Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-09-04 / 1283. szám

2 oidai BÉRMUNKÁS 1943. szeptember 4. Háború utáni időszak (a.l.) Ez a kérdés foglalkoztatja mindazokat, akik a jövőbe gondolkodnak, azzal a feltevéssel, hogy a háborút kiküszöböljék az emberi társadalomból. Ezzel a témával igen sokat lehetne fog­lalkozni. Foglalkoznak is vele az emberi társadalom minden réte­gében. Az úgynevezett liberálisok úgy képzelik megoldani a kér­dést, hogy minden országnak megadni a teljes önnálló jogot. Sze­rintük a legcélravezetőbb minden országnak népe saját maga válassza meg kormány gépezetét. Ezzel azután úgy vélik, hogy a népek demokráciája teljes egészében megvalósul. Azzal soha­sem számolnak, hogy a polgári jogok még nem képezik mindazt, amire az embereknek feltétlen szükségük van. Az emberi társadalomnak legfontosabb feladata, vagyis az emberiségnek a legnagyobb küzdelme a létfentartás körül forog. Ha mostan az emberi társadalom a háború után is megtartja jelenlegi kapitalista rendszerét, akkor egész biztosan az emberi­ség legfontosabb problémája is továbbra a létfentartásért folyó küzdelem lesz. Nem elégséges csak papíron békét kötni a szom­szédos nemzetekkel, mikor ugyanakkor magába minden ország belsejében egyik ember jogos a másiknak kizsákmányolására. És az emberi kapzsiság nem ismer határt ezen a téren. Ami pe­dig magát a kapitalizmust jellemzi a profit hajhászás terén, ép­pen olyan, mint a magyar közmondás szerint a “papzsák”, ha a háború után továbbra is fenmarad a jelenlegi kapitalista rend­szer, ami magán a kizsákmányoláson alapszik. Nem is remélhe­tünk mást, mint egy újabb világháborúnak alapját lerakni még akkor is, ha a legdemokratikusabb liberális államférfiak, vagy ha úgy kell magamat kifejezni a humanizmus béke angyalai is írják alá a békeszerződéseket. Józan gondolkozásu emberek, különösen azok, akik a politi­kától és annak Ígéreteitől nincsennek félrevezetve, azok tudják, hogy a magántulajdon rendszerére épült kapitalizmus nem a hu­manizmusra, hanem a kizsákmányolásra van építve. Ha most már bármely ország határán belül a kizsákmányolás rendszere marad életben ami annyit jelent, hogy a dolgozó munkás nem kapja meg munkájának teljes gyümölcsét, igy aztán áru felhal­mozódás jön létre, mert a kizsákmányolt munkás nem vásárol­hatja vissza mind azt amit megtermelt és amire az életben fel­tétlen szüksége van. Azért a kapitalista termelési rendszernek a legfőbb törekvé­se, hogy fölhalmozott áruját a világpiacokon elhelyezze és igy kerül azután egy ország kapitalistája ellentétbe a másik ország kapitalistájával, ha azok ellenkeznek, hogy más ország árucik­keivel halmozzák el az országot. Sokan úgy okoskodnak és azt hiszik, hogy célravezető is, hogy a földtekének minden országa megegyezik abban, hogy kölcsönösen intézik a nyersanyag elosz­tását hogy egy ország se szenvedjen olyan nyersanyagba hiányt, ami esetleg abban az országban nem található. De ha mégis a mai kapitalista rendszer fenmarad, hová fogják tenni azt az árut, amit a kizsákmányolt munkás nem tud visszavásárolni. Itt fog azután megint a kapitalista rendszer a zsákuccába kerülni mint került 1929-ben a világ depresszió kezdetén. Amiből nem volt más kibúvója, mint egy a jelenlegi világháború nyélbeütése azért, hogy rendszerét még ideig óráig fentarthassa. A profitrendszeren épült kapitalista társadalom, mindig ma­gában hordozta a háború csiráját, hiszen egész léte a rabláson és kizsákmányoláson alapszik. Az IWW elvinyilatkozatában lefektetett egyik pont világo­san megmagyarázza, hogy “Nem lehet béke mindaddig, amíg éh­ség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. Az amerikai nagytőke, de azt hiszem általánosságban írhat­juk, hogy a világ összes tőkései elleneznek minden olyan terve­zetet, amely még csak a legkisebb mértékben is rendszabályozni próbálja a magántulajdonra alapozott kapitalista rendszert. A kapitalista osztály képezi a reakció alapját, amit azután kiter­jeszt szócsövei és megfizetett lakájai révén, még magára a nem gondolkozó munkásokra is. Bárhogyan elmélkedünk, vagy elmélkednek mások, a liberá­lis államférfiak vagy radikális politikusok az emberi társadalom állandó tartós békéjét sem a megszabályozott kapitalista rend­szer, de még a diktatórikus állam kapitalizmus, vagy államszo­cializmus sem hozhat. A világbéke alapját egy ipari társadalom képezheti csak. Ezért küzd és erre szervezi az IWW a munkás- osztályt. (Vi.) Az egész észak-ameri­kai világrészben nem találhat­tak volna erősebb fasizta fész­ket mint a fenti várost. És ha más nem, ez a tény is mint egy arculcsapás volt azoknak, akik azt hitték, hogy mi a fasizmus minden fajtája ellen harcolunk. Még a határozatoknak csak kis része került napfényre, ezek között az a megállapodás, hogy az Európában felállítandó kor­mányok mivoltát és összetéte­lét ottan elhatározták, elég ok arra, hogy az igazi fasizta eile-» nes és a demokráciában hívő­ket, de leginkább a radikális munkásságot bosszantsa és el- lenagitációra serkentse. Még a konferencia második napján, Quebec legnagyobb lap­ja, a “Catholic Action” amely Az IWW magyar tagjai, a Bérmunkás olvasói SZEPTEMBER 5-ÉN, VASÁRNAP D. E. 9 ÓRAI KEZDETTEL ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETET tartanak Cleveland, O.-ban, 11213 Buckeye Roadon levő Ifjú­sági teremben. Minden közlekedési akadály dacára hisszük, hogy a ma­gyar nyelvű ipari unionisták most is megtalálják a módját, hogy szeptember 5-én Clevelandon legyenek, hogy további irányát megszabják az ipari unionizmust hirdető Bérmun­kásnak. Munkástársi üdvözlettel, a Bérmunkás Lapbizottsága. közismert fasizta lap, vezér­cikkben jött ki, hogy ők nem akarnak semmi részt az orosz vezérekből. Nagyobb gyűlölet­tel a szocializmus iránt Ameri­ka földrészén sehol nincsennek mint Quebec környékén, akik legnagyobb részben katholiku- sok és nyíltan szervezik még ma is a Franco, Mussolini féle fasizta csoportokat. Ámbár nem azon céllal, hogy azokat segítsék, hanem, hogy ők olyan rendszert tudjanak megvalósí­tani, amit Franco Spanyolor­szágban. Quebec az egyetlen város, ahol fasizta programmal váro­si tanácsosokat választottak be. És szinte útmutatás ezen fasiz­ta fészek kiválasztása, azon fontos konferencia székhelyéül, amely az európai országokban megszervezendő kormány o k formáját volt hivatva megtár­gyalni. Ha más okuk nem lett volna és ha meg is lettek volna hijva a Szovjetek, ez elegendő ok lett volna, hogy ne jelenje­nek meg az őket legjobban gyű­lölő környezetben. Bevezetésül Roosevelt beszé­det tartott Ottawában, mely inkább egy papi, mint államfői beszéd