Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-05-27 / 1321. szám
1944. május 27. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN-(gb) ROVATA' FASIZTA KATHOLIKUS FŐPAPOK A Bérmunkásban már többször irtunk arról, hogy a katho- likus főpapok és általában a katholikus egyház, fasizta érzelmű és az emberiség eme legrettenetesebb pestisének fejlődéséhez nagymérvű segítséget nyújtottak. Figyelemmel kisértük a jelenlegi rőmai pápa és elődjének a politikai működését és igy nem lep meg bennünket, hogy mostanában még különben vallásos, de a fasizmus ellen őszintén harcoló emberek is élesen kifakadtak a pápa és a katholikus főpapság és pro-náci viselkedése ellen. A Common Council és a Louis Adamic vitája folytán, — amelyről az előző számokban Írtam, — rájöttem, hogy Adamic időközönként kiad egy “War and Post-War” cimü bulletint. Nyolc oldalra terjedő kis lapocska ez, olyanforma, mint George Seldes “In Fact” cimü heti értesítője. Amig azonban ez utóbbi pontosan megjelenik minden héten, Adamic csak akkor adja ki a bulletinjét, ha valami mondanivalója van. Nem is számit rendes előfizetést, hanem rábízza mindenkire, hogy annyival járuljon hozzá a nyomda és posta kiadásához, amennyivel akar. Ennek a “War and Post- War” bulletinnak a legutóbbi száma teljesen a pápa és a katholikus főpapok fasizta és náci tevékenységével foglalkozik. Az itt következő adatokat tehát ebből a bulletinből veszem. Megjegyzem, hogy Adamic is jelzi minden tételnél, hogy honnan vette, igy nem mende-mon- dákra hivatkozik, hanem tényeket sorol fel. Adamic megjegyzi, hogy mikor a papság politikai, gazdasági s általában társadalmi tevékenységét bíráljuk, azt nem szabad összetéveszteni a vallás birálatával. Ezt a két dolgot célj esen szét kell választani. Ez a felfogás adja magyarázatát annak, hogy vallásos emberek is akadnak azok között, akik a papok politikai működését élesen kritizálják. MUSSOLINI ÉS A PÁPA Adamic ismerteti a “Foreign Policy Association” egyesület ez év januárjában kiadott jelentésének azon részét, amelyben a Vaticán politikájával foglalkozik. A Vaticán előszeretettel köt szerződést vagy egyezséget olyan kormányokkal, amelyeknek nincs parlamentje ,ahol a pápaságot kritizálhatnák. Ezért Mussolinival is egyezségre jutott, holott az előző, parlamentáris, liberális kormányokkal ez nem sikerült. A fasizmus támogatása mellett a legfőbb érvük az volt, hogy ez az uj eszme megvédi őket a bolsevizmus meg a szocializmus ellen. Hogy ennél is tovább mentek azt bizonyítja a Vaticánnak az ethiopiai hadjáratra adott áldása. (1936 május 12-én az eithiopiai hadjárat végén a pápa “a nagy és dicső nemzet győzelmi örömének” adott kifejezést.) A spanyol polgárháború idején azonban már minden látszatot feladtak. A Vatican a spanyol nép által törvényesen megválasztott kormányt az egyház ellenségének nyilvánította és nemcsak erkölcsi, de financiális támogatást is adtak Franconak. A legfontosabb azonban az, hogy Franco még ma is a Vaticán pártfogoltja. Ugyancsak meg tudott egyezni a Vaticán a Hitler uralommal is, abban a reményben, hogy Hitlerék majd elfoglalják a Szovjet Uniont, kiirtják a bolsevizmust és visszaállítják a cári uralom vallási bigottizmusát. A háború kitörése után nagymérvű toleranciát mutatott a Vaticán Hitlerrel szemben. Audencián fogadta Spole- to herceget, akit Hitler és Mussolini Horvátország királyává neveztek ki. AMERIKAI FŐPAPOK Az amerikai főpapok jóval tovább mentek a fasizmus támogatásában, mint maga a Vaticán. 0‘Connel kardinális Bostonban már 1926-ban mondotta: “Mussolini a kormányzat terén igazi géniusz, akit az isteni gondviselés küldött nemzete segítségére.” A már elhalt Mundelein kardinális Chicagóban 1925-ben mondotta: “Mussolini igazán nagy ember, — korunknak az embere!” Dougherty kardinális Philadelphiaban 1926 október 28-án úgy nyilatkozott, hogy Olaszországot a “szent vallás és a fasizmus naggyá fogják tenni.” Hayes new yorkl kardinálisnak Mussolini négy kitüntetést adott, — minden következő magasabb volt az előzőnél. Hayes kardinális a kitüntetéseket Mussolinit dicsérve fogadta el. Egy európai szerző az amerikai publikum számára irt “Vatican Power Politics in Europe” cimü munkájában nagyon hosszasan magyarázza, hogy a katholikus egyház a legnagyobb földbirtokosok közé tartozik. Ezen nagy birtokok révén úgy gazdaságikg, mint politikailag leigázzák a vidéki (agrár) lakosságot. Minden faluban ott vannak a pápának vakon engedelmeskedő papság, ennek segítői a kántor, a tanító és az egyházi elöljárók. Ezek szemmeltarta- nak minden parasztot. Vigyázzák, hogy melyik újság jár nekik. És ha történetesen szociá- lista lapra mer előfizetni, akkor kiközösítik maguk közül. A kereskedőt és a mesterembert még jobban kordában tudják tartani, mert nemcsak a papi nagybirtokkal való szolgálatát! veszti el, hanem még a paraszt-1 ságot is ráveszik, hogy ne pártolják az ilyen “istenteleneket”.! AMERIKÁBAN IS Adamic azonban rámutat arra, hogy nemcsak az európai katholikus országokban van ily hatalma a katholikus papságnak, hanem bizonyos tekintetben már itt, Amerikában is. Felhívja az olvasók figyelmét a protestáns katonai káplánok panaszára, akik szerint az egész U.S. hadsereg legfőbb káplánja, akinek brigadir-genarális rangja van, katholikus, noha a katholikusok kisebbségben vannak úgy az országban, mint a hadseregben. Ennek tudják be a panaszt- tevő protestánsok,- hogy olyasmik történnek, mint például 1943-ban San Antonio, Tex. városban, a Kelly Field repülő téren, ahol nagy vallásos istentiszteletet tartottak, amire odavezényelték a katonák ezreit, tekintet nélkül, hogy milyen vallásuak voltak. Szóval mindenféle vallásuakat katholikus szertartásra kényszeritettek. Ugyancsak foglalkozik Adamic azzal is, hogy a katonáknak szétosztott bibliákban milyen antiszemita és munkásellenes megjegyzéseket csempésztek be. (Annak idején irtunk róla a Bérmunkásban is) És végre ismerteti a sokat szereplő John A. Ryan new yorki papnak a demokráciáról szóló definició- ját. Ez a Ryan vitát folytatott az olasz menekült Dr. Gaetano Salveminivel a “Free World” cimü lapban. Ryan szerint még az amerikai alkotmányban biztosított demokratikus jogok sem határtalanok. Minden jog, minden szabadság csak bizonyos határig megy, az az korlátozva van. A pápa ezen korlátozásokat szabta meg, amivel tehát nem avatkozik bele az állam ügyeibe. így hamisnak tartja Salvemini azon állítását, hogy a demokratikus kormányzat első feltétele az állam és az egyház teljes szétválasztása. Ryan szerint ezt csak a 19-ik század liberális politikusai követelték. “Liberalizmus azonban nem egyeztethető össze a demokrácia nemes fogalmával,” — irta Ryan. Ez az idézet a papi kertelésnek igazi diszpéldája. Miután a rovat nagyon hosszú lenne, ha több idézetet is felsorolnék az Adamic bulletinjából, befejezem ezt a tárgyat, noha nagyon szükségesnek tartom annak ismertetését, hogy a papság milyen rut szerepet játszott a millió és millió emberéletet kiirtó második világháború felidézésében. MÁR FOLYIK AZ ÚJJÁÉPÍTÉS MUNKÁJA MOSZKVA, máj. (ONA) — Oroszország felszabadított területein az újjáépítés munkája óriási lépésekkel halad előre. Kharkov környékén 76 gyárat és kulturális intézményt nyitottak meg újból az év első három hónapjában. Az újjáépítési munkálatokat e körzetben Grigori Ginsburg ezredes végzi, aki a háború előtti Kharkovban a “Háborús Ipari Termelési Iroda” főmérnöke volt, s akit most tüntettek ki a “Vörös Csillag” és a “Stalingrádi védelem” érdemrendjével, amiért az erődmünkákat az ellenséges tűz alatt is tovább irányította. A kharkovi újjáépítés munkáját a fahiány akadályozza; Ukrajnában sohasem volt sok fa, de „most jóformán egyáltalán nincs, mivel a németek visz- szavonulásuk folyamán az ösz- szes erdőket felégették. AKRON OHIO családunk egyik tagja, kitűnő lapkezelőnk RAUCH GYÖRGY munkástárs és neje részben egészségi szempontokból, részben, hogy a gumi gyári nehéz munkát esetleg könnyebbel felcserélje, a napsugaras nyugatra, Los Angelesbe költöztek. Sem Rauchék, sem akroni munkástársaink részéről nem volt könnyű a bucsuzás, mert hiszen széles Amerikában nem éltek és éreztek annyire együtt a mozgalom és a Bérmunkásért munkástársaink és munkástársnőink, mint a gumi városában. Ebből az alkalomból május 14-én, még maga körül kívánta a Rauch család barátait és munkástársait, amely alkalommal sem feledkeztek meg a Bérmunkásról, amelynek az érdekében Rauch munkástárs uj tartózkodási helyén is a régi buzgalommal Ígéri dolgozni. Az összejövetelen 26.50 cent jött össze a lapnak. Amennyiben a clevelandiak nem tudtak eleget tenni a meghívásnak, ezúton kívánják, hogy a munkásosztállyal egyetemben kerüljenek közelebb a szebb és jobb társadalmi rendszerhez. (L.) CANADAI ERDEI MUNKÁSOK SORSA (Egyik canadai olvasónk, aki már 15 éve tartózkodik Cana- dában, ahol a téli szezón alatt erdőirtó munkában, nyáron pedig mint vándor földmunkás dolgozik, az ottani viszonyokra vonatkozólag az alábbi adatokat közölte velünk. — Szerk.) Canadában az erdőirtó munkásoknak szomorú sorsuk van. Én az idei szezont, amely körülbelül március közepéig tart, megint egy lumber-campen töltöttem. Körülbelül hetvenen dolgoztunk ott, csupa férfiak, nőket az ilyen telepeken nem is lehet látni és igy az élet nagyon egyhangú. A fizetés száz dollár egy hónapra. Ebből azonban levonnak 30 dollárt kosztra, jövedelmi adó 7 dollár, compensation biztosítás 3 dollár, — szóval készpénzben csak hatvan dollárt kaptunk. Ebből azonban még fizetni kell, a közeli városba való vonatköltséget, úgy, hogy a nehéz munkáért még 50 dollár sem marad. Midőn a szezón zártával a munka megszűnik, bejövünk a közeli városokba, ahol a nagy drágaság következtében rövidesen elköltj ük a megtakarított pár dollárt és aztán sietve kell néznünk más munka után, ami azt jelenti, hogy el kell fogadni bármit is ,amit csak kapunk. Ez természetesen nagyon csökkenti az emberek munkakedvét. Én rendesen kihúzom valahogy május közepéig, amikor a cukorrépa földeken megkezdik a munkát. Ezen a vidéken a bérek nagyon alacsonyak. Ismerek munkásokat, akik a vasiparban dolgoznak 50 vagy 55 cent órabérért. A legnagyobb baj az, hogy ebből a kis keresetből is igen nagy adót vonnak le. Akik 1350 dollárt keresnek egy évben, attól adóba lefognak 315 dollárt. így a munkásoknak nem sokkal van jobb sorsuk, mint amikor ingyen leveseken éltek. G. T.
