Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-09-04 / 1283. szám
’IG& BÉRMUNKÁS 1943. szeptember 4. Háború és a béke KÉSZÜLJÜNK A III. VILÁGHÁBORÚRA? Ma már mindenki előtt világos az a tény, hogy a háborút a fasizta hatalmak elvesztették és csak idő kérdése az, hogy ez a tény mikor lesz olyan valósággá, hogy a fegyverek zaja elnémul. Természetesen ez a megállapítás nem azt jelenti, hogy most már csak apró csatározások lesznek, sőt a nagyobb valószínűség az, hogy a tulajdonképeni nagy összecsapások csak ezután következnek be, amelyeknek a borzalmasságáról az orosz fronton folyó harcok és a fasizmus alatt nyögő Európa elleni repülő támadások adnak Ízelítőt. Amig a háborúnak a kimenetele bizonytalan volt, illetve amig a fasizta hadsereg Európában, Ázsiában folyton győzelmesen nyomult előre, addig csak a nácizmus volt az amelyik lefektette a háború utáni világ blueprintjét, mig a Szövetséges hatalmak, csalt nagy vonalakban jelezték, hogy milyennek óhajtják a háború utáni “uj ,szebb és igazságosabb” .világot. Ma már a hitleri “uj rend” csak a múlt ábrándja, amelynek a veszélye elmúlt az emberiség feje fölül, de a holnap győztesei ma már sürgősnek találják azt, hogy ők is konkrét formába öntsék azt, amit még tegnap csak egy pár vonallal jeleztek. Mi mindig és mindenkor azt hangoztattuk, hogy a beigért eljövendő szebb világrend szépsége és igazságossága attól fog függeni, hogy a munkásosztályt mennyire fogja készen találni a háború vége. Mennyi erőt tud kifejteni az uj világ megformálására. Mi nem frázisokkal szédítjük az olvasóinkat, mi a tényeket, a meglevő erőviszonyokat vesszük figyelembe és azok alapján végezzük a megállapításainkat és a tények azt mutatják, hogy dacára annak, hogy úgy Angliában, mint Amerikában a munkásosztály balratolódását, harcikészségét látjuk, de valami hihetetlen vaksággal, közömbösen nézi a béke, ami ezzel egyenlő az európai háború utáni világrend kialakulását, illetve az erre való félhivatalos megnyilatkozásokat, mert a hivatalos fórumok mélységesen hallgatnak, csak bizonyos intézkedések, előkészületeket látunk, amelyek nem nagy bizalmat nyújtanak az uj világ kialakulására. Az első fecskét Mussolini bukása jelentette az összedülő fasizmus felépítményéből. Azt láttuk, hogy a fasizmust nyeregbe emelő királyt és a fasizmus katonai hősét Badogliot, mint a fasizmus elleni hősöket üdvözölték, nem látva, illetve nem akarva meglátni azt, hogy ez a változás csak a fasizta uralom megmentésére történt, a győztes Szövetségeseknek az eszükbe sem jutott az, hogy a tényleges harcos antifasizta elemeket figyelembe vegyék, még akkor sem, amikor már nyilvánvaló lett az, hogy a király és Badoglio ott folytatják a háborút és az uralmat, ahol azt Mussolini abba hagyta. A kutya megmaradt, csak a nyaklánc változott. Még kevésbé biztatók azok a jelek, amelyek Németországgal szembeni “békét” illetőleg megnyilvánulnak, a sajtóban, a rádión keresztül. Itt valósággal szemet-szemért, fogat-fogért” elve nyilvánul meg, egy része az egész német nép bűnösségét óhajtja, mig a félhivatalos megnyilvánulások, a hosszú évekre szóló katonai megszállást, a német birodalom, mint egység megszüntetését, kis államokra való felbomlását, az ipar visszafejlődését, minden kereskedelmi és kulturális kapcsolatból való kivonást óhajtják. A kormányzást Szövetséges katonák intéznék, kik megtartanának minden hivatalnokot, kit ezek a katonai kormányzók megbízhatónak tartanak. A cél, amint jelzik nem csak az, hogy Németországot katonailag lehetetlenné tegyék, hanem és főleg, hogy megakadályozzák a hitleri uralom alatt élő népek forradalmát és egy népi uralom kialakulását. Ezért nem csak az ott élő, egy ilyen demokratikus rendszer kialakulására alkalmas munkástömeget nem veszi figyelembe, hanem még azt is meg akarja akadályozni, hogy a hitleri uralom elől külföldre menekültek visszatérhessenek az országaikba ahelyett, hogy ezeket venné figyelembe a jövő kialakulására ,a forradalomtól való félelem, az igaz népi demokrácia kialakulása az, amelytől rettegnek ezek a “félhivatalos” urak és hogy a hivatalos álláspont sem fedi a múltban hangoztatott jelszavakat, azt sejteti az az ellentét, amely fenállani látszik Anglia-Amerikai és Oroszország között a háború utáni kérdésben. Ez az ellentét tulajdonképpen két főkérdésen alapszik, hogy a Szovjetek biztosítani akarják magukat, hogy ismét egy ilyen támadásnak ne legyenek kitéve, mint a mostani. Ez a törekvés a Szovjet részéről, amely borzalmas árat fizetett teljesen érthető. Az, hogy a vörös hadsereg megállította, lekötötte és végül megverte a rettegett náci hadigépezetet, azzal nemcsak saját magát, hanem Angliát is megmentette az inváziótól és Amerikát is attól, hogy a partjainkon folyjon a háború. Ezt ma mindenki tudja és érdekei szerint elismeri vagy elitéli, de ez több mint 10 millió orosz életébe került és a 25 éves hősies ipari felépítésük lerombolásába. Ezért a Szovjet nem jutalmat kíván, csak azt, hogy megszüntesse azt a kört, amellyel ellenséges, kis mesterkélt orszá- gocskákból állítottak köréje, amelyeket a testéből szabdaltak le az első világháború után, az úgynevezett Balti államoknak a visszaolvasztását a Szovjetekbe, nem különben azokat a részeket, amelyeket a román és lengyel uralom alá juttatott az 1918-as győztes imperializmus, másrészt oyan Németországot, amely vele barátságos viszonyt tarthat. Ezt a Németországot, nem katonai megszállással, nem a német nép gyarmati sorsba való sülyesztésével, hanem nemcsak a nácizmus, de a junkerizmus, a német nemesek, földbirtokosok, bankárok, nagytőkések uralmának a megsemmisítésével, egy a népen alapuló demokratikus kormányzat életrehivásával vél elérni, amelyet nemhogy nem akar gazdaságilag megfojtani mint az első háború után, hanem minden lehetőséget megadni arra, hogy ott egy uj imperialista mentes, szabad németség alakuljon kj, nem egy uj nácizmust kitermelő elnyomatást, hanem az egyenlőségen alapuló, korlátlan fejlődést adó és ezt tettekkel elősegítő baráti béke jobbot nyújt, amely a náci uralmi törekvések helyett, emberi szolidaritás kifejlődését segíti elő a német népben. A forradalmat nem lehet a szuronyok hegyén importálni, ezt jól tudják a Szovjetek és azért a kormányzat kialakulását a felszabaduló népre óhajtja bízni. De a tisztitó forradalmat szuronyokkal letartani csak időlegesen lehet, amely azután annál viharosabban tör ki, — sokszor ferde irányban mint a nácizmus idején — hogy ezt belássák-e, nemcsak Amerika és Anglia kormányai és népei, vagy pedig megpróbálják a szuronyok erejét érvényesíteni a felszabadult néppel szemben és ezzel egy uj fasizmust uralomra juttatni az egész világon, az kitűnik a közel jövőben. A másik fő ok, hogy a Szovjet most már úgy fejezi ki a nem tetszését, hogy a nagyköveteit visszarendelte Amerikából és Angliából, az hogy erő- ; sen kifogásolja azt, hogy a szövetségesei, minden adott al- ; kálómmal szóba állnak olyan elemekkel, amelyeknek a fasizta álláspontja közismert. Dar- lan, Franco, Badoglio, Ottó és más tegnap nyílt fasiztáival va- ' ló együttműködés ellen. Nem tetszett a Szovjetnek az sem, hogy a csehszlovák Benest “eltanácsolták”, hogy Moszkvába utazzon a Szovjetekkel való tárgyalásra. Kifogásolja, hogy a megszállandó területekre itt oktatnak kormányzókat, figyelembe sem véve a Szovjeteket. Ezek a jelek és a második front ismételt beigérése és be nem tartása, azt a gondolatot váltsák ki, hogy van alapja Wallace alelnök ama kijelentésének, hogy ha /Oroszországot j újra becsapják, akkor készül- J hetünk a III. világháborúra.” Az elnök Canadában tartott rádió beszédében, újra háború mentes világot Ígért, de azt nem Darlanokkal, Francokkal, hanem a világ munkásságával lehet megcsinálni. Hogy ezen a téren rövidesen tisztázni kell a helyzetet, az a Szovjetek fellépése után kétségtelen. Hatal- í más reakciós erők dolgoznak a fasizta megoldásért, sajnos a j munkásosztály ma még tétlenül ; nézi ezt az erőfeszítést, nem látja azt, hogy itt nemcsak a német és a Szovjet dolgozók bőréről, hanem Amerika és Anglia munkásságának és az egész emberiségnek a jövője dől el, nemcsak a harctereken, de a diplomáciai szobákban is. Kovách Ernő Kínai incidens (Vi.) Amikor Mrs. Chiang Kai itten járt az amerikai kormány megakarta két Liberty hajóval ajándékozni, melyet akkor bocsájtottak volna a vízire és Mrs. Chiang keresztelte volna valami jóhangzásu kínai névre. De, nagy nemzetközi bajok keletkeztek belőle. Ugyanis több mint 10 ezer kínai hajómunkás dolgozik az angol hajókon, akiknek nem fizetik a rendes angol hajómunkások által kapott munkabért, hanem Ijóval kevesebbet. Mrs. Chiang kijelentette, hogy ezen a két kínai hajón a személyzetnek az angol munkások bérskálája szerint fizettek volna. Ettől annyira megijedtek az angol demokrácia hívei, a hajótulajdonosok, hogy minden erejüket összeszedték s elég gyorsan, hogy ezt megakadályozzák, attól félnek, hogy azáltal nekik is olyan fizetéseket kell majd fizetni azoknak az éhbérért dolgozó 10 ezer kulinak. Szerintük az nem demokrácia, így az amerikai kormány is belátta, hogy szakadást idézhetne elő az angol és amerikai kormány között ez a kis ajándék, igy elejtették az egész dolgot. Most azonban az angolok kijelentették nagylelkűen, hogy ők is megfogják a kuliknak fizetni az angol hajómunkásoknak adott fizetést. Ezt persze úgy akarnák beállítani, mintha ők javultak volna, megsajnálták ezeket a kínai munkásokat, akik életük kockáztatásával szolgálták az angol nagytőkét. De más magyarázata van az egész dolognak, amit ők el- halgatnak, de mi nem tudjuk elhalgatni. Ugyanis a kínai munkásoknak nagy része megszökik az angol hajókról, aki teheti Amerikai hajóra megy, ahol egyforma a fizetés a fehér munkásokkal, vagy valahol más helyeken a parton vállal munkát, ahol az élete nincs veszélyben és mégis többet kereshet, mint az angol hajókon. Ezt a hirt nem igen közlik a polgári lapok, amelyek közölték is az angol jelentést a fizetés emelésre vonatkozólag, az okot nem mondjuk meg. FURCSA VÉDELEM Houston egyik előkelő Clubjában egyik táncszámát az éjjeli műsornak a rendőrség betiltotta. A bíróság a két táncosnőnek megengedte, hogy a tárgyaló teremben védelmükre a kifogásolt táncszámot eltáncolják. SZOLGÁLATRA KÉSZEN Két amerikai vállalat kért engedélyt a kormánytól, hogy a háború utáni légi járatokat állíthassanak fel Amerika és Európa között, * mindkettő azt mondja, hogy a 10-15 órás ut nem fog száz dollárnál többe kerülni.
