Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-05-20 / 1320. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1944. május 20. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2.00 i/ne Year ...........................$2.00 Félévre ............................. 100 Six Months ...................... 1.00 Egyes szám ára ........... 5e Single Copy ------------ 6c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ---------- 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ ——■ ■■ —■ ■■ ' ■■■ " 1 ■■■ "" ' ................................. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával.____________________________________________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE A depressziós évek következtében százával kerültek Bérmunkás olvasók is hátralékba, ‘mert gondot okozott nekik a puszta ellátás fedezése is. Számosán ezek közül a munkások közül arra kérték akkor a Bérmunkás Lapbizottságát, hogy a lap küldését a részükre szüntessük be, mert nem tudják, hogy eleget tudnak-e tenni annak, hogy a hátralékukat megfizessék. Amikor a levélpirosukon láttuk a könnyeket, amely vallomás volt a részükről, hogy mennyire nem szívesen mondanak le a Bérmunkás olvasásáról — a Lapbizottság úgy határozott, hogy ezeknek a munkásoknak a Bérmunkást TOVÁBBRA IS KÜLDENI FOGJUK. Nagyon kevés kivétellel ezek a Bérmunkás olvasók jártak azután, hogy a munkaalkalom megváltozott — elől abban, hogy a Bérmunkásnak nem szabad olyan helyzetben lenni, hogy csak máról-holnapra legyen megjelentetésének költsége, de rendelkezzen egy alappal, hogy készen legyen hasonló szűk esztendőkre. Hogy ezt itt most papírra vetettük, tettük azért, hogy olvasóink megértsék az alábbi bejelentést, amelyet a napokban intézett hozzánk és valószínű más lapokhoz is a Price of War Administration hivatala, amely ellenőrzés és szétosztás alatt tartja az újság nyomatására szükséges papirost. Ez a hivatal arra kéri a lapkiadókat, hogy CSAK ANNYI ÚJSÁGOT NYOMJANAK, AMENNYI RENDELÉSÜK VAN. Ami azt jelenti a mi esetünkben, hogy azok részére küldjük a lapot, akik azt az előfizetésükkel megrendelik. Természetesen ennek a hivatalnak hatalma van arra, hogy ellenőrizze határozatának a végrehajtását. A fenti sorokbn azt kívánjuk igazolni, hogy a Bérmunkás Lapbizottsága nem szüntette be a lapküldését, amikor az olvasók nem tudtak azért fizetni, mert tudtuk, hogy azok, akik abban az időben is munkán maradhattak, segítik a lapot megjelentetésében. Most azonban arról van szó, hogy “a még ráérek” hangoztatok hanyagságáért magát a lapot rendszabályozzák meg. Ezért arra kérjük olvasóinkat, hogy nézzék meg a lapot csomagoló papiroson levő lejárat idejét és ha az korábbi 1944 májusnál — ne várják a lapkezelőt, aki azelőtt megkereste őket a lakásukon, vagy találkozott velük rendszeresen a magyar összejöveteleken, mert most ezek is az iparokban jobban vannak kihasználva és nem jut idejük a lap érdekében végezni szokásos munkájukat — de tegyék be az előfizetési összeget egy borítékba (célszerűbb check, vagy money order váltása) és küdjék azt be a Bérmunkáshoz, hogy a lapot zavartalanul továbbra is küld- hessük a címükre. I nak, egyik legfőbb támogatója volt a Liberty Leaguenek, egy- í ideig társtulajdonosa volt a hírhedt Chicago Daily News újságnak és végre egyik legbefolyásosabb tagja és irányitója a National Association of Manufacturers nevű kutyaszövetségnek. A Montgomery-Ward cégnek az egész országra kiterjedő üzleteiben és vállalataiban állítólag 190,000 alkalmazottja van, akik az ország legrosszabban fizetett munkásai közé számíthatók. Egy liberális lap kimutatása szerint most, amikor a munkabérek emelkedtek, ennél a cégnél a legmagasabb munkabér 95 cent óránként, amit azonban csak nagyon kevesen kapnak. Az átlagos fizetés 51-60 cent. A kezdőknek azonban csak 48 centet fizetnek. Tekintettel a mai munkás keresletre, a munkások gyorsan változnak és igy az alkalmazottak nagy része dolgozik az ily kezdő fizetésért. Sewell Avery nemcsak munkásnyuzó, de igazi amerikai fasizta, amit bizonyít az is, hogy 1942-ben “keresztény ameri- rikai” munkásokért hirdetett, mutatván, hogy még az antiszemitizmusban is követte európai fasizta kollegáit. A LaFollette szenátusi vizsgáló bizottság annak idején Avery cégéről megállapította, hogy Pinkerton kémeket alkalmazott, a szervezkedés eszméjében