Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-04-08 / 1314. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1944. április 8. gadtak el, ragaszkodtak az általuk megválasztott tisztviselőkhöz. A munkások közül többen azok, akik úgy vélik, hogy az ilyen ügyeket demokratikus alapon kellene elintézni, hozzánk fordultak tanácsért. Mi örömmel tettünk eleget kérésüknek, mert úgy tartjuk, hogy az ipari és gazdasági kérdésekben a demokratikus formát érvényre kell juttatnunk. A szó- banforgó munkások megbízásából és a nevükben tárgyalást folytattunk a War Labor Board helyi irodájával. Ezen tárgyalások után úgy a War Labor Board, mint a sztrájkolok felfüggesztett tisztviselői és mi | is azt tanácsoltuk, hogy a munkások vegyék fel a munkát, de folytassák a harcot azon legelemibb jogaikért, amelyektől most meg akarják őket fosztani. A munkások elhatározták, hogy csak az általuk megválasztott tisztviselőket ismerik el és ezen jogukat nem adják fel. De követelik a “check-off” eltörlését is. A KÉRDÉS MOST EZ: A munkások ugyan most dolgoznak, de ki képviselje őket? Kikhez és ki által terjesszék be panaszaikat ? Hogyan intézzenek el uj, vagy régebbi ellentéteket ? Felületesen nézve a dolog úgy tűnik fel, mintha ez csak az union belső ügye volna, amihez az önök intézményének semmi köze. Azonban a tény az, hogy önökre van bízva a National Labor Relation Act 7-ik szakaszának a végrehajtása, ami garantálja azt, hogy a munkások a saját maguk által választott szervezet vagy egyének által képviseltessék magukat. Nyilvánvaló, hogy a 9-ik szakasz, amelynek értelmében most intézkedtek, teljesen megsemmisíti az előbbi szakasz rendelkezését. így tehát az önök hatáskörébe esik a rendelkezés megmásitása. Nyilvánvaló, hogy a törvény 9-ik szakasza alapján önök olyan jogot adtak, amely a 7-ik szakaszt, ami a szervezkedést elismerő törvények lényege, megsemmisíti. Ezért lett ez a kérdés rend- ~ kívül nagy horderejű. Hogy miként fogják elintézni, attól nem csak a szóbanforgó ügy, hanem részben még társadalmi fejlődésünk iránya is függni fog. Ha ezt a kérdést a munkán dolgozók javára döntik el, akkor hozzá fog járulni a demokrácia megtartásához és további fejlesztéséhez; ha a professzionális munkásvezérek és kinevezettjeik részére döntenek, akkor a totalitarian irányba fogunk menni. Ez a probléma nem szorítkozik csupán erre az egy műhelyre. Felmerült ugyanezen cég más telepén is. Irodánkat naponként felkeresik kérdésekkel CIO unionok, hogy mitévők legyenek a saját szervezetük részéről ért demokrata ellenes támadásokkal szemben? önöknek bizonyára szintén van tudomásuk számos ilyen esetről, önök is látják, hogy az ilyen demokrata ellenes eljárások és az utóbbi idők sztrájkjai között összefüggés van. Ahol a munkások tudatában voltak annak, hogy az egyezkedés ügye a kezükben van, nem mentek sztrájba, hanem vártak a fejleményekre, még ha a döntést el is húzták. Azonban ott, ahol az ilyen demokratikus eljáráshoz nem volt alkalmuk, a sztrájkhoz folyamodtak. Az ily munkabeszüntetéseket viszont a demokrácia további megnyirbálására használták fel. Jelenleg tehát a munkás viszonyok olyan irányát látjuk fejlődés alatt, amelyben a lokál unionok a központi szervezetek örökös tisztviselőinek a bábjaivá lesznek. Ezen tisztviselők dacára az alkotmány Tizenharmadik Függelékének, fizetésüket és a tagság feletti hatalmukat biztosítják maguknak a “check-off” rendszerrel. Ennélfogva azt tartjuk, hogy önöknek az a döntése, hogy az American Steel and Wire Company telepén John Doe munkást és munkástársait a saját maguk által választott tisztviselők képviseljék-e, avagy ily képviselőket mások nevezzenek ki számukra, befolyással lesz az emberiség jövőjére. Az Ipari Demokrácia nevében Az IWW Metal and Machinery Workers Industrial Union 440, Cleveland Branch Olvasás után, adja lapunkat más magyar kezébe! A MAGYAR NYELVŰ IWW- ISTÁK ÉS “BÉRMUNKÁS OLVASÓK FIGYELMÉBE. Az osztályharc rabjainak érdekében uj akcióra van szükség. Azokért, akik mindenüket odaadták, mindent feláldoztak, hogy a munkásság ügyét szolgálják. Akik hosszú évek óta a börtöncella lakói ,ahol az egyén testét, lelkét nyomorékká kínozzák, ezeket a munkásokat ki kell szabadítani. Felkérünk minden osztálytudatos munkást, hogy április 29- én, szombaton este 8 órai kezdettel a Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave alatt, a védelmi bizottság által rendezett angol, finn, magyar közös mulatságra jöjjenek el, hogy az osztályharc rabjaival szemben le- róhassuk tartozásunkat. Szokatlan idó'ben tartjuk ezt a mulatságot, de a kényszerítő körülmények késztetnek bennünket erre a lépésre, mivel az osztályharc rabjainak az érdeke úgy kívánja, hogy SEMMIT EL NE MULASSZUNK, az érdekükben megtenni. Reményünk van arra, hogy ha megfelelő áldozatot hozunk, fáradtságunk eredménnyel fog járni. A védelmi