Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-09-18 / 1285. szám

•Ua

BÉRMUNKÁS

1943. szeptember 18.

A természet erőinek megismerése

Közli: BISCHOF JÓZSEF

ROBBANÓSZEREK —

MODERN FEGYVEREK ÉS A DIÓSGYŐRI VASGYÁR

(Folytatás)

A fegyvergyárak között mondhatjuk az esseni a legnevezetesebb, amely 1912-ben ünnepelte fennállásának száz éves jubileumát. Innen került ki több mint száz éve a modern forgalom számtalan technikai eszkö- i ze, valamint a német hadvise- ; lésnek majdnem valamennyi fegyvere és védőeszköze. A ha- i talmas arányú fegyver és vasipar kifejlődésére Magyarországban, de annál több vasérc és nagy vasgyára és az olvasztók oly elsőrendű anyagot gyártanak, mely minden tekintetben kiállja a versenyt az esseni Krupp gyár készítményeivel. A diósgyőri vasgyár a legjobban felszerelt modern magyar vas és acélgyárak egyike. Fázola Henrik würzburgi születésű vagyonos egri lakatos mester alapította 1765-ben, a közelfekvő vasércek értékesítése céljából.

Mindjárt az üzem kezdetén elterjed a gyárban készült vas kiváló minőségének hire, de mivel a vállalkozó pénzét a vaskohók fölépítése fölemésztette, már 1770-ben a kincstár, mint főrészvényes vette át a gyár berendezését. Kisebb- nagyobb szerencsével dolgozott igy a gyár több mint egy századon át, mig végre az 1867-es kiegyezés évében a pénzügyminiszter elhatározta, hogy a Diósgyőr és Miskolc között a Szinva völgyében fekvő kincstári birtokon nagyszabású, modern vasgyárat épit, leginkább a vasutak számára szükséges sínek gyártására. így épült meg a mai óriási gyártelep, melyhez a vasércet kezdetben a telekesi és rudobányai vasbányák, a szenet pedig a perecesi barnaszénbányák szolgáltatták. Lassanként és fokozatos vajúdás közben létesült a gyárban a nagy olvasztó és a hengerelő (1870), majd a Simenesregenerativ féle gáztüzelés, az első Martin koho két acélpesttel (1879) acélsínek gyártására, majd újjáépítették és átalakították a gyárat, bevezették a bessemere- zést, csavar és szövőgyárral kibővítették, 1890-ben pedig megkezdték az acélkeresztezések, a mozdonyok és szerkocsik, a vasúti kocsi kerékvázák, továbbá az acél gépalkatrészek gyártását. Ettől fogva a diósgyőri vas és acélgyár állandóan és rohamosan fejlődött úgy, hogy folytonosan bővíteni kellett. Acélöntődé je ekkoriban állta ki először a világverseny tüzpró- báját, fölülmúlta a Krupp gyárat, mely addig egyedül szállított megfelelő minőségben sziklavésőket az aldunát szabályozó társaság számára. A diósgyőri vasgyárban készült acél sziklavésők, sokkal tartósabbak voltak és a gyárigazgatóság ekkor határozta el, hogy tekintettel a kiváló acélanyagra, az acél lövedékek gyártásában is fölveszi a versenyt a külföldi világhírű gyárakkal. És ebben a versenyben is fényes eredménynyel állta meg helyét. Az első lövedéket a hadsereg és a haditengerészet számára 1896-ban szállította a gyár és 1909. december 23-ikán szállította el a milliomodik lövedéket. A csatahajók sarkantyú gerendáit oly kitűnő minőségben gyártotta, hogy az 1900. évi párisi világkiállításon aranyérmet is kapott. Kevesen tudják talán, hogy a budapesti eskütéri hid hatalmas vasszerkezetét, mely egyetlen merész Ívben hidalja át a Dunát, szerkezetét tartó láncokkal együtt, teljesen a diósgyőri vasgyár készítette. Ehhez a nagy munkához 1899- ben fogott a gyár és 1900 végén fejezte be úgy, hogy az összes 4094 darab lánctagot rövid 21 hónap alatt készítette el.

Hogy némi fogalmat adjunk a munka óriási arányairól, csak azt jegyezzük meg, hogy a lánctagok összsúlya 4,176.355 kg. a leghosszabb lánc 114.61 méter és súlya 1642 kg. és az acélöntvényekből előállított hid- saruk mindegyike 15,240 kg. volt. Itt említjük meg, hogy ugyancsak a diósgyőri vasgyár szállította a budapesti Erzsébet hid vas és acél alkatrészeit is, melyet 1903. októberben nyitottak meg. Közben a lövedék gyártás évről-évre emelkedett úgy, hogy a műhelyt meg kellett hosszabbítani. Ettől fogva a lövedékgyár 25-től 240 mm. átmérőjűig mindenféle löveget készít, sőt 1907-ben az uj 8 ernes tábori ágyúhoz összesen 954 lafettát is gyártott. Mivel mind a lövedékek, mind pedig a la- fetták a legteljesebb mértékben kielégítették a hadvezetőség igényeit ,ekkor kezdett reménykedni a diósgyőri gyár vezetősége abban, hogy az első magyar ágyugyárat, melyet a közvélemény és a parlament egyaránt sürgetett, végre mégis csak fölállítják. Erre számítva, kibővítette addigi műhelyeit és egészen uj berendezést készített nagysulyu forganttyu- tengelyek, hajótengelyek, ágyu- csövek stb. kovácsolására egészen 50.000 kg.-ig terjedő súlyban. Egyúttal 1909-ben meglevő tégelyacélkohot elektró acél- kohová alakították át, hogy az acélt, a nagy modern külföldi gyárakhoz hasonlóan, elektromos utón állíthassanak elő. Ugyanekkor kezdték meg a 30.5 cm.-es páncél és gyújtó- gránátoknak próbaképpeni előállítását, mely lövedékeket eddig az esseni Krupp gyártól szereztek be és ezeknek a lövedékeknek gyártásában is sikeresen versenyzett a diósgyőri gyár a Krupp gyár készítményeivel. A modern fegyvertechnika főcélja a távolból való harcolás, a hadsereg feromátorai kiaknázták a civilizáció minden haladását, a mérnöki tudomány minden diadalát olyan fegyverek kovácsolására, melyek lehetőleg gyorsan és nagy távolságból pusztítanak. A tüzifegy- verek használatának már több százados múltja van, az első puskákat állítólag 44 évvel a puskapor föltalálása után készítették 1364-ben, az olaszországi Perugiában. Otromba, neI héz, egyik végükön elzárt csövek voltak ezek, melyekbe puskaport öntöttek és erre tették a golyót, aztán kis lyukon át meggyujtották a puskaport, mire az elégésnél fejlődő gázok kilökték a csőből a golyót. Ettől fogva a puskák úgyszólván semmivel sem lettek tökéletesebbek egészen a XVIII. század végéig, sőt a XIX. század közepéig például, mint ritka rekordot említi meg egy feljegyzés, hogy a sasbachi csatában olyan heves tüzelés folyt, hogy a harc folyamán még a leglas- subb katona is hatszor sütötte el puskáját. Valamivel javult a tüzelés gyorsasága a papirostöltények és vas puskavessző használatával úgy, hogy a kitünően begyakorolt poroszok a

XVIII. század végén állítólag már három lövést is tettek percenként. Ezek voltak az Úgynevezett kovás, vagy tüzköves puskák, amelyek azonban esőben és szélben nagyon tökéletlenül működtek. Ezért Napoleon már 1809-ben megbízta Pauly párisi puskamüvest hátulról tölthető puskák szerkesztésével, melyet aztán egy Dreyse nevű fiatal porosz meg is csinált. Ez volt az első megfelelő hátultöltő puska, melynek töltényében együtt volt a golyó a puskapor és gyutacs úgy, hogy a lövés biztonsága nem függött többé az időjárás viszontagságaitól.

(Folytatjuk)

A liberálisok bukása

(Vi.) Nem rég azt Írtam, hogy Roosevelt jobb felé tolódik. Az akkor felhozott érvekhez most sokkal többet és súlyosabbakat lehet felhozni ezen vélemény bizonyítására. Most ebben sok polgári liberális újság is segít, melyek között Drew Pearson, Samuel Grafton, Raymond Clapper, Wm. Shirer. Dorothy Thomson és még sok más is ugyan ilyen megállapításokat tettek.

Két nagyon fontos választást kellett Rooseveltnek tenni az utóbbi hetekben, az egyik Jesse Jones a korporációk pat- rónusa és az alelnök Wallace között, aki Jonest támadta, mert inkább a nagy korporációknak építtetett még nagyobb gyártelepeket, minthogy elegendő kinint szerzett volna be, hogy a fiuk ne pusztuljanak halomszámra a forró éghajlat bozótjaiban, kikerülhetetlen sárgalázban, mely ellen legjobb orvosság a kinin.

A másik választás Sumner Welles és Hull a tenesi reakció mintaképe között, a reakciót választotta. Hullt is mint a madarat tolláról, úgy a legjobb tanácsadójáról lehet megítélni, aki ámbár orosz, de gyűlöli a Szovjeteket, egy fehér orosz Leo Pavlovsky, aki még a cári kormányból maradt itten és Hull az orosz ügyekben keresi a tanácsát.

Ezen jobbra való tolódást élesen kritizálják az említett irók és nyíltan állítják, hogy Hull is gyűlöli a Szovjeteket, amit mi szintén természetesnek veszünk és nem is várhatunk mást egy tenessei demokratától. De ez a vád annyira hazatalált, hogy Hull és az elnök Is, szükségesnek találta azt tagadni. És ámbár nem mondták, hogy a Szovjeteknek is, de azt állították, hogy ők nagy barát- jai Oroszországnak, csak azt nem tették hozzá, hogy a cári, vagy legalább a Kerensky féle Oroszországnak, melyet Leo Pavlovsky szeretne visszahozni, melyben még ő lehetne valami nagy kutya.

Ezeket az Írókat, úgy Hull, mint az elnök azzal vádolta, hogy a háborús egységnek ártanak mikor ezt megírják. Persze még hazaárulással is vádolhatják majd ezeket az írókat, mivel minden kormánynak általános szokása, hogy az ellene

felszólalókat azzal vádolják, hogy az ország ellen agitálnak. Másszóval nem az a nagy bűn, hogy fehér oroszokat alkalmaznak tanácsadóknak és a legsötétebb reakció tanácsait követik, hanem az, hogy ezt nyilvánosságra hozzák.

Mind ehhez hozzájárul az, hogy sok CIO union vezér akart menni Oroszországba tanulmányútra és munkásszolidaritásukat kifejezni. Ezek között az autó munkások elnöke Thomas és a tengerész union elnöke Curran, de nyolc hónapi kérelmezések után még mindég nem kaptak útlevelet, melyet Curran úgy került meg, hogy mint tengerész munkás beállt az egyik, Murmunska menő hajóra, hogy Hull tilalma ellenére is meglátogathassa az orosz munkásságot még a háborús viszonyok között.

Amig Rickenbacker, Willkie, meg sok más üzletembernek nem volt nehézség útlevelet, sőt félig-meddig hivatalos megbízatást kapni, hogy Oroszországba mehessenek, az uniók vezetőit minden erővel igyekeznek onnan visszatartani. Attól félnek, hogy valami vörös festék rájuk ragad, vagy esetleg megszeretnék az állam-kapitalizmust és itten is azt gyekez- nének bevezetni, a magánkapitalizmus helyébe.

A Darlanizmus Hull szülöttje, Francoval való kereskedelem, mely szerint azok havonta 12 hajórakomány gazolint kaptak, amikor nekünk nem adnak eleget, a Habsburg Ottó privát sadsereg kiépítése, Eckhardt, a szerb király és minden reakció támogatása a State Depart- menton keresztül csakis annak feje Mr. Hüllőn keresztül történhet és történt. Welles csak altitkár volt és állandóan ellenlábon volt Hull-al az ilyen határozatok és tanácsadók miatt. Fejétől büdösödik a hal és a State Department sem lehet liberálisabb, haladóbb, mint annak a feje, akinek az államában még ma sem szabad tanítani a fejlődéstant, ahol börtönre Ítélik a tanítókat, akik azt merik mondani, hogy mi alsóbbrendű állatoktól, nem pedig direkt az istentől származunk. Még Ten- nessiben mint sok más déli államban olyan közel vannak az állatokhoz az emberek, hogy szégyellik a rokonságot!