Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-09-18 / 1285. szám
1943. szeptember 18. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN '(gb) ROVATA' “MIT VÁRHATUNK A HÁBORÚ UTÁN” Pár héttel ezelőtt a Bérmunkás olvasói egy kis füzetet kaptak, amely a fenti címet viseli. Ez a füzet valójában a fenti cim dacára is a forradalmi ipari unionizmus elvei alapján felépülő Ipari Demokrácia propaganda írása akart lenni, de az abban adott uj megállapítások és általában a füzet tartalma és tömörsége folytán messze elütött a hasonló propaganda írásoktól, olyannyira, hogy nemcsak a lapunkban, hanem más folyóiratokban is foglalkoztak vele. De azonkívül mozgalmunk magyarajku aktívabb tagjaitól és általában az olvasók nagy táborától igen sok levelet kaptam. E helyen mondok köszönetét mindazoknak, akik akár dicsé- rőleg, p.kár kritikailag emlékeztek meg a füzetről. És hamár itt tartok, akkor a Bérmunkás Lapbizottsága nevében is itt mondok köszönetét azoknak, akik a füzetért nem *az annak 15 centben megszabott árát, hanem dollárt, vagy annál is nagyobb összeget küldtek. Talán nem kell külön megjegyeznem, hogy a füzetért befolyt és még befolyó minden cent a Bérmunkás kasszájába kerül a lap fentartásának költségeire. És miután a lap fentartására szóló összegek előteremtése a lapbizottság feladata, igy a füzetért küldött felülfizetések ennek a bizottságnak a gondjait enyhítik, ezért jár ki tőlük a köszönet azok részére, akik a füzet árát már beküldték. És én, tekintettel arra, hogy helyet és időt akarok takarítani, mindjárt ide irom a bizottság köszönetét azok részére is, akik eddig feledékenység, vagy más okok miatt nem fizettek meg a füzetért, de a közeljövőben megteszik. VIGYÁZNAK RÁM Úgy vélem, hogy az olvasók legtöbbje már átolvasta a füzetet és igy tudják, hogy az valójában nagyon tömör. Mint Kovács munkástárs irta, hat kötetre való anyag van benne. (Persze attól függ, hogy mekkora nagyok a kötetek). A tény az, hogy számos részleteiről bővebben lehetne és kellene is Írni. Ezért az a gondolatom támadt, hogy a következő hetekben a füzet egyes részeit, illetőleg az ott irt megállapításokat bővebb fejtegetés tárgyává teszem. Munkaközben, vagyis a gyárban mostanában úgyis minden csendes. Hacsak valami speciális dolog nem jön felszínre, újból a régi dolgokat kellene ismételnem és félek, hogy az a pár Bérmunkás olvasó, akik velem együtt dolgoznak a gyárban, azt fogják mondani, hogy a rovatban foglalt dolgokat elég volt nekik egyszer végigélni, egyszer meg végigolvasni, most már mást akarnak hallani. Pár hónapja már több olvasónk került a “mi” gyárunkba, köztük mozgalmunk egy régi harcosa is és igy most abban a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy még a rovatban sem füllenthetek, mert ezek a munkástársak éppen úgy ellenőriznek, mint például a lapbizottság a vezércikkeknél. E kis kitérés után visszatérve a füzetre, azzal kell kezdenem, hogy az valóban egy terjedelmesebb munkának a váza. Azonban úgy látom, hogy az a terjedelmesebb munka majd csak akkor készül el, amikor ennek a rovatnak a fejét “Pihenés közben”-re változtathatom. Ilyen pihenésben volt részem április havában, amikor kisebb operációnak vetettem magam alá. A füzetet az üdülés utolsó hetében írtam meg terjedelmesebb jegyzeteim alapján. Ez magyarázza meg a füzet tömörségét. A KÉT VÉGLET Álszerénység volna részemről azt állítani, hogy a füzet által felkeltett érdeklődés és dicséretekkel nem törődöm. Az ilyesmi minden Íróra bátorítólag, serkentőleg hat. Még az a megjegyzés is, amit az egyik amerikai magyar újságíró tett azon munkástársnak, aki kérdezte tőle, hogy hogyan tetszik neki a füzet. “Hiszen azt nem irta ő, hanem csak kiirta valahonnan”, — volt a válasz. Legalább is nekem igy mondotta vissza nagy nevetés közben a munkástársunk. Mondom, ez is dicséret, mert ezt a polgári újságírót annyire meglepte ez a füzet és annyira ismeri az itteni régebbi magyar újságírók “tehetségét”, hogy másra nem is mert gondolni. (Ezt a régebbi szót hangsúlyozom, mert jelezni akarom, hogy a Horthy- Hitler világából ide menekült kiváló magyar újságírókat, midőn tehetségről van szó és a régi tipusu amerikai magyar újságírókat egy csoportba venni igazán nagy sértés volna). A füzetre szóló s a másik végletbe átcsapó dicséret egy a munkásmozgalmat meglehetősen ismerő és a marxi irodalomban járatos rajzoló művésztől kaptam, akinek annyra tetszett a kis munka, hogy a Marx-Engels által irt “Kommunista Kiáltvány”-ával állította párhuzamba. A két véglet között aztán a dicséret és bírálat. számos fokozatát nyertem. Maga az a kérdés, hogy mi lesz a hsboru