Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-09-25 / 1286. szám
4 uldai BÉRMUNKÁS 1943. szeptember 25. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 . /ne Year ........ $2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára ...... 5e Single Copy ............... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ------------ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. ____ Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE A profitharácsoiók tervei (gh.) Az Egyesült Államok iparfejedelmei a sok millió em- beréletbe kerülő rémes háborút soha eddig nem hallott mérhetetlen nagy profitharácsolásra használják fel. Hogy ezt a hihetetlen profitharácsolást takarják, nagy munkásellenes propagandát indítottak. Ezzel el is érték a munkások béreinek befagyasztását, de a profitot, valamint a más forrásokból eredő jövedelmeket nem engedték korlátozni. Hogy az ultra hazafias szólamok alatt milyen arcátlan lopás és népnyuzás lappang, azt a Department of Commerce (kereskedelmi minisztérium) ezen adataiból ítélhetjük meg: A nemzeti jövedelem 1932-ben 40 billió dollárt tett ki. Ebből 26 billió esett bérekre és fizetésekre, a tulajdon utáni jövedelemre pedig 4 és három-tized billió. A múlt évi kimutatásban, az az 1942-ben, az összjövedelem 120 billió, tehát 200 percenttel nagyobb. A fizetések és bérek 26 billió, vagyis 157 százalékkal emelkedett. A tulajdon utáni jövedelem azonban 33 billióra ugrott fel, vagyis 667 százalékkal emelkedtek. Ez azt jelenti, hogy tekintettel a drágaságra a munkás- osztály abból a nemzeti jövedelemből, amelyet teljesen ez az osztály termel, most másfélszer annyit kapott, mint tiz évvel ezelőtt. Ellenben azoknak a részesedése akik nem dolgoznak csak a termelőeszközöket, a földet, bányákat, stb. bírják, 1942-ben több mint hat és félszeresse volt annak, mit tiz év előtt kaptak. Nem csoda tehát, ha ezt a nagy részesedést továbbra is megszeretnék tartani, sőt ha rajtuk áll, még növelni akarják. A profitharácsolás azonban már olyan szemérmetlenül folyik, hogy a kormány kénytelen volt beleavatkozni és egyes hadirendeléseknél uj ármegállapítást követelnek. Sőt már a képviselők sem térhettek ki a szemérmetlen profitharácsolás kérdése elől és törvényjavaslatot terveznek, amely elrendelné a hadirendelések újabb áregyezkedését. A gyárosok természetesen hallani sem akarnak a kormány által kért “renegotiation” névvel jelölt uj egyezkedésről. Úgy az Országos Kereskedelmi Kamara, valamint a National Manufacturers Association (Munukáltatók Országos Egyesülete) keményen tiltakozott a kongresszusi bizottság előtt, amelyik ezt az ügyet tárgyalja. Egyetlen érvük az, hogy ha most nem engednek nekik túlságos profitot huzni, amelynek egy részét a háború utáni időre akarják eltenni, akkor nem lesznek képesek a háború ntáni rekonstrukcióra. Más szóval azt akarják, hogy amint a békeidőbeli iparokat állami költséggel alakították át háború iparrá, ugyancsak ilyen közköltséggel számítanak visszahelyezkedni a békebeli termelésre. És hogy a szükséges tőket biztosan megkapják ,már most akarják kizsarolni és felhalmozni. Amerika nagytőkéseit egészen megzavarta a profitláz. Nem is egy, de két bőrt akarnak lenyúzni a termelő munkásságról. Egyrészről meg akarják tartani még a saját maguk által is “túlságosnak” beismert profitot, másrészről pedig ezzel a kizsarolt profittal akarnak hasonló nagy hasznot biztosítani maguknak a talán egész évtizedet igénybe vevő rekonstrukció idejére. Ezt a tervüket nyíltan hirdetik és mindenki látja és tudja, csupán csak az az osztály, amelyiket leginkább érdekel, — a termelő munkásosztály nem törődik vele. Avagy várjunk az ilyen állítással? Hiszen nagy átalakulások korszakát éljük. Nagy események még az alvókat is felköltik. Talán a háború elmúltával az amerikai munkások is kérdezni fogják ,hogy miért nem termelhetnek a békeévben is 120 billiónyi értéket? És talán kérdezni fogják, hogy a termelt javaknak jelentékeny része miért jár azoknak, akik semmivel sem járulnak hozzá a termeléshez? És akkor majd rájönnek, hogy azért nem termelhetnek korlátlan mennyiségben, mert a termelőeszközök tulajdonosai csak akkor engedik meg a termelést, ha azt a jelentékeny részt, amit profitnak nevezünk, biztosítva látják. Názi rémtettek (gb.) Pár héttel ezelőtt a sajtó sokat foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy ha a győzelmes háború után Hitler és társai kéz- rekerülnek, milyen törvények alapján és milyen törvényszék Ítélkezzen felettük. Mi akkor megjegyeztük, hogy tekintettel a sok embervesztességre és anyagi kárra, amit az oroszoknak okoztak, legjobb lesz, ha az oroszok intézik el ezt a dolgot. Hogy mennyire elsőbbségi joguk van az oroszoknak ezen emberszörnyetegek megbüntetésére, azt megítélhetjük a mostanában visz- szafoglalt Kharkov városból érkező hírekből. A kharkovi hir szerint a teljesen leégett és lerombolt város romjaiból füst kóválygott még tiz nappal a németek kiverése után is. A város minden gyárát és jelentékenyebb épületét lerombolták. A hat hónapig tartó német megszállás alatt százezer ember tűnt el. Ezeknek egy részét elszállították rabszolga munkára, másik részét kivégezték, a harmadik csoport pedig elpusztult a nélkülözések és szenvedések következtében. Kharkov város ideggyógyászati kórházának igazgatója, Ivan Katkov orvostanár vallomása szerint a német “elite gárda” csapatok tömeges kivégzéseket rendeztek. Katkov kórházának egyik szárnyában 300 sebesült orosz katonafogoly feküdt, akiket a németek elevenen elégettek, amig másik 400 beteget gépfegyverrel irtottak ki. Katkov vallomását számos orvos, ápoló és más tanuk is igazolják. “A német S.S. csapatok március 14, 15 és 16-án teljesen megvadultak”, — mondotta Dr. Katkov. “Az egyik kórházi épületszárny összes ajtóit bezárták, őröket állítottak eléje, aztán gyújtó bombákkal felgyújtották. A sebesülteket, akik az égő épületből menekülni próbáltak, lelőtték. A kórház többi épületeiből összehajtottak 400 beteget, akiket gépfegyverrel gyilkoltak le. Hasonló gyilkosságokat rendeztek más kórházakban is.” Ha ennek a vallomásnak csak a tized része is igaz, — noha valószínű, hogy teljesen fedi a valóságot, — már akkor is igazunk van abban, hogy a Szovjet Unionnak elsőbbségi joga van ezen vérengző fenevadakra. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett:“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL' ’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra keii szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ui társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. IPAR! DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
