Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-05-27 / 1321. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1Ü441. május c, i. (a.l.) Csak a vakok nem látják és süketek nem hallják a reakció csatakiáltását. Most amikor sorsdöntő időket élünk, nem tartom elégségesnek, hogy forradalmi felfogásunkat gondosan ápolva ezt a sötét szándékú lármát megelégedéssel hallgathatnánk. Ha magunk fajta emberekkel beszélgetünk, akik nem csak a jelenben, hanem a múltban is tudatában voltak annak, hogy a jelen társadalmi rendszer a feltétlen kizsákmányoláson alapszik, ezek nagyrésze is közömbösen veszi ezt az áramlatot. Ez a mai társadalmi rendszer, amely úgyszólván teljesen hivatottnak tartja magát az emberi társadalom állandó irányítására, vak elfogultságába nem is akarja tudomásul venni a technika gyors fejlődését abból a szempontból, hogy ez a fejlődés teljesen forradalmositotta, vagy ha másképpen akarjuk magunkat kifejezni, megváltoztatta a társadalmi szükséglet előállítását. Ennek következtébe magának az emberi társadalomnak is párhuzamosan lépést kellene tartani. Hogy ez nem igy van, azt csak azok nem akarják látni, akik a mai rendszert üdvösnek és áldásosnak tartják, természetesen a saját önző érdekeik további fentartásának érdekében. A mai társadalmat irányitó kapitalista rendszer a humanizmus legcsekélyebb szikráját is nélkülözi. Ha sok esetben lekenyerezi cselekedeteivel a munkásosztályt, teszi ezt azért, hogy saját táborát alátámassza egy másik osztályhoz tartozókkal és fátyolt húzzon sok más millióknak szeme elé. A kapitalizmusnak sokszor liberálisnak látszó cselekedete mindig oda irányul, hogy rendszerét továbbra is biztosítsa. A mai rendszert uraló kapitalizmus alapját az ipari vállalatok és az azzal járó termelőeszközök képezik. Ha azonban az ipari vállalkozások nem állnak azon a biztos alapon, hogy megfelelő hasznot biztosítsanak ,akkor ők még arra is hajlandók, hogy látszólag liberális újításokkal azt megmentsék, hogy ismét jól jövedelmező üzletté tegyék. Azonban a kapitalizmus — ha teljes szilárd üzleti alapot érez talpa alatt, akkor ismét a reakció legsötétebb eszközeihez folyamodik, mert hatalmasabbat önmagánál el sem tud képzelni. Ebbe a helyzetbe kerültünk ma itten. Az amerikai nagytőke ma felvonultatja minden osztályintézményét, hogy nem csak a radikálizmust, hanem az őtet megmentő liberális intézkedéseket is teljesen alá ássa. Jogosan teszi mert osztályérdekei igy diktálják. A liberálisok, akik sohasem voltak és nem is hajlandók még ma sem elismerni, hogy az emberi társadalmat ténylegesen felszabadító célokat szolgáló forradalmi munkásszervezetek kizárólag csak azok amelyek egy minden kizsákmányolást nélkülöző gazdaságilag igazságos társadalmi rendszerért harcolnak. Ahogy állandóan halljuk a rádión és olvassuk a napilapokban, hogy katonáink, a fasizmus ellen az emberiség szabadságáért küzdenek, addig a hazai fronton a nagytőke mindent megmozdít, hogy minden liberális vagy radikális változásra irányuló törekvéseket ideje korán tönkre tegyen. Csak azok nem látják, vagy nem hallják ezt, akiket úgy a múltban ,mint a jelenben, a nagytőke érdekeit szolgáló rádió vagy napilapok mindig úgy tadtak befolyásolni, hogy saját osztályérdekeik ellen cselekedtek és ha tudatlanul is, de helyeselték és ma is helyeslik a kapitalista osztály minden liberalizmus elleni reakciós porpagandáját. Talán soha a múltban nem volt az amerikai nép annyira befolyásolva a gyűlölet propagandájával, mint éppen ma. Érintkezve olyan emberekkel, akik teljesen a kapitalizmus propagandájának áldozatai, első sorban a zsidógyülölet nyilvánul meg bennük. Azután nem látják helyesnek a South-i államokban a feketéknek emberi jogokat adni. Munkásemberek elítélik a kormánynak azon cselekedetét, hogy milyen alapon foglalhatta le a Montgomery Ward telepét? Mindazok, akik azt hiszik, hogy a harcterek hátamögött idehaza nem folyik nagy pro- gadanda a fasizmusnak uralomra jutása érdekében, azok nem figyelői a napi propaganda eseményeknek vagy tudatosan vagy tudatlanul a fasizmus szekértolói. Mi, akik úgy a múltban, mint ma is azt állítjuk, hogy a fasizmus embriója magában a kapitalista rendszerben fogamzott meg, ezért mindig nyíltan és világosan azt tanítjuk, hogy az osztályharcot egy pillanatra sem lehet feladnunk. Biztos tudatában annak, hogy addig, amig a magántulajdon rendszerére épült kapitalizmus uralja az emberi társadalmat, addig fentnevezett uralkodóosztály részéről mindig lesznek nagymérvű reakciós kihágások . Ezeknek a reakciós propagandáknak és humanizmus elleni kihágásoknak végét csak egy módon vethetünk véget, ha szervezett erőt gyűjtünk egy gazdasági rendszer változásra. Magunk részéről azt tartjuk, hogy minden hangzatos jelszó a demokrácia érdekében üres fogalom, mind addig, amig mindannyian közösen másért és nem csak kizárólag egy teljesen egyenlő és a kizsákmányolást mellőző gazdasági rendszer megvalósításáért küzdünk. (Vi.) A haszonrednszer meg-. védésére sok fajta mozgalom alakult és pusztult el, azonban más formában, uj nevek alatt újabbak alakulnak, melyeket meg kell, hogy ismerjünk, hogy tudjunk ellenük védekezni. Ily mozgalom nemzetközi méretekben a “Moral Rearmament” (Erkölcsi felfegyverzés) mozgalom, melynek nagyon sok hírneves náci, Hess, Goering, sok angol lord politikus és itten Amerikában Fordék is tagjai. A mozgalom — ámbár a papi szagot kikerülve, mégis vallási jellegű. Az istent akarják bevonni bíráskodni a munkáltatók és a munkások harcaiba, tudva, hogy az isten nem fog lejönni ezt megtenni, igy majd a földi szóvivőit a papokat, politikusokat, megbízható tanárokat fognak erre a célra megnyerni és már szervezik is azokat. A Ford és más ipari fejedelem neveit nem nagyon emlegetik, ahelyet Thurmann és Wadsworth szenátorokat, tanárokat, birókat emlegetnek, és most a fővárost szervezik teljes erővel és sajnos nekik nagyon kielégítő sikerekkel. írtak egy három felvonásos színdarabot, “Az elfelejtett tényező” (The Forgotten Factor) címmel, melynek minden sora az iparokban bajt, zavart, sztrájkot okozó agitátorok ellen irányul. Megoldást is taltalmaz, mely szerint az union tisztviselők összefognak a gyárosokkal és kitisztítják a gyárakat ezen agitátoroktól és helyre áll a béke és termelés, melyhez az isten is megadja az áldását. Erre a nagy szenzációs színdarabra, meghívtak minden képviselőt, szenátort, a birókat, a hadügyminisztérium minden tagját és az összes tiszteket, közöttük az union tisztviselőket is. így nyilvánvaló a céljuk, hogy a vezéreket szervezik, másszóval felülről lefelé, éppen úgy, mint a nácik is leginkább a tiszteket, ipari mágnásokat