Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-05-20 / 1320. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS iy44. május Középeurópai hirek (A német cenzúra következtében “Európa erődből” — minth ahogyan a németek az általuk megszállva tartott országokat elnevezték, — nagyon keveset hallunk. A hirek egy részét a semleges országokba elkerült újságok szolgáltatják, másik részét a rádió leadásokból nyerik. Van azonkívül némi “földalatti” hírszolgálat is. Az ily híreket állítólag részben titkos rádiók, részben az “erődből” kiszökött egyének révén nyerik. De bárhonnan is jönnek a hirek, ily körülmények között mindig csak bizonyos fentartással kell fogadni azokat. Az alábbiakban néhány olyan hirt hozunk, amelyekről úgy véljük, hogy olvasóinkat különösen érdeklik. — Szerk.) WASHINGTON: Az Office of War Informationhoz érkező hirek szerint úgy Romániában, mint Magyarországon előkészületet tesznek arra, hogy az eddigi parlamentáris (?) államot totalitär, vagy “korporált” állammá alakítsák át olyanformán, mint Mussolini Olaszországa volt. Ehhez az első lépés a parlamentáris rendszer megszüntetésének a kimondása. A “Transocean” náci hírszolgáltató iroda szerint a kormány elrendelte, hogy ez évben Magyarországon nem tartanak képviselő választásokat, noha az 1935-ben választott képviselők mandátumai most lejárnak. A magyar kormány ezzel az intézkedéssel a törvényesség látszatát akarja mutatni. A választások elodázásának okául azt hozták fel, hogy a jelen viszonyok aJatt a politikai agitációk “nem kívánatosak”, továbbá a katonák sem vehetnének részt a választásokban, holott a nagyon is korlátozó választási törvények csak nagyon kevés katonának adnak szavazati jogot. A tény az, hogy a magyar Szolga-kormány még az ellenzéktől megtisztított parlamentben sem bízik és tisztán csak rendeletek utján akar kormányozni. Az “Esti Újság” szerint egyetlen magyar szóval sem élnek vissza annyira, mint az ALKOTMÁNY szóval. “Ma, a bekövetkezendő gazdasági és politikai változások idején nem kell előhozakodni az alkotmányosság régi meséjével.” Romániában a szolga vezérek most a korporált állam legfőbb tanácsának az összeállításán fáradoznak, dacára annak, hogy ez a rendszer Olaszországban csődöt mondott. A tervbevett uj rendszerben a foglalkozásokat korporációkba szeretnék egyesíteni. A professzionális (iskolázottsággal elért) foglalkozások számára öt korporációt terveznek, az iparokat és a kereskedelmet pedig “guildekbe” és annak alosztályaiba soroznák. EMELKEDIK A ZSIDÓÜLDÖZÉS MAGYARORSZÁGON A “Pester Lloyd” a jelenlegi magyar kormány orgánuma közli László Endre belügyminiszter jelentését, amelyben a magyar közegészségügyi állapotokat kritikusnak mondja, mert az “orvos hiány nagy problémává lett”. A jelentés szerint Magyarországon 13.000 orvos volt. Ezek közül 4.000 zsidó, 1000 nő és 1000 már nyu- I galomba vonult. Miután zsidó orvosoknak csak a zsidó betegek kezelését engedik meg a náci törvények értelmében, a Pester Lloyd szerint “ az orvoshiány következtében ez most nem praktikus”. Liszabon városból jövő jelentések szerint a német és magyar határőrök az utóbbi hetekben háromszázezer zsidót fogtak össze ,akiket koncentrációs táborokba helyeztek el. Ugyanezen forrás szerint Budapesten a zsidókat kiparancsolták lakásaikból. A lakásokat azoknak adják át, akiket a. légi bombázások hajléktalanokká tettek. A Stockholms Tidningen svéd lap jelentése szerint a magyar kormány Kassa, Ungvár és Munkács városokat jelölte ki a zsidók számára. Ezen városokban uj koncentrációs táborokat csináltak. Ide szállítják a zsidókat az ország többi részeiből is. A zsidóknak csak két heti élelmet és két öltözet ruhát szabad magukkal vinni .Mindenféle más javaiktól megfosszák őket. A budapesti “Ujmagyar” nevű újság bejelenti, hogy ez alkalommal őrködni fognak a zsidók felett és nem hagyják, hogy drágaköveket, ékszereket, vagy bármilyen más értékeket, mint például ezüst cigaretta tartókat, stb. magukkal vigyenek. Bejelenti ez az újság azt is, hogy számos olyan zsidónak, aki Magyarország gazdasági életében szerepet vitt, el kellett tűnni a gazdasági szintérről. A felsorolt vagyonos zsidók között ott látjuk Ashner Lipót, Weiss Fülöp ,Stein Emil, Fellner Pál, Goldberger Leó, Weiss Alfréd, Vahl Henrik és Drucker Géza neveit. / KÁROLYIÉK ÉS A PARTIZÁNOK LONDON: Az újonnan megalakított Magyar Nemzeti Tanács, amelynek Károlyi Mihály az elnöke, bejelentette, hogy érintkezésbe lépett Tito partizánjaival, hogy közösen szervezzék meg az együttműködést a magyarországi földalatti mozgalommal. Károlyi szerint kilátás van arra, hogy több fontos magyar