Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-09-18 / 1285. szám

•Ua BÉRMUNKÁS 1943. szeptember 18. A természet erőinek megismerése Közli: BISCHOF JÓZSEF ROBBANÓSZEREK — MODERN FEGYVEREK ÉS A DIÓSGYŐRI VASGYÁR (Folytatás) A fegyvergyárak között mond­hatjuk az esseni a legneveze­tesebb, amely 1912-ben ün­nepelte fennállásának száz éves jubileumát. Innen került ki több mint száz éve a modern forga­lom számtalan technikai eszkö- i ze, valamint a német hadvise- ; lésnek majdnem valamennyi fegyvere és védőeszköze. A ha- i talmas arányú fegyver és vas­ipar kifejlődésére Magyaror­szágban, de annál több vasérc és nagy vasgyára és az olvasz­tók oly elsőrendű anyagot gyár­tanak, mely minden tekintet­ben kiállja a versenyt az esseni Krupp gyár készítményeivel. A diósgyőri vasgyár a legjobban felszerelt modern magyar vas és acélgyárak egyike. Fázola Henrik würzburgi születésű va­gyonos egri lakatos mester ala­pította 1765-ben, a közelfekvő vasércek értékesítése céljából. Mindjárt az üzem kezdetén elterjed a gyárban készült vas kiváló minőségének hire, de mi­vel a vállalkozó pénzét a vasko­hók fölépítése fölemésztette, már 1770-ben a kincstár, mint főrészvényes vette át a gyár berendezését. Kisebb- nagyobb szerencsével dolgozott igy a gyár több mint egy századon át, mig végre az 1867-es ki­egyezés évében a pénzügymi­niszter elhatározta, hogy a Di­ósgyőr és Miskolc között a Szinva völgyében fekvő kincs­tári birtokon nagyszabású, mo­dern vasgyárat épit, leginkább a vasutak számára szükséges sínek gyártására. így épült meg a mai óriási gyártelep, melyhez a vasércet kezdetben a telekesi és rudobányai vasbányák, a sze­net pedig a perecesi barnaszén­bányák szolgáltatták. Lassan­ként és fokozatos vajúdás köz­ben létesült a gyárban a nagy olvasztó és a hengerelő (1870), majd a Simenesregenerativ fé­le gáztüzelés, az első Martin koho két acélpesttel (1879) acélsínek gyártására, majd új­jáépítették és átalakították a gyárat, bevezették a bessemere- zést, csavar és szövőgyárral ki­bővítették, 1890-ben pedig meg­kezdték az acélkeresztezések, a mozdonyok és szerkocsik, a va­súti kocsi kerékvázák, továbbá az acél gépalkatrészek gyártá­sát. Ettől fogva a diósgyőri vas és acélgyár állandóan és rohamosan fejlődött úgy, hogy folytonosan bővíteni kellett. Acélöntődé je ekkoriban állta ki először a világverseny tüzpró- báját, fölülmúlta a Krupp gyá­rat, mely addig egyedül szállí­tott megfelelő minőségben szik­lavésőket az aldunát szabályozó társaság számára. A diósgyőri vasgyárban készült acél szikla­vésők, sokkal tartósabbak vol­tak és a gyárigazgatóság ekkor határozta el, hogy tekintettel a kiváló acélanyagra, az acél lö­vedékek gyártásában is fölve­szi a versenyt a külföldi világ­hírű gyárakkal. És ebben a ver­senyben is fényes eredmény­nyel állta meg helyét. Az első lövedéket a hadsereg és a ha­ditengerészet számára 1896-ban szállította a gyár és 1909. de­cember 23-ikán szállította el a milliomodik lövedéket. A csa­tahajók sarkantyú gerendáit oly kitűnő minőségben gyártot­ta, hogy az 1900. évi párisi vi­lágkiállításon aranyérmet is kapott. Kevesen tudják talán, hogy a budapesti eskütéri hid hatalmas vasszerkezetét, mely egyetlen merész Ívben hidalja át a Dunát, szerkezetét tartó láncokkal együtt, teljesen a diósgyőri vasgyár készítette. Ehhez a nagy munkához 1899- ben fogott a gyár és 1900 vé­gén fejezte be úgy, hogy az összes 4094 darab lánctagot rövid 21 hónap alatt készítette el. Hogy némi fogalmat adjunk a munka óriási arányairól, csak azt jegyezzük meg, hogy a lánctagok összsúlya 4,176.355 kg. a leghosszabb lánc 114.61 méter és súlya 1642 kg. és az acélöntvényekből előállított hid- saruk mindegyike 15,240 kg. volt. Itt említjük meg, hogy ugyancsak a diósgyőri vasgyár szállította a budapesti Erzsébet hid vas és acél alkatrészeit is, melyet 1903. októberben nyitot­tak meg. Közben a lövedék gyártás évről-évre emelkedett úgy, hogy a műhelyt meg kel­lett hosszabbítani. Ettől fogva a lövedékgyár 25-től 240 mm. átmérőjűig mindenféle löveget készít, sőt 1907-ben az uj 8 ern­es tábori ágyúhoz összesen 954 lafettát is gyártott. Mivel mind a lövedékek, mind pedig a la- fetták a legteljesebb mérték­ben kielégítették a hadvezető­ség igényeit ,ekkor kezdett re­ménykedni a diósgyőri gyár ve­zetősége abban, hogy az első magyar ágyugyárat, melyet a közvélemény és a parlament egyaránt sürgetett, végre még­is csak fölállítják. Erre számít­va, kibővítette addigi műhelyeit és egészen uj berendezést ké­szített nagysulyu forganttyu- tengelyek, hajótengelyek, ágyu- csövek stb. kovácsolására egé­szen 50.000 kg.-ig terjedő súly­ban. Egyúttal 1909-ben megle­vő tégelyacélkohot elektró acél- kohová alakították át, hogy az acélt, a nagy modern külföldi gyárakhoz hasonlóan, elektro­mos utón állíthassanak elő. Ugyanekkor kezdték meg a 30.5 cm.-es páncél és gyújtó- gránátoknak próbaképpeni elő­állítását, mely lövedékeket ed­dig az esseni Krupp gyártól szereztek be és ezeknek a löve­dékeknek gyártásában is sike­resen versenyzett a diósgyőri gyár a Krupp gyár készítmé­nyeivel. A modern fegyvertech­nika főcélja a távolból való har­colás, a hadsereg feromátorai kiaknázták a civilizáció minden haladását, a mérnöki tudomány minden diadalát olyan fegyve­rek kovácsolására, melyek lehe­tőleg gyorsan és nagy távol­ságból pusztítanak. A tüzifegy- verek használatának már több százados múltja van, az első puskákat állítólag 44 évvel a puskapor föltalálása után ké­szítették 1364-ben, az olaszor­szági Perugiában. Otromba, ne­I héz, egyik végükön elzárt csö­vek voltak ezek, melyekbe pus­kaport öntöttek és erre tették a golyót, aztán kis lyukon át meggyujtották a puskaport, mi­re az elégésnél fejlődő gázok kilökték a csőből a golyót. Et­től fogva a puskák úgyszólván semmivel sem lettek tökélete­sebbek egészen a XVIII. század végéig, sőt a XIX. század köze­péig például, mint ritka rekor­dot említi meg egy feljegyzés, hogy a sasbachi csatában olyan heves tüzelés folyt, hogy a harc folyamán még a leglas- subb katona is hatszor sütötte el puskáját. Valamivel javult a tüzelés gyorsasága a papiros­töltények és vas puskavessző használatával úgy, hogy a kitü­nően begyakorolt poroszok a XVIII. század végén állítólag már három lövést is tettek per­cenként. Ezek voltak az Úgy­nevezett kovás, vagy tüzköves puskák, amelyek azonban eső­ben és szélben nagyon tökélet­lenül működtek. Ezért Napole­on már 1809-ben megbízta Pa­uly párisi puskamüvest hátul­ról tölthető puskák szerkeszté­sével, melyet aztán egy Dreyse nevű fiatal porosz meg is csi­nált. Ez volt az első megfelelő hátultöltő puska, melynek töl­tényében együtt volt a golyó a puskapor és gyutacs úgy, hogy a lövés biztonsága nem függött többé az időjárás viszontagsá­gaitól. (Folytatjuk) A liberálisok bukása (Vi.) Nem rég azt Írtam, hogy Roosevelt jobb felé toló­dik. Az akkor felhozott érvek­hez most sokkal többet és sú­lyosabbakat lehet felhozni ezen vélemény bizonyítására. Most ebben sok polgári liberális új­ság is segít, melyek között Drew Pearson, Samuel Grafton, Raymond Clapper, Wm. Shirer. Dorothy Thomson és még sok más is ugyan ilyen megállapí­tásokat tettek. Két nagyon fontos válasz­tást