Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-05-27 / 1321. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXII. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1944 MAY 27 NUMBER 1321 SZÁM A leszerelés problémája (f.) A végső csapást adni szándékozó invázió közeledtével mindig rohamosabban közeleg a leszerelés napja és megkezdése ismét a békés termelésre való átmenetre. Senkisem tudja, hogy meddig tart ez a háború, de mindenki azt reméli, hogy minél előbb befejezést nyerjen a diktatórikus hatalmak fölötti győzelemmel. A leszerelés egész biztos, hogy megszámlálhatatlan örömkönnyeket fog hozni milliók szemébe. Azok részére, akik ép kézláb maradtak és boldogan gondolhatnak a családi körbe való visszatérésre. A leszerelési nap öröméhez azonban szomorúságok és nehéz megpróbáltatások láncolata fog hozzáfüződni. Ezt tudják mindazok, akik az ipari termelés bensőjét tanulmányozzák és tudják, hogy mit jelent az ipari termelés átalakítási munkálatai egy olyan fejlett tömegtermelési államban, mint az Egyesült Államok. Az átmeneti időkre már részben megvannak az előkészületek, két-há- rom féle bizottsága van kinevezve képzett gazdasági szakértőkből, akik már rajzoljak a háború utáni terveket. Ezenkívül a kormányhivatal is készülődik a fenyegető békére, ennek tulajdonítható, hogy máris törvénybe iktatták a visszatérő katonák részére a segélyezéseket, ami száz dollártól háromszáz dollár összegig terjed, a katonai szolgálat ideje szerint. Egyes államok pedig a szabad pedlérozási engedélyt iktatták törvénybe, azon volt katonák részére, akik azt kérelmezni fogják. (Talán csak nem a régi almaárusitó üzletre gondolnak?) Szóval vannak tervek az átmeneti időszakra, mely a felsőbb körök szerint most nem lesz olyan mint az első világháború idején volt. Azok, akik a hadi iparban voltak alkalmazva, minden nehézség nélkül átevezhetnek még egy hosz- szabb idejű munkanélküliségen is. Erre a célra van nekik elegendő hadikölcsön kötvényük. Az állam évi háborús kiadása körülbelül 90 billió dollárt tesz ki, mig az első világháború összes kiadása 25 billió volt. A 90 billiónak nagyrésze privát tőkések zsebébe vándorol, persze hatalmasan megnöveli a hadi iparokban alkalmazott munkások kereseti lehetőségeit is. Ez a termelés a fegyverszünet napján szintén megszűnik és a privát tőkéseknek uj vevők után kell nézni, mert a hadianyagra már nem lesz vevő. Azt jól tudjuk, hogy a gyártulajdonosok nem fognak termeltetni ha nem lesz vevő a termelt árucikkekre. Azt is tudjuk, hogy a háború ideje alatt számos olyan árucikk gyártását korlátozták vagy betiltották, melyeknek máskülönben nagy keletje van az piacon. Azt is tudjuk, hogy a j munkások által megtakarított j pénz csak egy nagyon kis ré- I szét teszi ki, a gyárosok által fölhalmozott profitnak. Viszont azt is tudjuk, hogy a fölhalmozott profitot a kapitalista csak olyan újabb befektetésbe teszi, mely vállalatának kiszélesítését eredményezheti. A munkásoknál levő megtakarított néhány billió erre nem fog csalétekül szolgálni. A leszerelés problémája az is, hogy mi legyen a több mint | százmillió értékű termelt és i termelés alatt levő áruval. Valamint vagy 15 billió dollár értékű gyárteleppel, mely szintén az állam tulajdona. Valamint 1 avval a hatalmasan kiépített tengeri flottával, mely ma több mint amennyi az egész világon 1940-ben volt. Szóval nem kis fejfájás az uralkodó kapitalista osztály részére a békés termelésre való visszatérés. És ettől a fejfájástól csakis a munkásosztály modern ipari szervezete mentheti meg őket. Nincs másut csak kizárólag a termelés köztulajdonba helyezése a profitrendszer végleges eltörlése. A munkásosztály át kell vegye a termelés irányítását erre a célra alakult modern ipari szervezetével és meg fog menekülni az újabban ffenyegető munkanélküliség kálváriájától, mig a kapitalista osztály megmenekül a nagy fejfájástól. A háborús termelésből a munkásosztály annyira békés termelési rendszert tud átformálni, hogy még a gyáros urak részére is lesz bőven munka és valóság lesz az a bölcs mondás, “aki nem dolgozik ne is egyék.” Kitűnő tanácsot adott az I W W A CLEVELANDI VÁROSI VILLAMOS VASUTAK ALKALMAZOTTAINAK SZTRÁJKJA ÉRDEKES ÖTLETET VETETT FELSZÍNRE. — AMITŐL MEGRETTENTEK A BÓSZOK. A FINNEK IS NÉMET JÁROMBA KERÜLTEK LONDON, máj. (ONA) — A