bizottság kéri az öntudatos munkások támogatását. Belépő jegy ára 50 cent. Ételekről, italokról és jó Zénóról a rendezőség gondoskodik. Levélbeli felülfizetéseket elfogad a Defense Committee Trustee-je; Oscar Socol, Sr., | 219 West 81 Street, New York City 24. KERÜLETI ÉRTEKEZLET NEW YORKBAN A new yorki I.W.W. magyar csoport MÁJUS 7-én vasárnap reggel 9 órai kezdettel KERÜLETI ÉRTEKEZLETET fog tartani. A new yorki csoport kéri a munkástársak, a Bérmunkás olvasók megjelenését. Lényeges különbözetek (a.l.) Alig dördültek el a fegyverek Algírban, amikor Pierre Puchen, a volt francia belügyminisztert végezték ki, pár napra rá a franciák szabadságáért küzdő bizottság ült össze gyülésezni. Ennek a bizottságnak elnöke Charles De Gaulle, aki megnyitó beszédében ismertette ennek a bizottságnak törekvését Francia- ország és a francia népre vonatkozólag. A polgári lapok nem nagyon siettek közölni a beszéd lényegét és terjedelmét, mert a kapitalista sajtónak az a tulajdonsága, hogy a nem tetsző híreket elszokták hallgatni. Annyi azonban egész bizonyos, hogy sem az angol kormány sem pedig az amerikai ezideig nem tettek lépéseket, hogy a De Gaulle bizottságot mint olyant, amely hivatalosan képviseli a francia nép érdekeit, hogy elismerjék mint hivatalos fórumot. Charles De Gaulle-nak a bizottság előtt tartott programbeszéde nem igen egyeztethető össze a kapitalista érdekeket szolgáló felfogásokkal. Ezek mintsem a francia nép egységesítésére törekednének De Gaulle elismerésével ,inkább várakozó állásopntra helyezkednek. De Gaulle beszédének részlete a következő: “A jelenlegi háborúban vérző francia nép nagy nélkülözések árán kell, hogy megfizesse saját népeiből kikerült árulók alat-. tomos munkáját. A francia nemzet még a háború befejezése után is nagy nélkülözéseknek van kitéve. De, hogy enyhíteni lehessen az ilyen szomorú eljövendő állapotokon, minden törekvésünk oda irányul, hogy a háború befejezése után az összes francia lakosság teljesen egyformán részesüljön az élet összes javaiból és hogy ezt megtehessük az összes nyersanyagok és termelési eszközök felett az állam kell, hogy rendelkezzen és senkinek nem adunk jogot arra, hogy másokat kizsákmányoljon”. Szóval De Gaulle-ék programja a szociáldemokraták államszocializmusának alapjára épül. Ezek után természetesen meglehet érteni, hogy miért vannak lényeges különbségek a francia bizottság és Anglia valamint Amerika között. Tegyük fel például, hogy a francia nép nagy tömege magáévá teszi De Gaulle-ék programját, akkor azt kérdezzük, hogy hogyan értik sokan a népek önrendelkezési jogát — ha a népek nagy többsége nem választhatja meg jövőjének biztos alapját. Vagy talán még mindig ott tartunk, hogy a népek alatt, csak az eddig uralmon levőket értik, a tömeg az nem számit? A folyamatban levő háború és háború utáni kialakulás nagyon sok példát fog szolgálni azok részére, akik azt hiszik, hogy kutyából is lesz szalonna. A társadalmi átalakulás sohasem azoktól függ, akik ma uralják a társadalmat, hanem csak kizárólag azoktól, akik kitaszítottjai, vagy szenvedői a jelen rendszernek. A háború utáni béke biztosítása kizárólag a jövőbeni gazdasági berendezkedéstől függ. Ha az élet javai továbbra is a magántulajdon kapzsi rendszerén marad, az osztályharcnak folyni kell éppen úgy, mint á múltban. Nem tudom, hogy azok, akik ma megakarnak azokkal is egyezni, akik a mai napig a reakciót szolgálták, hogy nem-e gondolják, ellenséget vesznek be táborukba, akik a két kulacsosok módjára minden tényleges forradalmi megmozdulást igyekeznek elgáncsolni. Egy társadalmi átalakulás sohasem függ azoknak támogatásától, akik eddig ellene voltak minden társadalmi átalakulásnak. Hanem kizárólag a harcias kisebbségtől, akiknek kidolgozott programjuk és megfelelő szervezetük van a válság idején a társadalmi viszonyok mikénti irányítására. Lényeges különbség van abban, hogy meg-e maradunk az osztályharc álláspontján miden időben, hogy a munkásosztály célkitűzését szolgáljuk, vagy paktumot kötünk azokkal bizonyos engedményekért, akik a jelen társadalmat akarják továbbra is fentartani minden osztályintézményeivel egyetemben. A történelem megtaníthatott volna mindenkit arra, hogy mikor az uralkodó osztály veszélyben van, minden eszközt megragad uralmának további fentartására, de amikor már a veszély elcsendesült, akkor minden rendelkezésére álló eszközzel igyekszik elnyomni minden olyan törekvést, ami uralma ellen irányul. Ne ringassuk magunkat kecsegtető reményekkel, a háború utáni emberségesebb társadalmi kialakulással. Tudnunk kellene a múltból, hogy csak úgy tudunk valamit biztosítani, mi, nincstelenek saját osztály részünkre, ha osztály szervezeteinken keresztül vívjuk a saját harcunkat. Az osztály által elért eredmények lényegesen különböznek az Ígéretektől, vagy nagylelkű könyöradományoktól.
