Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-04-29 / 1317. szám
1944, április 29. BÉRMUNKÁS 5 hidal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜÍ . CS. Ő MEGJEGYZÉSEI HÁBORÚ UTÁN Se szeri se száma nincs a háború utáni terveknek. Ma már mindenki illetékesnek érzi magát arra, hogy a háború utáni világ “blueprintjét” megrajzolja. Ezeknek a terveknek a túlnyomó többségét nem kell valami nagyon komolyan venni, mert legtöbb esetben csak a tervező óhaját fejezi ki anélkül, hogy mögötte olyan erők állnának, amelyek ezeket a terveket meg is tudnák valósítani. Sok komolytalan, gyerekes terv közül is kitűnik a ravaszságával és vakmerőségével az, amelyet egy konvenciózó egyházi szervezet, valami evangélista szövetség fogadott el, amely nem kíván mást, mint azt, hogy a háború után, éppen úgy mint a hadsereg alakulatainak a háború idején és a fegyházaknak a békevilágban is, minden gyárnak legyen meg a maga papja, ahogy van tábori és fegyházi lelkész, ugyan úgy legyen gyári lelkész is, ki a munkások lelkét gondozná. Természetesen a nagyobb gyáraknak nem egy, hanem több vallásfelekezethez tartozó lelkésze volna. Hát nem nagyszerű egy terv ez? Milyen szépen megoldana egy csomó problémát. A papok prédikálnának naponta a házi rádión keresztül az uniók ellen, hirdetnék a saját vallásuk egyedül üdvözítő voltát, ezzel sikerülne a munkásokat a gyáron belül katholikus, baptista, református, zsidó stb. stb. csoportra osztani, egymás ellen uszítani. A sztrájkoló munkás bizonyára nem kapna feloldozást, mig a jámbor kuli az istenkének kedves báránya lenne. No meg azért is jó volna ez az uj rendszer, hogy a megdöbbentően sok halálos baleseteknél, megjelenne a lelki atya és feladná az utolsó kenetet, vagy a rabbi elmondaná a haldoklók imádságát. Nagyon ravasz ez a terv, de mutatja a vallás ügynökeinek a vakmerőségét is, akik nem csak a templomban, ahová csak az megy el aki akar, de a munkahelyen is kézbe akarják kapni a munkást, hogy jól tejelő áldozata legyen az egyháznak és jámbor olcsó jánosa, ha kell sztrájktörője a gyárosnak. De az evangélista urak most egy kissé túlsókat akartak markolni és nagyon valószínű az, hogy a munkások észreveszik a kilógó lólábat és rácsapnak a mohó kézre, nem engedik meg azt, hogy a gyár munkásait felekezetekre szagassák szét. A sok meg nem valósult, elzápult tervek között, első helyen fog állani az evangélistáknak ez a háború utánra készített terve. TÉVEDNI EMBERI DOLOG De a tévedést, beismerni még emberibb kötelesség. E sorok írója, két hete foglalkozott a rovatában a magyar lapok magyartalanságával és baklövéseivel, amelynek keretében jó magam is elkövettem egy baklövést, amelyet önként ide függesztek fél, hogy figyelmeztessen arra, hogy minden állítást, amit leírunk újra elenőrizni kell, hogy az megállja-e a helyét. A fekete levesről van szó, én azt állítottam, hogy a török szultán Török Bálintot nem pedig miként a Szabadság írója irta Thököly Imrét marasztotta ebéd után fekete levesre. A tény az, hogy az iskolai történelem tanítás csak Török Bálintot említi evvel a legendával kapcsolatosan és megkérdeztem egy fél tucat ismerőst, kivétel nélkül Török Bálintot említették. Valójában azonban ez meg történt Thököly Imrével sőt másokkal is, miután a barátságos vendéglátás utáni el- fogatás bevett szokás volt annak idején. Az igazságérzetem kívánja ennek a megállapítását és a tévedésem beismerését. HAZUDNAK RENDÜLETLENÜL Megdöbbentő az a szemérmetlenség, hogy a magyar nép nagy tragédiáját, azok tisztára mosására próbálják felhasználni, akik okozói, előkészítői voltak, annak a tengernyi szenvedésnek és áldozatnak, amelyen a magyar nép keresztül ment és sajnos még keresztül fog menni. Bármennyire itt élünk és gazdasági és társadalmi érdekeink ehhez az országhoz fűződnek, nem csak a kötelező szolidaritás más elnyomott népek iránt, de érzelmi és családi kapcsolataink mindannyunknak kik itt élünk oly élénkek, hogy féltő agódással gondolunk a magyar földön élő rokonainkra és az egész magyar népre, amelyből származunk. Minden erőnkkel és gondolatunkkal azon vagyunk, hogy a magyar nép ebből a rázuditott szenvedésből megújulva, évezredes elnyomóitól megszabadulva kerüljön ki. Bár jól tudjuk, hogy mi innét a magyar nép eme felszabadulásához nem igen járulhatunk hozzá, azt a magyar népnek magának kell keresztül harcolnia, az egész amit tehetünk az, hogy egyrészt belevigyük a köztudatba, hogy az elnyomott magyar népnek sem-, mi köze nincs és nem volt, urainak a gyalázatos szerepéhez, amellyel a magyar népet Hitler sakáljává aljasitották le. Másrészt és ez az amerikai munkásosztály küzdelméhez is fontos, minden erőnkkel oda kell hatnunk, hogy az itt élő magyar származású munkások előtt leleplezzük azokat a “vezéreket” kik a mindenkori magyar kormányok ügynökei voltak és még ma is minden törekvésük odairányul, hogy a magyar nép évezredes elnyomói közül a leggyalázatosabb garnitúrát, a Horthy uralmi rendszer vezetőit a véreskezü lovastengerésszel az élen átmentsék a katasztrófa utáni időkre. Nem mint árulókat, hitvány szolgalelkü elnyomókat, hanem mint mártírokat, szabadsághősöket igyekeznek beállítani nem csak a magyar, hanem az amerikai közvélemény előtt is. Az utóbbinál a siker, leszámítva egy pár szélső reakciós lapot teljesen eredménytelen és hogy az amerikai magyarok előtt is elbukjanak az nekünk és minden öntudatos náci ellenes magyarnak elengedhetetlen kötelessége. Az Amerikai Magyar Szövetség, amelynek a bábája, helyesebben a nemzője Antal István akkori sajtófőnök, majd propaganda miniszter, jelenleg pedig igazságügyminiszter volt. Hihetetlen szemtelenséggel meri azt állítani, hogy Horthy- Kállay banda ellenállt nem csak Hitler követeléseinek, különösen a zsidók elleni eljárást illetőleg, hanem a megszállás ellen is fegyveres ellentállást rendeltek el. Naponta jelentetnek meg közelményeket Horthy eltűnéséről, a közvetlen hivei letartóztatásáról stb. Ezekkel a hazug, itt gyártott közleményekkel szemben a tárgyilagos igazság a következő: Magyarország és Románia, melyeket már egy hónapja, hogy Hitler csapatai megszállva tartanak, teljesen el van zárva a külvilágtól, onnan hírek csak a nácik által ellenőrizett rádión és az általuk cenzúrázott semleges országokba eljutott lapokon keresztül jutnak el, amelyekből a kormány hírszolgálati hivatala ad ki időnként közleményeket, más minden forrás bedugult. Ezekben a közleményekben szó sincs Horthy késői ellentállásáról, sőt még csak következtetni sem lehet belőle arra. így kétségtelen az, hogy félrevezető kitalálásokról van szó, amelyeket a Szövetség washingtoni irodájában gyártanak. Ezekből a kormányhivatal által leadott jelentésekből megtudjuk, hogy Horthy a német megszálló csapatokkal együtt érkezett Budapestre, hogy ő irta alá a Kállay kormány felmentését és az uj kormány kinevezését. Az uj kormány előtte tette le az esküt, másnap kihallgatáson fogadta a minisztereket. Egy hét múlva megjelent a német filharmonikusok hangversenyén, még késó'bb meglátogatta az amerikai repülők támadásának a sebesültjeit. Tehát éppen olyan aktivan szerepel, mint annak előtte. Az “ellentállásra” vonatkozólag meg kell jegyezni a következőket: Minden térképet olvasni tudó ember előtt nyilvánvaló volt, hogy a vörös hadsereg ukrajnai győzelmei feltétlen szükségessé teszik Hitlernek, hogy az orosz átvonulási területeket Németország felé, magyar és román területeket, amelyeken a nép megbízhatatlan volt a részére, megszállja és a hátráló nácik hátát és az utánpótlási lehetőséget biztosítsa. Ezt Horthyék éppen úgy tudták, mint Antonescu, de egyik sem tett lépéseket ennek a megakadályozására. Nyílt titok, hogy a magyar területen levő hadserege Horthynak 22- 25 divíziót tesz ki, amely egyenértékű, ha nem jobb katona- anyag, mint a megszállást végző nácik, amelyek nagyon is másodrangu csapatok voltak, amelyeket nem lehetett a fronton levő nácikkal összehasonlítani. Az összes jelentések szerint a megszállást 6-8 divízió hajtotta végre, tehát egy elenyésző kisebbség. Ha a magyar kormány ellentállást rendelt volna el, a magyar katonasághoz hozzászámítva a más fegyveres erőket is mint a csendőrség, rendőrség, határőrség stb. legalább 300-350 ezer katonával Hitler 100 ezer főnyi megszálló csapata tehetetlen lett volna. Hogy a magyar csapatok ellentállását megtörjék és az ellenségesé vált területeket megszállják nem 6-8, de legalább 30-35 jól képzett német divízióra, 3-400 ezer emberre lett volna szüksége, hozzászámítva a román és bolgár megszálláshoz szükséges csapatokat, Hitlernek legalább félmillió emberre lett volna szüksége és ma az orosz, olasz harcok és a várható nyugati betörés idején ilyen hadsereg nem állt volna rendelkezésére. Tény az, hogy Hitler felvonulási utjából eltávolították a magyar hadsereget, amely ellentállási parancsot nem kapott. Ami össztü- zés volt a megszállókkal, az a magyar katonák önkéntes akciója volt, amely nem haladta túl a csete-paté jellegét. Ha ehhez hozzá vesszük azt, hogy az uj kormány minden egyes tagja, vagy előző kormá- * nyokban is miniszterek, vagy más magas állásokat töltöttek be, tehát Horthy szükebb környezetéhez tartoztak, nyilvánvaló, hogy nem ellentállás, hanem készséges hozzájárulás volt Hitler megszállásához és most már német parancsra viszik majd a magyar ifjúságot a vágóhidra és rabolják teljesen ki az országot. Ezt nem csak a tények támasztják alá, hanem a Horthy rendszer egész múltja és elgondolása, fasizta jellege, amely évtizeddel előzte meg Hitler- Mussolini fasizta alakulását. Hogy Horthyék egy látszat parlamentet és egy kevés ellenzéket tartottak fenn, csak álcázása volt a nyílt diktatúrának és hogy megkímélték a gazdag zsidókat, azt a magyar úri rendszernek, a gazdag zsidókkal való rokoni kapcsolatai miatt tették, de nem hasad meg a szivünk, ha Hitlerék kifogják őket rabolni és a szegény zsidókkal a lengyel halál táborokba száHitani és elpusztítani. Kétségtelen, hogy Horthyék a megszállásban éppen olyan bűnösök, mint a 25 éves rabló uralmukban és a felelősség alól még az sem fogja mentesíteni őket, ha a rivális gangszter banda egy párat ki is irt belőlük. Ahogy Capone nem lett a becsület lovagja, hogy az ellen banda vadászott rá és gangszter jeire, éppen úgy nem lesz Horthyból szabadsághős és ártatlan bárány, ha a bőrét, vagy a bandájának a bőrét az uj uralomra jutott banditák le is nyúzzák, legfeljebb csak a magyar népet mentesítették a piszkos munka alól, de végeredményben egyformán pusztulnak kell és pusztulni is fognak, ha a magyar népben meg lesz a kellő szervezettség és erő arra, hogy megtisztítsa a testét az élősdiektől. Éppen igy pusztulni kell az amerikai magyar közéletből is azoknak, kik még ma is a magyar úri rend megmentésén fáradoznak. Hogy ez igy legyen, azon minden erővel dolgozik a Bérmunkás és az öntudatos olvasó ■gárdája.
