Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-08-07 / 1279. szám

1943. agusztus 7. BÉRMUNKÁS \ 6 oldal Attól függ az, hogy a háborút közvetlen követő időkben a hata­lom kiknek a kezébe jut úgyszólván világszerte. A Szovjet kormányt sok mindennel lehet vádolni azoknak, akik most tartják a legalkalmasabb időt az ily vádaskodásra. Egyet azonban el kell ismerniök. És ez az, hogy eddig az orosz kormány minden olyan esetben, ahol a fasizták köpenyegfordi- tással (Darlan, Mihajlovics, Franco, stb.) igyekszenek fentar- tani hatalmukat, ellenük fordult. És ez nagyon fontos, mert úgy Amerikában mint Angliában óriási erővel rendelkeznek azok, akik volt fasizta társaikat szeretnék hatalmon tartani, habár más nevek alatt is. Szerintünk a “Mission to Moscow” kéjp alatt keletkezett nagy vita ennek a küzdelemnek egyik fázisa. Az egyszerű propa­ganda képet, amely ferdítéseivel és hazugságaival csak a hason­ló propaganda müveket utánozza, azért támadják annyira, hogy a Szovjet kormány befolyását a békeasztalnái aláássák. AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL CS. . Ő MEGJEGYZÉSEI A HÁBORÚ ÉS A MUNKÁSMOZGALOM A fenti cim alatt egy nagyon fontos és nagyon időszerű cikk jelent meg a Bérmunkás julius 24-iki számában Bischof mtárs. tollából. E rovatban már fog­lalkoztunk egy Ízben Bischof munkástárs egy cikkével, mely- lyel nem érettünk egyet, igy nagyon természetes, hogy most foglalkozni kell a fent említett cikkével, amelynek a megálla­pításaival és a levont tanulsá­gával 100 százalékban egyet­értünk és ezt a cikket a mi el­lenzékünk közül egyedül Bis­chof munkástárs írhatta meg, mert ő az, aki megértette a hosszú munkásmozgalmi múlt­ja alatt, hogy mi a munkásmoz­galom és mi a kötelessége és joga egy öntudatos munkás- mozgalmi tagnak. Az IWW belső felépítése a legteljesebb demokrácia alap­ján történik, ugyan igy a ma­gyar nyelvű csoportosulás is, amely a Bérmunkást kiadja. Évente egy országos értekezlet szabja meg a Bérmunkás irány­vonalát és annak a végrehajtá­sára egy Lapbizottságot vá­laszt. Bischof munkástárs nem értett egyet a megállapított irányvonallal, ezt meg is irta. A megirt kritikájára megkapta a választ és utána Bischof nem futott el megsértődve, hanem továbbra is a helyén maradt,_ a mozgalomban, a lap agitáció- ban és talált magának olyan té­mát az Írásra, amely nem állt ellentétben az országos értekez­let megállapításaival és tovább­ra is szorgalmas írója maradt lapunknak. Ez az amit ő helye­sen jogos építő kritikának mond és amikor a cikkét meg­írta, akkor igazolta azt is, hogy tudja mi az önkritika. Minden mozgalomnak az alapja az, hogy a többség ha­tározatának alávesse magát a kisebbség és építse a mozgal­mat és gyakarolja a kritikát, ha annak a szükségét érzi. Ezt tette Bischof munkástárs, de ezen a téren egyedül áll a mi kis ellenzékünk között, mert a többiek nem éltek a kritika jo­gával, illetve aki élt az azt óhajtotta volna, hogy amig ne­ki teljes szabadsága van arra, hogy kritizáljon, addig a meg- kritizáltaktól megvonja azt a jogot, hogy a bírálatot meg bí­rálják. Mikor ez megtörtént, akkor duzzogva félreálltak. Hát ez nem építő kritika, de ez még mindig jobb annál, akik otthagyták a szervezetet, le­mondták a lapot és halálos el­lenségei lettek a Bérmunkás­nak és nem rajtuk mullott az, hogy a vágyuk a Bérmunkás bukása nem teljesedett be. Ezek odáig jutottak, hogy oly “érveik” voltak, amelyeket itt le írni szégyenlenénk, ezt rossz­akaratú, romboló bírálatnak nevezzük. Közeledik az országos érte­kezlet ,amely hivatva lesz arra, hogy az elmúlt év munkája fe­lett bírálatot mondjon, rámu­tasson az elkövetett hibákra, megszabja