Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)
1943-08-07 / 1279. szám
1943. agusztus 7. BÉRMUNKÁS \ 6 oldal Attól függ az, hogy a háborút közvetlen követő időkben a hatalom kiknek a kezébe jut úgyszólván világszerte. A Szovjet kormányt sok mindennel lehet vádolni azoknak, akik most tartják a legalkalmasabb időt az ily vádaskodásra. Egyet azonban el kell ismerniök. És ez az, hogy eddig az orosz kormány minden olyan esetben, ahol a fasizták köpenyegfordi- tással (Darlan, Mihajlovics, Franco, stb.) igyekszenek fentar- tani hatalmukat, ellenük fordult. És ez nagyon fontos, mert úgy Amerikában mint Angliában óriási erővel rendelkeznek azok, akik volt fasizta társaikat szeretnék hatalmon tartani, habár más nevek alatt is. Szerintünk a “Mission to Moscow” kéjp alatt keletkezett nagy vita ennek a küzdelemnek egyik fázisa. Az egyszerű propaganda képet, amely ferdítéseivel és hazugságaival csak a hasonló propaganda müveket utánozza, azért támadják annyira, hogy a Szovjet kormány befolyását a békeasztalnái aláássák. AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL CS. . Ő MEGJEGYZÉSEI A HÁBORÚ ÉS A MUNKÁSMOZGALOM A fenti cim alatt egy nagyon fontos és nagyon időszerű cikk jelent meg a Bérmunkás julius 24-iki számában Bischof mtárs. tollából. E rovatban már foglalkoztunk egy Ízben Bischof munkástárs egy cikkével, mely- lyel nem érettünk egyet, igy nagyon természetes, hogy most foglalkozni kell a fent említett cikkével, amelynek a megállapításaival és a levont tanulságával 100 százalékban egyetértünk és ezt a cikket a mi ellenzékünk közül egyedül Bischof munkástárs írhatta meg, mert ő az, aki megértette a hosszú munkásmozgalmi múltja alatt, hogy mi a munkásmozgalom és mi a kötelessége és joga egy öntudatos munkás- mozgalmi tagnak. Az IWW belső felépítése a legteljesebb demokrácia alapján történik, ugyan igy a magyar nyelvű csoportosulás is, amely a Bérmunkást kiadja. Évente egy országos értekezlet szabja meg a Bérmunkás irányvonalát és annak a végrehajtására egy Lapbizottságot választ. Bischof munkástárs nem értett egyet a megállapított irányvonallal, ezt meg is irta. A megirt kritikájára megkapta a választ és utána Bischof nem futott el megsértődve, hanem továbbra is a helyén maradt,_ a mozgalomban, a lap agitáció- ban és talált magának olyan témát az Írásra, amely nem állt ellentétben az országos értekezlet megállapításaival és továbbra is szorgalmas írója maradt lapunknak. Ez az amit ő helyesen jogos építő kritikának mond és amikor a cikkét megírta, akkor igazolta azt is, hogy tudja mi az önkritika. Minden mozgalomnak az alapja az, hogy a többség határozatának alávesse magát a kisebbség és építse a mozgalmat és gyakarolja a kritikát, ha annak a szükségét érzi. Ezt tette Bischof munkástárs, de ezen a téren egyedül áll a mi kis ellenzékünk között, mert a többiek nem éltek a kritika jogával, illetve aki élt az azt óhajtotta volna, hogy amig neki teljes szabadsága van arra, hogy kritizáljon, addig a meg- kritizáltaktól megvonja azt a jogot, hogy a bírálatot meg bírálják. Mikor ez megtörtént, akkor duzzogva félreálltak. Hát ez nem építő kritika, de ez még mindig jobb annál, akik otthagyták a szervezetet, lemondták a lapot és halálos ellenségei lettek a Bérmunkásnak és nem rajtuk mullott az, hogy a vágyuk a Bérmunkás bukása nem teljesedett be. Ezek odáig jutottak, hogy oly “érveik” voltak, amelyeket itt le írni szégyenlenénk, ezt rosszakaratú, romboló bírálatnak nevezzük. Közeledik az országos értekezlet ,amely hivatva lesz arra, hogy az elmúlt év munkája felett bírálatot mondjon, rámutasson az