Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-04-08 / 1314. szám

1944. április 8. BÉRMUNKÁS 5 oldal gén, nagyon régen láttuk, hogy két urat nem lehet szolgálni, most Mr. Ballenger is segít ne­künk a nagy tömeggel megér­tetni, valamint a rendőrséggel is, hogy milyen nagy az ijede­lem, ha ők is szervezkednek, a saját és osztályuk érdekei vé­delmére. Ha szervezkednek, ak­kor már nem tudják őket oly egységesen szállítani, eladni az PÉNZ ÉS BŰN . . . A mai társadalmi rendszer ellentmondásai annyira szembe­tűnők, hogy csak a teljesen el- vakitott emberek nem látják meg azt. A rendszer erkölcsi ellentmondásai egy fikarcnyit sincsenek hátrább, mind a gaz­daságiak. De ahogy képtelen ma már a mai rendszer megbir­kózni a gazdasági zavaraival, éppen úgy nem tudja megolda­ni az erkölcsi problémáit sem. Ma, amikor még folytonosan a munkaerő hiányról panasz­kodnak, már nem térhetnek ki a holnap fenyegető veszedelme a szükségképen bekövetkező, soha nem tapasztalt munkanél­küli nagy tömegek elltása elől, ha csak nem akarnak lázadókat, amelyek kenyeret és munkát követelnek. Ezen a téren úgy a kormány körök ,mint a nagytő­ke egymással homlok egyenes terveket terjesztenek elő, de egyetlen egy sem tud olyan ja­vaslattal előállni, amely vala­mennyire is megoldaná a kér­dést, mert minden tervnek az alapja a magántulajdon sért­hetetlensége, a tőke szabad, minden korláttól mentes ren­delkezési joga. A megszámlál­hatatlan bizottságok tehetet­lensége legjobban igazolja azt, hogy a mai rendszer elérkezett ahoz a fokhoz, amikor semmi­féle foltozgatás már nem segít, csakis a rendszer megváltozta­tása a termelés uj alapokra való fektetése oldhatja meg, de ezt nem a Chamber of Com­merce, vagy a Congresszus bi­zottsága csinálják meg, hanem maga a munkásosztály, ha cél­tudatosan igazi Ipari Unionok- ba szervezkedik. Sajnos azt kénytelenek va­gyunk megállapítani, hogy a munkásosztály, amelyet köz­vetlenül fenyeget a háború utá­ni depresszió réme, egyáltalán nincs felkészülve a fenti meg-' oldásra, vagy teljesen bamba közömbösséggel várja a ka­tasztrófa rázudulását, egy má­sik része a politikusoktól várja a sültgalamb szállítását és csak egy elenyésző kisebbség az, amely tiszta szemmel látja a megoldást és harcol is érte. A feltétlen bekövetkező válságot nem oldaná meg, de időlegesen enyhítené az, ha a háború után a munkaidőt úgy csökkentenék, anélkül, hogy a bérek csökken­nének, hogy minden hunkaké- pes munkás munkához juthas­son. 20-24-30 órai heti munka­idő a mai bérekkel segítene a bekövetkező hunkahiányon, de ez a megoldás nem csak egy­szerű és világos, de a terheket a nagytőkére háritaná, ezért nem beszélnek hasonló megol­dásról, hanem megint a WPA uralkodó osztálynak, nem tud­ják őket a legpiszkosabb mun­kák elvégzésére bírni és nem tudnának csalni, lopni olyan nyíltan, sikeresen, mint a múlt­ban, amikor a szervezetlenül álló rendőr, szólni sem mert, mert munkáját veszítette épen úgy, mint a gyárakban is a munkások, mielőtt szervezked­tek. és a leveskonyhák felé törtet­nek, ha csak a harcterekről a földi pokolból visszatérő kato­nák nem fogják, ha nem is a teljes megoldást, de a munka­idő korlátozását kiharcolni.­A nagytőke amely igyekszik a terveinek a közvéleményt megnyerni, ezt a kezében levő propaganda szerveken keresz­tül, mint a sajtó, rádió, iskola, templom és az előadó termek, sikeresen éri el. Amíg a mun­kástól a legnagyobb áldozato­kat követelik meg, addig telje­sen figyelmen kívül hagyják azt, hogy a nagytőke csak a profitszerzés egy könnyebb le­hetőségének nézi a háborút, de irtózik attól, hogy a terheit, vagyonban, vagy vérben magá­ra vállalja. A felmentések körül nagy harc van az ipari és a katonai fórumok között, mert az utóbbi az ipari nélkülözhetetlenség alapján felmentettek szigorú átvizsgálását és a számuk levá­gását követelik, amit az előbbi hatóságok az amúgy is “akut” munkáshiányra való tekintettel elleneznek. Nagyon érdekes az, amikor több katonáról, vagy munkás­ról van szó, nem ott keresik azt ahol könnyen megtalálhatók. Számos hatalmas vállalat van, amely valósággal összeharácsol­ta a munkaerőt, sokkal több munkást tart, mint amennyire szüksége van azért, amert a “cost plus“ alapon dolgozik, ne­vezetesen a vállalatnak a kor­mány megfizeti az anyag, a munkabér és üzem kiadásait és haszon fejében bizonyos száza­lékot kap minden egyes mun­kás, illetve a kifizetett munka­bér Után. Mennél nagyobb te­hát a payroll, annál nagyobb a profit és a lelkiismeretes nagy­tőke sétáltatja a munkások tö­megét, amelynek produktiv munkát adni nem tud. Nem tö­rődik azzal, hogy az mennyibe ' kerül az adófizetőknek és hogy az igy elvont munkaerő más hadászati szempontból fontos iparban munkáshiány áll elő, neki a fő a profit. Nem nézik meg az irodákat, amelyeket megtömtek haszon­talan parazita if jakkal, kik nem csak jó fizetést, de mint “nél­külözhetetlenek” még felmen­tést és igy életbiztonságot is élveznek. Az élelmiszer termelés na­gyon fontos, azért a farmerek kedvezményes elbírálás alá ke­rülnek a sorozásoknál. Mi tör­ténik erre, olyan urak, kik so­ha mezőgazdasággal nem fog­lalkoztak, de pénzük bőven van, farmot vásárolnak és mint “dolgozó farmerok” úgy ma­guk, mint a csemetéik részére felmentést szereznek a katonai szolgálat alól. Az esetek százait lehetne fel­sorolni, amelyek újra és újra igazolnák azt a tényt, hogy a nagytőke által annyira kidom­borított haza, nem lehet annyi­ra veszélyben, hogy az lemond­jon a profitjáról és ne keres­sen és találjon kibúvót a haza védelme alól. Az áldozat hoza­talt csak az amúgy is túlterhelt munkástól követelnek, mindig többet és többet, de pénz és a bűn az felmentést élvez, a gaz­dag mert “nélkülözhetetlen’ a’ gangszter, a tolvaj mert bűnt követett el, kibújik a katona­ság alól, ebben az igazságos és demokratikus társadalmi rend­ben. A BŰN BÜNHŐDÉSE Amit a magyar eseményekről tüdun, inkább feltevések, mint biztos értesülések. Magyaror­szágot teljesen elzárták a kül­világtól. Kétségtelen az, hogy szervezett ellentállás nem volt, de nem is lehetett, mert Hor­thyék lehetetlenné tettek min­den előzetes szervezkedést, ma­gának a hadseregnek meg egyenesen megtiltották az el- lentállást. Hírek szólnak arról, hogy az ellenzéki politikusokat, munkásokat, zsidókat tízezré­vel hurcolnak a koncentrációs táborokba. Tény az is, hogy Horthy egyáltalán nem fogoly, nem Németországban, hanem a budai várban van és a vén bi­tang úgy táncol, ahogy Hitler fütyül, de az sem uj dolog, mert ezideig is a Hitler útját járta, azért érthetetlen még a liberális lapokban is az a meg­állapítása, hogy az uj kormány “Quisling” kormány. Hát váj­jon Kállay és az élőidéi nem azok voltak, nem vitték keresz­tül mindazt amit Hitler elren­delt. Ha az orosz vörös hadsereg nem verify; volna a nácikat a Kárpátokig, akkor Horthyék még ma is parlamentárosdit játszhatnának, de miután a vö­rösek már csak 15 mérföldre vannak ruszin földtől, kézen­fekvő volt, hogy a magyar nép megragadja az alkalmat és az elnyomói ellen támad, ezért kel­lett a megbízhatatlan magyar katonaság helyére náci katoná­kat állítani, kik a hírhedt ma­gyar csendőrséggel vérbefojta- nak minden megmozdulást. A szocialista és liberális “ellen­zék” most keserves árat fizet azért, hogy az engedélyezett