Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-06-03 / 1322. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1944. június 3. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2.00 -zne Year .........................$2.00 Félévre ........................... 100 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ............... 5c Csomagos rendelésnél 3c bundle Orders ------------ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. ________________ __________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE A washingtoni Nagy Pör (gb.) Már több mint egy hónapja, hogy Washington városban a szövetségi bíróság előtt megkezdték azt a nagy port, amely hivatva lesz eldönteni, hogy a vádlottak padján ülő 29 egyén akadályozta-e a háború sikeres menetét és ezáltal törvénybe ütköző bűncselekményt követtek el. Az ügyész vádja szerint ezek az emberek összeesküdtek arra, hogy a jelenlegi amerikai kormányformát erőszakos utón a náci rendszerhez hasonlóvá tegyék. Ezért ezt a port a lapok “sedition”, vagyis lázadás pernek nevezik. A nagy pör még mindig csak a kezdet legelején tart, mert a vádlottak és a védőügyvédek valóságos cirkuszt csinálnak belőle. Nemcsak, hogy mindenféle módon obstruálnak, hanem úgy tesznek, mintha nem ők, hanem a biró, az ügyész vagy az amerikai szövetségi kormány lenne a bűnös. Pedig a vádlottak között ott találjuk csaknem az összes úgynevezett “crack-pot” amerikai fasiztákat. Ezzel a névvel jelölik azokat, akik Hitlert utánozva hazugságokkal, fenyegetésekkel, bombasztikus jelszavakkal, vörösfaló, munkás ellenes uszításokkal, antiszemita és egyéb fajgyülöleti program alapján keresnek maguknak híveket. Ott van közöttük William Dudley Pelley, a "Silver Shirt” nevű fasizta terror szervezet vezére; Gerhard Wilhelm Kunze, a German-American Bund vezére; George E. Deatherage, egy másik terror szervezet (Knights of the White Camelia) megalaki- tója; Mrs. Elizabeth Diliing, “Írónő”, akinek Írói működése tisztán csak a vörösfaló és a munkásság gyalázásából állt; George Sylvester Viereck, akit már eddig is öt évre Ítéltek, mert titokban szolgálta a Hitler kormányt; Lawrence Denis, egyike a legismertebb amerikai náci Íróknak; Gerald B. Winrod, Wichita városba való pap, akinek fasizta működése közismert. A vádlottak legtöbbjéről szó esett már lapunkban is, annyira hirhedtté tették magukat munkásellenes, fasizta és antiszemita propagandájukkal. Voltak közöttük olyanok, akik a tárgyalás kezdetén, mikor a nevüket szólították, a náci tisztelgéssel feleltek, mutatván, hogy semmibe sem veszik a bíróságot. Az eddigi tárgyalás folyamán a biró majdnem minden nap megbünteti ötven, száz vagy kétszáz dollár pénzbírságra a védőügyvédek valamelyikét, akik | kigunyolják a bíróságot. Felbátorítja ezeket az embereket az, hogy egyes fasizta érzelmű lapok, mint például a “Chicago Tribune” vagy a “New York Daily News” mártíroknak igyekszenek beállítani a vádlottakat. Dacára annak, hogy a vádlottak mindegyike munkásellenes múlttal rendelkezik, mi nem mondjuk, hogy fal mellé kellene őket állítani és rájuk tüzelni, mint ők mondják abban az esetben, amikor a munkás szervezők kerülnek a vádlottak padjára, mert a munkásokat szervezni merték. Mint a munkások részére, úgy még ezen elvetemült egyének részére is követeljük a pártatlan bírói eljárást. De nem állhatjuk meg, hogy rá ne mutassunk, mitörténne Németországban, Magyarországon, vagy a tengelyhatalmak bármely területén is azokkal, akik ilyen hencegő, a bíróság tekintélyét aláásó viselkedést mernének mutatni akkor, midőn felkelés, lázadás vagy hazaárulás vádja alapján kerülnek a bíróság elé. Az Európából jövő hírek szerint ilyen esetekben maga a vád elég arra, — legtöbbször bizonyíték nélkül, hogy a vádlottakat a fal mellé állítsák. Itt nemcsak hogy nem végeznek velük ilyen summásan, hanem a túlságos elnézéssel még felbátorítják őket és követőiket, amire már igazán semmi szükség sincs. A szabad szólás félremagyarázása (gb.) A Philadelphia székhellyel biró harmadik kerületi szövetségi biróság fellebbezési tanácsa olyan végzést hozott, amely nyilvánvalóan félremagyarázza a szabadszólás jogát és remélhetőleg a Supreme Court meg fogja semmisíteni. A fellebezési tanács ezen határozatát Charles Alvin Jones nevű biró mondotta ki a National Labor Relation Boardnak Edward G. Budd gyáros ellen hozott intézkedési ügyében. Ennek a gyárosnak 15,000 főnyi munkása szervezkedni akart, miután a kompánia uniont a törvénynek megfelelőleg feloszlatták. A National Labor Relation Board elrendelte, hogy a munkások szavazás utján állapítsák meg, melyik unionhoz akarnak csatlakozni, avagy akarnak-e uniont egyáltalán. Pár nappal a szavazás előtt ez a gyáros körlevelet intézett a munkásokhoz, amelyben azt irta, hogy nincs szükség semmi unionra, mert ő úgyis megad nekik minden lehető követelést. A National Labor Relation Board ezt a Wagner törvények megszegésének vette, amennyiben a munkáltató beavatkozott a munkások szervezkedési ügyeibe és ezért Budd gyárost a biróság elé vitte. Az alsófoku biróság elitélte a gyárost, a fellebezési tanács azonban felmentette azon érv alapján, hogy a gyárosnak is joga van a szabadszóláshoz és elmondhatja a véleményét a szervezkedésről. Nyilvánvaló, hogy ez az okoskodás hamis. Helytállna akkor, ha azt a véleményt nem a munkásainak, hanem másoknak, idegeneknek, akiket a dolog anyagilag nem érdekel, mondotta volna el. így azonban egészen természetes, hogy BEFOLYÁSOLNI AKARTA MUNKÁSAIT, tehát megszegte a Wagner törvényeket. Ha a legfelsőbb biróság helybenhagyná ezt a végzést, akkor teljesen megsemmisítené a Wagner törvénynek azt a részét, amely a munkáltatót eltiltja attól, hogy munkásainak szervezkedési ügyeibe beleavatkozzon. Mint tudjuk a gyakorlatból, a munkáltató “véleménye” igeiy sok munkást még ma is megfélemlít, mert tudja, hogy a szer- vezekedést ellenző munkáltatónak rendesen kémei vannak a munkások között és az aktívabb szervezeti embereket elküldik, így a fenti bírósági döntés végetvetne a szervezkedés szabadságának is. A legfontosabb azonban ebben a kérdésben az, hogy egy ilyen nagy horderejű problémát felvethet és eldönthet egy egészen ici-pici, ismeretlen birócska is. Ha aztán a Supreme Court többsége engedne a nagy nyomásnak, amely mindig érezhető a munkáltatók részéről, akkor egyszer csak azon vennék észre magukat a munkások, hogy az évtizedek nagy harcai árán kiküzdött szervezkedési szabadságjogot elvesztették. Ezért hirdetjük mi mindig azt, hogy az ilyen jogokat nem elég törvényekkel biztosítani. Az ilyen jogoknak az igazi biztosítéka az erős, harcias szervezet, amelyet még bírói végzéssel sem lehet megsemmisíteni. FOSZFÁT TELEPEK SZOVJET TERÜLETEN MOSZKVA (ONA) — Kaza- kisztinában, a foszfát hazájában uj, nagy város van alakulóban a Kara-Tau hegység lábánál. Az uj város a Phospho- ritogorsk” nevet kapta. A város körüli foszfát bányák olyan gazdagok, hogy az év végéig a számítások szerint 120 ezer tonna foszfátot fognak innen kibányászni. A foszfátbányák tartalmát többszázmillió tonnára becsülik, vagyis majdnem háromszor annyira, mint amennyi a floridai foszfát bányáké, me- melyek eddig a világ leggazdagabb foszfáttelepeinek számítottak. • Phosphoritogorsk kohói ma már 15 kilométer távolságra terjednek ki. A hyperfoszfátok termelésére máris kísérleteznek Boris Himmerfarb, hires geológus felügyeletével. Himmerfarb vezette azt az expedíciót, mely a foszfáttelepeket 1 ezen a környéken felfedezte. A Kara-Tau hegység ugyancsak bővelkedik manganézben, homokkőben, mészkőben, márványban és sóban. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnél kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi | munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL' ’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keil szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ip iri szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretem helül.
