Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-05-20 / 1320. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS iy44. május Középeurópai hirek (A német cenzúra következtében “Európa erődből” — minth ahogyan a németek az általuk megszállva tartott or­szágokat elnevezték, — nagyon keveset hallunk. A hirek egy részét a semleges országokba elkerült újságok szolgál­tatják, másik részét a rádió leadásokból nyerik. Van azon­kívül némi “földalatti” hírszolgálat is. Az ily híreket állí­tólag részben titkos rádiók, részben az “erődből” kiszökött egyének révén nyerik. De bárhonnan is jönnek a hirek, ily körülmények között mindig csak bizonyos fentartással kell fogadni azokat. Az alábbiakban néhány olyan hirt hozunk, amelyekről úgy véljük, hogy olvasóinkat különösen érdek­lik. — Szerk.) WASHINGTON: Az Office of War Informationhoz érkező hirek szerint úgy Romániában, mint Magyarországon előkészü­letet tesznek arra, hogy az ed­digi parlamentáris (?) államot totalitär, vagy “korporált” ál­lammá alakítsák át olyanfor­mán, mint Mussolini Olaszor­szága volt. Ehhez az első lépés a parlamentáris rendszer meg­szüntetésének a kimondása. A “Transocean” náci hírszol­gáltató iroda szerint a kor­mány elrendelte, hogy ez év­ben Magyarországon nem tar­tanak képviselő választásokat, noha az 1935-ben választott képviselők mandátumai most lejárnak. A magyar kormány ezzel az intézkedéssel a törvé­nyesség látszatát akarja mu­tatni. A választások elodázásá­nak okául azt hozták fel, hogy a jelen viszonyok aJatt a politi­kai agitációk “nem kívánato­sak”, továbbá a katonák sem vehetnének részt a választások­ban, holott a nagyon is korláto­zó választási törvények csak nagyon kevés katonának adnak szavazati jogot. A tény az, hogy a magyar Szolga-kormány még az ellen­zéktől megtisztított parlament­ben sem bízik és tisztán csak rendeletek utján akar kormá­nyozni. Az “Esti Újság” sze­rint egyetlen magyar szóval sem élnek vissza annyira, mint az ALKOTMÁNY szóval. “Ma, a bekövetkezendő gazdasági és politikai változások idején nem kell előhozakodni az alkotmá­nyosság régi meséjével.” Romániában a szolga vezérek most a korporált állam legfőbb tanácsának az összeállításán fá­radoznak, dacára annak, hogy ez a rendszer Olaszországban csődöt mondott. A tervbevett uj rendszerben a foglalkozásokat korporációk­ba szeretnék egyesíteni. A pro­fesszionális (iskolázottsággal elért) foglalkozások számára öt korporációt terveznek, az ipa­rokat és a kereskedelmet pedig “guildekbe” és annak alosztá­lyaiba soroznák. EMELKEDIK A ZSIDÓÜLDÖ­ZÉS MAGYARORSZÁGON A “Pester Lloyd” a jelenlegi magyar kormány orgánuma közli László Endre belügymi­niszter jelentését, amelyben a magyar közegészségügyi álla­potokat kritikusnak mondja, mert az “orvos hiány nagy problémává lett”. A jelentés szerint Magyarországon 13.000 orvos volt. Ezek közül 4.000 zsidó, 1000 nő és 1000 már nyu- I galomba vonult. Miután zsidó orvosoknak csak a zsidó bete­gek kezelését engedik meg a náci törvények értelmében, a Pester Lloyd szerint “ az or­voshiány következtében ez most nem praktikus”. Liszabon városból jövő jelen­tések szerint a német és ma­gyar határőrök az utóbbi he­tekben háromszázezer zsidót fogtak össze ,akiket koncentrá­ciós táborokba helyeztek el. Ugyanezen forrás szerint Buda­pesten a zsidókat kiparancsol­ták lakásaikból. A lakásokat azoknak adják át, akiket a. légi bombázások hajléktalanokká tettek. A Stockholms Tidningen svéd lap jelentése szerint a magyar kormány Kassa, Ungvár és Munkács városokat jelölte ki a zsidók számára. Ezen városok­ban uj koncentrációs táborokat csináltak. Ide szállítják a zsidó­kat az ország többi részeiből is. A zsidóknak csak két heti élel­met és két öltözet ruhát sza­bad magukkal vinni .Mindenfé­le más javaiktól megfosszák őket. A budapesti “Ujmagyar” ne­vű újság bejelenti, hogy ez al­kalommal őrködni fognak a zsi­dók felett és nem hagyják, hogy drágaköveket, ékszereket, vagy bármilyen más értékeket, mint például ezüst cigaretta tartókat, stb. magukkal vigye­nek. Bejelenti ez az újság azt is, hogy számos olyan zsidónak, aki Magyarország gazdasági életében szerepet vitt, el kellett tűnni a gazdasági szintérről. A felsorolt vagyonos zsidók kö­zött ott látjuk Ashner Lipót, Weiss Fülöp ,Stein Emil, Fell­ner Pál, Goldberger Leó, Weiss Alfréd, Vahl Henrik és Drucker Géza neveit. / KÁROLYIÉK ÉS A PARTIZÁNOK LONDON: Az újonnan meg­alakított Magyar Nemzeti Ta­nács, amelynek Károlyi Mihály az elnöke, bejelentette, hogy érintkezésbe lépett Tito parti­zánjaival, hogy közösen szer­vezzék meg az együttműködést a magyarországi földalatti moz­galommal. Károlyi szerint ki­látás van arra, hogy több fon­tos magyar személyiség hama­rosan meg fog tudni szökni Magyarországból és csatlakoz­ni fog a Magyaf Nemzeti Ta­nácshoz, amely megszervezi úgy a Hitler, mint a Horthy el­len irányuló nyílt kiállást.” A Tanács különben 9 pontból álló programot dolgozott ki, amely magában foglalja nem­csak a németek kiűzését, de Sztójay elkergetését is, továb­bá egy nagyarány földalatti mozgalom kifejlesztését Ma­gyarországon, amely mozgalom együttműködnék a szomszéd országok hasonló mozgalmaival, ugyanakkor a program hirde­ti, hogy propagandát kíván in­dítani a magyar katonák kö­zött arra, hogy szökjenek meg Horthy csapataiból és pártolja­nak át a partizán csapatokhoz. A program végül hirdeti Hort­hy és a Horthy lakájok meg­büntetésének szükségességét. A mostani kormány elűzése után a Magyar Nemzeti Tanács köré gyülekezett erők, demok­ratikus és haladó szellemű kor­mányt kívánnak felállítani az eddigi irányzat helyébe, a föld­reform bevezetésével, az összes reakciós törvények eltörlésével, beleértve természetesen a kü­lönböző zsidótörvényeket is, valamint a háborús bűnösök vagyonának elkobzását és az általános, titkos választás alap­ján megválasztott képviselő­ház egybehivását. a szemükre. Ott bóbiskoltak a I hunyorgó tűz körül, mely mint egy nagy halotti füstölő himbá­lózott a sötét viz felett, mig csak az első reggeli sugarak fel nem csókolták maroknyi vilá­gosságát. Ettől az időtől kezdve vala­mi titokzatos, babonás félelem lopta be magát a testvérek éle­tébe. Egyikök se mert a nyi­tott szemű, gunyós hullára te­kinteni ; gyötrő, rossz álmaik voltak és túlfeszített erővel iparkodtak célhoz érni. Nappal a világért se kerül­tek volna közel a parthoz és ré­mült sietséggel rohantak el az utbaeső hajók mellett, nehogy valaki észrevegye titkukat. Éj­szakánként, mikor nagy volt a csendesség: tüzet gyújtottak a középső tutajon és felváltva virrasztottak a halott körül. Amig a többiek aludtak, a virrasztók zsoltárokat énekel­tek, vagy imádkoztak. Babonás fejükbe ijedve csen­gett vissza tulajdon hangjuk és borzongatón hosszú, kínos volt az idő, melyet alvó társaik­ért feláldoztak. Mikor a célhoz közeleső első állomáshoz értek, itt ismét egy gerendát kellett volna kiütni a csárdás részére, de nem volt bátorságuk idegenekhez köze­ledni. Olyanok voltak, mint va­lami kelepcébe zárt vergődő szürke madarak, félelem és a szabadulás vágya uralta mind­nyájuk szivét. A legöregebb meg is jegyezte: — Ha jó dolgozunk, éjfélu- tánra Pestre érünk! — mondta egy másik és valamennyien meghúzták az evezőket. Gyors egymásutánban ma­radtak mögöttük a falvak, vá­rosok. A levegő hirtelen hüvösödni kezdett és könnyű, imbolygó párák szálltak fel a mindegyre szürkélő láthatáron. A nap, mint egy óriás lysirt szem, csukódott le a távol he­gyek mögé, halvány, piros szí­neket rakva a magas égre, amelyen csak itt-ott fehérlett egy-egy könnyű, gyapjas felhő. Lassan megnyugtató, mély esteli sötétség borult a világra. Az emberek meggyujtották a tüzet. Arcukról csurgott a veríték, karjuk remegett a sza­kadatlan munkától, de már nyugodtabb volt a tekintetük, s mig pihenés közben beszélget­tek, nagy megkönnyebbülés da­gadt ki a hangjukból. A tűz élénk villogása most is végigcsurgott a halott arcán, most is gúnyos, ijesztő volt an­nak merev tekintete, de az élő, görbehátu emberek már nem rettegtek tőle. ■ Az egyik unoka még hangosan el is nevette ma­gát, mikor valamelyikük lába véletlenül az öreg koponyájá­hoz ütődött, úgy hogy tompa koppanással az egész test kis­sé oldalra billent. A viz nyugodtan, halk mor- molással dajkálta tovább köny- nyü terhét. A baloldali part mentén csen­des, pihenő teherhajók ringa­tóztak és néhol egész összemo­sódtak a háttérben sötétlő vá­ros bizonytalan körvonalaival. A viz másik oldalán a budai hegyek virrasztottak, tarka fénynyalábot szórva szét száz lámpaszemükből. A kék, csillagos magasból egy álmodó asszony mellén pi­henő ékszernek tűnve, mosoly­gott le a hold. A sugarak meg­keresték Krizsan sárga arcát s mig játékosan megbújtak a fa­gyos ráncok között, olyan volt a halott alakja, mintha csak a nyáréji hold festette volna a tutaj nedves gerendáira. Az ezüstös homályban jó messzire lehetett látni, de se­hol egy lélek se mutatkozott. Köröskörül nagy csendesség volt, melyet csak a tutajosok lágy, szomorú éneke és a halott fejénél pirosodó kis tűzrakás meg-megujuló lobogása zavart. Mikor egész közel értek a fa­telephez a testvérek, megköny- nyebülve eleresztették evezői­ket és az öt tutaj, közepén Kri­zsan megvilágított, oszladozó hullájával, mint valami nagy, egyszerű ravatal úszott be az alvó város alá. MAGYAR ÉS ROMÁN “KOR-< PORÁLT” ÁLLAMOK IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése

Next

/
Thumbnails
Contents