Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-05-06 / 1318. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1944. május 6. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN. ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year .......................$2.00 Félévre ........................... BOO Six Months __....------- 1.00 Egyes szám ára ......... 5c Single Copy --------------- 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. ___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával._______________________________________ __________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Készülődés a békére • ______________ (gb.) Washingtoni újságírók és rádió komentátorok jelentéseiből arra lehet következtetni, hogy a háború már nem tart valami sokáig és nehogy a béke “készületlenül érje” a hivatalos közegeket, Washingtonban ezidőszerint legalább is egy tucat bizottság dolgozik úgy a békefeltételek, valamint a békével kapcsolatos más ügyek előzetes meghatározásán. Ez a munka már annyira előrehaladott, hogy az eddig adott jelentések alapján a legfontosabb kérdésekre vonatkozólag már következtetéseket is vonhatunk le. Az első ilyen következtetés az, hogy a győztes Anglia és Amerika meg fognak akadályozni minden gyökeres társadalmi rendszerváltozást a felszabadított területeken. Valószínűleg az 1939-es határvonalakat több helyen megváltoztatják, de a Szovjet területet leszámítva, mindenütt fenn fogják tartani a magántulajdonra alapított termelési rendszert. A profit rendszer alátámasztására megállapodtak egy nagy nemzetközi bank létesítésében, amelynek alaptőkéjét 8 billió dollárban szabták meg. Ebből két és fél billiót az Egyesült Államok fog adni. Ezzel a 8 billióval fogják “stabilizálni” az egyes országokat, amelyek viszont megerősítik saját kapitalista csoportjaikat. Másszóval most is azt a régi gazdasági elvet fogják követni, hogy bőséges profitot kell juttatni a munkáltató osztálynak, amely aztán gondoskodik a dolgozó milliókról. Ezt a célt szolgálta a Philadelphiában tartott International Labor Organization gyűlése is, ahol 34 ország küldöttei tanácskoztak azon, hogy a MEGLEVŐ RENDSZER KERETEIN BELÜL miként lehetne emelni a munkások életszínvonalát. Ezt az intézményt még a Nemzetek Ligája alapította, de valahogy túlélte a nagy vihart, amely magát a Ligát elpusztította. Egy másik hir arról számol be, hogy a Londonban időző amerikai külügyminiszter helyettes, Stettinius, eredményes tárgyalásokat folytatott arra vonatkozólag, hogy a nemzetközi karte- loknak véget vetnek. Ez a tökének további korlátozását jelenti. Másszóval a termelést ugyan magántulajdonban hagyják, de az állam, vagy az államoknak kell kényszeríteni a munkáltatókat arra, hogy bizonyos minimális megélhetést engedjenek a munkásoknak és valami módon határt akarnak szabni a profit nagyságának is. Végre aztán arról is hallunk, hogy már elkészítették a tervét annak is, hogy a “béke védelmére” valamilyen nemzetközi hadsereget, vagy nemzetközi rendőrséget fognak felállítani. Az ilyen haderő természetesen a békén kívül a meglévő társadalmi rendet is védeni fogja. Mindezek tisztán mutatják, hogy közvetlen a háború után a “korlátolt kapitalizmus” korszaka jut érvényre csaknem az egész világon. Lapunk ezen hasábjain több mint két évvel ezelőtt rámutattunk erre. Az események helyes meglátásunkat bizonyítják. De ugyanakkor azt is mondottuk, hogy a korlátolt kapitalizmus korszaka rövid lesz. Egy évtizeden át valószínűleg újból az ipari pangáshoz vezeti a fejlettebb országokat. A munkásosztály jövője attól függ, hogyan fogja kihasználni a következő éveket. Ha nem épit osztálytudatos harci szervezeteket, akkor újabb krízis s esetleg újabb háborút várhat. Ellenben ha felépiti azon szervezeteit, — ipari unionjait, amelyekkel átveheti a termelést, midőn a pár év múltán a kontrolált kapitalista termelési rendszer inogni fog, akkor egyszer és mindenkorra végetvethet az olyan borzalmaknak, amilyeneket a mai világégéssel kapcsolatban hallunk. Politikai maszlag (gb.) Választások idején minden évben jó adag politikai népbolonditásnak vagyunk tanúi. Elnökválasztó évben ez a “maszlagolás“ fokozott mértékben folyik. A benszülőtt és magukat hivatásos politikusoknak tartó szavazat szállítókon kívül ilyenkor feltűnnek a politikai zsibvásáron a bevándorlottak szavazatait fogdosó, illetve felajánló vigécek is. Minden idegen származású csoport között akad egy-két olyan egyén, aki azt állítja magáról, hogy a szóbanforgó nemzetiségből polgárosodott szavazók őt követik a szavazásnál. Ezt a befolyását természetesen áruba bocsájtja s annak adja el, akitől legtöbbet kap, vagy akitől legtöbbet vár. A valóságban a szavazók a legtöbb esetben nem követik ezt a saját magát vezér- kolompossá kinevezett egyént, azonban nála csak az a fontos, hogy a jelölt, vagy annak a pénzügyi bizottsága higyje el. Vannak közöttük olyanok, akik nagyhangzásu címeket adnak maguknak, hogy igy a politikai marakodásnál nagyobb értékük legyene. Vannak, akik úgynevezett “papír szervezeteket” alkotnak ugyanilyen célból; szervezeteket, amelyeknek az érdekelt pár politikuson kívül nincsenek más tagjai. A magyaroknak is megvannak az ilyen politikai szállítói. Egyik a demokrata, másik a republikánus pártoknak szállit, a harmadik pedig még nem döntött, mert nem tudja, hogy melyik párttól kaphat többet. Az ilyen politikai fékerkedésnek tipikus példáját mutatta be a múlt héten az egyik new yorki napilap. Szóvá tesszük itt nemcsak azért, mert még a politikailag legelvakultabb ember is tanulhat belőle, hanem azért is, mert a hőse ennek a politikai komédiának “honfitársunk”, tehát a magyar szavazók szállításában “utazik”. Az említett new yorki lap szerint a Park Ave. és a 40-ik uc- ca sarkán két földszinti ablakot Douglas A. MacArthur generális képei díszítik. A felírások szerint MacArthur generálisból lenne a legkiválóbb elnök. Ezt a hirdetést Edmund J. Horwath, a Republikánus párt tagja tette ki. Ez a Horwath azt állítja, magáról, hogy az “American Hungarian Chamber of Commerce of the United States” elnöke. — Mintha az ország különböző városai telve volnának magyar kereskedelmi kamarákkal, amelyek az egész United Statesben egy szövetségfélét alkotna és ennek a mesebeli, de csak a holdban létező szövetségnek Mr. Edmund J. Horwath a presidentje. Hát ilyen nagy, országos tekintélyt már csak sok szavazó követ?! Jó lesz tehát már most nagy zajt csapni, igy annak idején többet lehet kapni a hírnévért. Egyébiránt ennek az embernek a politikai éretlenségére vall, hogy amikor megkérdezték, miért korteskedik MacArthur mellett, azt a választ adta, hogy 1931-ben találkozott MacArthurral Budapesten valami magyar cécó alkalmából és látta, “midőn a* generális élvezettel itta a tokaji bort, csodálta a csárdás táncot, majd szárnysegédét kérte, hogy mutassa be a hölgyek egyikének, akivel tökéletesen járta a csárdást, ugyannyira, hogy mindenki őt bámulta.” Hát lehet-e ennél nagyobb előképzettséget elképzelni az amerikai elnöki tisztséghez?! Aki szereti a tokajit és jól tud csárdásozni, abból már csak jó elnök lesz! A hazugság jutalma (gb.) Körülbelül egy évvel ezelőtt az egész országot bejárta az a hazugság, hogy a kereskedelmi tengerészek egy vasárnapi napon megtagadták a hadiszerek kirakását a Csendes tenger egyik szigetén, ahol ezen hadiszerek az élet-halál kérdését jelentették az ottani amerikai csapatoknak. A tengerészek unionja bebizonyította, hogy ez a hir a legszemérmetlenebb hazugság volt. Nyilatkozott a szóbanforgó hadizóna katonai parancsnoka is, aki szintén tagadta, hogy bármi alapja is lett volna a kitalált hazugságnak. Mint emlékezetes, ezt a hazugságot az Akron, O. városban megjelenő Akron Beacon-Journal szerkesztőségében találták ki és onnan indult országos kőrútjára. És hiában volt minden bizonyíték, a fenti lap szerkesztője, bizonyos John S. Knight, nem volt hajlandó a cáfolat leadására. Pár hónappal később megint egy országos botránnyá fejlődő hazugság röpült világgá az Akron Bacon-Journal szerkesztőségéből. Ezúttal egy hamisított levelet tettek közzé, amelyet állítólag Harry Hopkins, Roosevelt elnök egyik tanácsadója irt és amelyben állítólag annak adott volna kifejezést, hogy nem bízik Roosevelt újabb győzelmében. Miután ebben az esetben a hamisítót, — a belügyminisztérium egyik tisztviselőjét, leleplezték és elfogták, még az akroni hazugság gyár is kénytelen volt elismerni, hogy az igazság elleni merénylete ebben az esetben csak részben sikerült. Nem kisérjük figyelemmel az Akron Bacon-Journalt, nem tudjuk, hogy naponként mennyi hazugság jelenik meg benne. De azt mondhatjuk, hogy az olyan szerkesztőt, aki a hazugságot annyira védi, mint ez a Mr. John S. Knight, alaposan meg kellene korbácsolni azért, mert a sajtó szabadsággal ennyire visszaél. így legalább a többi szerkesztők is tanulnának az esetből. Avagy már eddig is tanultak?! Ugylátszik, mert mint a Washingtonból jövő híradás jelzi, az ‘‘American Society of Newspaper Editors” (Amerikai újságszerkesztők egyesülete) a Washington varosban tartott évi naggyülésén ezt a John S. Knightot, az Akron Bacon-Journal szerkesztőjét, ELNÖKKÉ VÁLASZTOTTA. Ez a választás igazán jellemzi az amerikai újságszerkesztőket. Ahelyett, hogy kidobták volna maguk közül a hazuság nagymesterét, — mint mi, jámbor újságolvasó emberek azt elvárnánk, — megjutalmazták, elnökükké választották az igazság eme rémes gyilkosát. Általában minden kitüntetéssel valamit jutalmaznak. Mindenféle elnöki tisztség kitüntetés. így ez az akroni szerkesztő valami olyasmit csinált, valami olyasmi tette híressé, ami tetszik a többi szerkesztőknek, azért választották meg elnöknek. És mert ez a valami nagy dolog a Mr. Knight esetében a legszemérmetlenebb hazuság terjesztése, igy semmi kétség, hogy az amerikai kereskedelmi sajtó szerkesztői csodálják és nagy érdemnek tekintik a merész, a kitartó és arcátlan hazugságokat.
