Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-09-04 / 1283. szám

1943. szeptember 4. BÉRMUNKÁS 3 oldal MUNKA KÖZBEN-----------------------------(gb) ROVATA----------------------------­KITÜNTETÉST KAPTUNK A múlt héten nagy szenzáci­ója volt a gyárunknak. Meg­kaptuk az “Army-Navy ‘E’ Production Award” név alatt ismert kitüntetést. A Bérmunkásban már volt szó az ilyen kitüntetésről. Ere­detileg csak a Navy (tengeré­szet) adta azon gyáraknak, amelyek elegendő és egyben, ki­tűnő hadianyagot szállítottak a tengerészet számára. Az “E” betű az angol “excellence” (ki­tűnő) szó rövidítése. Később azonban rájöttek, hogy a had­seregnek éppen úgy szüksége van hadianyagokra, mint a ten­gerészeinek és igy most már a haderő mindkét ága közösen adja a kitüntetést. Midőn az ily kitüntetésre va­lamely gyárat kiválasztanak, akkor arról előbb értesítést küldenek és azután a gyár tu­lajdonossal, vagy igazgatósá­gával megállapodnak az átadá­si ceremónia idejében. Erről nagy falragaszokkal tudatják a munkásokat. Már hetekkel előbb tudtuk, hogy a kiszemelt napon az első sifta 15 perccel hamarább ab­bahagyja a munkát és aztán kivonulunk az udvarra, ahol állványt emeltek a vendégek számára, kiállították az álta­lunk készített “excellent” hadi­eszközöket, feldiszitették a tri­bün környékét és számos hang­szórót szereltek fel. A nagy napon megmosakod­tunk negyedórával előbb és ki­vonultunk meghallgatni a szó­nokokat meg a katonai rezes­banda játékát. A kitüntetés va­lójában az “E” jelzésű zászló átadásából áll. A lényeg az a ceremónia, amivel átadják és aminek lélektani hatásáért tör­ténik az egész. Ügy képzelik, hogy az ilyen ceremónia felejt­hetetlen mély benyomást gya­korol a munkásokra, akik azu­tán kétszerezett erővel fognak dolgozni. Éppen azért a zászlót átadó különítmény nagy apparátussal vonul ki. Kivezényelnek egy szakasz tengerészt, vagy gya­logságot, továbbá a katona ban­dát és rendesen valakit a váro­si politikusok közül is. Ugylát- szik, hogy Cleveland városban ezt a tisztséget maga a polgár- mester foglalta le, mert rende­sen ő szokott lenni a főceremó- nia-mester. Nálunk is a polgár- mester vezette az ünnepséget, amelyet mint rendesen, itt is hazafias zenével nyitottak meg. ZÁSZLÓ FELVONÁS Az emelvény két sarkán egy- egy zászlórúd állt, zászló nél­kül. Az ünnepség látványossá­gát a zászlók felhúzása képez­te, amiket a fegyveres katonák vezényszóra végeztek. Először a csillagsávos lobogót tűzték ki, amelynek aztán a katonák tisztelegtek, a zene az “Ameri­ka” hazafias áriát játszotta és az előírás szerint a hallgatók­nak ezt a jelenetet nagy meg­hatottsággal kellett nézni. Ezután következett a hadse­reget képviselő ezredes beszéde, aki elmagyarázta, hogy mi a lényege ennek a kitüntetésnek, majd a tengerészetet képviselő hajóparancsnok átadta a kitün­tetés zászlóját a gyár manage- rének és az erre a célra kivá­lasztott munkásnak, aki a mun­kásokat képviselte. Ezután új­ból kivezényelték a zászlót fel- tüző katonákat, akik most ezt az “E” zászlót hasonló ceremó­niával felhúzták a másik zász- lórudra. Növelte az ünnepséget az a gyönyörű kiállítású emlékfüzet is, amit ebből az alkalomból ki­adtak és osztottak szét a mun­kások között. Ebben a füzetben felsorolják azoknak a neveit, akik innen vonultak be a hadi­erőbe. Ez a “honor” liszta itt mintegy 650 nevet tartalmaz. A szónokok általában erre a lisztára hivatkoztak, ilyenfor­mán: “Ezek az emberek (a honor lisztán) a ti testvéreitek, fiaitok, férjeitek vagy baráta­itok. Csak természetes, hogy szeretnétek, ha ép testtel jön­nének vissza a háborúból. Minél több és jobb fegyvert adtok ne­kik, annál biztosabb, hogy győznek és igy hamarább és épen jönnek haza.” Szó sincs róla, ebben sok az igazság. És mindenki, aki a fasizta és náci hatalmak leve­rését akarja ugyanígy gondol­kodik és cselekszik is. És még­is ez a ceremónia valahogy nem váltotta ki azt a hatást, mint várták tőle. A legjobb akara­tom mellett sem vettem észre semmiféle különös lelkesedést. Nekem úgy tetszik, hogy ná­lunk az emberek ilyenformán gondolkodnak: “Minek mond­játok ezt nekünk, hiszen nem vagyunk mi olyan ostobák, hogy azt ne tudnánk. De egy­ben azt* is tudjuk, hogy itt a termelésnek a minősége vagy a mennyisége nem a munkások-1 tói függ.” MIT MONDANAK A MUNKÁSOK Ha megkaptuk ezt a kitünte­tést, akkor ugylátszik elértük a kívánt mennyiséget és minő­séget. Azonban mi, a munká­sok, nagyon jól tudjuk, hogy a vezetőség hibája folytán igen sok késlelkedés történt és tör­ténik ma is. Mi nagyon jól tud­juk, hogy az erkölcstelen és egyben ostoba bonusz rendszer sokszor visszatartja a terme­lést. De volt talán egy másik oka is annak, hogy a munkások nem mutattak valami túlságos nagy lelkesedést. És ez az, hogy ezt a kitüntetést nagyon lejá­ratták azzal, hogy jó darabig csak hírhedt “open shop” (nyílt műhely) rendszerű gyáraknak adták. Szinte feltűnő volt, hogy éppen azon gyárakat részesítet­ték ebben a kitüntetésben, ame­lyek mindent elkövettek a mun­kások szervezkedésének mega­kadályozására. Sőt egyes lapok arról is Írtak, hogy a kitünte­tést kerülő utón is meg lehet szerezni. A múlt évben Kearney, N. J. egyik gyárában a munkások nem voltak hajlandók elfogad­ni a kitüntetést, mert a mun­káltató rossz munkaviszonyokat tartott fenn. A héten pedig a nyilvánosságra került, hogy az itteni Thompson gyár is meg­kapta a kitüntetést. Ezen gyá­rakna ka tulajdonosa Frederick C. Crawford, az országos kutya­szövetség elnöke, aki ezen gyá­raknak a tulajdonosa Frederick fenn a National Labor Relation Board rendelete dacára is. Éppen azért R. J. Thomas, az Automobil Workers Union A magyar nép rádió üzenetet kapott Londonból, a Londoni Magyar Klub vezetőségétől. Az üzenet a következőket mondta: “íme bekövetkezett, amire a szövetségesek kezdettől fogva figyemeztettek benneteket: a háború Magyarország határai­hoz érkezett. A magyar népnek nem szabad hitelt adnia a Kál- lay-kormány ígéreteinek, mert ugyanez a kormány erősködött , amellett, hogy Magyarország védelmének két bástyája Hit­ler és Mussolini. Az utóbbi már meg is bukott, Kállay mégis Hitlerhez ment Berlinbe. A ma­gyar miniszterelnök újabb ál­dozatokat akar kérni a magyar néptől náci szövetségese számá­ra. A magyar népnek meg kell cagadnia a további áldozathoza­talt. Mindenkinek össze kell fogni és közös erővel kell kira­gadni az országot a hitleriz- mussal való szövetségből. “A szövetséges hatalmak a múlt héten figyelmeztetést küldtek a magyar népnek, hogy immár sor kerül Magyarország megtámadására is, tehát a ma­gyar munkások hagyják el a gyárakat. Családotok, gyerme­keitek élete is veszélyben van. Ne akarjátok, hogy a magyar városok is Wiener-Neustad, Hamburg és Ploesti sorsára jussanak. Munkások, azonnal távozzatok a munkahelyekről. Magyar gazdák és polgárok, tá­(CIO) elnöke táviratot küldött a hadügyi és a tengerészeti hi­vatalokhoz, tiltakozván az ellen, hogy olyan cégnek adják ezt a magas kitüntetést, amely dacol egy másik állami hivatallal, a National Labor Relation Board- dal. “Ilyen iparvállalat kivá­lasztása nevetség tárgyává te­szi ezt a kitüntetést”, — irta Thomas a táviratában. Én ugyan nem láttam, hogy nálunk bárki is nevetett volna, de viszont, — mint mondottam, a nagy lelkesedést sem tapasz­taltam. A kitüntetéssel velejár, hogy minden alkalmazott meg­kapja az “E” jelzésű bronz mel- tüt, amit nálunk másnap osz­tottak ki. Ezt a tüt, — szóno­kok szerint, büszkén kellene vi­selni a ruhánkon, hogy minden­ki lássa. Azonban úgy láttam, hogy a nagy többség nem tűzte ki, hanem zsebrevágták. Körül­jártam és hallgattam, hogy mi­lyen megjegyzéseket tesznek a kollégák. Nem nagyitok, nem a saját gondolatomat mondom ki, amikor azt irom, hogy a leg­többtől ilyenféle megjegyzést hallottam. “Inkább adták volna meg azt az öt cent bér javítást, amit már olyan régen ígérnek!” mogassátok a munkásságot. Vegyetek példát az olasz nép­től. Az olasz munkásság már megkezdte a sztrájkot. Odaadó szeretettel üdvözöljük azokat a bátor magyarokat, akik már eddig is felemelték tiltakozó szavukat. De ez nem elég. El­érkezett az idő ,hogy minden­kinek cselekednie kell a szabad és független Magyarország ér­dekébe.” A Bérmunkás Női Gár­dába befizettek 1943-44. évre: Mrs. A. Alakszay, L. Ang. 5.00 Bercsa Jánosné, Clev......... 5.00 Mrs. J. Bischof, Akron .. 4.00 Mrs. J. Deák, Akron ..... 4.00 Katy Esztergál!, Cleve. 3.00 Mrs. Wm. Fay, Akron .. 4.00 Mrs. Id. J. Farkas, Akron 4.00 Mrs. Ifj. J. Farkas, Akron 4.00 Mrs. M. Feczkó, N. York 4.00 Mrs. J. Fodor, Cuyahoga 8.00 Mrs. P. Kern, Akron __ 4.00 Mrs. J. Kollár. Clev.......... 5.00 Mrs. E. Kovach, Cleve...... 3.00 Mrs. A. Kucher, Pittsb..... 4.00 Mrs. L. Lefkovits, Clev. 4.00 Mary Mayer, Phia. ............ 3.00 Mrs. A. Molnár, Cleve. .. 5.00 Mrs. J Schwindt, Akron 4.00 Mrs. A. Székely, Cleve. .. 5.00 Mrs. St. Török, E. Port 2.00 Mrs. J. Vizi, Akron .... 4.00 Mrs. St. Visi, Detroit ..... 5.00 Mrs. J. Zára, Chicago .... 5.00 Üzenet Magyarország népéhez (Az ON A jelentése) IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése

Next

/
Thumbnails
Contents