Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-05-27 / 1321. szám

1944. május 27. 7 oldal JEGYEZD MEG... —^— Ajánlja: St. Visi. -■ Orlemanszki lengyel papot felfüggesztették a papságától és még a mennyországba sem igen fogják beengedni, mert barátságos látogatást tett Sta- linéknál. Még örvendhet, hogy nem égetik el máglyán, mint régen tették az ilyen eretnekek­kel. Meg lehet, hogy Orlemansz­ki is úgy van, mint egy fiú, akit negyed magával bíróság elé állítottak kisebb lopásokért. Mikor a biró leckeadás után kérdezte őket, hogy nem akar­tok a mennyországba menni? Három fiú azt mondta ők akar­nak, de a negyedik nem szólt semmit ,igy a biró rá kiabált, te nem akarsz a mennyekbe menni? A fiú csendesen azt mondta, nem ezzel a bandával, ottan is bajba keverednék. Már attól féltünk, hogy Sta- linék megalkudnak a Vatikán­nal és úgy látszik nem Stalinon múlik. De jobb ez igy, hogy a Pápa és a katholikus papság nagy része nem hajlandó Sta- linékkal tárgyalni, vagyis meg­alkudni az európai nép bőrére. Azt mondják Roosevelt való­ságos gyűlölettel van De Gaul­le személye ellen, igy elismerés­re semmi kilátás nincs. Az an­TÁRCA A király borbélya Irta: Nyíri Imre Csuta szegény és buta kis gyerek volt. Csak azt hitte el, amit jámbor szülei a fejébe vertek, amit az iskolában ta­nult és látott. — Szeresd királyodat! — hangzott naponként jónéhány- szor a gyújtó fölhívás az öreg tanító szájából, aki hol hege­dült a gyerekeknek, hol fát hordatott, hol meg káposztát öntöztett velük. Ezek után Csu­ta csak hódolottal eltelve mert a tanterem falán lógó képre te­kinteni, amely egy olyan korú gyereket ábrázolt, mint ő. A templomi szentképek előtt csen­des áhítatot érzett, de a gyerek­királyról készült festmény előtt a szemét is lehunyta. Keveset tanulhatott, keveset tudott. Megmaradt annak, akik­ről az eszményképet lehet meg­festeni egyes államtudósok sze­rint az olyan vallásos szellemű és hazafias érzelmű polgárnak, aki megbízható oszlopa marad minden körülmények között az államnak, ő és családja, falu­belijei hasonló szellemben él­tek és együttesen részei vol­tak annak a masszának, amely­re a katonaság, az adózás, a hi­vatalnok-kaszt és a földbirtok épültek. A faluban a gyerekkirály, mi­vel uj képet nem kaptak, to­vábbra is gyerek maradt. A buzgó asszonyok, akik hónapok­ig dolgoztak egy-egy köntös­kén, amit alattvalói alázattal golok is csak a válukat rángat­ják amikor erről van szó, nem mernek Roosevelt ellen állást foglalni, vagy nyilatkozni. Indiából a legfontosabb hírek még mindég azok, hogy igen nagy a nyomor egyik részről és igen nagy a fényűzés a má­sik részről. Ezt a civilizációt igyekeznek az angolok ottan megmenteni és fen tartani. Stalinék Eric Johnsont, a Chamber of Commerce elnökét is meghívták Moszkvába remél­ve azt is esülyesztik a politikai posványbán mint Willkiet, Or- lemanszkit. Ezen esetben még szívességet tennének. Minden összefogás dacára, a nagy lapok, politikusok és az union tisztviselők részéről, a hét elején, 72,000 munkás volt kint sztrájk miatt tétlenül Det- roitban. A demokráciát a munkások­tól annyira féltő szenátus fen- tartja a déli államokban a szí­nesektől a szavazási jogot meg­vonó fejadót. Ne hogy azok a munkások megdöntsék ezt a szép, minta demokráciát a déli államokban. Mindenek dacára is, el kell — ahogy a tanító ur aláírta — ajánlottak föl a királynak, a mértéket még évek múlva is erről a képről vették. A királyi udvartartásban nem győztek mulatni a nép jámborságán és kacarászva dől­tek egymásnak, ha a királyra gondoltak, akinek állán már ki­ütközött a legénypehely és ke­zükben tartották a ruhadara­bokat ,amelyeket a faluban egy apró gyereknek az alakjára szabtak és hímeztek. Csuta is fölcseperedett és surbankó legénykorában apja beküldte a városba, hogy — ipara legyen. — Menj borbélynak! Az jó mesterség. Urak között forgo­lódhatsz, tanulhatsz. Mindig tiszta lesz a kezed és illatos kö­rülötted a levegő. Csutát a városban csupa kel­lemes meglepetés érte. Már az első napon lelkendezve fedezték föl a borbélyüzlet vendégei, hogy csalódásig hasonlít — a^ királyhoz. Csuta hallatlanul népszerű lett az egész városne­gyedben. — Hasonlít a királyra! Sza­kasztott olyan! Mintha kivág­ták volna belőle. — Igaz! Én a múltkor, óriá­si szerencsére, egész közel áll­tam őfelségéhez, amikor kiko- csizott és mondhatom, az arca, a testtartása ugyanaz. Már a második napon kivet­ték a seprőt a kezéből és az öreg tanonc legnagyobb bosz- szuságára az ő kezébe nyomták vissza a takarítás tisztségét. A tanoncsorból Csutának elenged­tek két évet, csakhogy mennél hamarább borotválhassa az érte rajongó vendégeket. A mester megkülönböztetett figyelemmel bánt vele. Órákig oktatta jó ismernünk, hogy Martin Dies elég okos ember, legalább ő tudja olvasni az írást a falon. Nem engedte, hogy megbuktas­sák, ami szégyen lett volna, in­kább szép csendesen lemondott a képviselőségről. Egy néhány társa nem volt olyan okos és csúfosan kibuktak még az elő­választásokból is. Ha a náciknak volna olyan mindent megfagyasztó vegyi­bombájuk, azt megtarthatják a maguk részére, mert a nyáron nagyon melegük lesz és még a másvilágon is, ahová érdem sze­rint menniők kellene, szüksé­gük lehet rá. Goehring és Hitler megmond­ták, hogy Berlint nem fogják bombázni és mind az ami ezek ellenére is történt, az csak — zsidó propaganda. Churchill és Roosevelt nem érti meg a görögöket. Az nem is csoda, azok egymást sem na­gyon értik meg. De Gaulle tervez már ideig­lenes kormányt, amire Roose­velt csak egy, de igen nagy szót mondott — “no”. modorra és jó késtartásra. Csuta természetes esze hamar megküzdött a torlódó föladatok­kal. Megtanult kellemesen tár­salogni. Jókezü borbély vált belőle, akinek» mindig voltak vendégei. Akadtak olyanok is, akik inkább félórát is vártak rá, mert olyan könnyű keze volt, hogy nem vágott be soha, kése után nem pattant ki a bőr és nem nyiszált lépcsőket a fri­zurákba. Csuta megszokta a várost. Egyre délcegebben lépkedett. A mester nem engedte, hogy albérletbe lakjon és mint sze­líd, jó fiút, odavette magához, azzal a titkos céllal, hogy ez a kitűnő munkaerejű és nagy vonzóerejü fiatalember belesze­ret majd egyik leányába. Csu­ta öltözködni kezdett, olvasás­ba és énektanulásba fogott és egyre jobban pengette a man­dolint. Félév múlva már nagy sikerei voltak a lányok között. Az egész környék szerette. Ha beült a kocsmába, úgy vet­ték körül, mintha valami cso­dát látnának. — Hasonlít a királyra, ez igaz — áradozott egyik lelkes polgár. — Én szívesen tovább taníttatnám és közbenjárnék érdekében, hogy bejusson a ki­rályi testőrségbe. Csuta megriadt ettől a gon­dolattól és borbély maradt. Az összeköttetésekkel rendel­kező polgár azonban nem nyu­godott és buzgólkodása nyomán egy szép napon a király is meg­tudta, hogy mennyire tökéle­tes hasonmása szaladgál a fő­városban. Másnap szombat volt. A mes­ter már előre dörzsölte a kezét, a várható jó üzletre gondolt, amikor korán reggel koronás ÉPITŐGÁRDA 1943-44. évre A. Alakszay, Los Ang...... 7.00 G. Barca, Bridgeport _ 12.00 J. Bischof, Akron ........... 3.00 J. Bodnár, Bridgeport .... 5.00 J. Buzay, Cleveland .........12.00 P. Csorba, New York ....... 5.00 M. Danka, Cleveland ........12.00 L. Decsi, Akron ............... 8.00 St. Detky, Phila ............... 9.00 J .Duschek, Nutley ......... 2.00 J. Engli, Cleveland ...........12.00 J. Farkas, Akron ......... 10.00 L. Fishbein, New York ....12.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 12.00 L. Fülöp, New York ....... 7.00 J. Geréb, Cleveland ......... 9.00 P. Hering, Buffalo ......... 6.00 J. Kollár, Cleveland ......... 7.00 E. Kovách, Cleveland ...... 4.00 J. Kozsány, Saratoga Sp. 12.00 A. Kucher, Pittsburgh .... 7.00 A. Lelkó, Pittsburgh . 7.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 9.00 J. Lengyel, New York .... 1.00 J. Mogor, Cleveland .........12.00 A. Molnár, Cleveland . 7.00 J. Munczi, Cleveland ....... 4.00 G. Nagy, New York ....... 1.00 J. Nagy, New York ....... 1.00 J. Pataky, New York....... 5.00 P. Pika, Chicago ............... 9.00 J. Policsányi, Triadelphia 6.00 L. Rost, Phila ................. 5.00 M. Stefankó, New York .... 8.00 A. Székely, Cleveland ..... 8.00 J. Szilágyi, Cleveland ..... 6.00 J. Spisák, New York ..... 2.00 G. Vaszkó, New York .... 2.00 J. Varga, Cleveland ....].... 9.00 Jos. Vizi, Akron .............12.00 J. Zára, Chicago ............... 9.00 címerrel egy fényes fogat állt meg a borbélymühely előtt. A bakon mozdulatlan egykedvű­séggel, mint valami faragott diszszobor ült az aranysujtásos lakáj, mig a selyemülésből cso­dálatosan szép fodrozással le­begő köpenyben egy testőrtiszt emelkedett föl, aki besietett az üzletbe, ahol Csuta éppen ujdi- vatu, sötétkék szegélyzésü fe­hér munkakabátját próbálgat­ta. A testőrtiszt értesítette Csutát, hogy őfelsége a reggeli audiencián legkegyesebb jóin­dulattal látni óhajtja. — Kérem, üljön be a hintó­ba. Amint a fehérkeztyüs kéz előrelendült, a köpeny alól ré­szegítő illat terjedt szét az üz­letben. Csuta, aki eddig csak a mester olcsó kölnijét szagolgat­ta, majd elszédült. A mester ragyogott a boldogságtól, nagy izgalmában megcsókolta a tiszt köpenyének a szélét, Csuta pe­dig, mint az álomjáró, odaült a tiszt jobbjára. Azt hitte, hogy az övénél nagyobb öröm már nem lehet a világon, ennél na­gyobb kitüntetés nem érhet embert a földön. Az audiencián utolsónak ma­radt. Amikor szembekerült a trónussal, meghökkent — mint­ha saját maga tükörképét lát­ta volna. A király kegyesen mo­solygott és amikor Csuta né­hány szokásos kérdésre, ame­lyek kedves papájára és mamá­jára vonatkoztak és testvérei számát tudakolták, talpraesett és hódolatteljes válaszokat adott ,a király értésére adta, hogy kinevezi udvari borbély­nak. Csuta a palotában kapott la­kást, de csak az egyik szárny- épületben. A szobában olyan be­Olvasás után, adja la­punkat más magyar kezébe! BÉRMUNKÁS

Next

/
Thumbnails
Contents