kellett Rooseveltnek tenni az utóbbi hetekben, az egyik Jesse Jones a korporációk pat- rónusa és az alelnök Wallace között, aki Jonest támadta, mert inkább a nagy korporáci­óknak építtetett még nagyobb gyártelepeket, minthogy ele­gendő kinint szerzett volna be, hogy a fiuk ne pusztuljanak halomszámra a forró éghajlat bozótjaiban, kikerülhetetlen sárgalázban, mely ellen legjobb orvosság a kinin. A másik választás Sumner Welles és Hull a tenesi reakció mintaképe között, a reakciót választotta. Hullt is mint a ma­darat tolláról, úgy a legjobb ta­nácsadójáról lehet megítélni, aki ámbár orosz, de gyűlöli a Szovjeteket, egy fehér orosz Leo Pavlovsky, aki még a cári kormányból maradt itten és Hull az orosz ügyekben keresi a tanácsát. Ezen jobbra való tolódást élesen kritizálják az említett irók és nyíltan állítják, hogy Hull is gyűlöli a Szovjeteket, amit mi szintén természetesnek veszünk és nem is várhatunk mást egy tenessei demokratá­tól. De ez a vád annyira haza­talált, hogy Hull és az elnök Is, szükségesnek találta azt tagad­ni. És ámbár nem mondták, hogy a Szovjeteknek is, de azt állították, hogy ők nagy barát- jai Oroszországnak, csak azt nem tették hozzá, hogy a cári, vagy legalább a Kerensky féle Oroszországnak, melyet Leo Pavlovsky szeretne visszahoz­ni, melyben még ő lehetne va­lami nagy kutya. Ezeket az Írókat, úgy Hull, mint az elnök azzal vádolta, hogy a háborús egységnek ár­tanak mikor ezt megírják. Per­sze még hazaárulással is vádol­hatják majd ezeket az írókat, mivel minden kormánynak álta­lános szokása, hogy az ellene felszólalókat azzal vádolják, hogy az ország ellen agitálnak. Másszóval nem az a nagy bűn, hogy fehér oroszokat alkalmaz­nak tanácsadóknak és a legsö­tétebb reakció tanácsait köve­tik, hanem az, hogy ezt nyilvá­nosságra hozzák. Mind ehhez hozzájárul az, hogy sok CIO union vezér akart menni Oroszországba tanul­mányútra és munkásszolidari­tásukat kifejezni. Ezek között az autó munkások elnöke Tho­mas és a tengerész union elnö­ke Curran, de nyolc hónapi ké­relmezések után még mindég nem kaptak útlevelet, melyet Curran úgy került meg, hogy mint tengerész munkás beállt az egyik, Murmunska menő ha­jóra, hogy Hull tilalma ellené­re is meglátogathassa az orosz munkásságot még a háborús viszonyok között. Amig Rickenbacker, Willkie, meg sok más üzletembernek nem volt nehézség útlevelet, sőt félig-meddig hivatalos meg­bízatást kapni, hogy Oroszor­szágba mehessenek, az uniók vezetőit minden erővel igyekez­nek onnan visszatartani. Attól félnek, hogy valami vörös fes­ték rájuk ragad, vagy esetleg megszeretnék az állam-kapita­lizmust és itten is azt gyekez- nének bevezetni, a magánkapi­talizmus helyébe. A Darlanizmus Hull szülött­je, Francoval való kereskede­lem, mely szerint azok havonta 12 hajórakomány gazolint kap­tak, amikor nekünk nem adnak eleget, a Habsburg Ottó privát sadsereg kiépítése, Eckhardt, a szerb király és minden reakció támogatása a State Depart- menton keresztül csakis annak feje Mr. Hüllőn keresztül tör­ténhet és történt. Welles csak altitkár volt és állandóan ellen­lábon volt Hull-al az ilyen ha­tározatok és tanácsadók miatt. Fejétől büdösödik a hal és a State Department sem lehet li­berálisabb, haladóbb, mint an­nak a feje, akinek az államában még ma sem szabad tanítani a fejlődéstant, ahol börtönre Íté­lik a tanítókat, akik azt merik mondani, hogy mi alsóbbrendű állatoktól, nem pedig direkt az istentől származunk. Még Ten- nessiben mint sok más déli ál­lamban olyan közel vannak az állatokhoz az emberek, hogy szégyellik a rokonságot!

Next

/
Thumbnails
Contents