Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-05-06 / 1318. szám
1944. május 6. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI A JÓTÉKONYSÁG PARAZITÁI Mi nem hiszünk a könyörado- mányokban, még a mai társadalomban sem. A meggyőződésünk az, hogy a mindenkori kormányzatnak a kötelessége, hogy emberies módon gondoskodjon azokról, akik arra rá vannak szorulva. A könyörado- mány megalázó, embertelen és csak a legjobb esetben az éhhaláltól menti meg a rászorulókat, mig a jótékonyság intézői jól élnek a szelíd és kevésbé szelíd nyomással összegyűjtött adományokból. Ezt kitünően igazolja a clevelandi rendőri és tűzoltói jótékonysági intézetek botrányai. Három ilyen jótékonysági akció elszámolását kényszeritették a nyilvánosságra. Az egyik bál bevétele 65,000 dollár volt, amelyből több mint 22 ezer dollár jutott részesedés címén a bál rendezőjének, 8 ezer dollár jótékony célra, mig a többi kiadás volt, vagyis minden dollárból 12 cent jutott “jótékony” célra, mig a többi különböző zsebekbe folyt be. Ez volt a sikeres akció, mert a másik két hasonló nagyságú bevételből egy peny sem jutott jótékony célra, sőt még ráfizetésről tettek jelentést. Jó ha ezt a kis eseteket megjegyzik a munkások és ne hagyák meg- pumpolni magukat a jótékonyság parazitáitól. ISTEN BÉKE így nevezik azt, ha különböző ellentétes csoportosulások a közveszély vagy más súlyos kényszerítő körülmények hatása alatt együtthaladnak, a veszély elhárítása, vagy valamely cél elérésére és erre az átmeneti időre megszüntetnek egymás között minden harcot, az ellentéteket elteszik alkalmasabb időre. Itt Amerikában egységfrontnak nevezték, de ezalatt a jelszó alatt annyi minden történt, hogy oly súlyosan kompromi- tálva van, hogy ezt ma már csak puszta összefogás, “Magyar Egység” jelző alatt igyekeznek keresztül vinni. Az ok, hogy Hitler megszállta Magyar- országot és az amerikai magyarság egysége van hivatva arra, hogy a magyar népet megváltsa a szenvedéstől. Először is gyerekes elgondolás az, hogy ha mi amerikai magyarok 100 százalékban is összefognánk, ezzel megmentenénk, felszabadítanánk Magyarország elnyomott népét. Mi ezen a téren egy jottányival sem tudjuk segíteni a magyar népet. Segítséget nyújthat, ha a Szövetséges haderők összetörik a tengely hadseregét és ezzel megadják a lehetőséget arra, hogy a magyar nép megvívja a harcát legyengített elnyomóival. De ettől eltekintve megvalósíthatatlan és erkölcstelen kísérlet az, hogy az amerikai magyarságot 100 százalékos egységbe hozzák. Megvalósíthatatlan azért is, mert a magyar tömegeket uraló, szélső reakció, egyleti basák, papok, szerkesztők, amelyek már a Magyar Szövetségen keresztül jelentkeznek, kereken visszautasítanak minden ilyen kísérletet. Nekik a reakció, az elnyomatás 1944 március 19-iki dátupitól kezdődik, amikor Hitler megszállta Magyarországot. Ami azelőtt történt, az mind alkotmányos, a hires “magyar becsülettel” összeegyeztethető és ami ezt a “magyar becsület” humbugot megzavarja, hogy megtámadták Jugoszláviát és Oroszországot .hadatüzen t e k Angliának és Amerikának, azt szegény Horthy mind “kényszerből” tette, mint ahogy “kényszerből” segít most is a hitleri banditizmus nyílt és teljes bevezetésénél. Ezekkel ösz- szefogni bármilyen jelszó alatt is erkölcstelenség, árulás, mert csak a baloldal az, amely engedményeket kénytelen ilyen egység érdekében tenni, amint ez fennáll akkor is, amikor őszinte antifasizták álltak be a reakciós csoportosulásba, mely nem csak korlátozta az ő aktivitásukat, de erkölcsi bizonyítELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis oly kép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradaími jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL" A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét, építjük a régi társadalom keretein belül. ványt is adott a reakciónak, amely még- vadabbul szolgálta a Horthyizmust, igy közvetve a Hitlerizmust is. Ezt mi annak idején leszögeztük és nem elégtételként emlegetjük, hogy az a “balszárny” kénytelen volt otthagyni a Magyar Szövetség “harcos” reakciósait. Mi a náci-fasizta uralmi rend kérlelhetetlen ellenfelei, ezt az utat választottuk és az egység óhajtók egy része iránt tanúsított minden tiszteletünk sem térit le erről az útról, Szolidaritásuk tudatos és ennek folytán segítünk a más országokban élő elnyomott testvéreinken, de hangsúlyozzuk azt, hogy a harcot maguknak kell megvívni, mint ahogy az európai nácizmus leverése után is folytatnunk kell a harcot az itteni fasizta törekvések ellen, éppen úgy, mint a jelenben, mert csak a vak nem látja, hogy a fasizta törekvések napnap után erősödnek itt is. Ezek elleni harcnak egyik részlete, az itteni magyar reakció ellen vivott harcunk is. Ahogy minden közveszély dacára egyetlen komoly amerikai anti-fasizta sem óhajtja az egységet, a Chicago Tribunal, a Hearst lapokkal, Peglerekkel, éppen úgy nem óhajtunk együtt haladni az Amerikai Népszavával, a Himler lapokkal, Eördögh-Ke- rekes-Chernitzky társasággal, a tegnap Horthy követeivel még akkor sem, ha dögszagot érezve hirtelen felfedezik a náciellenes mivoltukat. Mi azt hisz- szük és valjuk, hogy ezeknek a cselédeknek együtt kell elpusztulnak a gazdáikkal. HAPPY BIRTHDAY Egy kissé elkésve emlékezünk meg a “Vezér” születésnapjáról, amelyet óriási zajjal, tűzijátékkal ünnepeltek mindenütt, ahová a vezér hatalma kiterjed. De ma a zajt nem az elkábi- tott, megkergült hívek Heil Hitler bömbölése, hanem a Szövetséges repülőgépek elképzelhetetlenül nagy, . hetek óta szűnni nem akaró támadásai okozták, ők szolgáltatták a tűzijátékokat is, borzalmas természetességgel, mig a kisérő zenét Odessza és Szevasztopol- nál elhuló náci tízezrek halál- hörgése szolgálta. Érthető, hogy ilyen körülmények között a vezér maga mélységesen hallgatott és nem bőgte el a szokott frázisait. Egy-két éve még bömbölte az őrjöngő hívek előtt, hogy a Vörös Hadsereget tönkre verte, hogy az többé fel nem kell, hogy Stalingrádot feltétlen beveszik a nácik és ami földeket elfoglaltak, azt meg is tartják. Ma már a Vörös Hadsereg félannyi útra van Berlinhez, mint Stalingrádhoz, a meghódított területeknek csak egy kis részén húzódnak meg a győzhetetlen hódítók. Hitleriz- mus a dögrovásra került, ma nem annyira egy győzhetetlen oroszlánhoz, mint inkább egy csapdába került ordashoz hasonlít, ki jól tudja, hogy menthetetlenül elpusztul, de fogcsikorgatva kapkod a támadói felé és igyekszik annyi kárt csinálni/ amennyit csak tud. Ez a tehetetlen düh, millió és millió emberéletbe fog még kerülni és a nagy Németország éppen úgy romokba fog heverni, mint Ukrajna, Lengyelország és más meghódított területek. , Minden érző ember a legnagyobb rokonérzéssel gondol az eddigi és ezutáni áldozatokra, amelyet a nácizmus dögvésze zúdított az emberiségre és fokozott gyűlölettel arra a mániákus fenevadra, ki most már a vad álmainak az összeomlása után is még puszta dühében milliókat fog feláldozni haszontalanul. Mi teljes részvéttel gondolunk a német nép rettenetes szenvedésére a bombázások következtében, de nagyon gyanús szaga van annak a hirtelen feltámadt emberszeretetnek, amelyet a papok és más “béke barátok” hangoztatnak, akik a német városok bombázásának a beszüntetését kérik az emberiség nevében. Gyanús, mert ezeknek a gyenge szivü uraknak egy szavuk sem volt, amikor Hitler- Mussolini banditái a spanyol városok civil lakosait bombázták halomra. Nem tiltakoztak Warso, London, Rotterdam, Belgrád stb. bombázása ellen sem, amikor azt Hitler repülői végezték, nem volt szavuk a kiirtott lengyel, orosz, cseh zsidók millióinak a legyilkolása miatt sem, csak most sajnálják a német asszonyokat, gyerekeket. Mi borzadva nézzük ezt a pusztulást éppen úgy mint azokat, amelyeket éveken keresztül Hitler zúdított az emberiségre. Mi azonban tudjuk, hogy a háborúnak ezt a formáját a nácik kezdeményezték és kényszeritették rá a szövetségesekre, de tudjuk azt is, hogy ezek a borzalomnak fokozódni fognak, ha ennek a háborúnak a végével nem csak a nácizmus pusztul el, hanem vele kell, hogy pusztuljon az a rendszer is, amely a nácizmust kitermelte. Kell, hogy felépüljön oly társadalmi rendszer, ahol nem a profit, hanem a nép jélóte lesz az irányadó, ahol a technika nagyszerű vívmányait nem az emberek és a társadalmi javak pusztulása, hanem építésre, az élet szebbé, könnyebbé való tételére fogjuk használni. Remélem azt, hogy a nép a most átélt borzalmak hatása alatt felébred és Hitler a következő születésnapján már a szél himbálja és az egy uj társadalmi rendszer születését is fogja jelezni, nem csak a nácizmus bukását. BALESET ÉRTE BISHOF MUNKÁSTÁRSAT Az Akron, 0. városban lakó Bishof József munkástársunk, aki hosszabb betegségéből^ csak mostanában épült fel, arról értesít bennünket, hogy baleset érte. Munka menet közben elesett és az esés következtében a szemidegei olyan rándulást szenvedtek, hogy most, még az erősebb szemüveggel is irás és olvasásra alig képes. Az előző betegsége, most pedig ezen- balesete az oka annak, hogy Bishof munkástárs Írásai hiányoznak lapunkból. A Bérmunkás szerkesztősége azon kívánalmának és reményének ad kifejezést, hogy Bishof munkástárs minél előbb teljesen felgyógyulva újból tevékeny részt vehet írógárdánk munkájában.
