Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-09-25 / 1286. szám
1943. szeptember 25. BÉRMUNKÁS 5 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL •CS...Ő MEGJEGYZÉSEI LEMODUNK RÓLA Végeredményben mi harcias forradalmárok vagyunk, akiknek minden tettét, szavát és írását az osztályunk a munkás- osztály érdekei irányítják és mint ilyenek nem vállalhatjuk a szentimentális vénkisasszonyok szerepét, kik az ucca szerencsétlen prostituáltjait akarják ékesszólásukkal jobb útra terelni. Mi már régen lemondtunk arról, hogy az SLP magyar csökevényeivel megértessük azt, hogy a munkásosztály felszabadulása, nem a más véleményű munkásszervezetek, hanem a kapitalizmus elleni harcon keresztül vezet. Meddő munkának bizonyult az, hogy kioktassuk őket arra, hogy egy magát marxistának nevező társaság, nem haladhat állandóan egyvonalon a kapitalizmus harcos, irányitó szerveivel, azok íródeákjaival, még akkor sem, ha a társaság összetételénél fogva — túlnyomó részt kis burzsoák — látszólag közös gazdasági érdek csoportba tartozik a nagytőkével. A megrögzött rosszakaratü, ferdítő kis bürokraták meggyőzése szélmalom harc, de a félvezetett társadalmi rendszerváltozást óhajtó olvasóikat felvilágosítani, helyes útra terelni feltétlen kötelességünk. Ez és csak is ez a szempont irányit bennünket amikor a kudlikok handabandá- zását figyelembe nem véve, megvilágositjuk azokat a kérdéseket, amelyekben mi szemben állunk úgy a Chamber of Commerce-el, mint a velük egy vonalon haladó ultra “forradalmár” párt bürokratákkal. Már régen elmúltak azok az idők, amikor a munkásmozgalomban, hangzatos frázisokkal lehetett operálni, amikor elegendő volt az, hogy állandóan egy-egy jelszót rikoltozzunk. Rájött a munkásmozgalom saját kárán arra, hogy a jelszavak bemagolása nem elegendő a munkásosztály megnyerésére mert a holnap feltűnő még hangzatosabb frázisokat üvöltő politikus, álá Hitler maga mögé tudja állítani a tegnap forradalmárait. A modern munkásmozgalom, amely az iparokban, ott ahol kizsákmányolják a munkást építi fel a szervezeteit, mint ilyen, amikor a felszabadítást hirdeti és tanítja, nem hagyhatja figyelmen kívül a munkás napi problémáit, hanem bér, munkaviszonyok és jogok javításával, kiterjesztésével, magához köti, ezért való harccal harciassá, támadóvá teszi a munkásosztályt. Ha a bérek alacsonyak, a munka körülmények rosszak, nem azt mondja, hogy szervezd meg az egész munkásosztályt, az SLP-be, akkor megváltozik a rendszer és megszűnik a rendszer kinövése is, hanem harcba viszi a munkást és a szervezet erejével, magasabb munkabéreket, jobb munkafeltételeket verekszik ki. Ezt a frázis lovagok reformoknak nevezik, de elfelejtik azt, hogy ezeket a ‘Reformokat” a munkásosztály harcai vereked- te ki és ennek köszönhető az, hogy ma nem 12-14, hanem rendes időkben 7-8 órát és öt napot dolgozunk és nem szalonnán és kenyéren élünk és a hajcsár kodás is korlátok közé van szorítva. Éppen ezért dacára annak, hogy nagyon jól ismerjük az AFL és a CIO értékét, a vezetőik aljasságát, de amig fel nem tudjuk építeni a harcos Ipari Unionokat, nem óhajtjuk ezeknek a szervezeteknek a szétrombolását, sem az államhatalom, sem az öntudatlan kapitalista és papi maszlaggal megmételyezett munkások által.. Mi a jövő társadalmát a mai társadalom keretén belül építjük, éppen úgy építjük az Ipari Unonokat, hogy azok álljanak a megfertőzött, idejét múlta munkásszervezetek helyébe anélkül, hogy az utóbbiak pusztulása, mielőtt az Ipari Unionok meglennének, a korlátlan kizsákmányolást, a meglevő jogok elvesztését jelentené, különösen ostobaság, az union ellenes, öntudatlan munkások lázadásának örülni ma, amikor azt látjuk, hogy az uniókba szervezett munkások harciassága mindinkább növekedőben van és hogy a féker vezetők helyét ez a harcias tagság veszi át. Szemünkre vetik, hogy mi követeljük a meglevő munkásvédő törvények megtartását és kiterjesztését, mint a szervezkedés szabadságát, a kötelező tárgyalást, a zárt mühelyrend- szert, a társadalmi biztosítást, stb. Mi jól tudjuk, hogy ezeket a törvényeket nem a nagytőke parlamentje adta meg jószívűségből, hanem a munkásság harcolta ki a munkahelyein, legtöbbje már gyakorlatba is megvolt, amikor azt a parlament törvénnyé hirdette. Mi az osztályharc szempontjából, nem a “szabadság jogok” a “munka szabadságának” a korlátozását látjuk, mint Pegler, vagy Rudiik, a zárt műhelyben, abba, hogy szervezkedésért nem bo- csájthatnak el, hogy a szervezetemmel ha az a munkások többségét képviseli a gyár köteles tárgyalni, hanem értékes munkás jogokat, amelyek elősegítik a mi nagy célunkért való küzdelmet és gyöngítik az elnyomóink erejét. Ahogy élünk és ragaszkodunk az alkotmány biztosította szólás és sajtó szabadságunkhoz éppen úgy kell, hogy ragaszkodjunk, azokhoz a jogainkhoz amelyet a fent említett törvények biztosítanak és nem sírunk a sztrájktörés szabadságának a korlátozása miatt Peg- lerrel és a Chamber of Com- mercel együtt. Minden elvi ellentét és a vezérek által elkövetett bűnök dacára is, ma, amikor a náci imperializmus által megtámadott Szovjet Unió népe a történelem által eddig nem ismert egységgel és hősiességgel védekezik az ellen, hogy az elkergetett, kizsákmányolóit, a nyakára ültessék újra, vagy pedig a hóditó imperialisták rabszolgáivá legyenek, a megtámadásukat a nemzetközi szolidaritás megtámadásának tartjuk. Minden elvi különbség dacára is, nem felejtjük el azt, hogy a Szovjetekben a világ egy hatodában megszüntették a kapitalista társadalmi rendszert. Mi, nagyon másképpen szeretnénk látni a Szovjetek gazdasági és társadalmi felépítését, de amikor a magunk jogait hangoztatjuk a jövő társadalmának a felépítésének a formáját és az eszközeit illetőleg, akkor ezt a jogot meg kell, hagynunk a Szovjetek népének is és mi reméljük, hogy az a nép, amely öszetudta törni a világtörténelem legnagyobb imperializmusát, meg fogja találni az utat arra is, hogy a saját jogait és szabadságát biztosítsa különösen akkor, ha a világ munkássága a segítségükre siet oly módon, hogy megszünteti mindenütt a Szovjetekre acsarkodó kapitalizmust. Mi hisszük és tudjuk, hogy a Szovjetek népe nemcsak a saját, hanem az egész emberiség harcát is vívja, amikor a náci hódítókat megtöri és ebben a harcban való támadás nem más mint egy nagyarányú sztrájktörés. Természetesen még e gigászi harcban is jogos az a kritika, amely jóakarattal és segítő szándékkal történik, de ilyet sem a Hearsték, sem a Kudlikok Szovjet gyűlöletében, még nagyitóval sem fedezhetünk fel. A másik nagy aktuális kérdés, amelyben a barátaink minket “háborús uszitóknak” neveznek, a most folyó második világháború, amely kérdésben, hogy az ismétlést elkerüljük, hivatkozom Zára János munkástársnak az országos értekezlethez intézett levelére, ez a levél tiszta porletár logikával adja meg az okát e kérdésben követett taktikánknak. Mi, a munkások között élünk és dolgozunk, a gondolatainkat, a harcunkat az ő érdekeik irányítják, nem frázisokat szajkózunk, hanem tanítunk és szervezünk egy nagy társadalmi változás keresztülvitelére. Ez az ut az osztály harc útja, amelyről sem rosszakaratú tudatlansággal, sem forradalminak hangzó üres frázisokkal le- tériteni nem fognak bennünket. Ezen az utón nyílegyenesen haladunk a célunk, az Ipari Demokrácia felé. HÁNY BŐR VAN? Igazán nehéz volna megállapítani, hogy a Magyar Szövetség urainak, hány bőr van az ábrázatukon, mert közönséges emberi ábrázat nem bírná el azokat a sorozatos pofonokat, amit Amerika hivatalos fórumai ismételten lekennek nekik. Csak a mutatványos bódékban felállított pofozó gépek bírják úgy a pofonokat mint a Szövetség urai. Pár héttel ezelőtt egy nagyhangú nyilatkozat jelent meg a Szövetséghez tartozó lapokban, amely szerint a Szövetség igazgatósága az ismeretes rádió nyilatkozat ügyében küldöttséget küldött a külügyi és az igazságügyi minisztériumokba, ahol panaszt emeltek a “vádaskodó” rádió kommentátor ellen. A nyilatkozat szerint mind a két helyen elitélték a vádaskodókat és a legnagyobb bizalmukról biztosították a Szövetség vezetőségét, igy a múltbeli, mint a jövőbeli működésűkért. A lapok vezércikkben hangsúlyozták ki a “bizalmi nyilatkozat” fontosságát. Him- ler azt is indítványozta, hogy az amerikai lapokban, mind gyakrabban megjelenő ellenszenves megnyilvánulások ellensúlyozására, le kellene adni a bizalmi nyilatkozatot az angol lapokban is. A Szövetség urai nem fogadták el az indítványt, ami érthető, mert magyarul, a magyarnak mernek hazudni, mernek hamisítani, csalni, de ez angol nyelven, az amerikai lapokban már veszélyes, a hazugságot könnyen le lehet leplezni. Azonban az óvatosság kárba veszett, mert a magyar lapokban megjelent nyilatkozat hü fordításban mégis eljutott azokhoz, akik azt állítólag megtették és az illető tisztviselők siettek felháborodva kijelenteni, hogy ők semmiféle nyilatkozatot nem tettek, nem ítélték el a vádlót, mert hisz nem tudják, hogy a vádak hamisak-e és semmiféle bizalmi nyilatkozatot sem tettek. Mr. Hugh Fullerton, a State Departmentból és Mr. Gitlin a Department of Justice-ból, kik a küldöttséget fogadták udvariasan, de annál határozottabban kijelentik, hogy ők semmiféle nyilatkozatot, pláne bizalmi nyilatkozatot nem tettek. Mi nem vagyunk olyan udvarias emberek mint a fenti urak, azután mi sokkal jobban ismerjük ezeket a magyar urakat, azért minden kertelés és udvariaskodás nélkül kijelentjük, hogy a Magyar Szövetség urai, amikor valótlan nyilatko- katukat megtették, tudatosan hazudtak, tudatosan beakarták csapni az amerikai magyarságot és hogy ez a nyilvánvaló hazug csalásuk nem az első eset, mert már kétszer sütötték rá az amerikai hatóságok, hogy valótlanságot állítanak. Amint megírtuk ennek a ma már hivatalosan megállapított hazug nyilatkozatnak a célja az volt, hogy a Verhovay konvenció delegátusait félrevezesse, becsapja azzal, hogy az amerikai kormány bizalommal viseltetik velük szemben és igy megmeneküljenek a biztos bukástól. De Mr. Fullerton és Mr. Gitlin cáfolata éppen jókor jött arra, hogy a már oszlásnak indult csaló társaságra rácsapja a koporsó fedelet. Ma már a Verhovay delegátusok kezében, nemcsak a fasizta ellenes lapok, köztük a Bérmunkás leleplezései vannak, hanem ott van a kormányhivatalnokok lesújtó nyilatkozata is, igy dacára a reakció óriási erőfeszítésének hihetetlennek tartjuk azt, hogy a Verhovay konvenció ne szakítson ezzel a dicstelen társasággal, ha csak nem akarja a már mentehetetlen Horthy rezsimért az egylet fejlődését, békéjét és jövőjét kockára tenni. MENTŐ AKCIÓ Az utolsó órában, a Magyar Szövetség nagyon recsegő-ro- pogó állapotát, igyekeznek menteni az összeomlástól. Nagy
