Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)

1944-04-08 / 1314. szám

1944. április 8. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN állítólagosán “radikális” szer­vezetnek a főtisztviselői még azzal is fenyegetődztek, hogy feloszlatják, illetőleg újjászer­vezik ezt a csoportot, ha azon­nal vissza nem térnek a mun­kára. A sztrájk igy csak másfél napig tartott. A munkások megkezdték ugyan a munkát, de szilárd elhatározásuk, hogy az incentive pay rendszert nem fogják elfogadni. Maga a kér­dés különben a War Labor Board elé fog kerülni, ahová rövidesen kihallgatásra men­nek a munkások megbízottai is. Ezzel a másfélnapos sztrájk­kal bizonyára elérték azt, hogy nem fogják rájuk erőszakolni ezt a munkásokra annyira hát­rányos fizetési rendszert. És tekintettel arra, hogy a helyi ELŐFIZETÉSEKET,KÜLDTEK április 1-ig: St. Nagy, Cleveland ............. 1 J. Bischoff, Akron ............. 1 J. Zára, Chicago ................. 14 | J. Feczkó, New York .......... 5 L. Fülöp, New York .......... 1 j G. Deák, Passaic .................. 1 Sti Gafrik, Chicago ............. 1 F. Pusztay, Cleveland ......... 1 M. Bakos, Cleveland ............. 1 B. Farkas, Cleveland ......... 1 D. Kövi, Cleveland ............. 1 J. Tenkács, Cleveland ....... 1 J. Lambert, Maplewood ......... 1 , M. Kaczibán, Cleveland ....... 2 E. J. Havel, Garfield ............. 3 J. Policsányi, Triadelphia 1 Ch. Udvarnoky, Flint ....... 1 G. Barcza, Bridgeport .......... 1 J. Asztalos, Philadelphia .... 1 J. Z. Hunter, Zeigler ........... 1 J. Németh, Chicago .............. 1 B. Baranyai St. Louis .......... 3 M. Simon, Cleveland ........... 1 Mrs. K. Fehér, Bridgeport.. 1 I. Toth, Cleveland ................. 1 Mrs. J. Bercsa, Cleveland .. 1 Mrs. J. Fodor, Cuy. Falls .. 1 lapok is foglalkoztak a dolog­gal; jó szolgálatot tettek az összmunkásságnak is, mert gondolkodóba ejtette mindazo­kat ,akik hallottak erről az esetről. Amely fizetési rendszer ellen a munkások ennyire tiltakoz­nak ,az bizonyára nem lehet jó a munkásoknak, hanem csak a munkáltatóknak. KI FIZETI MEG EZEKET AZ ÁRAKAT? WASHINGTON, március hó (ONA) — Svéd újságok tudó­sítói jelentik, hogy Rómában egy jobb vendéglőben egy “zug­piaci ebéd” körülbelül 10 dollár­ba kerül; egy tojás, vagy egy alma ára a három dollárt is el­éri, bár a törvényes ár 45, il­letve 35 cent. Az Office of War Informa­tion által idézett svéd “Afton- tidningen” szerint Rómában az élelmiszerhelyzet rosszabb sok­kal, mint minden más olasz városban. Még az ivóvízzel is szűkében vannak Róma lakosai. Egy nép­szerű ásványvíz ára üvegen­ként 50 amerikai centre szö­kött fel és a drogériák minden­féle kémia anyagot hirdetnek a folyóvíz ihatóvá tételére. A United States Census Bu­reau jelentése szerint 1942-ben az Egyesült Államokban 163,400 emberéletet ragadott el a rák­betegség. Ugyanebben az év­ben a hadifrontokon 20,104 volt az ország vesztesége. A háború költségei ebben az évben 138,­602,000,000 dollárt tettek ki, amiből minden halálesetre 4,­750,000 dollár esik. A rák be­tegségre ezen egy év alatt ke­vesebb mint egy millió dollárt költöttek, amiből egy-egy ha­lálesetre körülbelül 4 dollár és 75 cent esett. NEM KELL A BÓNUSZ Az “incentive” fizetés rend­szerről már sokszor Írtam a ro­vatban. Már jónéhányszor azt hittem, hogy véglegesen elin­téztem ezt a kérdést, de olyas­mik történtek, hogy a bonusz újból meg újból visszakerült a rovatba. Most megint azért foglalkozom vele, mert .a cle­velandi Lamson & Session szer­számgyárban, ahol több ma­gyar munkás is dolgozik, szin­tén be akarták vezetni ezt a fi­zetési rendszert, de a munká­sok ellenszegültek. Mielőtt azonban elmondanám ezt az esetet, amiről a szóban- forgó gyárban dolgozó egyik munkástársunk értesített el­keli intéznünk egy más kér­dést. Ez az, hogy minden ilyen uj dolognál kénytelenek va­gyunk idegen szavakat hasz­nálni. Az iparok fejlődése ép­pen úgy, mint a háború is, szá­mos uj fogalmat teremtett meg, amelyekről mi itt, Ame­rikában, az angol neveikről ér­tesülünk. Mármost vagy átvesz- szük az angol szót, vagy hosz- szadalmasan körülírjuk, az az megmagyarázzuk a mag y a r nyelven s úgy Írunk róla. A harmadik eset az, hogy csiná­lunk rá egy uj magyar szót, hogy az írónk kívül senki sem érti meg. Én legtöbbször meghagyom az eredeti angol kifejezést, ha­bár nagyon sérti a nyelvérzéke­met, amikor az angol (vagy bármilyen idegen) szavakhoz magyar ragokat kell adnom. Az amerikai magyar lapokból lá­tom, hogy az amerikai magyar újságíróknak ezen a téren ép­pen oly kevéssé vannak lelkiis­meret furdalásai, mint a hazug­ságok és népbolonditó propa­ganda terén. Mint mondottam, egyik mun­kástársunk beszélte, hogy a Lamson és Session cég be akar­ta vezetni az incentive pay rendszert, vagyis a mostani rendes órabér helyett a fize­tésnek azt a módját, amelynél a munkásnak külön “extra” fi­zetést, az az bonuszt adnak, ha bizonyos megszabott munkán felül termel. A MUNKA IDEJE Az ilyen rendszernél az első dolog, hogy minden munkára megállapítják, mennyi időt igé­nyel az elkészítése. Ezt az idő megállapítást a “time study man” végzi. Ez a “time study man” odaáll a munkás mögé és órával a kezében figyeli a munkás minden mozdulatát. (Ez az óra a versenyeknél hasz­nált “stop watch”, amely a percnek század részét is mu­tatja.) Az egész bonusz rendszer elő­nye vagy hátránya valójában ezen az idő megállapításon nyugszik, mert minden munká­ra lehet az időt úgy megszabni, hogy a munkás nem kereshet rajta, de lehet ellenkezőleg is. Éppen azért a bószok a “time study man” tisztségre a leg­képzettebb és legügyesebb em­bereket választják ki, akik ész­reveszik, ha a munkás elhúzza a munka idejét. Ezek azonnal figyelmeztetik a munkást min­den szerintük fölösleges kéz­mozdulatra. Ilyenformán elé­rik, hogy valóban a munka el­készítésének minimális idejét állapítják meg. Ha a “time study man” nem értené a munkát, akkor a mun­kás elbabrálhatná az időt any- nyira, hogy előnyös árakat le­hetne kapni. A bószok részéről azonban a huncutság ott kez­dődik, hogy olyan emberekkel figyeltetik a munkást, akik a szóbanforgó munkát nagyon gyorsan tudják elkészíteni, te­hát másoktól is ezt követelik, így aztán az idő megállapítá­soknál sokszor a munkás és a 1 time study man veszekszenek, I hogy bizonyos mozdulatokraj szükség van-e vagy nincs. SZTRÁJKBA MENTEK Amikor a Lamson és Session gyárban tudatták a munkások­kal, akik a CIO szervezethez tartoznak, hogy bevezetik az “incentive pay” rendszert, azok azt válaszolták, hogy nekik nem kell. Voltak közöttük töb­ben, akik a múltban már kap­tak Ízelítőt ebből a rendszerből és elég volt nekik. A gyár azonban ragaszkodott a dolog­hoz és kiküldte a time study man-eket, hogy vegyék fel az időt a munkáról. A munkások azonban mihelyt észrevették, hogy a hátuk mögött megállt a time study man ,akkor ők is abbahagyták a munkát. A bószok akkor uj taktiká­hoz folyamodtak. Azt mondot­ták, hogy az incentive rend­szert úgy sem lehet behozni, ha a munkások nem akarják, de nekik sükségük van az idő megállapításra a “cost” isme­réséhez, vagyis, hogy tudják, mibe kerül nekik minden mun­ka. Különösen olyan munkák, amikről nem voltak tervrajzok, így a time study man-ek újból munkához fogtak, de amikor a munkások észrevették, hogy éppen a rajzok után készített munkákat figyelik, sztrájkba léptek. A sztrájk spontánszerü volt és a gyár körülbelül 700 főnyi alkalmazottja száz szá­zalékosan kivonult minden na­gyobb agitáció nélkül. MÉG AZ UNION IS A sztrájkolókhoz mindenféle hivatalos és félhivatalos békél­tetőket küldtek, akik természe­tesen a hazafiságukra apellál­tak, de arra nem tudtak vála­szolni, amikor egy munkás azt mondotta nekik, hogy miért nem mondják az ily dolgokat a bószoknak is? A legfurcsább azonban az volt, hogy a CIO nagymoguljai is a sztrájkolok ellen fordultak. Kinevezték “wild cat” sztrájknak, amire ők nem adtak jogot. Amikor a sztrájkolókhoz beszédet tartot­tak, a munkások a szemükbe is vágták, hogy éppen olyan be­szédeket hallottak a bószoktól is, noha az union főtisztviselők­től azt várnák, hogy ne a bó­szok oldalán legyenek. De ezen Mindannyiunkra megdöbben- tőleg hatott az a váratlan hir, hogy Danka Mihály munkás­társunk hirtelen elhunyt. Még szombat este együtt volt a csa­ládjával, kis rossz érzésről pa­naszkodott, amely után lefe­küdt és elaludt örökre. Danka munkástársnő csak reggel vet­te észre, hogy a férje halott. Danka munkástársat nem csak a clevelandi IWW-isták is­merték évtizedes munkája foly­tán, hanem az aktiv magyar ajkú IWW-isták az egész or­szágból, hisz a utóbbi évek or­szágos értekezletein mindig je­len volt és évek óta tagja a lap- bizóttságnak is. Százan és szá­zan ismerték a mozgalmon kí­vül álló magyar munkások is, kik között állandóan agitált a Bérmunkás és a mozgalom ér­dekében. Az utóbbi években a Draper hordógyárban dolgo­zott, amelynek az IWW-ba való megszervezésében aktiv részt vett. A temetése március 29-én, szerdán délután volt. A teme- kezési kápolna nem csak a te­a Danka család tisztelőivel, ahol Lefkovits munkástárs a lapbizottság nevében, búcsúz­tatta el a tevékeny harcost. Utána Kovach Ernő munkás­társ vázolta azt az értékes és nélkülözhetetlen munkát, amit Danka munkástárs végzett a mozgalmunkért, kihangsúlyoz­va, hogy Danka azok között volt, ki sem ijesztés, sem álfor­radalmi frázisok hatása alá nem került, hanem tántoritha- tatlanul állt a mozgalom és a Bérmunkás mellett. A temetőben Kovach mun­kástárs búcsúztatója után el­hamvasztották a derék harcos kihűlt tetemét. A 440-es ipari szervezet tit­kára F. W. Thompson munkás­társ, akinek angol búcsúztatót kellett volna tartani, sajnálat­tal van, hogy ebbeni kötelessé­gében a War Labor Board-al való tanácskozásai — amelyről lapunk első oldalán számolunk be — akadályozták. A lapbizottság és az egész magyar mozgalom nevében ez­metés alkalmával, de egész idő alatt látogatott volt, a temetés­kor pedig zsúfolásig megtelt utón is részvétünket fejezzük ki a harcos Danka munkás­társnőnknek és a családjának. —(gb) ROVATA----------

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents