­latukba állítani. A nagytőkést, a kis üzletemberrel, a tegnap még munkás pártba, szakszer­vezetbe tartozó ipari munkás­sal egy táborba terelte, kik együtt ordították a “Heil Hit­lert” és hajlandók voltak a né­met világuralom megvalósítá­sáért minden áldozatra. A sike­res belső átalakulás után a kül­földre vetették ki a hálójukat és a régi elmélet alapján “oszd meg és -győzd le” hatalmas si­kereket értek el .amely lehető­vé tette az európai országoknak a hihetetlenül gyors» elfoglalá­sát, amely még jobban megduz- zasztotta a náci önérzetet. Ezzel a propagandával uton- utfélen találkoztunk Pearl Har­bor előtt itt Amerikában is. Mesteri kézzel végezték a mun­kájukat, szövetkezve a szélső reakciós nagytőkével, az itt élő német tömegekkel, a politikai akarnokokkal, kik egy nácizá- lás révén reméltek uralomra ke­rülni, de elért a kezük a mun­kásmozgalomig is. Sokan azt hitték, hogy Hitler uralma kö­zelebb hozza a felszabadulás le­hetőségét, másokban a nagy győzelmi mámortól felébredt a német felsőbbség tudata, kik már el is felejtették a német származásukat, most hirtelen ráeszméltek, hogy ők is néme­tek, kiknek jussuk van mint felsőbbrendü faj tagjainak a világuralomba való résztvételre. Pearl Harbor után ez a pro­paganda elhalt, egy részt félve az államhatalom sújtó kezétől, másrészt és főleg ugylátszott, hogy a munka már elvégezte­tett és semmi féle hatalom a nácizmus győzelmét meg nem akadályozhatja. De hitlerék elszámitották magukat, először á Szovjetek vélt gyöngeségével, amely vég­eredményben olyan erős hata­lomnak bizonyult .amelyhez ha­sonlót nem ismer a történelem. Másodszor ismét nem számol­tak Amerika hatalmas gazda­sági erejével, fejlett iparával, amely olyan arányokban bonta­kozott ki, hogy a legvérmesebb elképzeléseket is túl haladta. A Vörös hadsereg amely megtör­te a nácik győzhetetlen légióit, lehetővé tette Amerika erejé­nek a kifejlődését és ezzel meg­pecsételte a nácizmus halálát. A hitlerizmus eme végső órá­jában, újra akcióba lépett a Pearl Harbor után elhalgatott propaganda és egyrészt a régi, már elkopott propaganda anyag felmelegítésével, másrészt “uj” jelszavakkal igyekeznek mente­ni a nácizmusból, ami menthe­tő, hogy egy harmadik világhá­borúra jobban felkészülhesse­nek. Miután ma a Gerald Smithek, a Coughlinok, American First- ek és egyéb kimondottan náci alakulatok, újra nagyon akti­vak és ismét a munkástömegek felé nyújtsák a mocskos mar­kaikat, időszerű és kényszerű szükség az, hogy a módszerei­ket leleplezzük, az állításaiknak a valótlanságát bebizonyítsuk. A Bérmunkás, amely elsők kö­zött volt, amely nem csak felis­merte, de rögtön a harcot fel is vette és szakadatlanul foly­tatta a nácizmus szörnye ellen, csak önmagához, a harminc éves múltjához marad méltó, amikor az újonnan megindított propagandáról leszedi a leplet és beigazolja annak hazug vol­tát, tekintet nélkül arra, hogy ki és miért kürtóli azt, hogy igy megmentse az általa elér­hető magyar tömegeket a mé­telytől és a már megfertőzötte- ket ráfordítsa az osztályharc tiszta útjára. Mik a náci propaganda fő jelszavai ma? 1. Igazolni azt, hogy a ten­gelyhatalmak Német, Japán és Olaszország, gazdazági kény­szerből volt kénytelen háborút kezdeni. 2. Megosztást idézni elő az amerikai tömegekben, faji és vallási alapon. Gyűlöletet kelte­ni az angolok és főleg az oro­szok ellen. Elterjeszteni az an­tiszemitizmus mételyét. Ellen­téteket szítani az idegen szár­mazású polgárok között. 3. Igazolni, hogy a munkás- osztálynak semmi érdeke nem forog kockán, igy neki közöm­bös az, hogy melyik fél győz. Ezekben lehet összesüriteni a ma náci propagandáját, amely­ről tudják, hogy már azt nem érheti el, hogy a nácizmus győzzön, de remélik, hogy any- nyit elérnek a zavartkeltésük- kel, hogy egy megegyezéses bé­két kényszerítenének ki, amely ugyan nem hozná el a német világuralmat, de meghagyná a tengelyhatalmak országaiba a munkásosztályra a legrettene­tesebb rabszolgaságba való tar­tással. Lapunk következő számai­ban rámutatunk a náci-fasizta propaganda hazugságaira, ez­zel mintegy biztonsági oltást adunk az olvasóinknak a fasiz- ta kórság elleni védekezésre. CSERNITZKY ÉS AZ IGAZSÁG Ez nem nagyon pászol, sőt mi akik jól ismerjük ezt a bridgeporti hep-hep papot, aki­nek a típusát odahaza heckáp- lánnak nevezték .bátran állít­hatjuk, hogy ő-atyasága állan­dóan hadilábon áll azzal, amit igazságnak nevezünk. Ez a szél­ső reakciós pap, szemhunyorga- tás nélkül állítja az ellenkező­jét annak, ha a klerikális érde­kek úgy kívánják, amit minden Írástudó ember állít. Mi nem nagyon sokra becsüljük a pa­pok lapja olvasóinak az itélo képességét, de annyira még mi sem nézzük le a bodykat, mint Csernitzky fő-szerkesztő ur, ki az olvasóinak még a napot is lehazudja, annyira biztos ab­ban, hogy az eltompitott agyú hívei mindent elhisznek. A háborús viszonyok miatt, most nem ölelheti már a keblé­re a munkás gyilkos Horthyt, Hitlert, vagy Mussolinit, meg kell elégednie azzal, hogy a “semlegesek” közül keresse ki a szive bálványát. Hosszú idő" óta, most Franco spanyol véreb a kedvence, kit erősen igyekszik megvédeni, i nemcsak a “vörösök”, hanem még Uncle Sam kormányával szemben is. Tudott dolog, hogy az ame­rikai közvélemény rég óta eré­lyesen követeli, hogy ezzel a “semleges” Hitler creaturával számoljon le Amerika és Ang­lia, mert a semlegessége csak arra jó, hogy a náci kémeknek központja lehessen Spanyolor­szág és titokban, de mindenki által tudva, amerikai olajat, délamerikai gyapotot, különbö­ző érceket szállít a * náciknak. Akkor is megvédte Francot és miután erre a “semleges” uszí­tásra a kormány szervek is fel­figyeltek és szemmel tartják ezt a nácizmussal kacérkodó la­pot, a gyáván óvatos pap-szer­kesztő, most már nem a saját véleményét mondja el, hanem kikeres magához hasonló gon­dolkodású amerikaiakat és azo­kon keresztül mocskolja Fran­co ellenfeleit, közben olyan vad hazugságokat vet papírra, mely­ért ki kellene ütni a kezéből a tollat. “Franco pártja 1936-ban 400 ezer szavazattöbbséget ka­pott” holott még az analfabé­ta is tudja, hogy az úgyneve­zett loyalista kormány kapott óriási többséget, amely többség és az általa választott kormány­zat ellen lázadtak fel Francoék, náci és fasizta katonai segít­séggel, marokkói arabokkal. De ilyen csekélység nem zavarja az atyácskát és vígan rágal­maz és füllent, megvádolja Negrin loyalista miniszterelnö­köt, ékszer lopással vádolja, betetőzésül azzal borzassza meg a jámboran kérődző olvasóit, hogy a loyalisták 60 püspök közül 49-et és a 60 ezer spanyol papból és apácából több mint felét meggyilkolták és minden templomot leromboltak. Az ember felháborodik, hogy a ma oly drága papirt, ilyen al­jas hazugságokra és uszítások­ra használják fel. Ezek a för- medvények igazolják azt, hogy a Bérmunkás milyen fontos szerepet tölt be, amikor az ilyen papi maszlagokat leleplezi és rámutat arra, Tiogy Petőfi ama megállapítása, “Ahol a pap emel szót ,ott az igazság megfeszittetik” örök életű és' nagyon találó megállapítás. NEM ÉRTIK MEG EGYMÁST SEM STOCKHOLM, máj. — Az “Aftentidningen” szerint súlyos nézeteltérések és belső viszá- lyok választják el a Sztójay kormányt támogató pártokat egymástól. A tárgyalások, me­lyek a szélső-jobboldali pártok egyesítését célozták, állítólag kudarcba fulladtak. A termé­szetes fejlődés és a német meg­szállás előbb-utóbb megássák a feudális Horthy rezsim sírját, annak dacára, hogy ez a rezsim következetesen együttműködött a nácikkal. Az összeomlás után a külföldön működő demokrati­kus erőkre vár majd a feladat, hogy a romok helyén egy uj, demokratikus rendet építsenek fel. IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság zaloga a bérrendszer megszüntetése

Next

/
Thumbnails
Contents