az irányvonalat és megteremtse az egységet a túl­nyomó többség és a jóakaratu építő bírálatok között. Egy pil­lanatig sem kétlem azt, hogy ez az egység megtörténik, de kétlem, hogy a dezertőrök és a rombolók, a faji és vallási ala­pon állók, még egyszer eltud­janak helyezkedni a mozgalom­ba, velük való működés minden volna csak egység nem. Nagy feladat előtt állunk. Nekünk kéz-kézben kell állnunk a gáton és felkészülni a hivatá­sunkra, vívjuk a harcot az or­szágos értekezlet által megsza­bandó vonalon, de amig a régi irány áll fenn, addig a leg1 jobb tudásunk és meggyőződésünk szerint Írjuk meg a Bérmun­kást és nem engedjük meg azt, hogy az irás szabadság örve alatt, abban a fasizmus, a szov- jetellenesség kakuk tojásait helyezzék el még akkor sem, ha azt forradalmi szósszal ön- tik is nyakon. SZENZÁCIÓK Az elmúlt hetek bővelkedtek szenzációkkal, nagyon élénké tették a lapok oldalait. Az első szenzációt Oroszországból rö­pítette világgá a hírszolgálat. Az ott hadifoglyokból, emig­ránsokból alakult “Szabad Né­met Tanács” felhívással fordult a német néphez az irányban, hogy pusztítsa ki a náci vezére­ket, a junkereket, a katonaság vonuljon ki a megszállott terü­letekről és kérjenek békét, hogy azután a szabad német nép beilleszkedhessen, a szabad népek nagy családjába. Ez a felhívás nagyon felbőszítette az amerikai reakciót, nem a Német Tanács ellen, hanem a Szovjet kormány ellen, amiért megengedte egy olyan felhívás kiadását, amely ellentétben van a “feltétel nélküli mega­dás” terveivel, amit Roosevelt és Churchill fektettek le Casa- I blancában, amelyhez Stalin is hozzájárult. Mint minden ilyen kirohanás, csak ürügy arra, hogy a Szovjetek ellen uszítson, mert amit a Német Tanács ja­vasol a német népnek, a leg­jobb és a legemberségesebb megoldást jelentené, kiüríteni minden elfoglalt területet, az egész náci és porosz junker, nagy kapitalista uralmat meg­semmisíteni és itt van a kutya eltemetve, nem kevesli azt a reakció, hanem sokalja. ők megakarják menteni a német és vele az egész profitrendszert és ha Németországban a német nép forradalma elseperné a ná­ci-junker uralmat, utána egész biztos, hogy meginogna az egész kapitalista világrend. A lóláb kilátszik itt is, ott is és amikor ilyen vagy “baloldali” Szovjet támadást olvasunk ak­kor mindig keressük a náci ló­lábat és azt legtöbbször meg is találjuk. Ötszáz amerikai repülőgép bombázta Rómát, a szent vá­rost, amely nemcsak a pápát szólaltatta meg, ki tiltakozott, mert egy eltévedt bomba egy régi bazilikát is megrongált, de ezenkívül is nagy vita indult meg arról, hogy szabad-e bom­bázni a “szent várost”. Ez a vita teljesen meddő, mert a “szent várost” Mussolini meg­rakta muníció gyárakkal, a leg­nagyobb vasúti gócpont, tehát katonai szempontból elsőrangú célpont. Mint morál romboló, nagyon sikeres volt, nem kis része volt Mussolini meneszté­sében. De ettől eltekintve, mi­ért hallgatott őszentsége oly mélységesen amikor Madridot és Barcelonát bombázták szét Mussolini banditái? Mikor Londont, Coventryt, Rotterdamot, Varsót, Belgrá- dot döntötték romba templo­mostól, asszonyostól, gyerekes­től Hitler banditái. Az atyai szive nem szólalt meg, amikor az újkor csodáját Stalingrádot az ipari várost tették & földel egyenlővé, őszentsége és a töb­bi álszent sopánkodók, nem annyira Rómát, mint a döglődő fasizmust sirassák. Nekünk, kik előteremtjük az emberi értékeket, minden szét­rombolt ház, gyár, iskola, fáj­dalmasan szomorú esemény, de meg merjük mondani azt is, hogy az emberiségre nagyobb vesztesség volt a stalingradi autógyár szétrombolása, mint a Szent Lőrincz templom kapu­jának a bedőlése. Mussolini a bohóc és a vér­ebnek ez a furcsa keveréke, mint a patkány elmenekült a sülyedő hajóról. Lehet, hogy kirúgták, lehet, hogy csak tak­tikázás az egész. Egy bizonyos, hogy eb helyett eb támadt. Badoglio tábornok, amig a gö­rögök olyan csúnyán ki nem porolták, a fasizmus a római birodalom felállításának a har­cos vezére volt. Az ő parancs­noksága alatt foglalták el Eti­ópiát, irtották ki a fegyverte­len népet, ő vezette Albánia el­foglalását is és ő volt az, aki Görögországot megtámadó fas­izta hadseregnek parancsno­kolt. A társai is kipróbált fas­izták, igy kétségtelennek lát­szik, hogy a tábornok urból nem lesz Darlan, vele éppen úgy nem állnak szóba mint Mussolinivel és igy az ország l teljes megszállás előtt áll és ! nagyon valószínű a háborút és fasizmust halálosan gyűlölő olasz nép, maga fogja elkerget­ni Badoglio generálist a gazdá­jával a királlyal együtt. Itt kell megkérdezni, hogy Daragó-Eördögh urak, akik a budapesti világkongesszusról táviratilag üdvözölték 1918-ban Mussolinit, mint a magyarok nagy barátját és szövetségesét, vájjon nem feledkeztek meg róla, küldtek-e neki részvét tá­viratot? A dolgok úgy néznek ki, hogy a fő pátronusának Horthynak is készíthetik a részvét táviratot, mert a ma­gyar nép már nagyon csavarja a kötelet amellyel a véreskezü banditát és a társait fel fogják kötni. Negyedik szenzációnak befu­tott az alelnök detroiti beszéde, amelyet az autó munkások előtt tartott. Wallace alelnök nagyon rossz fiú a nagytőke előtt, nem igen kertel, hanem a nevén szokja nevezni a gye­reket, ezért a lapok általában agyonhallgatják a szereplését. A mostani beszédét is csak rö­vidítve, eldugva hozták le, de annál nagyobb nyilvánosságot kaptak a támadó vezércikkek, a kolumnisták nagyfej ü politi­kusok dührohamot intéztek az alelnök megállapításai miatt, ami teljesen érthető, mert amit mondott az “amerikai fasiz­mus” felől azt ezideig csak a szélső baloldalon merték meg­mondani, nevezetesen, hogy az európai fasizmus felépítésében nagy szerepe volt az amerikai nagytőkének, amely most ami­kor a fiaink a harctereken vé- reznek, a fasizmus kiirtásáért, a rekció idehaza építi a fasiz­must. “Ha az európai fasizta vezéreket kiirtjuk, de hatal­mon hagyjuk az itteni istápo­lóikat, akkor értéktelen mun­kát végeztünk” mondta az alel- enök. A fennálló fasizta vesze­delem ellen szerint nem elég az amerikai munkások összefogá­sa, hanem az egész világ mun­kásainak az egységét kell kié­píteni a fasizmus nemzetközi uralmának a megdöntésére. Ezideig Wallacet a rekció kommunistának, szociaistának “bélyegezte”, de ez nem na­gyon ártott neki és ő sem érez­te magát sértve, most köpönye­get fordítva az egész vonalon fasiztának bélyegzik meg. A hírhedt Pegler azt Írja ennek a bizonyítására: Wallace mun­kát, munkanélküli, baleseti, be­tegség, aggkori, haláleseti biz­tosítást hirdet, kigunyolja az “old Americanizmust”. Ez ma­ga a legtisztább fasizta prog­ram állapítja meg Mr. Pegler, tüzetokádva az alelnök ellen. Az újságírók megkérdezték az elnököt, hogy mi a vélemé­nye Wallace “felháborító” be­szédjéről “halgattam és na­gyon szerettem” mondta az el­nök, ami a szolidaritás kifeje­zése volt. Érdemes felfigyelni az alel­nök közkeletű megállapításaira, amelyet mi már régóta hirde­tünk, de az ő szava ma mesz- szebb hangzik el és főleg azt kelt megszívlelnie minden mun­kásnak, hogy a fasizmus ve­szedelme Hitler és Mussolini pusztulása után is fen fog áll­ni. Ez ellen csak a munkásosz­tály nemzetközi összefogása tud eredményesen harcolni, ha megdönti a nagytőke profit rendszerét. Az utóbbit nem az alelnök, hanem mi mondjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents