Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-09-18 / 1285. szám
.> utca BÉRMUNKÁS 1943. szeptember 18. akkor egy gondolattal, közös akarattal nem egymás ellen nevelik a gyermekeiket, mint sok magyar otthonban látjuk. De megfigyeltem azt is, hogy még olyan családoknál is, ahol mind a két fél öntudatos, dacára a nevelésnél tanúsított legjobb akaratnak, a gyermekekre nem ragadt semmi sem. Megfigyelésem folytán rájöttem, hogy hol a baj. A szülők azt panaszolják, hogy a gyermekeik helytelen iskolai nevelésben részesülnek. Teljesen az iskolai befolyás alatt vannak és a szülő hiába próbálja a gyermekeit öntudatra ébreszteni, nem tudja annyira nevelni, hogy a dolgokat helyesen lássa és értelmezze. A baj ott keletkezik, hogy amig a gyermek az iskolában az angol nyelvet tökéletesen elsajátította, a tanító azon keresztül teljesen hozzá tud férkőzni a leikéhez, addig a szülőknek rendesen olyan nyelven kell ezt a megmételyezést ellensúlyozni, amely nyelvet a gyerek nem érti rendesen, irni-ol- vasni nem tud azon a nyelven. Viszont az angol nyelvet a szülők nem tudják és igy gyermekek és szülők úgy állnak egymással szemben, mint két különböző világ lakói. Nem tudják szavakba önteni gondolataikat, hogy tökéletesen megértsék egymást. Az ily nyelven kapott tanításban a gyerek nem bízik, ingadozó lesz. KÁROS MODERN SZOKÁSOK A szülőknek már csak azért is kötelességük volna elsajátítani az angol nyelvet, hogy gyermekeikkel tökéletesen megértessék magukat. Persze ez az idősebb egyéneknél csaknem kizárt dolog. De a fiatal anyáknál még könnyen megy az ilyesmi. Sajnos azonban az, hogy a fiatal anyák teljesen behódolnak az amerikai polgári szokásoknak. Az ily kérdéseknél úgy érvelnek, hogy szórakozni is kell, nemcsak mindig dolgozni. És ha a léha kapitalista asszonyoknak szabad minden modern szokást felvenni, akkor a munkásasszonyoknak jogaik vannak rá. De elfelejtik azt, hogy az olyan szokások mind károsak az egészségre, és agytompitók is azonkívül, azzal csak a kapitalista osztálynak vannak előnyére, ha azokat a szokásokat űzik, mert hiszen mindig könnyebb elbánni az élvezetet hajhászó tömeggel, mint az öntudatossal. Ami pedig a szórakozást illeti, nagyszerű sportok vannak, amit a szabad, friss levegőn lehet végezni, mint például a vizi sportok, az úszás, ami edzi az embert fizikailag és szellemileg is. A mai káoszban különösen nagy szükségünk van arra, hogy tisztán lássuk a helyzetet. Miránk, munkásosszonyok- ra nagy feladat vár. Nekünk kell megakadályozni, hogy a jövőben újból megismétlődjön ez a rettenetes vérengzés, mely kiragadja a munkás szülők karjaiból a serdülő fiaikat. Ez a nagy csapás különösen az anyákat kell, hogy gondolkodóba ejtse és ösztökélje arra, J hogy közösen hozzáfogjunk egy I A Bérmunkás szellemi irányáról (Geréb munkástárs jelentése az Országos Értekezleten) Azt a jelentést, amit a Bérmunkás írógárdája nevében lapunk szellemi tartalmára vonatkozólag a múlt évi konvencióhoz tettem ezzel a mondattal fejeztem be: “Minden sorunkkal hirdetni igyekeztünk a forradalmi ipari unonizmust és mindenek fölött, minden sorunkkal igyekeztünk híven szolgálni osztályunkat, a MUNKÁSOSZTÁLYT.” Ma jelentésem elején megismétlem ezt a kijelentést s önök hivatva vannak annak elbírálására, hogy vájjon megfeleltünk-e ennek az állításnak? Az elmúlt év alatt a háborús tempó egyre fokozódott. A totális háború most már valóban ténnyé vált. Ma már aligha találhatunk olyan egyént szerte a világon, akinek életére a háború jelentős befolyást ne gyakorolt volna. Ezért a háború és az azzal közvetlen kapcsolatos kérdések messze háttérbe szorítottak minden más problémát. Ennek megfelelőleg természetesen lapunk nagy részét szintén a háborús eseményeknek és azokkal kapcsolatos dolgoknak kellett szentelnünk. Úgy a harctéri események, valamint a háborúval kapcsolatos külföldi és belföldi politikai ármánykodások ismertetésénél amig regisztráltuk a fasizta hatalmak mindnagyobb méretű katonai vereségeit, minden adott alkalommal éles kritikával éltünk a fasizmustól átcsapó Quislingek, Darlanok, Eck- hardtok bármilyen mérvű elismerése ellen. Úgy tartjuk, hogy ezt a borzalmas világmészárlást előidéző fővezérekkel egyformán bűnösök az őket mindenben támogató kisebb nevű vezetők is, akiknek szintén el kell nyerniük a kiérdemelt büntetéseket. i De a legkevesebb amit elvárhatunk, hogy a közszereplés színteréről örök időkre letűnjenek. Ez a felfogás irányított bennünket a speciális amerikai magyar ügyek ismertetésénél. Ma már nemcsak az események, de Írásos dokumentumok bizonyítják azon régi vádain- kat, hogy a dupla hazafisággal dicsekvő amerikai magyar vezérek az amerikai magyarságot a világuralomra törekvő Hitler- Horthy banditák szolgálatába igyekeztek állítani. Ezeknek leleplezése nemcsak jogos, de valóban kötelességünk volt. Úgy tartjuk, hogy a fasizmus minden megnjylvánulása elleni küzdelem egyben szerves része az ipari demokráciát épijobb társadalom kiépítéséhez már most, a jelenlegi társadalom keretein belül. Ezt csak egy módszerrel érhetjük el. Ha olvassuk és tanulmányozzuk a Bérmunkást és hasonló munkáslapokat és kiképezzük magunkat arra, hogy ha a jelenlegi társadalom ösz- szeomlik, helyet tudjunk állni az uj és helyes társadalom vezetésénél, ahogyan a Világ Ipari Szervezete tanít bennünket. Mrs. Margit Fay tő munkának. A gyakorlat bizonyítja, hogy a nagy tömegek számára politikai és gazdaságiam felvilágosítást és tanítást nem száraz, elvont elméletekkel telitett könyvekkel lehet adni, hanem csakis a napi események analizálásával és értékelésével. Büszkeséggel említjük meg, hogy ezen a téren messze túlhaladtuk az összes magyar lapokat, amit az olvasó táborunktól nyert elismerő sorok halmaza bizonyít. Törekedtünk arra, hogy a Bérmunkás harciassága mellett komoly, tekintélyes lappá legyen, kerülve a propaganda lapokba gyakran befészkelődő demagógiát. Szemelőtt tartottuk a munkásosztály szolidaritását, de azért nem zárkóztunk el a más munkás szervezetek vagy vezetőikre vonatkozó jogos kiritkától sem, ha arra szükség volt, de nem engedtük meg, hogy lapunkban más munkás szervezetek, intézmények vagy a Szovjet Union káromlás tárgyává legyenek csak azért, mert elvi vagy taktikai ellentétben állnak szervezetünkkel. Pár egyén részéről ugyan gáncs ért ezért bennünket, de viszont ez a felfogás olvasó táborunk óriási többségének a tetszését vívta ki és egészen természetes, lapunknak ezen olvasótábor nézeteit és akaratát kell kifejezni. Amig a jobb kereseti viszonyok lapunk anyagi helyzetén könnyítettek, addig a tartalom megalkotásában akadályokat görditettek, mert a felfokozott tempójú iparok túlzott mértékben foglalják le az Írógárda tagjait is, akik megélhetésüket az iparokban, a munka mezején keresik meg. A kényszeritett túlórázások következtében a cikkek írása mind terhesebbé lett. Mindezek dacára Kovács, Visi, Fishbein és Bishof munkástársak hétről-hétre, úgyszólván mulasztás nélkül szállították kézirataikat. Időközönként Pika munkástárs is jelentkezett. Zára és Basky munkástársak írásait azonban nélkülöztük, Kozsány munkástársat pedig anagy elfoglaltságán kívül hosszabb betegsége kény- szeritette hallgatásra. Reméljük azonban, hogy a jövő évben a Bérmunkás teljes Írógárdája neveivel fogunk találkozni lapunkban, sőt reméljük azt is, hogy munkástársnőink is folytatni fogják a multkorában elkezdett női rovatot. Természetesen fel kell említenem Lefkovits munkástársat is, akinek érdeme lapunk tetszetős összeállítása és egyéb belső szerkesztőségi műveletek, amelyekről az olvasó nem értesül alájegyzések révén, de azért mégis nemcsak sok munkát, de jóizlést és tapasztalatot igényelnek. Én, részemről továbbra is a vezércikkek megírásával, a Munkaközben rovattal és egyéb cikkekkel járultam hozzá a lap tartalmához. A lap pontos megjelentetésén kívül az elmúlt év folyamán kiadtuk a Bérmunkás Naptárt és a “Mit várhatunk a háború után” cimü füzetet. Merem álitani, hogy mindkettő nemcsak anyagi hasznot hozott lapunk és mozgalmunk számára, hanem nagymérvű erkölcsi elismerést is. Nem mulaszthatom el, hogy licsérőleg meg ne emlékezzem a lapbizottsag tagjairól, akik minden nagymérvű elfoglaltság és más akadályok dacára is szorgalmasan eljártak a lapbizottság gyűléseire, ahol nemcsak a lap anyagi, hanem elvi és szellemi kérdései fölött is komoly viták után határoztak. Az előző két konvenciónk az alábbi határozatban jelölte meg a Bérmunkás szellemi irányát: A Bérmunkásban a háborúval kapcsolatos cikkek tárják fel a fasizmus veszedelmét, amely ellen feltétlen harcot kell folytatnunk, de ugyanakkor ki kell emelni, hogy még a fasizmus elleni harc ideje alatt is fontosnak tartjuk az összes munkás-jogok megvédését és kiterjesztését és azonkívül fokozottabb módon tanítanunk kell, hogy az ipari szervezkedés révén, miként veheti át a munkásság a termelés irányítását és igy építsük lapunk utján az ipari demokrácia szerkezetét már most a haldokló t ő jí é s termelési rendszer keretein belül. Ezt az útmutatást mindenben betartottuk és úgy találjuk, hogy az a jövőre is megfelel. Tekintettel azonban a fasizmus katonai erejének már látható vereségére, a jövőben nagyobb súlyt helyezhetünk a munkásjogok kiterjesztésére és a forradalmi ipari unionizmus hirdetésére. Ez nem jelenti azt, hogy a fasizmus elleni küzdelmet be kell szüntetnünk, hanem csupán tekintetbe vesszük, hogy a fasizmusnak mindent el- tipró, mindannyiunkat elpusztítással fenyegető veszedelmétől már nem kell tartanunk és mint az apadóban lévő árvíznél, ,— noha a piszkos áradat még i mindig veszélyes, de azért már hozzákezdhetünk a tisztogatáshoz. Ma, midőn a háború következtében mindent csak részesedési jegyre adnak és akkor is megnyirbálva úgy mennyiségben mint minőségben, a Bérmunkás olvasótábora a tanunk, hogy mi, a Bérmunkás Írógárdája, akik olvasótáborunk számára a szellemi táplálékot szállítjuk, minden akadályok dacára is nemcsak megtartottuk úgy a mennyiséget, mint a minőséget, hanem még inkább haladást mutattunk mindkét irányban. És éppen azért, mert a tőlünk telhető legtöbbet és legjobbat adtuk, nem öndicséret részükről, amikor azt mondjuk, osztályunk nevelésére, tanítására és szervezésére eleget tettünk vállalt kötelezettségünknek. Geréb József ELKOBOZZÁK AZ UTOLSÓ ZSIDÓFÖLDEKET WASHINGTON, szeptember (ONA) — A budapesti rádió bejelentette, hogy “a kormány- | zó ur kívánságának megfelelő- ' en az elkobzott zsidó birtokokat a háború hősei között osztja fel a kormány.
