Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-04-22 / 1316. szám
1944. április 22. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN----------------------------(gb) ROVATA--------------------------“COMMON COUNCIL” Az amerikai idegen nyelvű sajtóban az olvasók gyakran láthatták “Common Council”, vagy “Common Ground” alá- jegyzésü cikkeket. Common Council, —- teljes nevén “Common Council for American Unity” (Közös Tanács az Amerikai Egységért) — mintegy másfél évtizeddel ezelőtt alakult. Mint a neve is mutatja, azzal a célzattal alakították, hogy az Amerikába vetődött számos nemzetiségű bevándorlottak között a barátságot fejlessze és igy segítse az idegenek minél előbbi beolvadását az amerikai egységbe. Az egyesületet idegen származású, vagy legfeljebb második generációs bevándorlottak alakították, leginkább, olyan egyének, akiknek az újságíráshoz valami közük van. New yorki székhelyükről kőnyomatos értesítéseket, cikkeket küldenek szét az idegen sajtónak. Általában ebből állt és áll a működésűk. Ezért a szolgálatért a lapok 3 dollár évi dijat fizetnek. Azonban megkapják a szolgálatot még akkor is, ha nem fizetik meg ezt az igazán csekély összeget. Pedig ez a szolgálat elég sok költségbe kerülhet, miután a cikkeket és értesítéseket nem angol, hanem számos idegen nyelven küldik ki. így például a magyar lapoknak magyarul, a németeknek németül és igy tovább, igen sok nyelven adnak szolgálatot. Ennyi Írnoknak, fordítónak az eltartása sok pénzbe kerül. Ki fedezi a Common Council költségeit? A rendes kőnyomatos értesítőkön kívül ez az egyesület negyedévenként egy vaskos, igen költséges folyóiratot is ki ad. Ennek a folyióratnak a neve:. “Common Ground”. Ezen folyóirat “fejében” láthatjuk, hogy a Common Council különböző “rangú” tagokat gyűjtött, kiktől a jövedelme származik. A tagok rangfokozata ilyen: Előfizető tag, $3., Participating $5., Cooperating $10., Contributing $25., Supporting $100., vagy feljebb. VAGYONOS “ANGYALOK” Ez a rendes módja Amerikában annak, hogy valamilyen jótékony, hazafias vagy kulturális célra a gazdagabb embereket megpumpolják. Pár ember összeáll, megalakítja az egyesületet és aztán “angyalokat” keresnek. Jelen esetben ily angyalok azok, akik az egyesület fentartásához évi 25, 50, száz vagy több dollárral járulnak hozzá. A Bérmunkás csak a legritkább esetben vette igénybe a Cpmmon Council Írásait. Legfeljebb csak az olyan cikkeknek adtunk helyet, amelyek statiszkia természetűek voltak, mint például legutóbbi naptárunkban adatok arról, hogy hány idegen-nyelvű lap van Amerikában, hol jelennek meg, stb. Az előző évi naptárunkban pedig idegen származású tipikus bányászok képeit kértük kölcsön, amelyeket Kozsány munkástársnak a bányászokról szóló cikkéhez helyeztük el. Az egységre vonatkozó Írásaikat azonban nem közöltük, mert azokból hiányzott a legfontosabb dolog, megmagyarázása annak, hogy mi okozza a nemzetiségek közötti ellentéteket. Olyan jóakaratu, vállveregető, gyámkodó írások ezek, amiket ugyan a miséről hazatérő jámbor nénikék fejbólon- gatással olvasgatnak, de az osztálytudatos munkás szerint lemonádé izüek. Nagyon gondosan kerülik még a látszatát is annak, hogy a munkások kizsákmányolásáról valamit is tudnának. Nemcsoda, ilyesmire nem lehet kapni évenként száz vagy több dollárokat fizető “sustaining” (fentartó) tagokat. LOUIS ADAMIC Ennek az egyesületnek egyik legismertebb és legaktívabb tagja Louis Adamic iró volt. Louis Adamicról a Lincoln Library Information életrajzi rovatában ezt olvashatjuk: Amerikai iró. Jugoszlávia, Blato nevű városában született 1899- ben. Iskoláinak egy részét Jugoszláviában végezte, majd szülei 1913-ban kihozták Amerikába, ahol 1918-ban polgárosodott. Rövid háborús szolgálat után számos foglalkozásba vett részt, amelyek révén összeköttetésbe jött az újabb bevándor- lottakkal .akiknek az amerikai ideálokat magyarázta. írásaiban általában az ilyen ideáloga, HOGY MELEGVÉRŰ ÁLLATOKNAK NEM ÁRT. így tehát nem árt az embernek sem. Az uj féregirtó szer “preth- rum oleoresin” név alatt került forgalomba. Leglényegesebb része a margarettához hasonló “Chrysanthenum cinerariaelfo- lium” nevű vadvirág kivonata. (Talán ettől a névtől ijednek halálra a férgek?!) Ezt a kivonatot bizonyos gyorsan párolgó, illanó olajokban oldják fel és szorítják nagy nyomás alatt az üvegekbe. A hadseregnek már több mint egy millió ilyen “bombát” szállítottak. A mezőgazdasági vegyészek állítása szerint ennek a féregirtó szernek igen nagy jövője várható a földművelésben. Az ilyen mérges köd tökéletesebben átjárja a növényeket, mint a fecskendezés vagy a porzás. Azonkívül sokkal könnyebb a kezelése is. A nagy fák fecs- kenkedzéséhez például igen erős fecskendező gépre van szükség. Az insecticide bombával csak a fa alját és környékét kell “be- övöldözni” és aztán a felemelkedő köd megöli a férgeket. Az egyetlen dolog, ami még megoldásra vár, a rovarirtó szer oly összeállítása, vagy használatának oly módja, hogy csak a káros rovarokat ölje meg £s ki ne pusztítsa a hasznosakat is. kát ismerteti. Ismertebb müvei: Dynamite, The Native’s Return, Cradle of Life, My America és Many Land.” Ehhez még hozzátehetjük, hogy az utóbbi években Louis Adamic élesen militáns antifas- izta lett. Nem csak Pearl Harbor óta, hanem jóval előzőleg. A fasizmus elleni őszinte harcos voltáról tanúságot tett már a spanyol háború idején is, ami egyik legjobb mérőeszköze annak, hogy valaki valóban a demokrácia hive-e, avagy csak a kényszer hatása alatt álarcot vett fel. Mint feljebb jeleztem, Adamic csak VOLT tagja a Common Councilnak. Kilépését hosszas körlevélben indokolja meg, amelyet szétküldött az idegen nyelvű sajtóhoz. Valószínűnek tartjuk, hogy ezt a dolgot a magyar lapok közül egy sem fogja megemlíteni. Pedig igen érdekes adatokat tartalmaz. Éppen ezen adatok érdekes volta folytán szentelem ennek a mai és a jövő heti rovatot. Ezen, talán hosszasnak tetsző bevezetés nélkül nem tudtam volna megértetni a Louis Adamic mondanivalóját. Meg kell még azt jegyeznem, hogy a Common Council irányitója bizonyos Read Louis, aki ellen, illetőleg akinek elvi iránya ellen Adamicnak kifogása van. Viszont az igazgatóság névsorát átnézve ott látjuk M. F. Wegryznek, az Amerikai Magyar Népszava lengyel tulajdonosának a nevét is. Ez már maga elegendő arra, hogy a Common Counciltól jövő minden értesítésre gyanúsan nézzünk. Adamicnak ugyan nem kimondottan Wegryznek ellen van kifogása, hanem azt nem tudja tűrni, hogy a Common Council a Wegryznekhez hasonló laptulajdonosok kegyeit keresi. Az amerikai idegen sajtóra érdekes világot vető közlemény lényegét a jövő számban adom. Még ma is pusztítják az élelmiszert (Vi.) Detroitban a Consumers Council szenzációs leleplezést tett, melyet a Detroit Free Press, nem akarván elhinni és csak vizsgálat után talált bebi- zonyitottnak. A Consumers Council nevében Charles Lockwood azt a jelentést tette a Food Aminis- trationhoz, hogy vaggon számra égetik el az élelmiszert a raktárokból csak azért, hogy az árakat fentarthassák. Mi ezt gyakran megírtuk a békeidőben ez nem is volt újság. De ma, amikor mindenből szükséget kiabálnak és milliókat kérnek, hogy kertészkedjenek és nagy szükség van az élelmiszerre az egész világon, mégis csak szenzációsan hangzik, hogy 50 vaggon burgonyát és Sok sok vasúti kocsirakomány narancsot, grapefruitot, hagymát égettettnek el a városi szemét égető telepeken. Erről a Consumers Council már többszár tett jelentést, de senki nem akart tudomást venni róla, egyetlen lap sem volt hajlandó közölni az ilyen hazafias híreket. Most is csak a Free Press közölte, még csodák csodájára nagy “headlinet” is megrezkiroztak ezen nagyon fontos, de sokszor agyonhallgatott a rendszert jellemző pusztítás ismertetésére. Most a Consumers Council leveleket küldött ki a lapokhoz és Marvin Jones élelmiszer biztoshoz, de még eddig hivatalos intézkedés nem történt, amint a múltban sem. Több mint bizonyos, hogy igyekezni fognak agyonhallgatni, elsimítani megint, hiszen ez olyan szerves része a haszonrendszernek, mint a hirdetésekre elköltött pazarlások. Hogy az ilyen elsimítást megelőzzék, a Council három pozi- tive esetet sőt dátumot és az elpusztított élelmiszert közölve a Free Press-szel bebizonyították, hogy április elsején egy vaggon turnips, április 10-ikén 500 láda zöldhagymát, április 12-én egy vaggon burgonyát égettettek el az adófizetők pénzén a szemét felégetésre épített égetőkemencékben. A Free Press kereste a “Produce terminál raktár elnökét, George E. Teorwechtert, de senki nem tudta hol van, igy még magyarázatot sem tudtak kapni, de mi tudjuk, hogy mi az igazság benne és azt is, hogy azt fogják hazudni, hogy azok már romlandó anyagok voltak, amit jó előre megcáfol úgy a Consumers Council, mint azok a munkások, akik nagyon is jónak és maguk részére is alkalmasnak találták az élelmiszert, már amit haza tudtak vinni. Hány ezer victory kertnek kell lenni, hogy egy vaggon burgonyát, 500 láda hagymát, retket és más fontos zöldséget termeljenek, melyet egy nap alatt elégetnek csak azért, hogy az árakat fentarthassák. Valószínűleg a kormány nem igen mer lépéseket tenni, mert éppen a New Deal mutatta meg a példát, hogy a kész termények megsemmisítésével nem csak szabad, hanem tanácsos is az árakat felpréselni. Ezt kellene megírni minden katona gyereknek, ezt kellene agy velejébe vésni minden munkásnak, ámbár ez csak egy kis része a haszonrendszer pazarlásának, pusztításának, de most amikor szükségről, hiányról beszélnek, Írnak mindenfélét és bennünket arra seken- tenek, hogy szűkösebben fogyasszunk, mert Európának is kell majd az élelem. Itten éppen úgy, mint békeidőben tömegesen pusztítják a kész terményeket csak azért, hogy a szent és sérthetetlen hasznot biztosítsák. Hősiesség valami szép magasztos eszméért szenvedni és harcolni, de butaság a rabszolgaságért lelkesedni.