elkövetett hibákra, megszabja az irányvonalat és megteremtse az egységet a túlnyomó többség és a jóakaratu építő bírálatok között. Egy pillanatig sem kétlem azt, hogy ez az egység megtörténik, de kétlem, hogy a dezertőrök és a rombolók, a faji és vallási alapon állók, még egyszer eltudjanak helyezkedni a mozgalomba, velük való működés minden volna csak egység nem. Nagy feladat előtt állunk. Nekünk kéz-kézben kell állnunk a gáton és felkészülni a hivatásunkra, vívjuk a harcot az országos értekezlet által megszabandó vonalon, de amig a régi irány áll fenn, addig a leg1 jobb tudásunk és meggyőződésünk szerint Írjuk meg a Bérmunkást és nem engedjük meg azt, hogy az irás szabadság örve alatt, abban a fasizmus, a szov- jetellenesség kakuk tojásait helyezzék el még akkor sem, ha azt forradalmi szósszal ön- tik is nyakon. SZENZÁCIÓK Az elmúlt hetek bővelkedtek szenzációkkal, nagyon élénké tették a lapok oldalait. Az első szenzációt Oroszországból röpítette világgá a hírszolgálat. Az ott hadifoglyokból, emigránsokból alakult “Szabad Német Tanács” felhívással fordult a német néphez az irányban, hogy pusztítsa ki a náci vezéreket, a junkereket, a katonaság vonuljon ki a megszállott területekről és kérjenek békét, hogy azután a szabad német nép beilleszkedhessen, a szabad népek nagy családjába. Ez a felhívás nagyon felbőszítette az amerikai reakciót, nem a Német Tanács ellen, hanem a Szovjet kormány ellen, amiért megengedte egy olyan felhívás kiadását, amely ellentétben van a “feltétel nélküli megadás” terveivel, amit Roosevelt és Churchill fektettek le Casa- I blancában, amelyhez Stalin is hozzájárult. Mint minden ilyen kirohanás, csak ürügy arra, hogy a Szovjetek ellen uszítson, mert amit a Német Tanács javasol a német népnek, a legjobb és a legemberségesebb megoldást jelentené, kiüríteni minden elfoglalt területet, az egész náci és porosz junker, nagy kapitalista uralmat megsemmisíteni és itt van a kutya eltemetve, nem kevesli azt a reakció, hanem sokalja. ők megakarják menteni a német és vele az egész profitrendszert és ha Németországban a német nép forradalma elseperné a náci-junker uralmat, utána egész biztos, hogy meginogna az egész kapitalista világrend. A lóláb kilátszik itt is, ott is és amikor ilyen vagy “baloldali” Szovjet támadást olvasunk akkor mindig keressük a náci lólábat és azt legtöbbször meg is találjuk. Ötszáz amerikai repülőgép bombázta Rómát, a szent várost, amely nemcsak a pápát szólaltatta meg, ki tiltakozott, mert egy eltévedt bomba egy régi bazilikát is megrongált, de ezenkívül is nagy vita indult meg arról, hogy szabad-e bombázni a “szent várost”. Ez a vita teljesen meddő, mert a “szent várost” Mussolini megrakta muníció gyárakkal, a legnagyobb vasúti gócpont, tehát katonai szempontból elsőrangú célpont. Mint morál romboló, nagyon sikeres volt, nem kis része volt Mussolini menesztésében. De ettől eltekintve, miért hallgatott őszentsége oly mélységesen amikor Madridot és Barcelonát bombázták szét Mussolini banditái? Mikor Londont, Coventryt, Rotterdamot, Varsót, Belgrá- dot döntötték romba templomostól, asszonyostól, gyerekestől Hitler banditái. Az atyai szive nem szólalt meg, amikor az újkor csodáját Stalingrádot az ipari várost tették & földel egyenlővé, őszentsége és a többi álszent sopánkodók, nem annyira Rómát, mint a döglődő fasizmust sirassák. Nekünk, kik előteremtjük az emberi értékeket, minden szétrombolt ház, gyár, iskola, fájdalmasan szomorú esemény, de meg merjük mondani azt is, hogy az emberiségre nagyobb vesztesség volt a stalingradi autógyár szétrombolása, mint a Szent