és az intelligenciát igyekeztek megnyerni. Úgyszintén ismerve az oszlopos tagjuk, Henry Ford taktikáját és a nácik módszereit, tudjuk, hogy ha nem hallgatnak a munkások az isten szolgáinak és a vezéreik parancsára, akkor éppen úgy, mint a múltban tették, erőszakkal fogják őket térdre kényszeríteni. De természetes az az okoskodás, hogy ha a radikális szervező és vezetésre képes elmeket kidobálhatják az üzemekből, kevesebb harc lesz és azok is könnyebben leszerelhetek lesznek. Az egész mozgalmat isteni maszlaggal igyekeznek bevonni, nehogy könnyen kilátszód- jon a lóláb. Azonban őík is, mint minden gondolkozó ember tudja, hogy az isten nem fog lejönni, megvédeni a haszonrendszert és azoknak az urait, igy az isten nevében prédikáló papokat fogják bevonni, akik az isten nevében fogják megmondani, hogy ezeket a békebontókat, agitátorokat ki kell dobni, nem szabad rájuk hallgatni, hanem testvéri szeretettel együtt kell dolgozni az üzemek tulajdonosaival, akiknek a hátuk mellett ott lesz ez a vezérekből, törvényhozókból ép azt magyarázó bírókból álló szervezet. Ha meg mind ezek dacára sem hiszi el a proletár, hogy azt mind az isten akarja, úgy ez a testület lép fel ellenük. Ezt a taktikát úgy Ford, mint a nácik már kipróbálták, ámbár nem sikerült, de azért el kell ismernünk, hogy Ford legalább is négy évvel elodázta a gyárai megszervezését. Ugyan is minden lapban, minden papon keresztül azt prédikáltatta Ford, hogy az ő munkásai meg vannak elégedve, azoknak nem kell union, csak egy maroknyi vörös agitátor okozza a zavargásokát ottan, akiket több ezer számra dobáltatott ki 1932-40 között nem kevesebb mint 12 ezer ilyen vörösnek bélyegzett agitátort tett ki az üzemeiből Ford, mégis megszervezték a gyárát. Ugyan akkor a papi segítség mellett, a legveszedelmesebb, legkegyetlenebb börtöntöltelékekből összeszedett gang- szterekkel bunkóztatta a szervezkedésre vágyó munkásokat, még sem sikerült leverni őket. Ford most remélve, hogy azt a rendszert minden nagy gyáros és egy erős nemzetközi alapon álló szervezet, a Moral Rearmament fogja majd megtenni, melyhez több politikus, katona tiszt, biró és még union vezért is megnyernek és akkor nagyobb sikerrel kecsegtet, mint amikor Ford egyedül csinálta. De azt megláthatjuk, hogy Ford nem a munkásai iránti szeretetből, vagy isteni parancs vagy figyelmeztetésből állt be ezen csoportba, hanem nagyon is felismerte a legközelebbi rokonságát, úgy morális, mint gazdasági és politikai szempontból ezzel a csoporttal, mely Hess, Himmler, Rib- bentrop, alapitó tagokkal is dicsekedhet. Ez a mozgalom még 1930-ban született Angliában, onnan nagyon gyorsan átterjedt Németországba ,ahol Himler, Ribben- trop és sok más neves náci örömmel felkarolta és mint összekötőkapcsot kihasználtak az angol tagsággal, akik között a Cliveden Set, Lord London- derry-Hamilton és sok más nagy kutya szerepel, akik a nácikkal ko-operáltak. Amerikában leginkább 1940- ben jött, de rohamosan terjedt, ámbár sokan a megalapítója után, Büchmanistáknak nevezik őket és lényegében — kezdetében is fasizta. Buchman nyiltan hálát adott az istennek, hogy Hitlert adta az ő elgondolásának a végrehajtására. Szervezés" "Nevelés" — "Felszabadulás" Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága Régi maszlag uj kiadásban A reakció munkában
