Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-09-18 / 1285. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 VOL. XXXI. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1943 SZEPT. 18 NUMBER 1285 SZÁM jelentősége A különböző városokból érkező igazgatók a konvenciót megelőző egész heti tárgyalásán kifejezésre jutott a tagság elégedetlensége az elnökséggel szemben — A hét végén, a konvenció megkezdése előtt Daragó elnök beadta lemondását, el is utazott Pittsburghból, megfutamodva a kritika elől. — A konvención dől el, hogy ezzel a vádak alól is megszabadult-e? (A BÉRMUNKÁS TUDÓSÍTÓJÁNAK TELEFON JELENTÉSE) A múlt hét legnagyobb és talán a világháború döntő eseményének nevezhetjük Olaszország behódolását a Szövetséges haderő előtt és bejelentését annak, hogy a náci haderő részére minden támogatást megvontak. Ez még nem jelenti a háború végét, de az tény, hogy közelebb hozta azt. És a nép az biztos, hogy a háború végét áhitozza csakis ennek tulajdonítható az a tomboló parádé, ami New Yorkban spontán megnyilvánult a hir hallatára. Percek alatt százezres tömegek tolongtak az uccán, tüntető menetek alakultak, a ruhaipari központban megálltak a gépek és a nép örömrivalgása jelezte, hogy a háború végét óhajtja. Ez éppen 40 nappal később történt Mussolini fődiktátor menesztése után és hogy mi történt ezalatt a 40 nap alatt bennt Olaszországban erről csak találgatások voltak, a valóságot majd csak a háború befejezése után fogjuk megtudni. Vannak olyan jelentések, melyek arról számolnak be, hogy az olasz ipari központokban az ipari munkások általános sztrájkkal jelezték azt, j hogy ők még az olyan kizsákmányoló rendszert sem óhajtják, melyet a Szövetségesek urai jelképeznek. Az olasz nép állítólag készen volt a gyökeres rendszer változásra de az egyik oldalon a náci haderő a másik ldalon a Szövetséges haderő akadályozta meg. A háborús helyzet változott az olasz események kapcsán, de az olasz népnek a helyzete egyáltalán nem változott. Ismét két tűz közzé kerültek és a náci hadsereg Olaszországban rekedt maradványai elkeseredetten harcolnak és mindent elpusztítanak mielőtt a területeket a Szövetséges hadseregnek átegednék. így tehát a fegyver- szünet csak papíron van meg és az öröm-ünneplések még nagyon koraiak voltak. Hitlerék most már bizonyára tisztán látják vesztüket és elkeseredésükben az eddigi vadállati taktikájukat csak még inkább fokozni fogják. így tehát a nép gyilkolás és pusztítás csak folytatódni fog tovább. Pedig már épp ideje volna ennek a háborúnak a végére érni és olyan békét ünnepelni, mely a jövőben minden háborút kizár. Persze erre a kapitalista rendszer uralma alatt nem gondolhatunk. Arra azonban határozottan készülődnünk kell, hogy bármilyen béke is lesz, a szervezkedés és munkásjogokat ne engedjük megnyirbálni, hanem azoknak kiszélesítését követeljük. És erre nem igen látunk biztosítékot Olaszországban, Badoglio és a király- lyal való parolázásban. Számtalanszor kihangsúlyoztuk, hogy miért érdeke a munkásságnak a munkásmozgalmat kiirtó nácizmus elsöprése a föld színéről. Azt is hangoztattuk, hogy a szakszervezkedés és a politikai pártoskodás ideje már lejárt. De azért, mert ezek megértek a pusztulásra nem jelenti azt, hogy a terrorizmus és a legkegyetlenebb diktatúrát gyakorló rendszerrel engedjük helyettesíteni. Az áruló politikai pártmozgalmak és szakszervezetek helyébe az uj és modern és az egész világ munkáságát felölelő ipari szervezetet kell felépíteni. A náci haderők kisöprése után erre alkalmat kell kapjon az olasz munkásság. Minél hatalmasabb méretekben szélesül az ipari szervezkedés, annál biztosabb, hogy nem lesz többé háború. Az olasz fegyverszünet kapcsán már most a mi kötelességünk ! erre figyelmeztetni a kizsákmányolt népmillókat. (f.) (rr) Minél jobban közeleg a háború befejezésének eshetősége, annál kevesebbet halljuk emlegetni azokat a bizonyos szabadságjogokat, amelyeket nemcsak az amerikai munkásságnak, de az egész világnak, nagy hangon és mégnagyobb garral beígértek: Általános emberi tulajdonság — és rossz szokás — hogy akik könnyen hisznek, azok könnyen felednek is. És vájjon hány embert szólíthatnánk meg az uccán úgy vaktában, amig egyet találnánk, aki megnevezni tudná azt a négy szabadságjogot, melyeket e felfordult világ helyrebil- lentése után, sarokkőként emlegettek hajdanában? Ne feszegessük a miértjét — de úgy vagyunk mi ezzel a dologgal is, mint sok mással — mint a nehezen hívők és nehezen felejtők rendszerint lenni szoktak. Nem igen hiszünk a politikai jelszavakban. Minél nagyobb kapacitások és minél hangosabban hirdetik, annál inPITTSBURGH, Pa., szeptember 14. — A Verhovay Segélyegylet, amely négy évenként tartja konvencióját most készül a nagy gyűlésre. Az elmúlt héten az igazgatóság tárgyalta a tisztviselők jelentéseit hét pecsétes zárt ajtók mögött. A leglaikusabb előtt is szinte felhívja a figyelmet arra, hogy a nagy testület belsejében olyan dolgok vannak, amiket az újságosoktól, vagyis a nyilvánosságtól gondosan titkolni kell. Szinte bosszantó volt, hogy ebben mennyire egységesek voltak az igazgató urak a tisztviselőkkel, hogy hiába szimatolt I az ember fél éjszakákat a Fort Pitt Hotel csarnokaiban, a tanácskozásról semmit sem lehetett megtudni. Annyit sejtet- I tek, hogy a nagy titkolódzás | nem a Verhovay ügyek követ- 1 kezménye, hanem azok, amikhez a Verhovaynak mint segély- ző testületnek semmi köze nem lett volna. Az elmúlt hetekben a “Magyar Jövő’’ bizonyos levelezéseket mutatott be a magyar korkább kételkedünk bennük. Ha belefurjuk szemünket a társadalmi rendszerünk ködébe, azt kell látnunk, hogy a távoljövőbe Ígért négy jog bevezetésének hangoztatása közben, az amerikai munkásságot EGY olyan jogától fosztották meg törvényszerint, ami olyan magától értendő elemi munkás jog és hozzánk tartozik, mint az overall, vagy a munkaszerszám: SZTRÁJK JOG! Halálosan komoly az a sztrájkot tiltó törvény, amely szerint a munkabeszüntetéséhez nem elég a munkások egyöntetű elhatározása és cselekvő készsége! Még az a mentség is kevés az ilyen törvény bevezetésénél, hogy a zavaros háborús állapotok között varrták a munkásság nyakába. Enyhén kifejezve, bizony szerencsések a mi uraink! Mert, ha a két nagy szak- szervezet tagsága, csak egy pár napos kirándulásra is ellenszegül vezéreinek, úgy jártak volna ezzel a törvénnyel, mint a mány hivatalok és a Verhovay Segélyegylet elnöke között és ezek arról tanúskodnak, hogy a Verhovay Egylet elnöke Magyarország külügyi ügyeit vette át intézésre és ehhez bizonyos összegeket is kapott a magyar kormánytól. Káros következménnyel járhat az eset az Egyesületre azért, mert a levelekben nem Daragó József mint személy ád súlyt az ügyeknek, hanem mint a nagy testület elnöke nem egyszer hivatkozva az ötvenezer taglétszámra. Ugylátszik, hogy az igazgatóság nagyobb része csak ezekből a leközölt levelekből vett tudomást az ügyről és erősen tette bírálat tárgyává az Egyesület élete elleni cselekedetet. Ezt tetézte az a körülmény, hogy a leleplezésre a washingtoni igazságügyi minisztérium is felfigyelt. Mindezek következménye, hogy szombaton délután, az igazgatósági gyűlés be- zárulása előtt Daragó József 1 köszönt az elnöki tisztségről, megfutamodva a konvenció bírálata elől — vonatra ült és elhagyta Pittsburghot. Már vasárnap tömegesen érkeztek a konvenciós delegátusok, hogy a hétfőn, 13-án megkezdett konvenciós tanácskozásokon itt legyenek és figyelve azok arckifejezését, legtöbbjük nem is volt meglepve, hogy az elnökük megfutamodott, sőt voltak olyanok, akik úgy nyilatkoztak, hogy ez jelent igazi megtakarítást a Verhovaynak, mert ezáltal néhány nappal megrövidült a tanácskozás. A hétfői nap a szokásos rutinos dolgokkal telt el. Szalay József alelnök nyitotta meg a gyűlést ahol mégegyszer megjelent Daragó volt elnök, hogy hattyúdalát elsirja a delegátusok előtt. A konvenció érdemleges tanácskozása csak a jelentések felülvizsgálásai után történik. TÜNTETÉS PEGLER ELLEN HOUSTON, Texas, szeptember hó — A National Maritime Union (Kereskedelmi hajósok unionja) nagy tüntetést rendezett a “Houston Press” cimü újság épülete előtt. Ebben az újságban jelennek meg a mun- kásgyülölő Pegler írásai. Nek ünk egy is elég! Talpára áll a Verhovay tagság Az olasz fegyverszünet