Lőrincz templom kapujának a bedőlése. Mussolini a bohóc és a vérebnek ez a furcsa keveréke, mint a patkány elmenekült a sülyedő hajóról. Lehet, hogy kirúgták, lehet, hogy csak taktikázás az egész. Egy bizonyos, hogy eb helyett eb támadt. Badoglio tábornok, amig a görögök olyan csúnyán ki nem porolták, a fasizmus a római birodalom felállításának a harcos vezére volt. Az ő parancsnoksága alatt foglalták el Etiópiát, irtották ki a fegyvertelen népet, ő vezette Albánia elfoglalását is és ő volt az, aki Görögországot megtámadó fasizta hadseregnek parancsnokolt. A társai is kipróbált fasizták, igy kétségtelennek látszik, hogy a tábornok urból nem lesz Darlan, vele éppen úgy nem állnak szóba mint Mussolinivel és igy az ország l teljes megszállás előtt áll és ! nagyon valószínű a háborút és fasizmust halálosan gyűlölő olasz nép, maga fogja elkergetni Badoglio generálist a gazdájával a királlyal együtt. Itt kell megkérdezni, hogy Daragó-Eördögh urak, akik a budapesti világkongesszusról táviratilag üdvözölték 1918-ban Mussolinit, mint a magyarok nagy barátját és szövetségesét, vájjon nem feledkeztek meg róla, küldtek-e neki részvét táviratot? A dolgok úgy néznek ki, hogy a fő pátronusának Horthynak is készíthetik a részvét táviratot, mert a magyar nép már nagyon csavarja a kötelet amellyel a véreskezü banditát és a társait fel fogják kötni. Negyedik szenzációnak befutott az alelnök detroiti beszéde, amelyet az autó munkások előtt tartott. Wallace alelnök nagyon rossz fiú a nagytőke előtt, nem igen kertel, hanem a nevén szokja nevezni a gyereket, ezért a lapok általában agyonhallgatják a szereplését. A mostani beszédét is csak rövidítve, eldugva hozták le, de annál nagyobb nyilvánosságot kaptak a támadó vezércikkek, a kolumnisták nagyfej ü politikusok dührohamot intéztek az alelnök megállapításai miatt, ami teljesen érthető, mert amit mondott az “amerikai fasizmus” felől azt ezideig csak a szélső baloldalon merték megmondani, nevezetesen, hogy az európai fasizmus felépítésében nagy szerepe volt az amerikai nagytőkének, amely most amikor a fiaink a harctereken vé- reznek, a fasizmus kiirtásáért, a rekció idehaza építi a fasizmust. “Ha az európai fasizta vezéreket kiirtjuk, de hatalmon hagyjuk az itteni istápolóikat, akkor értéktelen munkát végeztünk” mondta az alel- enök. A fennálló fasizta veszedelem ellen szerint nem elég az amerikai munkások összefogása, hanem az egész világ munkásainak az egységét kell kiépíteni a fasizmus nemzetközi uralmának a megdöntésére. Ezideig Wallacet a rekció kommunistának, szociaistának “bélyegezte”, de ez nem nagyon ártott neki és ő sem érezte magát sértve, most köpönyeget fordítva az egész vonalon fasiztának bélyegzik meg. A hírhedt Pegler azt Írja ennek a bizonyítására: Wallace munkát, munkanélküli, baleseti, betegség, aggkori, haláleseti biztosítást hirdet, kigunyolja az “old Americanizmust”. Ez maga a legtisztább fasizta program állapítja meg Mr. Pegler, tüzetokádva az alelnök ellen. Az újságírók megkérdezték az elnököt, hogy mi a véleménye Wallace “felháborító” beszédjéről “halgattam és nagyon szerettem” mondta az elnök, ami a szolidaritás kifejezése volt. Érdemes felfigyelni az alelnök közkeletű megállapításaira, amelyet mi már régóta hirdetünk, de az ő szava ma mesz- szebb hangzik el és főleg azt kelt megszívlelnie minden munkásnak, hogy a fasizmus veszedelme Hitler és Mussolini pusztulása után is fen fog állni. Ez ellen csak a munkásosztály nemzetközi összefogása tud eredményesen harcolni, ha megdönti a nagytőke profit rendszerét. Az utóbbit nem az alelnök, hanem mi mondjuk.