ellenzékiségével alkotmányos látszatott adott Horthy fasizta uralmának. Ma már nem lehet a komédiát tovább játszani, most már élet-halálról van szó. Horthyék eldobták az álarcot és a tegnap még engedélyezett ellenzék vezetői, ma már a kencentrációs táborban gondol­kodhatnak arról, hogy érdemes volt-e Horthyval egy tálból cse- resznyézni. Ha a jelek nem csalnak, úgy a magyar népnek rövidesen al- I kalma lesz arra, hogy leszámol­jon az árulóival, elnyomóival, mert ahogyan a vörös hadsereg tör előre, nagyon valószínű az, hogy rövidesen a vörös kato­nák Magyarország földjére lép­nek és akkor jön el az ideje an­nak, hogy a magyar munkás­ság hátbatámadja az elnyomó­it és bosszút álljon Orgovány- ért, Siófokért és a 25 éves gaz uralmukért, amelyet betetőz­tek azzal, hogy a magyar né­pet a szerb és orosz nép ellen vitték. Amikorra az akácfák ki virá­goznak, akkorra már először termést is hoztak. Horthy bi­tangjait fogja a szél lóbálni a magyar akácfákon. AZ A “CEILING PRICE” Hogy mennyire csak szem­fényvesztés volt az árak leg­magasabb fokának a megálla­pítása, arról sokat tudna regél­ni minden háziasszony. Most hivatalos helyről történt egy megállapítás, amely igazolja azt, hogy az egész árszabályo­zás összeomlott, mert nem csak a black marketokon játszák ki a megszabott árakat, de amint az OPA clevelandi vizsgálata megállapította, a kereskedők 65 százaléka a megszabott ára­kon felül adja el a közszükség­leti cikkeket, tehát minden 100 kereskedő közül 65 számit na­gyobb árt a megengedettnél. Ez azonban nem csak Clevelan- don van igy, hanem átlagban az egész országban. Máshol sem jobbak a viszonyok, maguk a hatóságok nem üldözik a csaló­kat, ha néha biró elé is kerül egy-egy árdrágító, az olyan cse­kély pénzbüntetést kap, hogy az egyenesen felbiztatás a to­vábbi zsarolásra. Ez az árdrágítás a munkás- osztályt sújtja és ez ellen csak védekezhet, ha igyekszik a munkaerejét úgy eladni, hogy az életnívója ne sülyedjen foly­tonosan. Az árszabályozásnak ez a csődje is igazolja, hogy a Little Steel formula már régen idejét múlta és a munkások jogosak kielégítő béremelésre. ÉPITŐGÁRDA 1943-44. évre A. Alakszay, Los Ang...... 5.00 G. Barca, Bridgeport ......12.00 J. Bischof, Akron ........... 3.00 J. Bodnár, Bridgeport .... 5.00 J. Buzay, Cleveland ____ 9.00 P. Csorba, New York ........ 5.00 M. Danka, Cleveland .......10.00 L. Decsi, Akron ............... 6.00 St. Detky, Phila ............... 9.00 J .Duschek, Nutley 2.00 J. Engli, Cleveland ...........12.00 J. Farkas, Akron .............. 7.00 L. Fishbein, New York ....12.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls 12.00 L. Fülöp, New York ....... 5.00 J. Geréb, Cleveland ......... 7.00 P. Hering, Buffalo ......... 6.00 J. Kollár, Cleveland ......... 5.00 E. Kovách, Cleveland ........ 4.00 J. Koszány, Saratoga Sp. 12.00 A. Kucher, Pittsburgh .... 7.00 A. Lelkó, Pittsburgh ..... 7.00 J. Lengyel, New York .... 1.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 7.00 J. Mogor, Cleveland ..........11.00 A. Molnár, Cleveland ..... 7.00 J. Munczi, Cleveland ....... 4.00 G. Nagy, New York ....... 1.00 J. Nagy, New York ....... 1.00 J. Pataky, New York....... 5.00 P. Pika, Chicago ............... 7.00 J. Policsányi, Triadelphia 6.00 L. Rost, Phila ................. 5.00 M. Stefankó, New York .... 4.00 A. Székely, Cleveland ..... 5.00 J. Spisák, New York ..... 2.00 J. Szilágyi, Cleveland ..... 5.00 J. Varga, Cleveland ....... 4.00 G. Vaszkó, New York .... 2.00 Jos. Vizi, Akron ............... 8.00 J. Zára, Chicago ............... 7.00 AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents