Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-04-29 / 1317. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1944. április 29. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG A RAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2.00 .zne Year .........................$2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months ____ 1.00 Egyes szám ára .......... 5e Single Copy .............. 6c Osomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. íntered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland," Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE 2 Május elsejei szemle A világ munkásságának az a része, amelyik állandóan küzd a munkásosztály sorsának javításáért, évtizedek óta seregszemlét tart május elsején, mérlegelve az elmúlt év eredményeit, hogy uj erőt gyűjtsenek a jövő harcaihoz. A jelen év -május elsején azonban nem lenne észszerű csak a múlt év eseményeit figyelembe vennünk. Teljesebb képet nyerünk, ha az elmúlt egész évtizedre pillantunk vissza, mert körülbelül 10 éve annak, hogy ránkszakadt az emberi történelem legveszedelmesebb dögvésze, a fasizmus és nácizmus, amely ha diadalra jut, megsemmisít évtizedek, sőt mondhatjuk évszázadok harcainak eredményeit. Kétségtelen, hogy az első világháború nem oldotta meg a különböző nemzetiségi problémákat, sem a nemzetiségeken belüli kérdéseket. A világ folyása nagyjából ugyanaz maradt, mint a háború előtt. A népmilliók dolgoztak, ha alkalmat adtak nekik a munkára azok, akiknek tulajdonában maradtak a termelőeszközök. Viszont ezek csak akkor adtak ilyen munkaalkalmat, amikor profitra volt kilátásuk. Ha nem volt profit-alkalom, lezárták a gyárakat és a népek milliói járták az utcákat munkát, hajlékot, élelmet hajszolva. Ez a szomorú állapot világszerte általánossá lett. Nem kellett túlságos tehetség annak felismerésére, hogy a nagy néptömegeket csak a termelőeszközök felszabadításával lehet ellátni az élethez szükséges javakkal. A termelőeszközök felszabadítása azonban amig egyrészről a dolgozók életének biztonságot nyújt, a jelenlegi kis számú tulajdonosokat megfosztja eddigi kiváltságaiktól, kényelmes parazita életüktől. Ezek tehát tárt karokkal és nyitott erszénnyel fogadták azon kalandorokat, akik a munkásmozgalom letörésére vállalkoztak. Az események bizonyítják, hogy a munkásosztály szervezetei, — politikaiak éppen úgy mint a gazdaságiak gyengék voltak Amerikai Magyar Quizlingek (gb.) A náci cenzúra következtében Magyarországból nagyon kevés hir szivárog ki a külföldre. Ezt a körülményt igyekszenek kihasználni a magyar uralkodó osztálynak, — pontosabban szólva a Horthy uralomnak külföldön elhelyezkedett ügynökei. Hol Svédországból, hol Törökországból, esetleg Svajcjból indulnak ki a Horthy kormányt fehérre mosó hírek, amelyeken aztán mohón kapnak az amerikai ügynökeik is. Nemcsak minden kétkedés nélkül ismétlik az ilyen híreket, hanem még meg is toldják és fasizta módon igyekszenek lebunkózni azokat, akik az ily hírekben kételkedni mernek. Pár héttel ezelőtt, amikor Hitler csapatai megszállták Magyarországot, Horthy amerikai ügynökei siettek világgá kürtölni, hogy a megszállás nemcsak Horthy Miklós akarata ellenére történt, de Hitler magát Horthyt is fogva tartja Németországban. íme, itt volt tehát a teljes és tökéletes bizonyítéka annak, hogy Horthy nem Quisling, hanem jó hazafi, aki csak a túlerőnek engedett! Azon amerikai magyar lapok, amelyek éveken át a Horthy rémuralom dicsőítéséből éltek, most újból elemükben érezték magukat, dicsérhették, magasztalhatták a Somogyi és Bacsó orvgyilkosait, a magyar nép legkegyetlenebb hóhérait. Ezek az amerikai magyar lapszerkesztők annyira vakok és elfogultak, hogy az első adott pillanatban elárulták igazi jellemüket, hamisítatlan magyar fasizta voltukat. Vakok, mert hiszen tudhatták volna, hogy az angol és amerikai rádió felvevő állomások figyelemmel kisérik a magyar rádió leadásokat, nemcsak azokat, amelyeket külföldre irányítanak, hanem azokat is, amelyekben a Horthy kormány a magyar népet az eseményekről értesíti. Az Office of War Information iroda jelentése szerint Horthy Miklós meglátogatta Budapest azon kerületeit, amelyekben a légi bomzázás károkat okozott. Ezen látogatásról a magyar rádió igy számolt be: “A kormányzót ezen kőrútjában Sztojay miniszter- elnök, Rácz helyettes miniszterelnök, Jáross belügyminiszter kisérték. A kormányzó megelégedéssel vette tudomásul, hogy a magyar nép hajlandó áldozatok adására. Ez nagyban megköny- nyiti a hatóságok munkáját.” A rádió még azt is jelentette, hogy a kormányzó felhívta a népet a károsultak segítésére és mindjárt meg is indította a gyűjtést 25,000 pengővel. A kormány tagjai 10,000 pengőt Írtak alá. íme itt van az ig*i bizonyíték, hogy Horthy nagyon szépen kooperál az uj, most már kimondottan náci kormánnyal is. Horthyból és követőiből nem lehet mártírokat csinálni. Legalább is nem olyan mártírokat, akik a demokráciáért, vagy a nép javáért szenvednek. Ha majd csakugyan mártírok lesznek, — mert reméljük, hogy lesznek, akkor csak a kegyetlen terrornak, a munkásság elnyomásának »kiszipolyozásának, a zsidóüldözésnek, saját országuk többszörös elárulásának lesznek a mártírjai. Igaz, hogy mi az ilyeneket nem nevezzük mártíroknak, hanem csak elvetemült embereknek, akik elnyerték a jól kiérdemelt büntetésüket. Horthyékat mártíroknak csak a velük rokonlelkek, első sorban is az amerikai ügynökeik, az Amerikai Magyar Szövetség vezetői, néhány amerikai magyar lapkiadó és szerkesztő, továbbá az általuk elbolonditott egyének fogják nevezni. Ezek az emberek az első adott pillanatban ledobták magukról a demokrácia álarcát, — nemcsoda, hiszen nagy megerőltetésükbe kerül annak viselése, — amikor mint a fuldokló a szalmaszálhoz, úgy kapkodtak a Horthy elfogatásáról szóló hamis hírekhez. Most aztán minden kétséget kizárólag beigazolták, hogy ha nem is német nácik, de egész határozottan Horthy Miklós amerikai Quislingjei. a támadás ellenállására. Jó ideig inkább egymás között és egymás ellen, mintsem a közös ellenség ellen harcoltak, igy mindannyian elbuktak és a bukásért szörnyű árat fizettek. A fasizmus, a nácizmus fizikailag kiirtotta a munkásosztály élharcosait minden országban, ahol hatalomra jutott. Ez év május elsején ebből az évtizedes történelemből le kell vonnunk a tanulságot. És ez a tanulság a következő: A fasizmus vagy nácizmus hívei nem szorítkoznak tisztán csak Olasz, vagy Németországra, megtaláljuk őket a világ minden országban. Ezért Hitler katonai erejének elpusztítása nem elegendő, noha első feltétele a további küzdelemnek. A munkásmozgalom különböző ágai között meg kell teremteni legalább is annyira az egységet, hogy erejüket ne egymás ellen, hanem a közös ellenség leverésére használják fel. Hitler s általában a fasizmus sikereit leginkább a munkásság nemtörődömségének köszönheti. A munkásságnak csak igen kicsiny élcsapata vitte a harcot minden országban. A jövő legközelebbi feladata a munkásság nagyobb tömegeinek bevonása az osztályharcba. Az osztályharc kereteinek kiterjesztését legnagyobb mértékben a tőkések által felfogadott munkásfaló propagandisták és a csak gyűlöletet hirdető kótyagos fejű túlzók gyalázkodásai hátráltatják. Mindkét csoportnak leleplezése elengedhetetlen keiléke a munkástömegek szimpátiájának megnyeréséhez. Az Industrial Workers of the World tagjainak fokozott mértékben kell ismertetni, hogy a szervezkedés nem elegendő, ha nem fordítanak gondot a szervezeti formára is. A háborúknak, ipari pangásoknak nem lehet elejét venni addig, amig a profitra való termelés fenáll. Olyan szervezetre van tehát szükségünk, mint az IWW, amely egyrészről hatásosabb már a mindennapi harcoknál is, de másrészből neveli a munkásságot arra a végcélra, hogy a termelést átvéve megteremtse az ipari demokrácián alapuló társadalmi rendszert. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. Fi két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet, a szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL! ’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom •zerkezetét építjük a régi társadalom keretein helül.