volt, mint egy felszólí­tás a vallásos és fasizta érzel­mű népek támogatására. Cél­zás, hogy a québeci konferen­cia azon a keresztény utón fog haladni, melyen kétezer éven keresztül haladt (és a háborút állandósította). Persze ezt nem mondta, de azt hangoztatta na­gyon is sokszor, hogy a biblia szerint “Love Thy Neighbor Like Thy Self”. Most nem tud­juk, hogy csak a canadaiakra szól-e, vagy a kerítés másik ol­dalán levő náci és fasiztXkra is. Még üresebb és zavarosabb be­szédet Roosevelt nem mondott. Úgy látszik nagy hatással volt rá a québeci környezet. Roosevelt és Churchill maguk is félnek azon határozattól és annak eredményétől melyet hoztak. Mert már előre azzal akarják elfogadhatóvá tenni, az általuk felállítandó kormányo­kat, hogy azokon keresztül fog­ják megakadályozni az újabb háborúkat. Pedig éppen az el­lenkezője lesz igaz, mert az európai népre kívülről ráerősza­kolt kormányok, csak polgárhá­borúk sorozatát, egy újabb vi­lágháborúvá való kifejlődését hordja a méhében. A Darlanizmus még jobban megerősödött. A reakciós jobb­oldal, melyet csak hajszál vá­laszt el a fasizmustól, sokszor még az sem, újból nyeregbe ke­rült és hatalma növekedőben van. A québeci mintát fogják használni az egész világon ahol az amerikai és angol katonák holttestein keresztül ők fogják a kormányokat felállítani, mert a “tőkéé a dicsőség és a hata­lom”. MIRE IS Jó A HÁBORÚ I Az eddig értéktelennek tar- j tott tejfüt (angolul milkweed) ! országszerte megkezdték arat- j ni. Ugyanis megállapították, ! hogy a fűből kijövő tejszerü anyag felhasználható az élet­mentő övék gyártásánál. Chica­gói tőkések egy kis michigani városkában létesítettek telepet az uj felfedezés feldolgozására. TÁRSASVACSORÁT tartanak a Bérmunkás olva­sói az Országos Értekezletet megelőző szombat este, szep­tember 4-én, a clevelandi St. István teremben, 11205 Buc­keye Rd. Tekintettel a bevásárlás nehézségeire, kérjük minda­zokat ,akik azon részt vesz­nek, hogy egy postakártyán értesítést küldjenek. A Rendező Bizottság az építő gárdába 1942-1943-ra A. Alakszay, Los. Ang. „12.00 ■J. Buzay, Cleveland ........ 12.00 G. Barcza, Bridgeport .... 12.00 Id. P. Csorba, New York 12.00 M. Danka, Cleveland .... 12.00 L. Decsi, Akron .............. 12.00 J. Dushek, Nutle ............ 12.00 J. Engli, Cleveland ........ 20.00 J. Farkas, Akron ............ 12.00 L. Fishbein, New York .. 12.00 J. Fodor, Cuy. Falls ........ 12.00 L. Fülöp, New York ........ 1.00 L. Gáncs, Caroline ........ 12.00 J. Geréb, Cleveland ........ 12.00 E. J. Havel, Garfield .... 6.00 P. Hering, Buffalo ........ 9.00 S. Kisák, New York ........ 10.00 J. Kollár, Cleveland ........ 8.00 E. Kovách, Cleveland .... 4.00 J. Kozsány, Saratoga .. 12.00 A. Lelkó, Pittsburgh ..... 12.00 L. Lefkovits, Cleveland 12.00 J. Mogor, New York __ 15.00 A. Molnár, Cleveland .... 12.00 J. Pataki, New York ...... 11.00 J. Pika, Turtle Creek .... 8.00 P. Pika, Chicago ___ Í2.00 J. Policsányi, Triadelph. 12.00 L. Rost, Phila ................ 10.00 M. Stefankó, New York 10.00 J. Szilágyi, Cleveland .... 8.00 A. Székely, Cleveland .... 12.00 G. Wiener, New York .. 12.00 H. Varjú, Chicago .......... 12.00 J. Vizi, Akron ................ 12.00 J. Zái '. Chicago ............ 12.00 Nekem nem tetszik Quebec

Next

/
Thumbnails
Contents