személyiség hamarosan meg fog tudni szökni Magyarországból és csatlakozni fog a Magyaf Nemzeti Tanácshoz, amely megszervezi úgy a Hitler, mint a Horthy ellen irányuló nyílt kiállást.” A Tanács különben 9 pontból álló programot dolgozott ki, amely magában foglalja nemcsak a németek kiűzését, de Sztójay elkergetését is, továbbá egy nagyarány földalatti mozgalom kifejlesztését Magyarországon, amely mozgalom együttműködnék a szomszéd országok hasonló mozgalmaival, ugyanakkor a program hirdeti, hogy propagandát kíván indítani a magyar katonák között arra, hogy szökjenek meg Horthy csapataiból és pártoljanak át a partizán csapatokhoz. A program végül hirdeti Horthy és a Horthy lakájok megbüntetésének szükségességét. A mostani kormány elűzése után a Magyar Nemzeti Tanács köré gyülekezett erők, demokratikus és haladó szellemű kormányt kívánnak felállítani az eddigi irányzat helyébe, a földreform bevezetésével, az összes reakciós törvények eltörlésével, beleértve természetesen a különböző zsidótörvényeket is, valamint a háborús bűnösök vagyonának elkobzását és az általános, titkos választás alapján megválasztott képviselőház egybehivását. a szemükre. Ott bóbiskoltak a I hunyorgó tűz körül, mely mint egy nagy halotti füstölő himbálózott a sötét viz felett, mig csak az első reggeli sugarak fel nem csókolták maroknyi világosságát. Ettől az időtől kezdve valami titokzatos, babonás félelem lopta be magát a testvérek életébe. Egyikök se mert a nyitott szemű, gunyós hullára tekinteni ; gyötrő, rossz álmaik voltak és túlfeszített erővel iparkodtak célhoz érni. Nappal a világért se kerültek volna közel a parthoz és rémült sietséggel rohantak el az utbaeső hajók mellett, nehogy valaki észrevegye titkukat. Éjszakánként, mikor nagy volt a csendesség: tüzet gyújtottak a középső tutajon és felváltva virrasztottak a halott körül. Amig a többiek aludtak, a virrasztók zsoltárokat énekeltek, vagy imádkoztak. Babonás fejükbe ijedve csengett vissza tulajdon hangjuk és borzongatón hosszú, kínos volt az idő, melyet alvó társaikért feláldoztak. Mikor a célhoz közeleső első állomáshoz értek, itt ismét egy gerendát kellett volna kiütni a csárdás részére, de nem volt bátorságuk idegenekhez közeledni. Olyanok voltak, mint valami kelepcébe zárt vergődő szürke madarak, félelem és a szabadulás vágya uralta mindnyájuk szivét. A legöregebb meg is jegyezte: — Ha jó dolgozunk, éjfélu- tánra Pestre érünk! — mondta egy másik és valamennyien meghúzták az evezőket. Gyors egymásutánban maradtak mögöttük a falvak, városok. A levegő hirtelen hüvösödni kezdett és könnyű, imbolygó párák szálltak fel a mindegyre szürkélő láthatáron. A nap, mint egy óriás lysirt szem, csukódott le a távol hegyek mögé, halvány, piros színeket rakva a magas égre, amelyen csak itt-ott fehérlett egy-egy könnyű, gyapjas felhő. Lassan megnyugtató, mély esteli sötétség borult a világra. Az emberek meggyujtották a tüzet. Arcukról csurgott a veríték, karjuk remegett a szakadatlan munkától, de már nyugodtabb volt a tekintetük, s mig pihenés közben beszélgettek, nagy megkönnyebbülés dagadt ki a hangjukból. A tűz élénk villogása most is végigcsurgott a halott arcán, most is gúnyos, ijesztő volt annak merev tekintete, de az élő, görbehátu emberek már nem rettegtek tőle. ■ Az egyik unoka még hangosan el is nevette magát, mikor valamelyikük lába véletlenül az öreg koponyájához ütődött, úgy hogy tompa koppanással az egész test kissé oldalra billent. A viz nyugodtan, halk mor- molással dajkálta tovább köny- nyü terhét. A baloldali part mentén csendes, pihenő teherhajók ringatóztak és néhol egész összemosódtak a háttérben sötétlő város bizonytalan körvonalaival. A viz másik oldalán a budai hegyek virrasztottak, tarka fénynyalábot szórva szét száz lámpaszemükből. A kék, csillagos magasból egy álmodó asszony mellén pihenő ékszernek tűnve, mosolygott le a hold. A sugarak megkeresték Krizsan sárga arcát s mig játékosan megbújtak a fagyos ráncok között, olyan volt a halott alakja, mintha csak a nyáréji hold festette volna a tutaj nedves gerendáira. Az ezüstös homályban jó messzire lehetett látni, de sehol egy lélek se mutatkozott. Köröskörül nagy csendesség volt, melyet csak a tutajosok lágy, szomorú éneke és a halott fejénél pirosodó kis tűzrakás meg-megujuló lobogása zavart. Mikor egész közel értek a fatelephez a testvérek, megköny- nyebülve eleresztették evezőiket és az öt tutaj, közepén Krizsan megvilágított, oszladozó hullájával, mint valami nagy, egyszerű ravatal úszott be az alvó város alá. MAGYAR ÉS ROMÁN “KOR-< PORÁLT” ÁLLAMOK IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
