Bérmunkás, 1944. január-június (32. évfolyam, 1300-1325. szám)
1944-01-01 / 1300. szám
t oi aal BÉRMUNKÁS 1944. január 1. zel és erejével igyekezett a királyságot mindenfelé fenntartani. Holott azzal csak a háborút húzták ki, mivel a nagy tömegek nem voltak hajlandók a zsarnok királyságokért harcolni. Azért kitenni az életüket, a kegyetlen nácik ellen, hogy hozzájuk hasonló királyi zsarnokokat ültessenek a nyakukra. Ez a határozat újabb reménnyel, lelkesedéssel látta el más országok munkásságát is, Bulgáriában legjobb visszhangra talált, de úgy a magyar, mint a román tömegek között is lelkesítő hatást kell, hogy érjen el. Hiszen már azoknak is építették a trónokat, a királyságokat Ottó és Károly személyében. Azoknak a népeknek sem kell a királyság jobban, mint a jugoszlávoknak, mégis az angol-amerikai nagytőke és a kékvérüeket imádó politikusok ezeket a parazitákat akarták a magyar és román népek nyakára rakni .Nem csoda, hogy ilyen változásért nem lelkesedtek, nem tették ki az életüket veszélynek. Amire most legjobb példa az olasz helyzet, ahol a volt fasizta vezéreket és a királyt támogatják a nép akarata ellen és bizony a polgárháborút csak az angol-amerikai hadsereg akadályozza meg. De ugyan akkor az angol-amerikai hadsereg védelme és segítsége alatt és az amerikai adófizetők pénzén már szervezik és fegyverezik őfensége részére a megbízható hadsereget úgy, hogy ne teljesen az angol-amerikai hadsereg szuronyain nyugodjon Emanuel trónja. A görög és a jugoszláv királyocskákkal megigértették, hogy csak akkor fognak az országukba vissza menni, ha kedves alattvalóik úgy követelik, kérik vagy megengedik. Még ezen logikus határozatot sem terjesztették ki az olaszokra, magyarokra, románokra. Pedig egy ilyen hivatalos álláspont,, ezekben az országokban is nagyon kedvező hatással volna és egységesítené őket is a nácik és iás reakció elleni L.. . Most, még egy ilyen kijelentés mellett, hogy minden népnek joga lesz a kormányforma felett dönteni, melyet az egész világra kikellene terjeszteni, Burma s India kihagyása nélkül még azt kellene a Szövetségeseknek hivatalosan kijelenteni, hogy a népeknek nem csak a kormányforma felett, hanem a gazdasági rendszer mikéntje felett is lesz alkalmuk dönteni. Mert ámbár a politikai kor- mánforma felett még többen veszekednek, mint a gazdasági forma miatt, de ha a kizsákmányolási rendszer megmarad, ha az olcsó munkaerőért, gazdasági kincsekért, piacért tovább folyik a verseny, akkor a háborúk véres láncolata is szakadatlanul folyik tovább. Csakis a gazdasági rendszer megváltoztatása, magánkézből köztulajdonba, a nép kezeibe való áthelyezése hozhatja meg a békét, egyetértést úgy a nemzeteken belül, mint a nemzetek között. A régi és az uj év (a.l.) Most, amikor a naptár feliratán 1944-et olvasunk, úgy most is, mint mindig a szokásos jókívánságok halmazával vannak sokaknak gondolatai és kifejezései telítve. Már az emberek régen megszokták, — ha valóságban nem is éreznek úgy, de látszólag mégis az “uj év” kezdetén már csak szokásból is “Boldog Újévet” kívánnak egymásnak. Az emberek jó kívánságai tulajdonképpen, ma nem is a tényeken, hanem csak a szokáson alapszik. Mert úgyszólván, az emerek majdnem kétezer év óta igy köszöntik egymást. És ami szomorú, csak “várják” a boldogabb jövő eljövetelét. Amint a karácsonyt a “szeretet és békesség” ünnepének tartják még akkor is, amikor milliók és