Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-01-11 / 1301. szám
BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER)’ HUNG A RAIN ORGAN OF THE I. W. W. * Most van rá alkalom Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$2.00 ..ine Year .........................$2.00 Félévre ........................... 100 Six Months ....... 1.00 Egyes szám ára ........... 5c tíing'le Copy .............. 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. ______________________________________ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Internacionaie (gb.) Ernie Pyle, az egyetlen népszerűségnek örvendő amerikai haditudósító legutóbbi rovatainak egyikéiben olvastuk: Amennyiben megítélhetjük, úgy látjuk, hogy az olaszoknak több ennivalójuk és több kereskedelmi árucikkük van, mint a franciáknak volt, amikor Észak-Afrikát elfoglaltuk. Az üzletekben több holmit lehet vásárolni, mint ott lehetett és az élelmiszer is sokkal változatosabb itt, mint ott volt. Persze a szegény nép itt ü éppen úgy, mint ott,- nagyon közel áll az éhínséghez. Ez azonban nem újság nekik. Háború, vagy béke, egészen mindegy. A szegény nép, — tehát a dolgozók, a termelők közel állnak az éhínséghez, a gazdagok, vagyis a here osztály válogathat úgy az ennivalókban, mint a ruházat és más kényelmi eszközökben. Ernie Pyle megjegyzi, hogy ez nem újság náluk, mert igy volt a háború előtt is. Másszóval a szegény dolgozók csak azért élteií, hogy here uralkodó osztályaikat kényelemben tartsák el. Lehet-e csodálni, ha az európai népek megunták már ezt a szerepet és most nemcsak a náciktól, de a saját elnyomóiktól is szabadulni akarnak? (gb.) Moszkvából jövő' hírek szerint a Szovjet kormány uj orosz nemzeti himnuszt fogadott el. A polgári híradás szerint a Szovjet kormány az uj himnusszal a Nemzetközi (Internationale) név alatt ismert régi forradalmi dalt akarja helyettesíteni. Az oroszok 1919-ben a Nemzetközit nemzeti himnusznak fogadták el. A hírek szerint most külön, speciálisan csak az oroszoknak szóló nemzeti dalt akarnak. Az Internacianálét a munkások 1871-ben a párisi kommun ideje alatt kezdték énekelni. Állítólag Lille városba való két munkás irta úgy a szöveget, mint a dallamát. Miután a világ osztálytudatos munkásai rokonszenveztek a párisi komünnel, a Nemzetközi gyorsan elterjedt az osztályharc alapján álló munkások között. A moszkvai hírek szerint az oroszok nem ejtik el, vagy tagadják meg a Nemzetközit, hanem csupán egy újabb nemzeti dalt akarnak saját részükre. Hogy az oroszok uj nemzeti himnuszt akartak, már rég is-! mert dolog. Többször Írtak róla az orosz lapokban és körülbelül egy évvel ezelőtt a nemzeti himnusz megírására versenyt rendeztek az irók és dalköltők között. Az uj himnusz három szerzőnek a közös munkája. A dallamot egy katona karnagy, a szöveget pedig egy költő és egy újságíró Írták. A szöveg refrénje igy hangzik: “Dicsőség anyaországunknak, melynek szabadságát a népek bizalma és barátsága tartja fenn. A Szovjet zászló, — a nép zászlója, — vezet bennünket diadalról diadalra!” És hogy még jobban nemzeti jellege legyen a dalnak, külön szakaszban dicséri Lenint és Stalint. De mindenek fölött újból és újból hangsúlyozza a Szovjet haza védelmét. A polgári komentátorok a Szovjet kormánynak ezt az intézkedését is éppen olyan örömmel hiresztelik, mint tették másfél évvel ezelőtt a Harmadik Internacionálé feloszlatásának a hírét. Szerintük ezen intézkedések azt mutatják, hogy az oroszok lemondottak a világforradalomról és ezentúl csak mint nemzeti állam akarnak érvényesülni. Az oroszok ezt az intézkedést éppen úgy nem indokolták meg, mint ahogyan nem adtak magyarázatot a Harmadik Inter- r- .. ... : íofez.atásának. Mi megismételjük ugyanazt, amit anl. _ii a Harmadik Internacionálé feloszlatására mondottunk. A Harmadik Internacionálé nem volt igazi nemzetközi szervezet ,amennyiben az oroszok dominálták. Valójában csak az oroszokat vakon szolgáló intézmény volt, amely azonban nem valami nagy “igazi” segítséget tudott adni az oroszoknak. A nagyhangú frázisok és tömeg nélküli vezérek által elfogadott határozatok nagyon kétes értékűek voltak, azért most, amidőn az oroszok anyagi és katonai segítségre szorulnak .elejtették a Harmadik Internacionálét, amely bizonyos tekintetben bátolta volna ezt a segítséget. És egyben ennek megfelelőleg más nemzeti himnuszt is választanak. De az is bizonyos, hogy a háború után újból össze fog a világ munkássága. Ma már kétségtelenül bebizonyult, hogy a munkásság felszabadítását sem lehet- kis, elzárt területeken kérész- I tülvinni. Miként a tőke nemzetközi, úgy a munkásság harcának is nemzetközinek kell lenni. A Harmadik Internacionálé feloszlatása és minden oly intézkedés, amely a nemzetközi munkás- mozgalomból kivonja az oroszok domináló szerepét, megadja az eshetőségét annak, hogy a fasizta erőszakszervezetek leverése után fokozottabb életre kelő osztályharc valóban NEMZETKÖZI lehessen. I (gb.) A hírszolgáltató vállalatok jelentése szerint az ameri- <*. kai hadi iparokban az év utolsó hetifizetésével sok, sok ezer munkás egy kis kártyát kapott. Az évnek ebben a hetében az ilyen kis kártyákon rendesen a “boldog újévet kívánunk” felírás olvasható. Jelen esetben azonban azok, akik a kártyákat kapták, arról nyertek értesítést, hogy a gyárban megcsappant a munka és igy ne jöjjenek munkába addig, amig értesítést nem kapnak. Itt, Amerikában ennek az intézkedésnek “lay off” a müneve. Állítólag a hadi ipar egyes ágaiban már túltermelést értek el és azért visszavonták a további rendelést. Egy másik ok, hogy a háború másféle fegyvereket kíván és a gépek átalakítása idejére sck százezer munkást letesznek. Azonban bármi legyen is az ok, a letett munkásra nézve egészen mindegy. A lényeg az, hogy az ilyen munkás egyenlőre elvesztette a keresetét. A letett munkások száma olyan nagy, — sőt mi több, még jó ideig az emelkedését várják, hogy a Man Power Commission iroda állitása szerint egy részüket nem is lehet mindjárt más munkába állítani. Viszont egyes gyárakban leszállították a munkaidőt heti 40, vagy 41 órára. Ugyanakkor természetesen a drágaságot nem tudják “le- lenni”. A drágaság megmarad, sőt emelkedik. Minden jel arra mutat, hogy a munkásosztály hamar fel fogja élni azt a kis ösz- szeget, amit a drágaság és a nagy adó mellett megtakaríthatott. És akik nem tudtak megtakarítani valamit, mehetnek mindjárt segélyre. íme egy kis ízelítő abból, hogy mit várhatunk a náboru után. De egyben erős cáfolata annak is, hogy a munkások megtakarított centjei inflációt okoznak. ELVINYILATKOZAT • A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Lgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden a2 egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- siintessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL'’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kei! szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSAGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése BÉRMUNKÁS 1944. január 11. * .»Ki Hl “Lay Off”
