Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-05-20 / 1320. szám
1944. május 20. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN '(gb) ROVATA" MÉGEGYSZER A “COMMON COUNCIL” Pár héttel ezelőtt megirtam a rovatban, hogy Louis Adamic, ismert nevű amerikai iró, kilépett a “Common Council for American Unity” nevii egyesület igazgatóságából és ismertettem kilépésének az okait. Mr. Read Lewis, a Common Council ügyvezető igazgatója levelet intézett hozzánk, amelyben szerinte a tényeknek meg nem felelő állítások helyreigazítását kérte. Leveléhez mellékelten elküldte a Louis Adamic- nak adott, 23 oldalra terjedő válaszának másolatát is, amelyet gondosan áttanulmányoztam és az újságírói tisztességnek megfelelőleg mindkét oldal érveinek helyt adok ily kontra- verzális ügyben. Már akkor jeleztem, hogy a Common Council elleni vádakat Mr. Adamic vetette fel s minket csak- az Adamic nyilatkozatában foglalt bizonyos adatok érdekeltek. Azonban a cikk bevezetésében ismertettem, hogy az ilyen hazafias egyesületek alapításánál a megszokott eljárás, hogy a vagyonos emberek között pártfogókat, úgynevezett “angyalokat” keresnek. Ezektől kapják jövedelmüket és általában a legtöbb ilyen egyesület vagy intézmény igazi célja az ilyen angyalok meg- pumpolása. Mondom, ezt a dolgot csak általánosságban és nem kimondottan a Common Councilra értettem, mégis Mr. Lewis elküldte hozzám a Council 1943 évi pénzügyi kimutatását s a levelében megjegyzi, hogy a Council jövedelme 7000 kis adományból, továbbá speciális munkákért járó fizetésből áll. A pénzügyi kimutatásból látom, hogy a Council mult évi teljes kiadása 101,859 dollár volt, amiből az adományok (contributions) 61,105 dollárt tettek ki. Ha ezt az összeget több mint 7000 egyéntől kapták, akkor egyre még 10 dollár sem esik átlagban, igy valóban nem mondhatjuk, hogy ezt az egyesületet a nagytőkések tartják el. Sőt a bevételek rovatában azt is láthatjuk, hogy kiadásaik fedezésére 4500 dollár kölcsönt kellett felvenniök, ami mutatja, hogy nem rendelkeznek valami bőkezű angyalokkal. Ezt az igazság nevében csatolnunk kell az első beveze- téshöz. VÁLASZ ADAMICNAK Ugyancsak helyet adunk Mr. Lewis azon kijelentésének is, hogy cikkeiket, amennyiben csak tőlük telt, el akarták juttatni az idegen nyelvű sajtó olvasóinak minden rétegéhez és azoknak anyagát úgy állították össze, hogy az olvasóknak hasznára legyenek és végre; “több cikkünk a munkások jogait is ismertette” — irta Mr. Lewis. A 23 oldalra terjedő nyilatkozatban Mr. Lewis pontról- pontra válaszol Adamicnak .Az első vádra az a válasza, hogy a Council nem pártolta az “American Srbobram” nevű szerb reakciós újságot. Yaroslav Chiz, a Council tisztviselője csak azt állapította meg, hogy Elmer Davis levele nem érte el a kívánt célt, ami nem nevezhető pártolásnak. A második vádpont szerint a Council segi- tette a reakciós újságok “frontját” megalakítani. A Mr. Lewis magyarázata szerint egy olyan egyetemes konferenciát terveztek 1942-43 telén, amelyre az összes idegen nyelvű lapokat meg akarták hívni. Az előkészületekben azonban csak néhány, jobban ismert lap vett részt. Az OWI nem látta helyesnek az ilyen konferencia összehívását s igy nem lett a dologból semmi. Azonban az előkészítő gyűlésen éppen a Council indítványára kimondották, hogy még a “kommunista” lapokat is meg fogják hívni. Adamicnak éppen az ellen volt kifogása, hogy az előkészítő gyűlésen “balszárny” irányú lapok nem vettek részt. A harmadik vádpontra nézve azt mondja Lewis, hogy nekik nem volt részük abban a tiltakozásban, amit 10 reakciós lap, (élükön az Amerikai Magyar Népszavával) küldött a Louis Bromfield által összehívott “Victory Conference” ellen. Ezt a konferenciát — Lewis szerint, — Bromfield és még más 29 egyén hívta össze, akik legtöbbjének a kommunista párttal van valami összeköttetése, ellenben az amerikai idegen nyelvű sajtóhoz nem sok közük van. És végre nagyon élesen tiltakozik az ellen, hogy a Council bármily módon is támogatta volna az antiszemitizmust. A Council hetenként közli a híresebb emberek beszédeit vagy nyilatkozatait és ezek között számos antiszemitizmus elleni írást adtak közre. Lehet, hogy Adamicnak ez nem elég, — mondja Lewis, — de a Council kénytelen beosztani a rendelkezésére álló helyet éppen úgy, mint akármelyik újság. REAKCIÓS IDEGEN NYELVŰ LAPOK Ezzel elintéztem a Common Council és Adamic vitáját. Most azonban úgy Mr. Lewis- nak, mint Adamicnak és másoknak, akik figyelemmel kisérik ezt a cikksorozatot, megismétlem, hogy miért foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Már az első cikkben hangsúlyoztam, (fekete betűkkel szedettem), hogy az Adamic nyilatkozatában érdekes adatokat találunk. Ezen adatok az idegen nyelvű sajtó reakciós, fasizta voltára vonatkoznak. A Bérmunkás olvasói jól tudják ,hogy lapunkban meglehetős nagy teret adunk a polgári sajtó korrupt voltának, munkásellenes magatartásának és alattomos fasizta propagandájának leleplezésére. Ezen a téren az amerikai angol nyelvű sajtóra vonatkozólag nagyszerű munkát végez George Sel- des az “In Fact” cimü heti értesítőjével. George Seldes írásából számos esetben idéztünk már. Mi ugyanazt a leleplező munkát végeztük és folytatjuk ma is az amerikai magyar lapokra vonatkozólag. Újból meg újból lelepleztük már az Amerikai Magyar Népszava, a Himler lapok, a Jó Pásztor, a Mi Lapunk és a többi pro-fasizta, Hitler- Horthy ügynökeként szereplő lapok szerkesztőit. Megirtuk, hogy ezen lapok a dupla álha- zafiság álcája alatt reakciósakká nevelték az amerikai magyarságot, — különösen azt a részét, amelyik nem tanulta meg az angol nyelvet és igy csak magyar lapokat olvas. Ez a tömeg még ma is Magyarország és a magyarság megmentő jét látja a gyilkos Horthy Miklósban. Emlékszenek az olvasók, hogy pár hónappal ezelőtt átvettük Biró Jánosnak erről a kérdésről angol nyelven irt cikkét. Megjegyeztük akkor, hogy a régebbi amerikai magyar újságírók között a Biró Jánosok olyan ritkák, mint a fehér holló. A MAGYAR LAPOK Louis Adamic körlevelében számos igen érdekes adatot találtunk az egész amerikai idegen nyelvű sajtó reakciós, pro- fasizta voltára vonatkozólag és minket leginkább csak ezen adatok érdekeltek, mert bizonyították, hogy az amerikai sajtó nagy többsége, — itt már beleértjük az idegen nyelvű sajtót is, — milyen reakciós, munkáseílenes és egyben a fasizta propaganda terjesztője. Az ilyen általános természetű állítást speciális adatokkal kell alátámasztani. Adamic ezt megtette a felsorolt lapokra vonatkozólag. A magyar lapokra vonatkozólag ilyen adatok felsorolása igen könnyű. Vegyük csak sorba például a multheti lapokat. A “vezető és iránytszabó” fasizta újságról, az