milliók álig felfegyverkezve ölik egymást a földtekének minden részében. Azt mondják sokan, hogy azért, hogy állandó békét teremtsenek a földön lakó összemberiség számára, azért folyik most az öldöklés. Azt azonban szépen elhallgatják, hogy tulajdonképpen mi okozza az emberi társadalomban azt a gyűlöletet, elégedetlenséget, amit csak azok idéznek elő, akik tulajdonképpen évezredek óta uralják az emberi társadalmat olyan egyoldalulag, hogy egyesek a jólétbe dúskálnak ama sok milliók rovására, akiknek az élet javaiból csak a munka és a nélkülözés jut. Egy boldogabb “Uj évet” nem várni, hanem azért harcolni kell azoknak, akik a társadalomnak azt a nagy csoportját képezik, akik szintén jogosak az élet javaihoz éppen úgy, mint ama kiváltságos osztály, amely éppen úgy a múltban, mint a jelenben dúskál az élet javaiban. Az emberek hiszékenysége okozója a társadalomban felmerülő igazságtalan gazdasági beosztásnak. Most, amikor 1944-et írunk, azt halljuk, hogy a béke csak úgy jöhet létre, ha visszatérünk a régi rendszerhez, vagy tartsuk meg azt ami tulajdonképpen úgy a múltban, mint a jelenben, az emberiség legnagyobb többségének karára volt, mert megfosztotta őket az élet javainak használatától. Mások pedig azt mondják, csak úgy lehet béke a földön az! emberiség között, ha visszatérünk a vallási tanításhoz és áhitat-1 tál várjuk boldogságunk eljövetelét, ha esetleg nem az életünkben, de ha jól imádkozunk és segítsük a vallás hirdetőit egy jó földi megélhetéshez, akkor majd a senki fia által nem ismert másvilágon fogunk üdvözülni. Az utolsó kétezer év a vallási tanítás évei voltak. De ugyanakkor a legvéresebb háborúk sorozata is volt. Hogy mennyit segített a vallási tanítás az emberiség békéjének a megteremtésében, arra a legjobb bizonyíték az, hogy minden népfajnak megvan s volt hosszú évezredek óta valamilyen vallása és mégis voltak és lesznek is háborúk, mert a vallási tanítás, csak arra irányul, hogy hűen teljesítsük az uralmon lévő osztály akaratát. Mi, akik tényleg egy világbéke megteremtéséért áldozunk és fáradozunk, mi meggyőződésünket társadalmi tényekre alapítjuk. Megvizsgálva magát a társadalmat és megtalálva azt a fontos alaptényt, ami tényleg minden háborúnak alapját, minden emberi boldogságnak gátját képezi. Aminek a múltban éppen úgy, mint a jelenben a magátulajdon rendszerén épült kapitalista társadalom az igazi jelképe. Maga az a tény, hogy a magántulajdon rendszere kapzsivá, önzővé tette az embereket, az erősebb legyőzte és rabszolgájává tette a gyengébbet. Egy nagyobb és erősebb nemzet leigázta és elnyomta a gyengébbet. Ez igy van ma is és ezek az okok, amelyek az emberi társadalom tényleges hibái. Ha a mai társadalom magában hordozza mindezen hibákat, akkor nem lehet béke a földön mindaddig, mig egy ilyen társadalom létezik. Hogy az imádság mit segít ennek orvoslására, azt a legutóbbi kétezer év története legjobban bizonyítja. A mi hetünk és meggyőződésünk különbözik minden más társadalmi meggyőződéstől. Mi, IWW-isták felismertük azt a tényt, hogy az emberi társadalmat maga a fennálló gazdasági rendszer irányítja. “Az emberek gondolatát és cselekedetét, gazdasági helyzetük szabja meg.” És ebben az irányban alapozta meg az IWW az elvinyilatkozatát. Amit sem elbírálni, sem meg- dönteni senki emberfia nem tud, mert valóban egy olyan társadalmi igazságon alapszik, ami biztosítsa örökre az emberi társadalom békéjét és az élő emberek jólétét és boldogságát. Megszünteti az emberekben a magánvagyonért küzdő kapzsiságot. Az IWW elvinyilatkozatának eme pontja igy hangzik: “Nem lehet béke a földön mindaddig, amig éhség és nyomor található a dolgozó emberek milliói között és az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll.” A régi vagy még a mostani rendszer is már elavult, mert magában hordja az emberiség évezredes szenvedését, ami minden idők háborújának alapját képezték. Most már ideje, hogy az emberiség osztálytudatra ébredjen és nem a régi szokásos jókívánságokkal halmozzuk el egymást, hanem megértőén igyekezzünk felépíteni egy olyan uj gazdasági rendszert, amely tény- leg. az emberiség boldogságának alapját is képezze. Mindaddig, amíg a magántulajdon rendszerét fenntartani igyekvők fogják irányítani és megszabni az emberi társadalom békéiét, addig mindig egy újabb háború alapját készítik elő. Nem lehet béke mindaddig, amig az emberi társadalomban a kizsákmányolásra alapozott bérrendszer fenn áll. KANADAI LEVÉL Tisztelt munkástársaim: — Engedjenek meg, amiért ezen panaszos soraimmal önökhöz fordulok, mert tudom, hogy siránkozással, panasszal nem segíthetünk helyzetünkön. Felismertem, hogy panaszkodás helyett inkább tennünk kellene valamit a helyzetünk javítására, szervezkedni kell, hogy rátérjünk arra az útra, amely az emberiség boldogulásához vezet. A világmészárlás vérözöne sok millió munkástársammal együtt engem is a hadi iparokba vitt. Több ezred magammal bekerültem a Cockshilt Plow Company nagy hadigyár telepére, ahol azokat, a gépmadarakat készítik, amelyek felszálva halált szórnak a föld minden részén hozzánk hasonló embertársainkra. A kapitalista rendszerben a gépmadaraknak csakis az lehet a rendeltetése. De ezek a gépmadarak már születésük alatt is megkezdik a halál osztogatást, még hozzá azok között, akik életre keltik őket. Én is sok ezer munkástársammal együtt keltegettem őket és közben megsebeztek a munkaképtelenségig. Miután tovább már nem szolgálhatom a tőkések érdekeit, igyekeznek megszabadulni tőlem és kitettek a munkából. Viszont másutt nem kaphatok munkát, mert az okmányba, amit adtak, beírták, hogy beteg vagyok és igy nem vesznek fel. íme munkástársak igy járunk abban a rendszerben, amelyben ma élünk, amelynek el kellene dögleni már, hogy helyet adjon a világot megváltó demokratikus rendszernek, amelyben nem lesznek kizsákmányolok és kizsákmányoltak. Joseph Steh, Brantford, Canada NINCS HATÁRA A BÜNHÜL- LÁMNAK WASHINGTON, dec. (ONA) — Svéd jelentés arról számol be, hogy Bajorországban a közönséges bűnök száma oly méreteket öltött, hogy katonaságot kellett a rendőrség megerősítésére küldeni. Az “Office of War Information” idézi a stockholmi “Af- tontidningen” következő szavait : “Az uccán a közbiztonság annyira veszélyeztetve van és a bűnözések száma Bajorországban olyan nagy, hogy szinte elemi csapásról beszélhetünk.” A svéd jelentés szerint a Münchenbe küldött katonaság feje Franz Meyer, az SS csapatoknak egy “úgynevezett vas- kezü embere”. A bünhullám visszaszorításán kívül Franz Meyer dolga lesz, hogy utána nézzen, miért hanyatlott a bajor gazdászok termelési átlaga és hogy a bajor parasztok miért nem nyújtanak kellő támogatást azoknak, akiket a Szövetséges bombázók elkergettek hajlékaikból? Minden uj olvasó, a forradalom regrutája. Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe?
