Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-06-03 / 1322. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1944. junius 3. Ne reménykedjünk (a.l.) Vannak nagyon sokan, akik a jelen háborúval kapcsolatban olyan reményeket fűztek a háború utáni jövőhöz, hogy az egész emberi társadalomban nagy változás fog létrejönni. Ha azonban magát a háborúnak indító okait mint irányítókat alapos szemle alá vesszük, akkor megállapíthatjuk, hogy minden törekvés oda irányul, hogy a mai magántuljadonra épült társadalmi rendszer továbbra is fenmaradjon. Ebből nem is csinálnak titkot. Hogy azután az egész dolog egy tényleges egységfrontot képezzen a kapitalista rendszer megvédésére, erre azután egészen bizonyosan szükség van arra, hogy Browder “elvtárs” is ebben a tekintetben igent mondjon. Hogy az amerikai kommunista pártot feloszlatták, azt hiszem egészen helyes dolog volt. Mert hiszen kinek is volt rá szüksége? Most az egyszer nem úgy történt, mint ahogy mi már annyiszor megjósoltuk, hogy egyszer majd a jó hiszemü munkásemberek faképnél hagyják azt a pártot, amely tényleg az elvtelenség alapján épült. Másképpen történt, a párt hagyta faképnél a minden tekintetben hiszékenyeket. Hogy mostan azután dicstelen múltját, még jól betetézze, szigorúan végrendeletében még azt is meghagyta, hogy még abból a jelentéktelen korcsszülött alakulatból is kizárandók azok, akik gondolatban is a bérrendszer megszüntetését kívánnák és a kizsákmányolásra épült magán kapitalista rendszer megváltoztatása érdekében agitálnak. Sohasem voltunk tagjai eme fentnevezett és ma már kimúlt alakulatnak és igy bennünket ezután sem zárhatnak ki belőle azért, mert a kapitalizmus ellen a jövőben éppen úgy, mint a múltban is küzdeni fogunk. Egyáltalában én például fel sem merem tételezni az amerikai elvtársakról, hogy tényleg volt annyi sütnivalójuk azon a halotti toron, ahol az amerikai kommunista pártot tényleg eltemették, — habár a hírek szerint több mint négyszáz küldött volt jelen, — hogy saját belátásuk szerint cselekedtek. Mert a múltban még sohasem voltak annyira képesek, hogy saját maguk tudták volna a viszonyokhoz képest pártjukat irányítani, mert minden csak rendelet után történt. De már ha minden alkalommal olyan lelkesen tudnak tapsolni Roosevelt elnök érdekében, de legalább ne indorszálták volna hivatalosan, negyedikszeri jelölését. Mert akiket ők pártolnak, annak már régen rossz. Mi nem reménykedünk abban, hogy az amerikai kapitalizmus egyszer majd a humanizmus porondjára fog lépni önként! Azt tartjuk, hogy nincsen dicsőitőbb pályafutás a forradalmi munkások részéről, mint megmaradni minden megalkuvás nélkül az osztályharc göröngyös utján mindaddig, amig a munkásosztály végleges célkitűzése nem fog győzedelmeskedni. Négyezeréves kalandregények Irta: Benedek Ödön NEM KÉRNEK BELŐLE WASHINGTON — George H. Bender, Cleveland városba való republikánus képviselő kijelentette, hogy nem hajlandó szónok gyanánt szerepelni a “Social Workers’ Conference” gyűlésén, mert a szónokok sorában Earl Browder, a volt kommunista párt titkára ott van. Bender azt mondotta, hogy amikor Ígéretet adott a beszéd megtartására, nem tudta, hogy Browdert is felkérték. Bender szerint hasonló nyilatkozatot adtak ki John M. Coffee, demokrata képviselő és George E. Outland, republikánus congressman is. ELLENZIK A KÉNYSZER- MUNKÁT WASHINGTON — A szenátus katonai albizottsága előtt, amely a Brewster-Bailey “harcolj vagy dolgozz” törvényjavaslatra vonatkozólag adott nyílt tárgyalást, a CIO szervezet nevében Lee Pressman, a szervezet jogatáncsosa ellenezte a javaslatot. Az AFL már pár nappal ezelőtt szintén bejelentette, hogy ellenzi ezt a törvényjavaslatot, amelynek lényege az, hogy a nem hadiiparban dolgozó katonaköteleseket be kell hívni katonai munkákra. Lee Pressman szerint a munkáshiány problémát nem lehet megoldani azzal, hogy baj one t- tel egyenruhába bujtatott embereket civil munkások köze rendeljenek kényszermunkára. És rámutatott arra is, hogy a tengelyhatalmak területén ezt már kipróbálták s olyan eredményt értek el, amit nem ajánl követésre. A PENICILLIN GYÁRTÁS (OWI) A Háborús Élelmezési Iroda lépéseket tett a “lac- tose”-nak, vagyis a tej cukoranyagának megőrzése céljából, mert ez az anyag az, amelyben a penicillin gyártásához szükséges penész képződik. A Háborús Hírszolgálati Iroda jelentése szerint e lépések eredményeképpen az idén kétszer annyi tejcukrot fognak termelni, mint az előző években. A Háborús Élelmezési Iroda becslése szerint a tejcukor termelése az idén el fogja érni a 14 millió fontot. A Háborús Termelési Iroda kijelentette, hogy a penicillin gyártóknak évente 6 vagy 7 millió font tejcukorra lesz szükségük, ami körülbelül az eddigi tejcukortermelés teljes mennyiségét teszi ki. Sinclair Lewis a Nobel-dijas amerikai regényíró “Our Mr. Wrenn” (Wrenn urunk) cimü regényének hőséül az amerikai kispolgárt választotta. Mulatságos, naiv alak általában is ez a gyámoltalan, korlátolt, a mai élet roppant labirintusában bizonytalanul tévelygő könyvelőlevelező az iró mégis legmulatságosabban a szegény Wrenn kalandvágyát állítja be. Wrenn urunk irodai asztalánál harmadikemeleti bútorozott szobájában, New York zűrzavaros utcáin jártában-keltében kalandokra szomjazik. Él-hal az útleírásokért. Valósággal falja az útikönyveket és már kívülről rúd ja a vasúti és hajómenetrendek adatait. Kacagni kell azon a sóvárgá- 1 son, amellyel a kis propelleren ! ülő Wrenn óriás óceán járókra [képzeli magát. S az olvasó jóle- sően kacag is — mindaddig, amig egyszer csak bele nem nyilallik a fölismerés: többe- kevésbé mindnyájan ilyen kalandra éhes Wrennek vagyunk. Ha társadalmi osztályhelyzetünket tisztábban látjuk is, ha gerincesebb öntudattal nézzük is az élet karneválját, ha a koránk jegecesedő kispolgári előítéleteket le is csákányozzuk magunkról: Wrenn urunk kalandvágya csak él bennünk. Nem olyan naivan, nem olyan együgyüen, nem olyan kacag- tatóan, de ugyanúgy áhitjuk a másat, az ismeretlent, a mesz- szit. A turisztika, alpinisztika és evezőssport egyre nagyobb arányú fejlődése, az utazás lázának fertőző terjedése mind az emberi lélek mélyen élő kaland- szomjuság lecsillapítását szolgálja. A városi lakónak falura vágyakozását, a falusiaknak városba özönlését — a mélyben döntően rendelkező anyagi okokon kívül — bizonyos fokig szintén az magyarázza, hogy él bennünk éhe a másnak, vágya a megváltó változásnak, öntudatlan keresése a legnagyobb emberi kalandnak: a megváltozott, uj holnapnak. Hogy milyen mélyen él az emberi lélekben a kalandvágy, azt a kalandregények népszerűsége szemlélteti. Jack London regényeinek szinte fantasztikus elterjedése nem véletlen. H. G. Wells tudományos fantasztikumai, Jules Verne verne-iádái, a detektivtörténetek Edgar Allan Poe “A Morgue-utcai gyilkosságáétól Conan Doyle Sherlock Holmes-történetein át Edgar Wallace futószalagon előállított nyakatekertségeiig, a valamikor népszerű Friedrich Gertsá- ker messzi földön játszódó kalandtörténetei, R. L. Stevenson Kincses szigete, az időnként kitörő Dumas-járvány, a lassan visszaszoruló Dániel Defoe “Robinson Crusoe”-jától kezdve — különböző korokban ugyanen- 1 nek az igénynek különféle fokozatai elégítették és elégítik ki. A kalandvágy a legrégibb korokban is perzselte a lelkét. Ez az ősi sóvárgás teremtette meg négyezer évvel ezelőtt a világirodalom első kalandregényeit. Mint az emberi szellem annyi más megnyilatkozását, ezeket is az óegyiptomiak hagyták ránk. Amint dr. Alfred Wiedemann az óegyiptomi szépirodalomról szóló tanulmányában elbeszéli, a tudományos világ sokáig abban a meggyőződésben élt, hogy az óegyiptomi Írásos emlékek kizáróan vallási tartalmúak, azoknak a kivételével, amelyek egyes uralkodók, fáraók életét és cselekedeteit ismertetik. Annál nagyobb feltűnést keltett, amikor 1852-ben Emmanuel de Rouge egy papiruszon, amely Krisztus előtt 1250-ből származik, meseszöveget fedezett föl. A tudományos körök eleinte azt vitatták, hogy nem meséről, hanem népiesen megirt istentörténetről, mítoszról van szó. A mese szövegét különféle istenekről szóló mítoszokkal próbálták összegyeztet- ni, de sikertelenül. Végül is kénytelenek voltak belenyugodni abba, hogy a fölfedezett szöveg valóban közönséges mesét tartalmaz. 1864-ben aztán az egykori Théba helyén lévő egyik falunak, Dar-elbahrinak a környékén faládát találtak, amelyben több papirusz volt s az egyik Szetna herceg varázslatainak történetét tartalmazta. Ettől kezdve évről-évre szaporodott az előkerült nem vallási tartalmú papirusok száma. Végül is kiderült, hogy a szépirodalom Óegyiptomban legalább olyan terjedelmű volt, mint a vallásos irodalom. Ha a szépirodalmi tartalmú papirusztekercsek többnyire igen sérültek is és igy a legtöbb történetnek az elejét és végét nem ismerjük, a megmaradt részek igen nagy mesekincsre vallanak. Az óegyiptomi és más akkori népek életmódjáról, szokásairól, érzelmi és értelmi világáról igen sok érdekes és tanulságos tudnivalót megőriztek a számunkra ezek a mesék. Franz Woenig megállapítása szerint a görög Aizoposz (gyermekeink Aesopusa) meséi az óegyiptomi állatmesékből származtak. A mesék egy része kalandregénnyé szélesbedett s a papiruszok rengeteg utikalandot tartalmaznak. Ez érthető is, hiszen az ország lakóinak sokféle alkalmuk nyílt arra, hogy idegen országokban megforduljanak ,idegen népekkel érintkezzenek. Katonák hullatták a vérüket távoli országokban, azért, hogy a fáraók síremlékére minél pompázóbb háborús emlékek kerüljenek. Hivatalnokok utaztak a leigázott idegen tartományokba, hogy az adókat beszedjék s a polgári és ''Szervezés7* — "Nevelés" — "Felszabadulás" W ^ W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága
