Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-08-28 / 1282. szám
1943. augusztus 28. BÉRMUNKÁS 5 oldal ki union nyomdászok? Miért nyomják ki union gépmesterek? Miért továbbítják union mailerek vagy truck hajtők? De ezeken kívül egész csomó más unionista munkások segédkeznek abban, hogy Pegler szervezkedést ellenző és becsmérlő Írásaival az uni- onokat rombolhassa. Szerintünk ez a dolog semmit sem különbözik a nácik azon rémes cselekedeitőí, mint amikor a halálra Ítélt túszokat arra kényszerítik, hogy ássák meg a saját sírjukat. A szerencsétlen túszok azonban nem tudnak védekezni. De mi kényszeríti az amerikai szervezett munkásokat arra, hogy a náci terror áldozataihoz hasonlóan saját munkájukkal segítsenek megásni a sírjukat? A hajósok szervezete éppen idejében mutatta meg, hogy Amerika munkásai készen állnak a szervezet rombolók elleni fenyítésre. AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL ___CS. . Ö MEGJEGYZÉSEI AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS CSŐDJE A közelmúltban Írtam arról a veszedelemről, hogy a mai beteg társadalmi rendszer, ha még sokáig fenmarad megmételyezi a jövő generációját is. Most egy nagyon kirívó esetet írnak a lapok. Egy 17 éves clevelandi fiút hétfői napon elbocsátottak a kórházi megfigyelőből és szerdán erkölcstelen merényletet követett el és nyomorékká vert egy 9 éves fiút, csütörtökön két 13 éves ikerfi- ut lőtt agyon és pár hónappal előbb egy 15 éves fiút ölt meg, beteg nemi élete által hajtva. A modern büntetőjog azt hirdeti, hogy nem büntetés, hanem a javítás a célja, hogy ezt gyakorlatba miként valósítja meg, arra elrettentő példa ennek a szerencsétlen 17 éves fiúnak a tragédiája. Autó bolond, be-be ül egy parkoló autóba, elhajtja, autózik azután otthagyja, elcsípik, a “humánus” biró javító intézetbe küldi, amely azután teljesen elintézi az amúgy is gyenge jellemű fiút. A már gyakorlott bűnözők és a nőktől elzárt ifjak fajtalan nemi életre szoktatják, amely nála odáig fajult, hogy megöli a “szerelmét”, hogy más ne csókolhassa. Maga is borzad a förtelmes élettől, kéri, hogy gyógyítsák, operálják meg, egy pár napig kórházba van, az orvosok tudják, hogy közveszélyesen eltévelyedett, de kezelés helyett szabadjára eresztik és az őrületének, három kis fiú a halottja és egy nyomorékja lett. Ma a szörnyű eset által kiváltott felháborodás alatt “tanácskoznak” a hivatalos fórumok, hogy miként vessenek véget a fiatalkorú eltévelyedéseknek, a mind gyakoribb nemi gyilkosságoknak, de miután, megint csak a fekélyeket kene- getik, de nem látják meg magát a baj okozóját, a beteg társadalmi rendszert, minden marad a régiben, a “javító” intézetekkel, amelyek egyetemei a bűnnek, ahonnét a kezdő egyszer megtévedt ifjú, mint képzett bűnöző és lelkileg beteg ember jön ki. Ez a rendszer a maga profitjával, mozijával, detektív regényeivel, az újságok, a rádiók szenzáció hajhá- szásával, a millió ifjú életet kioltó háborujaival, fertőzi az emberiséget, különösen az ifjú generációt. A rendszer betegsége olyan előrehaladott, hogy itt már nem lehet oltásokkal, reformokkal segíteni, itt csak gyökeres operáció, az egész társadalmi rendszer gazdasági felépítményének a megváltoztatása segíthet, de sürgősen, rögtön, mert máskülönben a jövő társadalom alapját, az ifjúságot mérgezi meg oly mértékben, hogy az veszélyezteti az emberiség holnapját. Félre a reformerekkel, a ku- ruzslókkal, a jövőnkről, az egész emberiségről van szó. Jöjjön az uj társadalom, a gazdasági és politikai