semleges államokba érkező hírek szerint a németek Finnország legtöbb kikötőjét és vasúti állomását megszállták. A megszállás a legnagyobb titokban akkor következett be, mikor a finnek még béketargyalá- sokat folytattak az oroszokkal. Habár a németek nem szállták meg egész Finnországot, a német csapatok elhelyezése úgy történt, hogy minden, Németországnak nem tetsző lépés esetén azonnal közbeléphetnek. Cleveland város villamos és bus vonalainak alkalmazottai a múlt héten sztrájkra készültek. A sztrájk tényleges kimondását hónapokig tartó meddő tárgyalások előzték meg a Transit Boa-rddal, amely a város tulajdonát képező közúti transpor- tációs rendszert kezeli. A közúti alkalmazottak panaszának lényegét az képezte, hogy mig minden hadi iparban a munkások másfélszeres bért kapnak a heti 40 órán felüli munkákért, ők mindig csak a rendes órabért húzzák. Tekintettel arra, hogy az ily munkások többet dolgoznak napi 8 óránál, méghozzá több részletben felosztva, úgy hogy az egyes utakra órákat kell várniok .amiért semmi fizetést nem nyernek, tehát joggal követelhették a pár cent béremelést, annál is inkább, mert a Transit Board jelentése szerint a város a villamosokon sok millió hasznot csinált ebben a két évben, mióta a magántársulattól átvették a vállalatot. A Transit Board azonban mereven elzárkózott minden béremeléstől. Erre az AFL-hez tartozó “Amalgamated Association of Street, Electric Railway and Coach Employes of America” nevű union 268. localjaj szavazás alá bocsáj tóttá, hogy a munkások mit akarnak. A szavazásnál az union tagjai hétszeres többséggel arra szavaztak, hogy követeléseik támogatására sztrájkba mennek. Erre az union tisztviselői a múlt szombat éjjel 12 órára tűzték ki a sztrájk kezdetét. MEGINDULT A HAJSZA Cleveland város azonban az ország egyik legfontosabb hadi ipari központja s a munkások tízezrei járnak munkába a városi közúti kocsikon. Megindult tehát a villamos alkalmazottak elleni propaganda olyan mértékben, aminőhöz hasonlót eddig az országban talán sehol sem mutattak. Az összes lapok hasábokon írták, hogy ez a sztrájk hátbatámadása a fronton szolgáló katonáknak, a rádión is ilyesmit harsogtak pár napon át. Majd megtették a nagy készülődést a sztrájk letörésére. Minden automobilt, minden jármüvet számításba vettek, a rádión kijelölték számukra a helyeket, ahonnan az utasokat szállították volna a sztrájk esetén. A sztrájkot azonban nem kezdték' meg. Szombaton valami olyasmi törént, ami a Transit Boardot engedékenységre késztette és a munkásokat a War Labor Board közbenjárásával egyezkedésre szólította. A Cleveland Press cimü délutáni újság szombati számának első kiadásában pár szóval bejelentette, hogy egy másik union valami olyan tanácsot adott a sztrájkra készülő munkásoknak, ami a sztrájknak uj fordulatot adhat. A Bérmunkás abban a szerencsés helyzetben van, hogy megkapta azt a “bizonyos tanácsot” tartalmazó levélnek egy másolatát, amit magyar fordításban itt adunk: Thomas P. Meany President, Division 268 Amalgamated Association of Street Electric Railway and Coach Employees of America Munkástárs:— Mint szervezett munkások teljes mértékben szimpatizálunk önökkel a magasabb bérekért folyó küzdelmük alkalmából, márcsak azért is, mert önök nem kapnak túlórái béreket, mint mi és a többi szervezett munkások. Ezért olyan ajánlattal fordulunk önökhöz, ami esetleg változást idézne elő a sztrájk tervükben, de egyben kiemelné önöket é jelenlegi hátrányos helyzetükből. Miért nem teszik azt az ajánlatot a Transit Boardnak, hogy miután az önök munkája annyira fontos a clevelandi munkások számára, hajlandók változtatni a sztrájk formáján; hajlandók a villamos kocsikat és az autóbuszokat működésben tartani, de addig nem szednek a közönségtől utazási dijakat (Fares), amig a követeléseik valamilyen elintézést nem nyernek. Az olyan sztrájk a közönségnek semmi kellemetlenséget sem okozna, amelynél csak a “fare box”-nál sztrájkolnának, de a kocsik kerekeit mozgásban tartanák. Ha a Transit Board nem hajlandó egyezkedni, akkor esetleg nem fogja megengedni önöknek, hogy a közönség részére ilyen szolgálatot tegyenek. Ebben az esetben azonban teljesen őket terhelné a felelőség a háborús törekvések megakadályozásáért. Azért álltunk elő ezzel az ajánlattal, mert a mi tagjaink is a háborús munkán dolgoz-
