Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-05-20 / 1320. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1944. május 20. Végcélt szolgáló egységllpari balesetek a haditermelésben (a.l.) Különböző célokért küzdő csoportosulások, sohasem képezhetnek egységfrontot, még akkor sem, ha látszólag ideiglenesen félre tesznek minden elvi vagy gazdasági különbözetet. Minden ilyenfajta egyesülési szándék, hátterébe ott lebeg az a gondolat minden csoport részéről: “A mi álláspontunk a helyes, csak azért csináltuk meg az egységfrontot, hogy a még tőlünk távolállókat meggyőzzük a magunk álláspontjának helyességéről.” Mind ezek bizonyitékul szolgálnak arra, hogy különböző társadalmi csoportok sohasem képezhetnek egy igazi egységet. Ha végig tekintünk az amerikai magyarság történetén, akkor azt láthatjuk, hogy az egyesítés kísérlete nem mai eredetű, mert éppen olyan idős mint a magyarság ittléte. Nem egyszer volt már kísérlet téve arra vonatkozóan, hogy ugyan azt a célt szolgáló betegsegélyzőket kell egyesíteni egy táborba. Ebben az irányban nagyon sok tanácskozás folyt le már. És mi is az eredmény? Ha már a betegsegélyzőket, amelyek tulajdonképpen mindegyike azt a célt szolgálja, hogy betegség esetén tagjait segítse nem lehetett egyesíteni, mert kitűnt, hogy nem volt az igazi cél. Ellen esetben már régen, csak egy csoport létezne, amelynek hivatása, csak kizárólag tagjait segélyezni betegség és haláleset idején. Végeredményben azt látjuk, hogy az egyforma hivatást betöltő csoportosulásokat sem lehet egy kalap alá hozni. Hogy azután csak az egyéni aspirációknak a háttere teszi lehetetlenné az egyesülést. És ha hosszú éveken keresztül sohasem lehetett, még csak a betegsegélyzőket sem egyesíteni, akkor hogyan lehet elképzelni azt, hogy különböző nézettel, különböző osztályhoz tartozó társadalmi csoportok között lehetséges egy egységes alapon működő és maradandó egységfrontot létesíteni? Az egységfront fő mozzanata a tömegek felhajtása. Ebben mindannyian megegyeznek. Azok a tömegek, akik csak kíváncsiságból vesznek részt az úgynevezett egységfront gyűléseken, sohasem szolgálnak egészséges elemet az egységfront céljainak kiviteléhez. Sőt ellenkezőleg, azzal a gondolattal vannak — “ha ez a csoport nem volna a vezetőségben, szívesen dolgoznék az érdekében”. Mások pedig éppen Azokkal nincsennek megelégedve akik tényleg kezdeményezői voltak az egységfrontnak. Teljes bizalom és közös megértés nélkül az egységfront eszméje még papíron sem hozhat eredményt. Tényleges egységfrontot csak azok alkothatnak, akiknek osztályérdekeik azonosak és társadalmi téren ugyan azon elméletnek hívei. Mi ipari unionisták, akikről sokan feltételezik, hogy mint csak szekták működűnk az amerikai társadalmi életben és mindig ellenezzük “az egységfront” tényleges kialakulását, mi azokat mind megtörtént eseményekkel tudjuk elvitatni, hogy igenis az emberi társadalomban az osztály csoportosulások képezik a legnagyobb akadályt az egyesülésre. Nyíltan és őszintén, alapvető tényekkel tudjuk álláspontunkat bizonyítani. Ugyanis két különböző gazdasági osztálynak sohasem lehetnek ugyanazon társadalmi céljaik. Ezzel a fönti kitétellel megmagyaráztuk, hogy a mi tényleges egységfrontunk abban áll, hogy saját osztályunkat a munkásosztályt egyesítsük célkitűzésünk érdekében. Hogy most már ez az eljárás sokaknak hosszadalmasnak, vagy egyáltalán kivihetetlennek látszik, arra hagy következtetni, hogy nem tudják megérteni, hogy a gazdaságilag különböző osztályok érdekei sohasem lehetnek azonosak. Ami azután teljesen tiszta képet mutat azoknak, akik azon siránkoznak, hogy miért nem lehet tényleg egy igazi egységfrontot létesíteni az amerikai magyarság között. Nem akarunk sem jósok, sem egységbontók lenni, annyit azonban egészen biztosan megállapíthatunk, hogy minden olyan összetákolt egységfront, amely a társadalmi csoportok különböző rétegeiből verődik össze, sohasem képezhet egységet. Nézzünk csak a kulisszák mögé! Az üzletemberek a polgári gondolkozás menetében sohasem gondolnak másra csak arra, hogy esetleg Magyarországban ugyan az a polgári demokrácia létesüljön ami itt van az Egyesült Államokban. Az elveiket megtagadó “elvtársak” pedig visszafojtott lélegzettel “imádkoznak” egy magyar szovjet rendszerért még akkor is, amikor Roosevelt elnököt éltetik, de kizárólag csak azért, mert a jelen háborúban Oroszország oldalán vonultatta fel Amerika katonai és gazdasági erejét. És hogy végeredményben milyen jövő vár ilyen egységfrontra, azt mi már a múltból tudjuk. A mi küzdelmünk kizárólag a munkásosztály tényleges fel- szabadulása érdekében halad előre és a munkásoknak; az a tömege, akik tényleg végcélul egy a maitól teljesen különböző társadalmi rendszert akarnak megvalósítani, azok tudják, hogy a munkásoknak a tényleges egységfrontja csak egy forradalmi gazdasági osztály szervezet révén jöhet létre. Egy ilyen egységfrontnak mi IWW-isták nem csak hívei, hanem, hosszú éveken keresztül építő és elszánt harcosai voltunk es vagyunk ma is. A Haditermelő Tanács iparegészségügyi osztályának feje, John M. Fewkes nyilatkozata szerint, ipari balesetek következtében több, mint kétmillió ember hal meg, vagy sérül meg az Egyesült Államokban minden évben. A west virginiai Charleston- ban nem régen országos jellegű tanácskozást folytattak le, hogyan lehetne a hadi iparban a munkások életbiztonságát emelni. E tanácskozás során Mr. Fewkes beterjesztette a hadi üzemekben uralkodó biztonsági viszonyokról szóló jelentését. Ebből kitűnik, hogy az ipari balesetek miatt elvesztett munkaidő következtében, rengeteg hajó, tank, ágyú és más hadiszer, csak nagy késedelemmel tudta elérni a frontokat. Majdnem hihetetlenül hangzik az az adat, hogy a balesetek tízszer annyi ember-óra veszteséget okoztak, mint a sztrájkok. A vállalkozóknak és a munkásoknak egyformán kötelességük tehát, hogy az egészségügyi és biztonsági viszonyokat megjavítsák — ha másért nem, akkor ennek a nagy anyagi veszteségnek a csökkentésére. A munkahelyeken bekövetkezett halálesetek és sérülések évente 270 millió munkanap elvesztőt okozzák. Az elprédált munkabérek, orvosi és biztosítási költségek az 1942. évi ipari balesetekkel kapcsolatban egy milliárd dollárra rúgtak. Minthogy azonban a balesetek egyéb — közvetett — pénzügyi veszteségeket is okoztak, amelyeknek összege 1,300,000,000 dollár, az egész veszteség eléri a 2,300,000,000 széditő summáját. Mr. Fewkes az üzemek nagyobb biztonságára szervezett akciók megindítását sürgeti. Hogy milyen komoly ez a kérdés, mutatja az is, hogy Pearl Harbor óta 1944. január 1-ig. 37,600 embert öltek meg az ipari balesetek, tehát 7500 emberrel többet, mint amennyi ugyanazon idő alatt a háborúban elesett katonák száma volt. Ugyanakkor 210,000 ember állandóan és 4,500,00 ember átmenetileg munkaképtele n n é vált, tehát hatvanszor annyi, mint a sebesült és eltűnt katonák száma együttvéve. Mr. Fewkes elveti annak az ismert kifogásnak létjogosultságát, hogy a haditermelés során a biztonságot a gyorsaság érdekében fel kell áldozni. “Túlsók üzem láthatólag belenyugszik abba a megállapításba, hogy a balesetek számának emelkedése elkerülhetetlen a háborús viszonyok közepette; ezzel szemben le kell szögeznünk, hogy az üzemek biztonságáért a vállalkozó minden körülmények között felelős marad.” De azt is követeli, hogy “a szervezett munkásság az üzemek biztonságát épen olyan fontosságú célkitűzésnek tekintse, mint a magasabb bérek és jobb munkaviszonyok elérésére irányuló harcát. Végeredményben a munkás az, aki testi épségét, egészségét, gyakran életét áldozza fel. Teljességgel felbecsülhetetlenek azon közvetlen és közvetett károk, amelyeket az ipari balesetek és betegségek a munkásoknak és családjaiknak okoznak.” A szükséges munkáslétszám megszerzése és fentartása mindig jobban megnehezült, különösen mióta a katonai felmentéseket a 26 éven aluliakra beszüntetik és a 37 éven aluliak felülvizsgálását elrendelik. A munkaügyi miniszter nemrégen kijelentette, hogy a munkáshiány kérdésének komolyságát nagy mértékben enyhítené, ha az ipari baleseteket és a közegészség kockázatát csökkentenék. Ez az akció 900,000 uj munkás munkába állításával érne fel. Az élet és a testi épség biztonságát feljavító intézkedések a szándékos mulasztások számát is leszállítanák, de az üzemek termelőképessége is emelkednék, ha a munkások nagyobb biztonsággal mozoghatnának és aggodalom nélkül végezhetnék munkájukat. Mr. Fewkes szerint ugyanezek az intézkedések a munkások lelki nyugalmát és szociális együttérzését is megszilárdítanák és hozzájárulnának ahhoz, hogy a munkásság körében felmerült nyugtalankodásokat beszüntessék, különösen azon a vidékeken, ahol a munkáshiány súlyosabb. A legtöbb orvosolni való a kovácsmühelyek, a vasöntödék és a fakitermelő vállalatok üzemében akad. FLIS A MAGYAR NÁCIK ORGIÁKAT ÜLNEK A Dagens Nyheter jelenti április 25-én: “A budapesti Népszava rotációs gépeit Németországba vitték. A lap helyiségeit kiürítették. A magyar nácik orgiákat ülnek. Nesz Ferenc, egykori nyilas képviselő, akit közönséges sikkasztásért ítéltek el, magas minisztériumi állást kapott. Nesz Ferenc, mielőtt nyilas képviselő lett, az egyik ferencköruti korcsmában zongorista volt. Bécsből ezrével térnek vissza magyar nácik, akiket különböző bűnök miatt köröztek. Valamennyien állásokat kapnak az uj rezsimtől.” Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe? "Sze rvezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" ^ W ^ W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága W ^ W
