Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-09-25 / 1286. szám

1943. szeptember 25. 3 oldal MUNKA KÖZBEN-----------------------------(gb) ROVATA----------------------------­“MIT VÁRHATUNK A HÁBORÚ UTÁN” Mint a múlt heti rovatban említettem, fenti cimü füze­tünkre vonatkozólag nagy szá­mú levelet kaptunk, sőt több szemle is jelent meg róla, ame­lyek arra késztetnek, hogy az abban adott egyes megállapítá­sokra bővebb magyarázatot ad­jak. Ez szükségesnek látszik, mert mint a szemléket Írók is megjegyezték, a füzet igen tö­mör. Mint magam is jeleztem, csaknem vázlat. így az alábbi­ak bizonyára érdekelni fogják azokat, akik a füzetet “áttanul­mányozták”. Voltak, akik kifogást emel­tek a füzet cime ellen, éppen azért először is ezt a dolgot akarom elintézni. Akik a füzet cime után Ítélve azt várták, hogy abban mindenféle tanál- gatásokat fognak lelni arra nézve, hogy a háború után mi­lyen nagy lesz ez, vagy az az ország? megmarad-e az angol­amerikai szövetség? India meg­kapja-e az önkormányzatot? milyen kormánya lesz Német­országnak? stb. stb. stb., ak­kor azok valóban csalódtak a címben. Az alcím, amely igy hangzik: “A háborút követő időkre ajánlott gazdasági ter­vek tudományos bírálata”, már inkább sejteti, hogy nem a há­borút követő közvetlen pár hét vagy hónapra várható politikai és gazdasági áralakulások, ha­nem a háború utáni már meg- állapodottabb korszakra igye­keztem rámutatni. A békét közvetlenül követő idők politkai és gazdasági ese­ményeit tudományosan nem igen elemezhetjük még ma se, még kevésbé akkor, midőn a füzetet írtam. Az ilyen elmél­kedés csak a “találgatás” me­zejére szorítkozhat, ami egyál­talán nem tudományos. Mielőtt bármilyen megállapítást is ten­nénk, olyan sok “ha” feltételt kell adnunk, hogy azok az ily okoskodást majdnem teljesen a jövendőmondással teszik egyen­lővé. Hogy ne essek itt is a túl tömörség hibájába, megmagya­rázom mit értek a fenti kije­lentés alatt. Hogy milyen politikai és gazdasági rend lesz például Európában közvetlenül a hábo­rú után, az attól függ, hogy melyik fél fog győzni. Mert HA a németek győznek, akkor egé­szen másféle világrend lesz, MINTHA az egyesült nemzetek diktálják a békét. Szerencsére ez a kérdés ma már csaknem bizonyos módon dőlt el, azon­ban még most is igen sok fon­tos kérdés előtt ott áll az a bi­zonyos HA. Bizonyos például, hogy más alakulatok lesznek Németországban (és akkor az egész Európában) HA az oro­szok érnek előbb Berlinbe. És HA a győztesek esetleg nem egyeznek meg? Mi lesz akkor? Más lesz a helyzet, HA Német­országot és a fügvény államo­kat teljesen le kell verni, MINTHA előbb megadnák ma­gukat, mert a megadás eseté­ben engedményeket kapnak, mint Olaszország máris kapott. Ezt az okoskodást igy foly­tathatnánk oldalakon keresz­tül. Azonban a hangsúly min­dig azon a bizonyos HA szócs­kán nyugszik. És habár grama- tikailag egészen rendes szó, tudományosan arra nem épít­hetünk. Másszóval a füzetnek nem az volt a célja, hogy a há­borút közvetlenül követő idők­re vonatkozólag találgatásokba bocsájtkozzunk, hanem rá akar­tam mutatni arra, hogy való­ban tudományos módszert kö­vetve képet nyerhetünk ma­gunknak a háború utáni idő­szak gazdasági rendszeréről. És miután a gazdasági rend­szerek nem hetek vagy hóna­pokra fejlődnek és változnak, itt is nem a békekötés idejére, hanem a háborús viszonyok teljes megszűntével beálló kor­szakra gondoltam. Ezzel a ma­gyarázattal a cim már jobban simul a szöveghez. A TUDOMÁNY MÓDSZEREI A másik kérdés, amit a rész­letes tárgyalás előtt el kell in­téznünk az, hogy vájjon a fü­zet valóban a tudomány mód­szereit alkalmazza-e? De ak­kor tudnunk kell, hogy mi a tudomány és mit nevezünk tu­dományos módszernek ? A szó legteljesebb értelmé­ben tudomány mindaz, amit az emberi agy befogad. Milyen büszkén dicsekszik el az anya, hogy a csecsemője már TUDJA mondani, hogy “nyanya”. Et­től a kezdetleges “nyanyától” kezdve a komplikált integrál (mennyiségtani) egyenletig, beleértve a bölcsészetet is, min­den de minden tudomány. Szo­rosabb értelemben azonban csak olyasmit tartunk tudo­mánynak, amelyek ismerete és fejlesztése az emberiség javát szolgálja. Noha ez csaknem magától érthető dolog, mégis évszáza­dokig, sőt évezredekig ezzel nem voltak tisztában. Éppen azért mindenféle értéktelen is­mereteket szedtek össze és fej­lesztettek ki, amit tudomány­nak neveztek. Sok, sok idő kel­lett arra, hogy ezt a dolgot felismerjék és a valódi meg az áltudományt egymástól elvá­lasszák, — mát ott, ahol tud­ták. A tudomány és az áltudo­mány értékelésének gyönyörű magyarázatát adja Mátyás ki­rály egyik legendája. A mon­da szerint a tudósokat és a mű­vészeket kedvelő és pártoló Mátyáshoz egyszer beállított egy igen nagy “tudós”, akinek a tudománya abból állt, hogy pár lépésnyiről az ajtótól egy marék borsót szemenként át­dobált a kulcslyukon. Mátyás, aki a nagyszerű mutatványt végignézte, elrendelte, hogy a tudósnak MÉLTÓ jutalmul egy véka borsót adjanak. Ezzel akarta jelezni, hogy ennek a “tudósnak” csak egy véka bor­sót ért a tudománya. Természe­tesen ma, amikor az élelmisze­rek ára annyira felment, ez a véka borsó túl nagy értékelést jelentene. Lord Bacon (Verulami Baco 1561-1636) volt az első, aki rá­mutatott a régiek sok áltudo­mányára. De egyben megadta 'a még ma is érvényes azon út­mutatást, hogy a tudomány elő­ször MEGFIGYEL (empirikus) azután KÖVETKEZTET (logi­kus). Akik a füzetet figyelmesen átolvasták, látták, hogy ott ezt a módszert követtük. A világ­ért sem akarunk itt eredetiség­gel dicsekedni. Hiszen a társa­dalmi rendszerekre vonatkozó­lag ezt a módszert Marx Ká­roly alkalmazta. Sőt mondhat­juk, hogy Marx Károly műkö­désének ez a lényege. UTÓPISTA RENDSZEREK Társadalmi kérdésekkel, sőt szorosabban a termelési rend­szerekkel már Marx előtt is sokan foglalkoztak. Ezek azon­ban mindannyian azt a hibát követték el, hogy íróasztaluk­nál ülve a papíron alkották meg társadalmi és gazdasági rend­szereiket. Azt képzelték, hogy az ő agyukban született rend­szert a népek át fogják venni, ha arról tudomást szereznek. Ezeket később UTÓPISTÁK­NAK nevezték, terveiket pedig UTÓPIÁNAK a Morus Tamás (rr) Immár második hete is elmullott, amióta az utolsó ér­demleges hirt a svédországi la­pok nyomán, Dániából regiszt­rálták. Azóta minden csendes a dán fronton. Higyje ugyan aki