után, napról-nap- ra jobban előtérbe nyomul. így a füzet részletesebb tárgyalása egyben ezen kérdés fölött alkal* mat ád a vitára. Amint a háború vége jobban és jobban közeledik, oly mértékben lesz fontosabb és fontosabb ez a probléma. Éppen azért kérem mindazokat, akik ehhez a tárgyhoz hozzá akarnak szólni, de különösen az írógárda tagjait, hogy ne várjanak az itt következő fejtegetésekre, hanem foglalkozzanak ezzel a tárggyal már most, hiszen az szinte kimeríthetetlen. Egyben kérem azokat, akiket ez a tárgy érdekel, kisérjék figyelemmel a füzethez szánt kibővítést. A balkáni kérdés (Vi.) Megint előtérbe került a balkáni kérdés és nagy események szintere lesz a közel jövőben. Állítólag az angolamerikai megbízottak ott jártak és tárgyaltak Mihajlovics- csal és a görög szabadcsapatok vezéreivel. Ezen szabadcsapatok a Szövetséges hadvezetőség fenhatósága alá lettek helyezve. Ez célozza az invázió hama- ros megindítását a Balkánon. Ezt rebesgették a québeci konferencián is és csak az lett a legújabb és legnagyobb akadálya, hogy ezt a határozatot az oroszok nélkül és a Szovjetek úgy érzik ő ellenük tették. Ez ellen nyomatékosan tiltakoztak annyira, hogy Church- hillék mostan Stalinnal akarnak nagyon' sürgősen tárgyalni ezen ügyben és a többi hasonló nagyon kényes ügyekben. Legtöbb benfentes azt mondja, hogy Roosevelt hajlandó volt az offenzivát nyugatról meginditani, amint azt az oroszok kérték, de Churchill ragaszkodott a Balkánhoz, mely szerint hátba támadnák áz orosz fronton levő nácikat. Másszóval ők érnének Lengyel- országba hamarább, mint az oroszok, ugyancsak ez a terv áll az egész Balkánra. Az angol lordok, akiknek az angol kormány titkos szolgálata mellett, még magán ügynökeik is vannak a Balkánon, ismerik a nép hangulatát, tudják azt, hogy azok nagyon is hajlamosak a Szovjet rendszer felé,; sőt más formában nem is képe-.í sek a Balkán kérdést megoldani, mint nemzetközi alapon és minden nyelvi csoportosulás, mint a macedoniak, monteneg- roiak, dalmátok, horvátok külön tanácsot alakítanak a saját környezetükben, mely egységes I federációba egyesülne. Ez a . federáció nem lehetséges a ki- I rályság alatt, vagy nemzeti dominálás vagy nemzetközi tőke uralma alatt. A Balkán népe nem képes és ugylátszik már nem hajlandó a nemzetközi tőkének fizetni amiért élni engedik. Még a kapitalista lapok beismerése szerint is több mint kétszáz ezer nemzetközi csapat harcol Jugoszláviában, akik már a szocialista federációt akarják. Ugyancsak a bulgár nép 80 százaléka kívánja az oroszokhoz való csatlakozást,i vagy esetleg egy szocialista Balkán federációt. Egy ilyen szovjetizált Balkán volna az eredmény, ha az oroszok érnek oda hamarább és leszereltetik a királyt támogató csapatokat. De ha az angolamerikai csapatok érnek oda, akkor a nemzetközi, vagy baloldali csapatokat szerelik le és az agitátorokat bebörtönzik, ha nem lövik agyon. Ámbár ugyanezt tennék az oroszok is, ha ők érnek oda hamarább, nem igen engednék meg, hogy a királypártiak, akik most az angol pártfogást élvezik, fegyveresen járjanak keljenek, agitáljanak továbbra is. , A Balkán államokban akár egyik, akár másik fél kerül hatalomra, hosszabb polgárháborúnak néznek eléje és ez lesz a választóvíz az angol-amerikai és orosz egységben. Nem csoda, hogy Stalinék ezt akarják még elodázni. Először is még a nácik sok bajt okozhatnak az oroszoknak és a Szovjetek még nincsennek elég közel a Balkánhoz, hogy ők menjenek oda hamarább. És az invázió halasztása csak a Szovjeteknek használna. Ellenben egy erős támadás nyugatról, sokat használna és az orosz frontról több náci divíziót elvonna, mely meggyorsítaná az orosz föld felszabadítását a nácik vassarka alól. Olaszország elfoglafásával a Szövetségesek nagyon kedvező helyzetbe kerülnek a Balkánnal kapcsolatosan. Nincs kizárva, hogy a Badoglio kormányt nagyon gyorsan fogják a magyar, román, bulgár kormányok követni, akiknek a vezérei örömmel látnák, hogy angol-amerikai csapatok mentői hamarább bevonuljanak, mert esetleg az védené meg őket az akasztófától, melyet az oroszok megszállása alkalmával egész biztosat nem mondhatunk, de minden jel arra mutat, hogy a Balkánon dől el nemcsak a háború sorsa, de az is, hogy meddig fognak az oroszok és a nemzetközi bankárok együttműködni. Hajlandók lesznek-e a Szovjetek a felszabadulásra törekvő Balkán népének segítséget adni, vagy engedik a királyságot és ezzel együttműködő nemzetközi tőkét ujbdl megerősödni és a forradalmárokat kiirtani, ottan, ahol legnagyobb eshetőség lenne Tanácsköztársaságot, Federációt megteremteni. IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