egyenlőségével, szabadságával addig, amig az nem késő. SZÁNALMAS VERGŐDÉS A látszólag egymástól távol eső események, szorosan kihatnak egymásra. A vörös hadsereg felmérhetetlen jelentőségű győzelmei, Szicília elfoglalása, a meg nem szűnő nagyarányú bombázása a nácizmus által uralt európai városoknak, amelyeknek a végső pontja Wiener Neustad csak 150 mérföldre van Budapesttől, amelynek a bombázását beígérte az angol rádió, összeroppantotta az amerikai magyar reakció tevékenységét és szomorú kilátsokkal biztatja azokat, akik még tegnap abban reménykedtek, hogy Horthyék, amúgy Victor Emanuel módra megfogják úszni egy kis köpönyegforgatással a 20 éves gaz uralmukat. De ma már semmi sem biztos, ki tudja mire a “levelek lehullnak” nem e jelenik meg a Kárpátok ormán a sarló-kalapács, hogy elősegítse a magyar nép, már nagyon is időszerű leszámolását az elnyomóival. Azután a belső fronton is súlyos bajok mutatkoznak a külső front összeomlása miatt. A Verhovay Egylet konvencióra gyűl össze, a konvenciót megelőző kerületi gyűlések, feltűnő nagy számban fogadnak el határozatokat ,amelybdn utasítják a delegátusokat, hogy a Verhovay Egyletet vonják ki a Magyar Szövetségből. Csak egykét kerületi gyűlés volt, amely a további együttműködést javasolta úgy, hogy nehéz munkájuk lesz Daragóéknak, hogy lehengereljék az ellenzéket, annál is inkább, mert az elmúlt 4 év alatt nagyon sok minden jött össze a basa módra uralkodó főtisztviselők számlájára, akik az igazgatóságon belül je- lenkezett ellenzéket állandóan lehengerelték. Másik ügy, amely ma már nagyon szép botránnyá dagadt, az a beszélgetés, amelyet Dara- gó-Himler-Fay Fischer folytattak a budapesti kormány közegekkel a Verhovay Egylet és általában az amerikai magyarság bőrére. A “Magyar Jövő” kezébe került levelezésből kitűnik, hogy Daragó urék nagyon leakartak feküdni, illetve az amerikai magyarságot fektetni a Horthy kormányzat elé. A kosaras asz- szony szerepét itt Himler, Pesten Fáy Fischer végezte. Hogy az ügy nem sikerült, 'annak a háború kitörése volt az oka. A dolog már annyira bűzlik, hogy Himler Márton is kénytelen nyilatkozni, hogy igaz ő a magyar kormány utján, kormány hivataloktól és azokon keresztül bankoktól üzleti vállalatoktól hirdetéseket próbált szerezni az amerikai magyar lapoknak, kivéve az ő saját lapjait ,mert hisz ő közismerten önzetlen fiú. Hónapokkal ezelőtt Himler beismerte, hogy a kormány részéről, mikor otthon járt felajánlottak pénzbeli támogatást az amerikai magyar lapok részére, amelyet ő felháborodva utasított vissza. Most viszont beismeri — mert tagadni úgy sem lehet — hogy “hirdetéseket” kért, főleg a Verhovay, de általában a magyar lapok részére, amelyet a kormány utján akart megkapni. Ez a Himler olyan naivnak gondolja az amerikai magyarságot, hogy az nem tudja azt, hogy a kormány által adott hirdetések és a kormány nyomására bankok és nagy vállalatok által adott hirdetések, nem mások, mint burkolt formában való megfizetése a politikai szolgálatoknak. Ezt a módszert használják évtizedek óta, nemcsak a hazai, de a külföldi lapokkal is, akiknek nagy hirdetéseket fizetnek ki közvetlenül, vagy közvetve bankok utján a végzett szolgálatokért. Ebbe a posványba akarta Himler-Da- ragó-Fáy Fischer belevinni a Verhovay Lapot, amelyért valószínűleg szintén felelnie kell Daragó elnök urnák. Ha valami disznóság kisül, úgy mindig szemben találjuk magunkat Himler ur önzetlenségével, amelyet ha meg kaparunk kibújik az igazi Himler Márton. Nem tudjuk ellenőrizni azt, hogy Himler tényleg csak más I és nem a saját lapjait akarta ! kormányszolgálatba állítani, de azt mindenki tudja, hogy minden ügynök a leszállított üzlet után százalékot kap és ezt az üzletet, akik Pesten forszírozták, nagyon közel allanak Himler úrhoz, az egyik Fáy Fischer Andor az unokaöccse, akkor Himler Debrecenben megjelenő lapjának a főnöke és Thury Levente a lapjának a szerkesztője közvetítették, bizonyára ők is “önzetlenül”, amelyet ma | nem mernek állítani azért, mert nem tudják azt, hogy még milyen levelek vannak a Magyar Jövő íróasztal fiókjában. A világ reakció az egész vonalon recseg-ropog, a nagy ve- | zérek ma már beijedt, megvert I figurák és nagyon valószínű, hogy a romok nemcsak a vezé- ' reket, hanem az ott élősködő patkányokat, kakarucsokat is magukalá temetik nemcsak Pesten, de itt Magyar Amerikában is. A KÓCOS Amerika nagytőkései és a magát vele osztályérdektársnak képzelő kisburzsoái, feneketlen gyűlölettel vannak minden ellen, ami több vagy kevesebb korlátot állít fel a kizsákmányolásnak, amely valami védelmet nyújt a munkásnak. Ezért ellenez minden munkásvédő, munkásnak védelmét nyujtot- tó jogokat biztosító törvényt, de főként gyűlöli az uniókat, amelyben bármilyen elmaradottak, bármennyire korruptak is, ezek a munkásoknak nemcsak védelmi várai, de harci szervezete is a munkásnak, amelynek a használata felismerteti vele azt a hatalmas erőt, amelyet az osztálytásaival való egyesülés ad, amelynek a használata rávezeti a munkást arra, hogy nincs szüksége politikusokra, kik elalkudják az érdekeit, hogy mindent ami az előnyére szolgál sokkal hamarabb és biztosabban elérheti a szervezettségével, a munkán való akciójával. Mi, öntudatos munkások bármennyire is tisztába vagyunk az AFL vagy a CIO uniók ma- radiságával, a vezérek korrupt- ságával, éppen abból az okokból, amiért a tőke gyűlöli, mi ragaszkodunk az uniókhoz. Meggyőződésünk, az iparban szerzett tapasztalataink igazolják azt, hogy ezek a szervezetek is jobbak, mint a szervezetien viszonyok és feltétlen ragaszkodunk a tőkéssel szemben a meglevő uniókhoz, mint egy kezdetleges védelmi 'vonalhoz. Ez nem érdem, hanem a legelemibb munkás becsület által megkövetelt kötelesség. A kapitalista azért mert gyűlöli az uniót és szét akarja azt rombolni, nem gazember, nem áruló, hanem azt az utat követi ,amit az osztályhelyzete előír, osztályharc van és a nagytőkének az uniók elleni harca, a meg nem szűnő osztályharcnak egy fázisa. Ennek a harcnak egy álcázott formája az, amikor a nagytőke által jól fizetett irók, tudósok vonulnak harcba, természetesen nem mint a tőke, hanem a munkások védelmezőjeként, “szabadságjogaink megcsorbítása az, ha csak úgy dolgozhatunk, ha tagjai leszünk az uniónk” “Szabadság korlátozás az, ha az unió megszabja, hogy hány órát és mennyiért dolgozhatok”. Ezeke a legtöbbször hangoztatott hazug jelszavak, de a Peglerek, kik ezt írják, azért írják, mert megfizetik őket érte, hogy félrevezessék a tisztán nem látó munkást. Ha megtudjuk érteni és magyarázni a nagytőke és fizetett íróinak a fenekedését, meg kell próbálnunk megmagyarázni azt is, hogy az SLP lapjai miért haladnak egy vonalon Peglerek- kel, a Chamber of Commercel. Nem állittjuk s nem is hisszük, hogy megfizetett bérencek, de bármennyire ostobák is, azt mégis tudják, hogy amit az unió kérdésben, munkásvédelmi törvények ellen leírnak, az éppen annyira nem forradalmi, mint ahogy nem munkások érdekébe íródott. A Szocialista Labor Party magyar lapjában,
