Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-09-11 / 1284. szám
B É H M U NKÁS 1943. szeptember 11. Levelek az értekezlethez AZ IWW EGYETEMES TITKÁRÁNAK LEVELE A KONVENCIÓHOZ Az IWW Magyar ajkú Tagjainak Konvenciójához. Cleveland, 0. Munkástársak: Az Industrial Workers of the World nevében sikert kivánok a konvenciónak, őszintén remélem, hogy munkájuk nemcsak kellemes lesz, de a konvenció elé kerülő ügyeket sikeresen fogják tárgyalni az Egy Nagy Union eszméjét kifejező forradalmi ipari unionizmus elveinek terjesztésére. Örömmel jelenthetem önöknek, hogy szervezetünk szépen halad előre. Augusztus hában a központi iroda bevétele 1000 dollárral múlta felül az előző havi bevételeket. Julius hónapban a szervezési alap 826 dollárra emelkedett, tagságunk is több mint 300-al gyarapodott. Ez __ tekintettel a mai viszonyokra, midőn a kormány kordába fogja a szervezett munkásságot, szép eredménynek mondható. Legjobb kívánságaimat újból ismételve úgy a magam, mint szervezetünk össztagsága nevében. Maradtam egy aktiv és ag- gressziv IWW szervezetért W. H. Westman Egyetemes titkár Az IWW magyar tagjainak Országos értekezletéhez: Tisztelt Értekezlet: Tisztelt Munkástársak: Jóval több, mint egy évtizede, hogy ezen a napon együtt szoktam lenni minden évben Munkástársaimmal az ország különböző részeiből és hogy ma személyesen nem lehetek ott, nem az én akartom, hanem a körülményeken múlik. Bár gondolatban ott vagyok, a tárgyhoz hozzászólni azonban csak igy levél utján tehetem meg. Mivel alaptalan kósza hírek Vannak forgalomba személyem és a Bérmunkás közötti viszonyról — és jelen távollétem is ezt látszik igazolni — szőkeségét látom e pár sorban tisztázni a félremagyarázásokat és nyilvánítani véleményemet a lap szellemi részét illetőleg. A kósza hírek valószínűleg onnan erednek, hogy az utóbbi két évben ritkán jelennek meg cikkeim a Bérmunkás hasábjain, ami ezelőtt minden héten megtörtént. Bár 'ez tény, ennek az oka azonban nem a Bérmunkásban keresendő, hanem egészen más forrásból ered. Többek között, egyik oka az, hogy az utóbbi két évben jóval több időt vagyok kénytelen a gyárban eltölteni, mint ennek előtte és az évek szoporodtával az energia fogyóban van, amit a túlórázás aztán teljesen felemészt. De, bár cikkeim Ritkábbak, nevem azonban éppen oly gyakran szerepel a havi jelentésben és a lapban az előfizetéseket nyugtázó rovatban, mint azelőtt, ami azt bizonyítja, hogy ami kis szabadidőm van, azt igyekszem hasznosítani a Bérmunkás érdekében. A Bérmunkás szellemi rányá- val — kivéve időnként megjelenő egy-két “kardcsörtető” cikket — teljesen egyetértek. Véleményem szerint a Bérmunkás szellemi álláspontja az egyetlen észszerű a jelen viszonyok között. Ez a véleményem pedig a következőkből alakult ki: Mint ismeretes a nácizmus emléleti és gyakorlati tevékenysége a legbarbárabb, leggyiiko- sabb veszély, amely a rabszolgaság megszűnése óta fenyegette a világ munkásságát, sőt az egész emberiséget. Kétlem, hogy még a mozgalmunkban kialakult — úgynevezett ellenzék — előtt is vitás kérdés lenne ez? Ezen állításom egyáltalán nem képzelődés, vagy feltevésen alapszik, hanem a nácizmus gyakorlati tevékenysége ezt félremagyarázhatatlanul bebizonyította. És hogy ez a veszély nem csak “mumus” amivel ijesztgetnek bennünket, a náci banditák azt is félremagyarázhatatlanul bebizonyították,' amikor megindították a jelen háborút és a legmodernebb gyilkoló gépezettel