hivő munkások beárulására, akiket azután a cég elküldött. Mindezekből látható, hogy Sewell Averynak az irodából való kihurcolása, majd üzletének visszadása minden további fenyíték nélkül nem volt egyéb politikai handabandázásnál. Választások előtt állunk és ennek a látszólagos “erős intézkedésnek” a célja munkás szavazatok fogdosása volt. A Montgomery-Ward munkásainak el kell készülniük arra, hogy a magasabb béreket és jobb munkaviszonyokat maguk vívják ki. Mi azonban megjósolhatjuk, hogy ebben a “maintenance” szerződés nem az előnyükre, hanem ellenkezőleg, kárukra fog szolgálni. Mert az ilyen szerződés csak az union központi tisztviselőinek jó, akik ezt a jogot védeni fogják akkor is, amikor a munkások majd szembekerülnek a munkáltatóval. Most a munkáltató megtagadta ezt a szerződést. A központi tisztviselők tehát a munkások mellett vannak, hogy segítsenek kivívni, mert az a Montgomery-Ward munkaalkalmat az ő tuladonukká teszi Ahol azonban az ilyen szerződés éveken át érvényben van, ha a tagság valami javítást akar, nem harcolhat érte, mert mindjárt “törvénytelen” mozgalomma minősitik és mint az utóbbi hetekben láttuk, a központi tisztviselők a munkáltató mellé állnak. Az Industrial Workers of the World nem köt ilyen szerződéseket. Ennél a szervezetnél a munkaviszonyok megállapításánál a munkások akarata az irányadó és nem a központi tisztvi- selőség érdekei. Az utóbbi idők bérmozgalmait figyelve ajánlhatjuk a Montgomery-Ward munkásoknak, hogy nem a “maintenance” szerződés a fő, hanem az igazán harcias szervezet, mely képes fentartani úgy a taglétszámot, mint kivívni, de egyben MEGTARTANI IS mindazon előnyöket, amiket bármilyen szerződés dacára is elvesztenek, bálor, harcrakész szervezet nélkül. A BANKÁROK ELŐTT NINCS AKADÁLY Hetek óta, napról-napra azt olvassuk a lapokból, hogy minden órában esedékes a szövetségesek, Amerika, Anglia és a Szovjet részéről olyan egyöntetű támadása a náci-fasizta seregeknek és városoknak, amelynek eredménye a gyilkos terror összeomlása lesz. Mig a lapok erre készítik fel a népeket, addig a nemzetközi bankárok, amerikaiak, angolok, japánok, németek, stb. a svájci Basel városában levő főhadiszállásukon közgyűlésre jönnek öszsze, hogy testvériesen elosszák a vérözönből toronymagasságig nőt évi hasznot. Ennek a közgyűlésnek ülésvezető elnöke amerikai állampolgár Thomas H. McKittrick. Ezt a hirt kellene minden gyár kapujára kiragasztani, minden munkás házába elhelyezni, hogy tudomást vegyenek arról, hogy amíg nekünk azt mondják, hogy minden erőnkkel legyünk a németek, a japánok és az olaszok és ezek szövetségesei ellen, addig a nagytőke, a' pénzfejedelmek együtt dolgoznak, osztozkodnak az “ellenséggel”. Tisztelettel, a BÉRMUNKÁS LAPBIZOTTSÁGA. ELVINYILATKOZAT A “chicagói ütközet” tanulságai (gb.) A múlt héten oly nagymérvű országos szenzációvá felfújt “Chicagói ütközet” hullámai egyenlőre elsimultak. A tengerész katonák által kihurcolt Sewell Avery, a Montgomery- Ward cég mártírrá avatott igazgatója már újból az irodájában ül. A munkások nagy többséggel az union mellett szavaztak, mire a kormány visszaadta az üzletet a cég tisztviselőinek, akiket utasított, hogy a munkások szavazatának megfelelőleg kössenek uj szerződést az unionnal. Avery azonban kijelentette, hogy semmi szin alatt sem lesz hajlandó az úgynevezett “maintenance membership” szerződést aláírni. Ilyen szerződés az, amelynek értelmében a munkáltató minden alkalmazott béréből levonja az union dijat és átadja a szervezeti tisztviselőknek. így valószínű, hogy az ügy a polgári bíróság elé fog kerülni, ami azt jelenti, hogy sokáig elhúzzák a végleges döntést. Ezt a valójában jelentéktelen ügyet az újságok fújták fel annyira, leginkább azért, mert a Montgomery-Ward cég évenként félmillió dollárt költ hirdetésekre. Az ilyen nagy hirdetőnek a kapzsi lapok mindenkor pártjára kelnek. Sewell Avery azonban több, mihY egyszerű hirdető. Egyik igazgatója a United Steel Corporation cégttek,-Igazgatója a U.S. Gypsum Company-1 A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosuTása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az Összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL f ’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer mar elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét, építjük a régi társadalom keretem belül.