Amerikai Magyar Népszaváról, — amelynek lengyel tulajdonosa a Common Council igazgatóságának egyik tagja, a magyarul nem beszélő üzletvezetője Max Kaufman pedig ott szerepel a Bromfield organizáció ellen tiltakozók élén, — oly köztudomású dolog, hogy a hazugságok gyütőhelye, hogy április 8-án már maga Elmer Davis is kénytelen volt meginteni őket. Aztán vegye csak kezébe Mr. Lewis a Clevelandban megjelenő “Jó Pásztor” nevű hetilap május 5-iki számát és bámulva láthatja a teljes oldalt átfogó nagy címsort, hogy mily nagymértékű segélyakció indult meg Magyarországon. A cikkben pedig megírják, hogy Budapestet ar oroszok bombázták, a bombázás nagy károkat tett és Horthy Miklós kormányzó ur vezetésével nagy segítő akció indult meg. Noha közölték az összes lapok, hogy Budapest uccáin végighurcolták a leszállásra kényszeritett amerikai és angol repülőket, ennek a lapnak a szerkesztője Budapest bombázását az oroszok elleni gyűlöletre és Horthy meg a most már kimondottan Hitler ügynökeiből álló uj magyar kormány magasztalására használta fel. Avagy vegye kézbe a Bridgeport városban megjelenő “A Mi Lapunk” ugyanazon heti számát. Látni fogja a lap legelső, vastag nyomásra szedett cikkében, hogy ennek a lapnak “pap” szerkesztője micsoda szemérmetlen hazugsággal szór piszkot az ezer éves magyar történelem legönzetlenebb államférfijára, Károlyi Mihályra. És végre nézze át a Himler lapokat, amelyek mind vezető helyen közölték a fasizta Amerikai Magyar Szövetség állítólagos üzenetét, amelyben Ottó királyi csemete talpnyalója, Eör- dögh plébános, a magyarországi keresztény szociálistákhoz szól, tehát éppen ahhoz a csoporthoz, amelyet Magyarországon évtizedek óta mint a reakció, tehát a demokratikus eszmék ellen harcoló szervezetet ismertek. KÉZMOSÁST AJÁNLUNK Nekünk nem az ellen van kifogásunk, hogy ezen lapszerkesztők fasizta érzelmüek. Mint mi, úgy ők is joggal követelhetik, hogy a saját maguk választotta politikai és gazdasági felfogást kövessék. Ami ellen kifogásunk van az, hogy ravasz fondorkodásokkal, vakmerő hazugságokkal, rágalmazással és mindennemű terrorral igyekszenek terjeszteni Hitlert-Hor- thvt védő propagandájukat. Viszont nem tesszük ezekért a Common Councilt felelőssé. A Council “anyaga”, amelyen keresztül az “egység” eszméjét terjeszteni akarja az idegen nyelvű sajtó. És arról a Council valóban nem tehet, hogy ez az anyag ilyen nagy mértékben rohadt. _ Sajnáljunk önt, kedves Mr. Lewis, hogy csak ilyen elpené- szesedett anyag áll a rendelkezésére, de tegyen úgy, mint mi. Mossa meg a kezét jó erős szappannal, amikor az ily szerkesztőkkel elintézi" a dolgát, mert higyje el, olyan emberek ezek, hogy mi, még csak a neveik felemlitése után is kénytelenek vagyunk valami fertő- telenitő szert használni. LESZÁLLÍTJÁK AZ ADÓT? WASHINGTON, D. C. — Mivel a hadügyi költségvetésnek harminchárom billióval kevesebbre van szüksége ez évben, mint az elmúlt esztendőben, olyan hírek keringenek a fővárosban, hogy ez a körülmény az adó kivetésnél érezhető lesz általánosságban. A MAGYAR QUIZLING KORMÁNY most újabb kötelezettséget vállalt Hitler megbízottjaitól, hogy háromszázezer munkást küld a termelés kiegyensúlyozására Németországba. 150.000 munkás a stockholmi újság híradása szerint már néhány napon belül útnak is indul. Olvasás után, adja lapunkat más magyar kezébe!
