Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-04-29 / 1317. szám
1944, április 29. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN----------------------------(gb) ROVATA-------------------------Májusi Ünnepélyek azIWW Rendezésében Sohasem volt még annyira fontos, hogy a dolgozók serege ismerje a Május elseje jelentőségét, mint éppen most, amikor az egész világon összeomlóban van a kapitalista rendszer, amikor a munkásság közel áll ahoz, hogy megvalósíthassa a szebb és boldogabb társadalmi rendszert. Erről fognak beszélni és ebben a hangulatban fognak lefolyni a májusi ünnepélyek az alábbi városokban: NEW YORKBAN, a Védelmi Bizottság rendezésében ÁPRILIS 29-én, a Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave. este 8:30 kezdettel. A májusi beszéd után műsor, majd tánc lesz. Belépti dij 50c. DETROITBAN, az IWW csoport rendezésében ÁPRILIS 29- én, az Uj Carpathia Hallban, » Mack Avenue at Gratiot lesz az ünnepély, amelyet tánc fog követni. Kezdete 8.30. Belépődíj nincs. CHICAGÓBAN, a Toborzó Szervezet rendezésében ÁPRILIS 29-én, 8:30 kezdettel lesz az ünnepély amelyet tánc fog követni, 333 North Avenuen levő nagy teremben. Belépdij 25 cent. SAN FRANCISCÓBAN, a Védelmi Bizottság rendezésében ÁPRILIS 30-án lesz nagy gyűlés 2:30 délutáni kezdéssel, az Irish-American Hallban, 454 Valencia Streeten. Belépő dij nincs. REAKCIÓS IDEGEN-NYELVü LAPOK A multheti rovatban a “Common Council for American Unity” nevíi egyesülettel foglalkoztam és bejelentettem, hogy ismertetni fogom, miért lépett ki ebből az egyesületből a legismertebb és legtevékenyebb tagja, Louis Adamic ismert nevű iró. Megírtam, hogy Adamic a Common Council lisztáján lévő lapokat körlevélben értesítette a lemondásának okairól. Az alábbi felsorolt adatokat tehát ebből a körlevélből veszem. Megírtam azt is, hogy ezzel a dologgal leginkább azért foglalkozom, mert a körlevélben felhozott adatok érdeklik az idegen-nyelvű sajtó intelligens olvasóit és éppen ezért egészen biztosra veszem, hogy a több száz lap közül talán féltucat ha fog helytadni neki, mert mint látni fogjuk, az idegen-nyelvű sajtóban éppen olyanok a viszonyok, mint az amerikai magyar lapoknál. A nagy többség a túlzó hazafiság álcája alatt csak olvasóik elbolonditására, kizsákmányolására törekszik. Louis Adamic négy pontban foglalja össze a Common Council elleni vádjait. Ezek a következők : / 1. Védelmezi az egyenetlen- ségef szitó (divisive) és veszedelmes idegen-nyelvű újságokat és organizációkat az American Unity jelszó segélyével. 2. Megengedte, hogy ezt az egyesületet az idegen-nyelvüek mezején a reakció frontjává használják fel. 3. Maga ez az egyesület is szított egyenetlenséget és igy inkább meggátolja, nemhogy elősegítette volna a kitűzött cél elérését. 4. A “kerüljük a vitás kérdéseket” elv alapján nemhogy elősegítené, de éppen ellenkezőleg, nagyban akadályozza a demok- ráci ügyét az Egyesült Államokban. A SZERB FASIZTA ÚJSÁG Louis Adamic példákkal igazolja a fenti vádjait. Az első vádra vonatkozólag például leírja, hogy az “American Srbob- ran” nevű lap, amely a “Serbian National Federation” egyesület hivatalos lapja, túlzó soviniszta újság, valamint az említett szervezet is a túlzó duplahazafias szerbek egyesülete. (Akárcsak az Amerikai Magyar Szövetség és lapjuk, az Amerikai Magyar Népszava.) Erről az újságról Alan Cranston, az Office of War Information (OWI) idegen-nyelvű osztályának volt vezetője (jelenleg katona) állapította meg, hogy mindig a leghűségesebben szolgálta a menekült jugoszláv kormányt, pártolta, fedezte még a legnagyobb botlásaikat is. Kitartott a végsőkig Mihaj- lovics mellett, sőt védelmezte még a németekkel és a fasizta olaszokkal kooperáló Nedicset is. A horvátokat ellenben állandóan gyalázta. A jugoszláv népet úgy igyekezett megosztani, hogy a szerbeket a horvátok ellen akarta uszítani. (Akárcsak az Amerikai Magyar Népszava a csehezéssel.) Féktelen gyaláz- kodásában annyira ment, hogy ! a horvátokkal szemben még a nácikat is feldicsérte azt írván, hogy a szerbek üldözése és le- gyilkolása csak akkor kezdődött, amikor a horvát államot Hitlerék különválasztották. Ez az újság és az említett szerb nemzeti szervezet annyira belemelegedtek a gyalázko- dásba, hogy végre maga Elmer Davis, az OWI direktora intette meg őket. A Common Council idegen-nyelvű sajtójának a vezetője, bizonyos Yaroslav Chyz, bizonyára Read Louis mapager tudtával és belegyezésével, védelmébe vette ezt a szerb lapot és a duplahazafias szervezetet. Elmer Davis levelét “időszerűtlennek” nevezte és azt irta róla, hogy rossz tanácsadóra hallgatott. Valószínű, hogy ez a tanácsadó Louis Adamic volt, aki tehát magára vette a célzást. A tény az, hogy a Common Council felbátorította a duplahazafias bandát, akik tehát aztán tovább szították az egyenetlenséget. Louis Adamic megjegyzi azt, hogy a “Srbobran” nem az egyetlen ennyire túlzó reakciós lap az idegen-nvelvü sajtó terén. Számos hasonló jellegű lapot adnak ki az idegen-nyelvüek és ez az oka annak, hogy a bevándorlottak között sok náci szimpatizálót lehet találni. REAKCIÓS LAPKIADÓK A vád második pontját azzal igazolja, hogy a Common Council 1943 január 18-án “nemzeti konferenciára” hívta össze a New York és környéki idegen- nyelvű lapok tulajdonosait és szerkesztőit azon céllal, hogyan segíthetnék a háború erőkifejtést. Azonban a lisztát nagyon vigyázva állították össze. így a megjelent lapkiadók és szerkesztők között sokan voltak, akik vagy az antiszemitizmus, vagy az oroszok elleni gyűlölet, esetleg a Roosevelt adminisztráció elleni áskálódással lettek hírhedtté. Adamic szerint a német lapokat öt volt náci újság képviselte, amelyek közül négyet még Pearl Harbor után egy évre is a “képmutató” jelszóval jeleztek. Csupán egy igazán anti-náci német újságot hívtak meg. Az is érdekes, hogy ezen német liszta összeállításánál kihagyták a nagyobb, de demokratikus szellemben iró lapot a kis ismeretlen reakciós újságért. Az olasz lapok közül hetet hívtak meg. Ezen hét közül négy a Department of Justice lisztáján mint “gyanúsak a fasizmus szimpatizálásában” szerepelnek. A négy lengyel lap közül 3 Sikorski ellenes volt. Most azonban mind a négy az egyenetlenség terjesztője a lengyel határkérdéssel kapcsolatban. A spanyol lapok közül két napilapot hívtak meg. Mindkettőről a Department of Justice lisztáján a “pro-Franco” jelzést olvashatjuk. Ugyancsak “Japánnal szimpatizál” a felirata a konferenciára meghívott japán napilapnak is. A tót újságok közül kettő dühödten cseh-ellenes. A három ukrajnai újság közül az egyikre a Department of Justice még Pearl Harbor után hat hónappal is úgy tekintett, mint amelyiket valószinüleg bíróság elé kell állítani. A három litván újság közül az egyik hivatalosan is a “fasizta” osztályozást viseli, íme, ilyen lapokból állította össze a Common Council az “országos konferenciát” a háborús erőkifejtés erősítésére. A harmadik vád szerint a Common Council kezdeményezésére 10 idegen-nyelvű lapkiadó támadást intézett az “American Committee for the Protection of the Foreign Born” győzelmi konferenciája ellen. Ez utóbbi egyesület működése azonos természetű a Common Councilévál, igy tehát vetély- társak, “konkurensek”. A Common Council azt hiresztelte* el a konkurens egyesület konferenciájáról, hogy a kormány ellenzi. A konferencia ellen tiltakozó 10 lapkiadó a Common Council irodájában gyülésezett, Írták alá a körlevelet, amelyet aztán az egyik lapkiadó borítékában küldtek szét. COMMON COUNCIL ÉS AZ ANTISZEMITIZMUS A vádirat legfontosabb részét azonban a negyedik pont tartalmazza. A Common Council vezetősége szerint, az antiszemitizmus “vitás” (kontraver- zális) kérdés és igy azzal nem foglalkozik, mert a szolgálatukat igénybevevő lapok némelyike ellenezne. Egyideig a Common Council végezte a fordításokat az Office of War Information részére is, természetesen fizetéséért. A múlt tavasszal az OWI egy cikket küldött szét, amelyben ismertette a nácik által kifejtett zsidóüldöztetést. Ezt a körlevelet a Common Council a fordításokban annyira kiherélte, hogy az Office of War Information ily levélben tiltakozott ellene: “Látom, hogy azt a körlevelet, amelyet április 12-én a Common Councilhoz küldtünk, kérve annak 20 nyelvre való lefordítását és szétküldését, azt önök nagymértékben átírták. Az alapgondolatát és a címét megváltoztatták oly módon, hogy a cikk értéktelenné lett s nem váltotta ki azt a hatást, amire irányítottuk. Alapgondolatunk a nácik zsidóüldözéseinek elitélése volt. Ezt helyettesitették azzal, hogy bókot dobtak Európa legyőzhetetlen fér- fiainak és asszonyainak, de nem szóltak semmit a zsidóüldözésekről, noha a cikk erről szólt. Tények bizonyítják, hogy az antiszemitizmus még ebben az országban is terjedőben van. Annak a cikknek a célja az ellenség által terjesztett antiszemita propaganda leleplezése volt. Az átírás teljes hatásta- lannná tette.” A Common Council már nem volt annyira elővigyázatos, midőn az 1941 évi bevándorlás adatait elemezve, a megváltozott politikai határokra hivatkozva, a bárhonnan jövő zsidó vallásuakat “héber” jelzéssel klasszifikálta és még hozzá külön jegyzetben kiemelte, hogy ebben az évben mennyivel több “héber” jött az országba, mint 1932-ben. Ezt azonnal ki is használták az antiszemita újságok, de különösen az akkor még Bridgeport, Conn, városban megjelenő antiszemita és pro-náci magyar usjág, az Egyetértés, mely vastag fekete betűkkel hozta, hogy a bevándorlási törvények megtörésével milyen nagy kedvezményben részesítik a zsidókat. Másszóval ez az osztályozás kimondottan az antiszemitizmust szolgálta. Az antiszemitizmus elleni küzdelem alól kibújni azzal az érvvel, hogy az “kontraverzá- lis”, viszont az antiszemitizmust szolgálni oly módon, mint a fenti esetben tették, “lehet tudatos, vagy egyszerűen tudatlanság, azonban mindkettő olyan bűn, amit a mai szörnyű időkben nem lehet tűrni,” fejezte be Adamic a körlevelét.