és fegyverekkel igyekeztek barbár rendszerüket rákényszeríteni az egész világra. Ily veszély ellen az osztálytudatos munkásságnak és a liberálisan gondolkodó emberiségnek feltétlen fel kell venni a harcot és oly eszközökkel harcolni, amilyent az ellenség reánk kényszerit. Igaz, hogy mint osztálytudatos munkások a háborúnak ellenségei vagyunk, dehát mit tehet a megtámadott fél? Vagy talán nem a nácik támadtak gyilkos fegyverekkel? Ily esetben mit ajánlhatnának ellenzékeink? Talán ők a bibliai mondást követik, hogy ha “megdobnak kővel, dobjuk vissza kenyérrel ?” Egészen a véletlen — és mondhatjuk a szerencsés véletlen müve, hogy egyes kapitalista országok a fegyveres védekezéssel verik vissza. Ha nem igy volna, akkor már régen nem lennénk abban a helyzetben itt sem, hogy még hirdethetjük a forradalmi Ipari Unionizmus eszméjét. Ezen kérdésben a “semlegességről” szomorú példát nyújt Spanyolország, illetve a spanyol munkásság helyzete. Még nem oly régen történt, hogy a spanyol fasizták és a szabadságért küzdő spanyol munkásság fegyveres háborút vívott egymással. Az úgynevezett ‘demokráciák” abban az időben a szigorú semlegesség álláspontjára helyezkedtek és a fasizmus ellen küzdőktől minden támogatást megvontak, mig ellenben a náci-fasizta országok minden támogatást — a legmodernebb gyilkoló eszközöket és emberanyagot — szállítottak a fasiz- táknak és mi lett az eredmény? A spanyol munkásság ezrei — a szerencsésebbek — járják a világot, más ezrek börtönbe és internáló táborokban sínylődnek, el sem képzelhető azoknak a száma, akiket legyilkoltak. És ha egyes kapitalista országok szembe nem álltak volna a barbár náci hordákkal, ma az egész világon ez a helyzet állt volna be. De az amerikai munkásmozgalom történetét lapozgatva itt is felfedezhetjük, hogy itt sem idegenkedett a munkásság még a fegyver használatától sem, ha ellenség azt reá kényszeritette. Az 1890-es években pl. feljegyzi ez a történelem, hogy a wes- ti ércbányászok bérharcában Vincent St. John, aki később az IWW Egyetemes titkár pénztárnoka volt, tízezer dolláros checket irt ki egy fegyver gyár részére, hogy a gunmenek által üldözött bányászokat felfegyverezzék a védekezésre. De az IWW harcaiban is találunk feljegyzéseket, amikor a megtámadottak a fegyverhez nyúltak, hogy életüket megvédjék. Az IWW által irányított első nagyobbarányu bérharcban ami történetesen McKees Rockson történt, amikor a fekete kozákok garázdálkodása túllépte a sztrájkolok türelmének határát, kinyilatkoztatta a sztrájk- bizottság, hogy a kozákok által legyilkolt minden sztrájkolóért egy kozák fog életével fizetni. És a helyzet ma sem más. Tudatos félremagyarázás az, hogy a Bérmunkás álláspontja imperialista háborús uszítás, vagy pedig, hogy a kapitalista rendszert védelmezné. Az én véleményem szerint a Bérmunkás csak igy szolgáhatja a munkásosztály ügyét, ha minden sorával és minden időben harcot hirdet a nácizmus minden fajtája ellen. Ha nem ezt tenné, akkor saját magunknak és osztályunknak válna ellenségévé. És ez az álláspont nem imperialista háborús uszítás és nem a kapitalizmus védelmezé- se, hanem harc a munkásság legborzamasabb ellensége — a nácizmus ellen. És aki a Bérmunkásból mást olvas ki, az tudatosan, vagy tudatlanul félremagyarázza a tényt. Az én szerény véleményem az, hogy a Konvenció minden lehetőt kövessen el, hogy a Bérmunkás továbbra is megmaradjon azon a szellemi magaslaton, amelyen eddig állt és hirdesse a harcot a legádázabb ellenség ellen, amelynek elpusztításával belátható időn belül eljuthatunk arra a lehetőségre, hogy elpusztíthatjuk azt a rendszert is, amely a nácizmust megszülte. Munkástársi üdvözlettel Zára János Tisztelt Konvenció! Tisztel munkástársak! Üdvözlöm önöket az IWW szellemében. Egy pár sorban jelentést kivánok tenni az itteni tevékenységünkről a Bérmunkás érdekében. Az előfizetések terén a régiek rendben vannak, újakat a jelenlegi viszonyok között nehéz felhajtani. Anyagilag 1943. január óta 210 dollárt küldtünk be, melyet házi összejöveteleken hajtottunk fel. Los Angeles elég jó talaj az agitációra, csak nehéz mivel óriási távolságot kell bejárni. A város terjedelme a legnagyobb az Egyesült Államokban és a magyarok itt nem a Buckeye Roadon laknak. Meg kell próbáljuk a legjobbat tenni a jövőt illetőleg. Azon reményben, hogy jó munkát fognak végezni a Bérmunkás érdekében, Munkástársi üdvözlettel Alakszayék AZ ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETHEZ Tisztelt Munkástársnők és Munkástársak! Mi philai ipari unionisták összejöttünk megbeszélni mit tehetnénk az Értekezlet érdekében. Küldöttünk is volna, azonban a közlekedés nehézsége megakadályozott abban, hogy személyes képviselőnk is ott legyen. így e sorokkal kívánjuk nézetünket nyilvánítani. Mi Phila- iak teljes elismeréssel adózunk a Lapbizottság munkálkodásáért és a Bérmunkás szellemi iránya tökéletesen kielégít bennünket és a jelen időben a legmegfelelőbbnek tartjuk. Éppen igy a füzet megjelenése is időszerű és nagyban hozzájárul az ipari unionizmus terjesztéséhez. Ami a Naptárt illeti — ha az anyagilag kifizetődő, igy a 44- es esztendőre is ajánljuk a megjelenését. * PAPRIKAJEGY MAGYAR- ORSZÁGON WASHINGTON, aug. (ONA) — Amire az első háború alatt senkisem gondolt — Magyarországon most bevezették a paprikajegyet. Havonta 20 gramm (2 deka) paprika vásárlására jogosít a paprikajegy. Vájjon hová lesz a paprika, amit Magyarországon, főleg Kalocsa, Szeged és Érsekújvár vidékén, 613.000 holdon termelnek? És vájjon mire való a németeknek az a sok paprika? A magyarok miért nem inkább borsot törnek kedvelt szövetségeseik orra alá? az építő gárdába 1942-1943-ra A. Alakszay, Los. Ang. _-.12.00 J. Buzay, Cleveland ........ 12.00 G. Barcza, Bridgeport .... 12.00 Id. P. Csorba, New York 12.00 M. Danka, Cleveland .... 12.00 L. Decsi, Akron .............. 12.00 J. Dushek, Nutle ............ 12.00 J. Engli, Cleveland ........ 20.00 J. Farkas, Akron ............ 12.00 L. Fishbein, New York .. 12.00 J. Fodor, Cuy. Falls ........ 12.00 L. Fülöp, New York ........ 1.00 L. Gáncs, Caroline ........ 12.00 J. Geréb, Cleveland ........ 12.00 E. J. Havel, Garfield .... 6.00 P. Hering, Buffalo ........ 12.00 S. Kisák, New York ........ 10.00 J. Kollár, Cleveland ........ 8.00 E. Kovách, Cleveland .... 4.00 J. Kozsány, Saratoga .. 12.00 A. Lelkó, Pittsbúrgh ..... 12.00 L. Lefkovits, Cleveland 12.00 J. Mogor, New York ..... 15.00 A. Molnár, Cleveland .... 12.00 J. Pataki, New York ...... 11.00 J. Pika, Turtle Creek .... 8.00 P. Pika, Chicago ............ 12.00 J. Policsányi, Triadelph. 12.00 L. Rost, Phila ................ 10.00 M. Stefankó, New York 10.00 J. Szilágyi, Cleveland ..... 8.00 A. Székely, Cleveland .... 12.00 G. Wiener, New York .. 12.00 H. Varjú, Chicago .......... 12.00 J. Vizi, Akron ................ 12.00 J Zái Chicago ............ 12.00
