Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-05-27 / 1321. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1944. május 27. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG ARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .................$2.00 One Year ......................$2.00 Félévre ........................ 100 Six Months _________ 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy ------------- 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ---------- 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. ______________________________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Martin Dies tapsokat aratott Amerikára nézve, hogy egy ily “bárónő” kivette a polgárlevelet. Ez a “bárónő” valójában nem is bárónő, mert hiszen csak anyai ágon tartozik valami bárói családba, de már ez is elegendő volt a clevelandi lapoknak úgy Írni erről a polgárosodásról, mintha az fényt hozott volna az egész Egyesült Államokra. És teszik ezt dacára annak, hogy megírják, miszerint a “bárónő” most a hadiiparban dolgozik, ahol “gépeket kezel munkához soha nem szokott kezeivel”. Most még erre a “soha nem dolgozásra” is úgy hivatkoznak mint valami dicsőséges tényezőre. Mennyit kell még ezeknek az amerikai újságíróknak fejlődni, hogy a munkátlan, parazita életet ne dicsőítsék, hanem éppen ellenkezőleg, rámutassanak annak társadalmilag káros voltára; hogy ők maguk is rájöjjenek és hirdessék, hogy csak a hasznos munkát végző embereknek van igazán értékük. Noha az amerikai törvények ugyan nem ismernek el címeket és rangokat, de az amerikai újságírók azért cim és rang- imádásban szenvednek, amit azonnal kimutatnak, mihelyt valamilyen parazitáról Írhatnak valamit. Ilyen felfogású emberektől hogyan lehetne elvárni az igazi demokrácia ismertetését. “Széljegyzetek” Ignotus kitüntetéséhez (gb.) Még az amerikai reakciós sajtó is kénytelen volt elismerni, hogy szerte az országban nagy örömmel fogadták Martin Dies, Texas államból való congressman azon nyilatkozatát, amelyben bejelentette, hogy nem lép fel újból képviselőnek s a jelenlegi terminus lejártával visszavonul a politikai közélettől. A legtöbb lap kénytelen volt megemlíteni, hogy midőn Dies nyilatkozatát felolvasták a több mint félmillió munkást képviselő acélgyári munkások kongresszusán, a 2400 delegátus percekig tartó tapssal és tüntetéssel vette tudomásul a hirt. Martin Dies a munkásellenes, fasizta érzelmű, fajgyületet hirdető, ultra reakciós amerikai congressmenek között a legismertebb. Elnöke a nevéről elnevezett kongresszusi bizottságnak, amelyet az “amerikaiatlan aktivitások” megvizsgálására választottak meg. Dies és társai azonban amerikaiatlan aktivitásnak tartottak minden olyan politikai vagy gazdasági ténykedést, amely nem egyezett meg az ő reakciós felfogásukkal. Valóságos rágalmazó hadjáratot indítottak a közhivatalnokok ellen, akiket terrorizálni igyekeztek. A fasizmus és a náci rendszer amerikai híveit azonban nem említették, sőt ahol csak lehetett, falaztak nekik. Dies és társai, valamint a pártfogói az amerikai zászlóba kapaszkodva a hazafiság égisze alatt követték el terrorisztikus, rágalmazó hadjárataikat. Az eredmény mégis az, hogy ennek az önmagát a hazafiság pápájává kinevező egyénnek a bukását országszerte kitörő örömmel fogadták. Bizonyára a Dieshoz hasonló egyének működése késztette Dr. Sámuel Johnson angol irót a hazafiságra vonatkozó eme hires definíciójára: “Hazafiság a gazemberek utolsó mentsvára.” Noha elismerjük, hogy vannak hazafiak is, de a Dies féle álhazafiságra ez a definíció teljesen ráillik. A profit a fontos ((gb.) Az amerikai orvosok hivatalos közlönye, “The Journal of the American Medical Association” vezércikkben kel ki a rádión hirdetett sok csodaorvosság ellen. Az orvosok egyesülete már évtizedek óta küzd a csodaszerek és kuruzsló kotyvalékok hirdetése és árulása ellen, de nem valami nagy eredménnyel. Hosszas küzdelem után annyit elértek, hogy a lapokban közzétett hirdetéseket bizonyos mértékig törvények révén korlátozzák, a rádión azonban még semmi ilyen korlátozást nem hpztak be. Noha a kuruzsló kotyvalékokról köztudomású, hogy sokszor általmasak, de mindig károsak azért, mert a gyógyításra legal- kalmasab bidőt, — a betegség kezdetének idejét, — rabolják el a betegtől, akit a hirdetések hangzatos frázisai és a sok mondvacsinált ajánlólevelek és bizonyítványok elvakitanak és ezért nem fordul mindjárt orvoshoz, hanem előbb a csodaszerekkel kísérletezik. A patent medicinákkal elkövetett csalásokat csaknem mindenki ismeri. Mindennek dacára az ily gyógyszerek gyártói szabadon rabolhatják meg a betegek millióit. A patent medicinák olyan óriási profitot hajtanak, hogy nagy, milliós cégek keletkeztek ezen a téren. Ezek aztán a hirdetéseik révén uralják a sajtót, a rádiót és ezek segélyével a törvényhozó testületeket is. A kuruzsló szerek nagymérvű hirdetése és azok fogyasztása élesen bizonyítja, hogy a jelenlegi társadalmi rendszerben a profit érdekében még a népesség egészségét veszélyeztető kotyva- lékokat is nemcsak árusítják, hanem a rádión egész nap csábítják a szerencsétlen betegeket az ily káros szerek használatára. (gb.) A “Harc” cimü hetilap multheti számában olvassuk, hogy az “American Academy of Arts and Letters” (művészeti és irodalmi akadémia) valamilyen díjjal tüntette ki Ignotus Hugót, a liberális magyar ujságirodalom egyik legkiválóbb képviselőjét. Mi is csak örülni tudunk annak, hogy a “Nyugat” cimü folyóirat volt szerkesztőjét keserű száműzetésének idején itt, a reánézve teljesen idegen országban igy megbecsülik. Ugyancsak hirt kaptunk arról is, hogy most hazájában, Magyarországon is kitüntették. Horthy náci kormánya több más kitűnő magyar Íróval egyetemben az Ignotus Hugó könyveit is megsemmisítésre ítélte. Szerintünk a Horthy uralom ezen intézkedése az indexre vett magyar irók értékét nagyban emelte. Ismételjük, hogy csak örülni tudunk annak, hogy a már idős Ignotus keserű száműzetésén ez a kitüntetés valamit enyhíthet. Azonban a Harc (m.) alájegyzésü cikkében egy oly mondatot találtunk, amelyre pár szó megjegyzést kell tennünk. “Ki felejti el, hogy mikor a magyar szociológia még kötelességszerüen nyakig benneült az orthodox marxizmus és revizionizmus vitájában, Ignotus rámutatott a francia szindikálizmusra, amely az egész munkásmozgalom uj, veszélyes fordulatát jelentette s húszegynéhány év múlva fasizmusba tévelyedve, mint bajthozó üstökös jelent meg a legtávolabbi horizontokon is,” — irta (m.) Ennek az Írónak nagyon zavaros fogalmai lehetnek a szin- dikálizmusról, ha azt állítja, hogy abból lett a fasizmus. A fasizmus lényege a PARANCSURALOM, tehát az egymásra tornyosuló authoritások. Minden hatalom a legmagasabb pozíciót betöltő egyén (Hitler, Mussolini, stb.) kezében van, aki KINEVEZI alantasait. Azok vakon engedelmeskednek neki, ellenkező esetben elcsapja őket. Ezen alantasabb vezérek megint kinevezik az ő alárendeltjeiket. így megy ez a ranglétrán lefelé egészen az utolsó rendőrig. A fasizmus tehát a legteljesebben központosított politikai hatalom kifejezője. Ezzel szemben a szindikálizmusra éppen az a jellemző, hogy minden központosított hatalmat ellenez. A szindikálisták a termelést az egymással csak nagyon laza federációt alkotó szindi- kátok utján akarják irányítani, méghozza úgy, hogy a politikai | államnak minél kisebb szerepet juttassanak. A szindikálisták csaknem mindenféle authoritásnak ellenségei. Éppen ezért az IWW mozgalomban is sok harcra adtak okot, mert ezt a szervezetet, amely különben a tervszerű, de központosított igazgatást kívánó termelési rendszer megvalósítását sürgeti, szintén a saját decentralizáló eszméjük szerint szerették volna átalakítani. Ez világosan mutatja, hogy szindikálizmus és fasizmus el- fogalmak, olyanformán, mint a fehér és fekete a színek között. Mármost ha ezzel a két színnel helyettesítenénk a fenti idézetben a szindikálizmus és a fasizmus fogalmakat, akkor Mr. (m.) írása igy hangzana: Ignotus már akkor rámutatott a fehérre, amelyből huszonegynéhány év múltán fekete lett . . . Nem gondoljuk, hogy ilyen badarsággal Ignotus érdemeit emelni lehetne. Ignotusnak egyébiránt gratulálunk úgy az amerikai, mint a magyarországi kitüntetéshez. Ál-demokraták (gb.) A clevelandi újságok nagy hü-hót csaptak bizonyos Mrs. Maria Cecelia Mandel polgárosodásával kapcsolatban, mert, — mint írták, ez a hölgy anyai ágon valami bárói családból származik. Ezen újságok természetesen “bárónőnek” titulálták az uj polgárt és émelyítő módon Írták, hogy mily nagy kitüntetés KI VAGYOK? Nagyobb a hatalmam, mint a világ összes hadseregeinek együttvéve. Több emberéletet pusztítottam el, mint az összes háborúk. Sokkal több otthont romboltam szét, mint az összes ostromágyuk. Jobban pusztítok, mint a legtökéletesebb fegyverek. Egyedül az Egyesült Államokban öt billió értékű vagyont teszek tönkre minden évben. Nem kímélek senkit, szegény vagy gazdag, nekem mindegy. Legyilkolom, megnyomorítom az öreget, fiatalt, a gyengét és erőset egyaránt. &zvegyek és árvák nagyon jól ismernek, sírva emlékszenek meg rólam. Figyelmemet nem kerüli el semmi. Ott vagyok minden mozgásnál. Várom az alkalmat minden kerék fordulásnál. Különös előszeretettel ragaszkodom a bérmunkásokhoz, — közülök ezret és ezret ragadok magamhoz minden évben. Ott vagyok mindenütt, suty- tyomban, elbújva. Nem ütök zajt, nehogy rámgondoljanak. Soha ki nem fáradok. Akkor toppantok eléd, amikor NEM