akarja, de mi nem! Érdemes tudnunk, hogy a német haderő, testének minden súlyával ráfeküdt Dániára és mint más hozzá hasonló kisebb államot bekebelezte. Mi ma- gyarajku bérmunkások, vala­hogyan idegének maradtunk, még az osztályharc érdekközös­sége dacára is e félszigetország ügyeihez és mozgalmaihoz. Nem igy az IWW egyetemes mozgalma és tagsága. Ugyanis az a helyzet, hogy Dániának számottevő tengeri és tengerkereskedelmi gócpont­ja lévén, az IWW sok, sok ezer tagja fordult meg kikötő váro­saiban és megfordítva — sok derék tengerészmunkás fordult meg amerikai kiötő városok­ban és tengerhajózási munkás­társaink szervezeti helyiségei­ben. (1478-1535) 1516-bain kiadott “Valóságos aranykönyvecske az állam legjobb állapotáról és Utópia szigetéről” cimü könyve után. Az utópisták között leg­ismertebb a francia Francois Charles Marie Fourier (1772- 1858) lett, aki FALANX-okba akarta csoportosítani az embe­reket. Az ilyen falanxokban az­tán mindenkinek kiszabta a munkakörét, jövedelmét, köte­lességeit, szabadságait, stb. Tisztán légből kapott dolog volt az egész. Marx Károly rendkívül éle­sen támadta az utópistákat és befolyásukat teljesen lerombol­ta. Marx természetesen nem csinált semmi uj társadalmi rendszer tervrajzot. Azt hirdet­te, hogy meg kell figyelni a je­lenlegi társadalmi rendszerün­ket, különösen azt, hogyan fej­lődött a múltban, hogyan fejlő­dik napjainkban és ezen meg­figyelésekből következtethe­tünk a jövőre. íme Marx igy követte a Bacon által ajánlott tudományos módszert. Érdekes lesz itt rámutatnunk arra, hogy igen sokan, különö­sen a marxi iskola ellenzői ab­ba a hibába esnek — ami ugyan tudatlanságnak is beillik, — hogy Marx társadalmi rendsze­réről beszélnek, mintha Marx is alkotott volna valamilyen utópista rendszert. Erről fel le­het ismerni azokat, akik csak “hasból” beszélnek, vagyis nem ismerik a Marx tanításait, de azért destruktiv kritikával ille­tik. Mindezt szükségesnek tartot­tam itt felemliteni, mert más­képpen nem tudnám megma­gyarázni a füzet alapeszméjét. Ez az eszme nem teljesen ere­deti, hanem csupán egy marxi tételnek a továbbfejlesztése, (Folytatjuk) E kapcsolatok révén volt al­kalmunk megtudni, hogy Euró­pa valamennyi országai között, a dán munkáság életstandard­ja és színvonala, valamit szo­ciális viszonyaik, a legmaga­sabbak voltak. Ennek tudható be az is, hogy több mint két éves náci diktatúra dacára, Dá­nia szervezett munkássága ál­lam bírta helyét. Akik a dán munkásmozgal­mat közelebbről ismerték, csep­pet sem lepődtek meg azon a híren, amely általános feztrájk- ró] és tervszerű szabotázsról számolt be egy ámulatba esett világnak. Mint látszik, roppant árat fizettek a dánok a nácikkal va­ló szembeszállásért. Viszont, amikor majd meglazul és meg­gyöngül — mert meg kell egy­szer gyöngüljön az a halálos ölelés, amelyben a dánok ke­rültek, nem merész és nem egy­szerű óhaj lesz, amely visszaüt és visszafizet. Ahol van szerve­zett erő, ott nem veszett el a remény sem! Valami bűzlik Daniéban "Szervezés" — "Nevelés'7 — "Felszabadulás77 Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága BÉRMUNKÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents