Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-08-28 / 1282. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1943. augusztus 28. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG A RAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .....................$2.00 One Year ..........................$2.00 Félévre ............................. 1-00 Six Months ...................... 1.00 Egyes szám ára ........... 5e Single Copy ............... Be Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Aléjegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt, hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Published Weekly by the BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE A propaganda aranykora (gb.) A globális világháború nemcsak a hadiszintereken végbemenő katonai teljesítményeket fejlesztette ki, eddig még soha nem képzelt méretekre, hanem az azzal párhuzamosan haladó propaganda hadjáratot is. Amig az első világháborúban, illetőleg annak is csak az utolsó fázisában, csak az oroszok éltek a propaganda fegyverével, ma minden oldalról igyekeznek kihasználni annak lehetőségeit. De nemcsak a hadifrontokon és nemcsak a külföldi ellenséggel szemben, de a hazai fronton is nagymértékben alkalmazzák a propagandát azok, akik attól tartanak, hogy az Egyesült Nemzetek győzelme esetén valóban demokratikus intézkedések megvalósítására kerül a sor. És mert a tömegprodukció korszakában élünk, az ilyen propagandát is a központban elkészített minta után sokszorosítják. A New Yorkban megjelenő Wall Street Journalból értesülünk, hogy a National Association of Manufacturers (Gyárosok Országos Szövetsége) évenként öt ven millió dollárt áldoz arra, hogy a nagyközönséggel megismertesse a “private enterprise”, vagyis a magántulajdon jogra épített termelés előnyeit. Az ily propaganda szerint a háború okozta rombolásból csakis a “free enterprise” építheti fel újból a világot. Azonban a szabad, vagy magánüzlet csak úgy működhetik, ha az állam semmi akadályt sem gördít útjába. Ilyen akadályok például a szervezkedés tör- vényesitése, az aggkori nyugdíj, a munkanélküli biztosítás, a minimális bérek, maximális munkaidő, a kiskorú és nőmunkások védelmét szolgáló törvények, stb. Mindazok, akik a fent felsorolt népjóléti intézkedéseket helyeslik, ellenségei önmaguknak, mert akadályozzák a nagy újjáépítést. Ez a lényege annak a propagandának, amit a kutyaszövetség a National Industrial Information Committee nevű albizottsága utján terjeszt és amelyre a Wall Street Journal állítása szerint évi ötven millió dollárt költenek. Ekkora összeggel valóban nagyban lehet gyártani mindent, még a propagandát is. A Wall Street Journal dicsekedve Írja, hogy az amerikai gyárosok milyen önzetlen és nagylelkű emberek, hogy ekkora összeget költenek felvilágosító (???) célokra. Körülbelül 4000 ipartelepen házi, vagyis üzemi lapot indítottak, amelyet a fenti bizottság lát el anyaggal. A 4000 üzemi újság közül körülbelül ezernek fizetett szerkesztője van, mig a többieket csak önkéntes (nem teljes időt adó) szerkesztők vezetik. A fenti lap állítása szerint ilyen üzemi újságok olvasótáborának összessége eléri a negyven milliót. Ez utóbbi szám valószínűleg túlzott még akkor is, ha a munkásoknak ingyen kiosztott újságok olvasói közé számítják a munkáscsalád összes tagjait is. Mindazonáltal el kell ismernünk, hogy valóban óriási méretű az amerikai munkáltató osztály hazai fronton kifejtett munkásellenes propagandája. Ezzel a propagandával már fel bírták bátorítani a törvényhozó testület többségét sztrájk ellenes törvények hozására, de a munkások nagy tömegeire éppen az ellenkező hatást gyakorolták, mint amit kívántak. A nagy felvilágosítás eredménye képpen ma nagy agitáció folyik a szervezett munkások között a sztrájkellenes törvényt megszavazó honatyák kibuktatására. Az AFL, a vasúti szervezetek, CIO és más szervfezetek nagyban készülődnek a “büntepaganda igazi forrását és agitálni azért, hogy ezt a forrást az iparok átvételével egyszer és mindenkorra kiapasszák? Mert amig a Gyárosok Országos Szövetsége évenként ötven millió dollárt költhet munkáséi;enes propagandára, mindig lesz elég pénze arra, hogy a honatyákat megvásárolja, bármilyen párt zászlaja alatt kerülnek is a kongresszusba. A nagy probléma (gb.) Mióta az Egyesült Nemzetek vezetői bejelentették a még mindig semleges pár kis országnak, hogy ne merjenek menedéket adni a tengelyhatalmak vezetőinek, ha a vesztett háború után menekülésre kerül a sor. nagy találgatásra ad okot, hogy mi lesz a sorsa Hitlernek, Goeringnek, Mussolininek és általában a fasizta és náci fővezéreknek. Az amerikaiak követelik, hogy bíróság elé kell állítani őket. Ezért a nemzetközi jogászok vezetői máris dörzsölik a kezeiket a jó, zsíros pöröcskének. Ez lenne aztán az igazi pör! Ehhez képest minden eddigi hires pör picikévé törpülne. Elhúznák hónapokig, talán évekig és a végén még kisütnék, hogy Adolf valami medáliát érdemel. Mi mindig tartózkodtunk a karosszék generális szerepétől és soha semmiféle tanácsot nem adtunk a háború menetére vonatkozólag. Most azonban mégis felszínre hozunk egy tanácsot. Tekintettel arra, hogy egyetlen ország sem szenvedett annyit, mint Oroszország; egyik sem hozott annyi vér és anyagi áldozatot a náci hordák leverésére; egészen jogos az a feltevés, hogy ennek az országnak elsőbbségi loga van Hitler és társaira. Mi tehát azt ajánljuk, hogy bárhol is kerülnek majd hurokra a náci vezérek, ki kell őket szolgáltatni az oroszoknak. Meg vagyunk győződve róla, hogy az oroszok ezt a nagy problémát igen könnyű szerrel megoldják és egyben megmentik Amerikát vagy Angliát a sok haszontalan szófecsérléstől. Ne feledjük tehát, hogy az oroszoknak “priority” joguk van Adolfra. Már éppen ideje (gb.) A National Maritime Union (Hajósok szervezete, CIO) new yorki osztályának tagjai már megelégelték azt a rágalmazó és becsmérlő hadjáratot, amit a munkáltatók bérence, Westbrook Pegler újságíró folytat ellenük naponként a számos lapban közölt rovatában. A popokban 2500 emberből álló piketvona- lat vezettek a New York World-Telegram újság épülete elé tiltakozva a hírhedt tollbetyár piszkolódásai ellen. Valóban ideje, hogy Amerika szervezett munkásai megmozduljanak és kifejezést adjanak annak ,amit erről a prostituált újságíróról gondolnak, márcsak azért is, mert a hazugságok és rágalmakra adott válaszokat a/ érdekelt lapok nem közük. így a sajtószabadság nevében a legpiszkosabb hadjáratot folytatják a szervezett munkásság ellen. Peglerről már számos Ízben megállapították, hogy a munkáltatók felfogadott bérence, munkásellenes agitációból él és ezen agitációban nem riad vissza a legszemérmetlenebb hazugságoktól sem. Az újságírást a szükséges foglalkozások közé sorolták. Azonban nem látjuk be, hogy a háború sikere érdekében mennyire szükségesek az olyan Írások, amelyek a népesség nagy rétege ellen uszítanak és igy egyenetlenséget szítanak. És ha az ilyen írások nem szükségesek, akkor valóban kérdezhetjük, hogy Peglernek union romboló Írásait miért szedik ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják akikbó'l a munkáltató osztály áll E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakservezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be- süntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. tésre”. De a Wall Street Journal adatai mutatják, hogy a törvényhozó honatyák csak a gyárosok parancsainak engedelmeskedtek. Nem-e helyesebb és logikusabb volna a szervezett erőt a parancsot kiadó nagytőkések megbüntetésére fordítani? Nem-e helyesebb volna a munkásokkal megismertetni a munkásellenes pro®, maradi jelszó helyett :“Tisztességes napibért, tisztességes napi munkáért’ ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL' ’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra Ken szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az pari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetet építjük a régi társadalom keretein belül. "Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága
