Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-07-31 / 1278. szám

1943. julius 31. BÉRMUNKÁS 7 oldai A természet erőinek megismerése Közli: BISCHOF JÓZSEF (Folytatás) A TENGERSZOROSOK ÉS A SZUEZI CSATORNA Ha figyelmesen vizsgáljuk földünk térképét, önkénytelenül átvillan agyunkon az a furcsa gondolat, hogy a természet mi­lyen szeszélyesen, következet­lenül gyúrta és formálta ki a világrészeket. Minden cél és terv nélkül dolgozott és legki­vált bizonytalan volt annak az eldöntésében, hogy mi jobb és célszerűbb, a földszoros-e vagy a tengerszoros? Szueznél csak­nem teljesen kettévágta Ázsiát és Afrikát, de mintha az utolsó pillanatban megggondolta vol­na magát hirtelen és kettő­jük között egy keskeny csator­nát vágott, hogy a két konti- nenes lakói legalább ezen a ré­szen ne érintkezhessenek egy­mással szárazon. Aztán, hirte­len, pajkos szeszéllyel széttolta Európa és Afrika hegységeit Gibraltárnál. Angliát a calaisi csatornával szakította el a kon­tinenstől, mig az Atlanti óce­án partjain, nagy kegyesen meghagyta keskeny Panama szorost, mely vékony földsza­lagként köti össze Amerikának északi és déli kolosszusait. Egészben tekintve az emberi nem történetét, nehéz lenne el­dönteni, hogy mi volt haszno­sabb és előnyösebb a civilizá­ció fejlődésére, a kontinensek összefüggése, vagy a tengerek egymáshoz tartozása. Hogy a Gibraltár szoros többet hasz- nált-e a Föld’lözi tengeri tar­tományok fejlődésének, mint amennyit ártott Spanyolország és északnyugati Afrika kultú­rájának, hogy a Boszporus és a Dardanella jobban előbbre vitte-e Oroszország civilázióját, mint amennyivel hátramozdi- totta Törökországét és Kis- Ázsáiét, hogy az egyiptomi kul­túra nyert e vagy veszített a szuezi homokszalaggal, hogy középamerikai földnyelv elő­nyös vagy káros-e a két Ameri­kára, melyeket összeköt? Mind­ez kétséges és fölötte vitatha­tó, csak egy a bizonyos, hogy mihelyt valamely nemzet rákap a tengerre, azonnal érzi a föld­szorosok béklyóit és igyekszik széttörni őket. A fáraók min­denkor törekedtek a Nílust ösz- szekötni a Vörös tengerrel, vi­szont Nero megkísérelte a ko- rinthiusi földszoros áttörését. Ez a törekvés az utolsó félszá­zad alatt egyre több nagy al­kalommal érvényesült. A szue­zi korinthusi földszoros, a Dán félszigeten s Hollandiában egy­más után áldozták föl a száraz­föld egységét és osztatlanságát a viziut kedvéért, mely az utat száz, sőt ezer mérföldéi is rö­vidítette meg, mert az utmeg- takaritás jóval többet ért, mint az a csekély kényelmetlenség, hogy a szárazföldi közlekedés a csatornák következtében itt- ott hidakra szorult. Legkivált a szuezi csatorna megnyitása jelez fontos korszakot a világ­kereskedelem történetében és egyúttal politikai szempontból is a legfontosabb események egyike. Ezen a csatornán át nyugat és kelet szabadon érint­kezhetnek most már, anélkül, hogy meg kellene kerülniük a Jóreménység fokot. Angolor­szágot és Kelet-Indiát nem hó­napok, hanem csak hetek vá­lasztják el már egymástól. A szuezi csatorna története any- nyira ismeretes, hogy elég lesz, ha csak röviden összefoglaljuk főbb mozzanatait. Központi és fő alakja Lesseps Ferdinánd, minden idők egyik legkiválóbb mérnöke és legnagyobb vállal­kozója, akit azonban éppen a zsenijének erőszakos energiája ragadott a végletek felé. Bár a meghökkent világ, mikor tudo­mást szerzett óriási koncepci­ójáról, részint kigunyolta és bolondnak tartotta, részint pe­dig technikai, pénzügyi és po­litikai szempontokból kivihetet­lennek ítélte a gigászi tervet. Lesseps nem csüggedt. A nagy apostolok fanatizmusával hir­dette, hogy a terve igenis meg­valósítható és a sivitag homok­ja nerr\ fogja betemetni a szue- 'zi csatornát, ha egyszer kiás­ták és vízzel megtöltötték a medrét. És midőn végre elhá­rított minden akadályt és vég­rehajtotta tervét, az eredmény neki adott igazat. Port-Laid nagyszerű _ kikötőjéből melyet külön e célra építettek, keresz­tül vágta a földszorost egy nyílegyenes csatornával, mely lent a fenekén 75 láb széles és 15 mérföld hosszúságban a leg- kopárabb pusztai sivatag szeli át, miután keresztülment a Manzelah tó vizén, a Balah ta­von, majd jó darab sivatagon a Keserű tavakig és ismét új­ra sivatagon egészen Szuezig. Azon a hat hónapon, mely a szuezi csatorna megnyitása és az 1870-ik évi porosz-francia háború közé esik, Leeseps Fer­dinánd volt Európa hőse és leg­nagyobb embere. Az újságok mind egyhangúlag az ő dicsé­retét hirdették, országok és uralkodók kitüntetésekkel hal­mozták el. Amerre ment, min­denhol bankettekkel ünnepel­ték és legkivált Anglia hódolt neki hajlongó hálásai és tiszte­lettel, mert a szuezi csatorna sikeréből a szigetország húzta a legnagyobb hasznot. De a j végzet nem tudta tűrni ennek a zseniális embernek dicsőségét jés mindenütt a nyomában járt, lesvéli az alkalmat, hogy le­csaphasson rá és összetörhes­se. Mint egykor Marius, Róma megmentő je, Leeseps is túlélte tulajdon dicsőségét és romba- dőlt becsületével menekült a csendes magányba a világ elől, mely egykor ünnepelte, bukása után pedig gyalázta és sárral dobálta őt. Szerencse csillaga akkor kezdett hanyatlani, mi­kor először vetette rá szemét a panamai földszorosra. Amió­ta Nunez de Balbon fölfedezte a Csendes óceánt 1513-ban, ez a keskeny földgát a két világ­tenger között állandó szálka volt a hajósok és kalmárok sze­mében, mert elvágta a közvet­len utat a Csendes óceánban. Ezért már korán tervezték az átvágást és Goméra a történet­író, már a XVI. században föl­vetette a csatorna eszméjét, melyet utána később mások is (Paterson, Harien, stb.) han­goztattak. A XVIII. században hosszú és értékes viták folytak erről a csatornáról és pedig nem csak Spanyolországban, hanem másutt is, de komoly érdeklő­dés csak akkor támadt a nagy eszme iránt, mikor a szuezi csatorna megnyitása a szó tel­jes értelmében forradalmat csi­nált a kereskedelemben. Egy amerikai társulat már 1850-1855-ben vasutat épített az atlanti parton fekvő Colon városból a Csöndes tengeri Pa­nama városig 5 millió dollár költséggel. Gallengra igy Írja le 1880-ban azt a csodás vidé­ket, melyet a vasút átszel: “Alig telik bele öt perc, hogy elhagyjuk Colont, máris őserdő közepén járunk, melynek gyor­san váltakozó panorámája, hol mocsaras vidéket, hol bozótos dzsungelt, hol ismét ember- magasságú füvei benőtt sza­vannái mezőt mutat, de a kép mindig színes, gyönyörű és el­ragadó, mindenképpen igazi pa­radicsom, melyre a természet két kézzel szórta pazar kincse­it, tele virággal, illattal és ma­dárdallal. Colon mocsaras szi­geten épült, a kontinenstől pa­tak választja el, melyen a vonat csakhamar átrobog, miután az állomást ejhagyta. Egy darab­ig mély, lapályos alföldön ro­bog a vasút és ezt a vidékec sárgás vagy zöldes állott viz borítja, melyből gyilkos mo­csárláz árad szerteszét és a viz színét elfödik azok a nyönyörü uszónövények, melyeket a ker­tész szorgalma és ügyessége végtelen gond és fáradság árán nevel föl észak vidék meleghá­zaiban. De csakhamar emelke­dik a talaj és alacsony domb­sorrá magasodik, melyet sürü erdő takar, hogy tömör zöld bástyafalnak látszik a vonat­ból. A sürü bozót, melyet ke- resztül-kasul fonnak a liánok és a kúszó növények vastag in­dái, oly gyorsan,nő és úgy el­borít minden talpalattnyi he­lyet, hogy a társulatnak állan­dóan irtania kell az erdőt a va­sútvonal mentén, különben rö­vid idő alatt elnyelné a síne­ket a vadon.” (Folytatjuk) Hirek magyar béke-ajánlatról NEW YORK, jul. (ONA) — A New York Timesban Cyrus Sulzberger Kairóból küldött tá­viratban jelentette, hogy hir szerint a magyar kormány az angol kormány értésére adta, hogy amennyiben a szövetsé­ges csapatok a Dunavölgyébe betörnének, a magyar hadsereg nem fog ellentállni. A távirat szerint a magyar ajánlatot fen- tartással kell fogadni, mert fennáll annak a lehetősége, hogy az nem egyéb, mint a tengely idegháborujának egyik: mozzanata, vagy épenséggel csapda. Tapasztalt megfigyelők, teszi hozzá Sulzberger, azt hiszik, hogy a békeajánlat őszinte, de a szövetségesek Magyarorszá­got éppen olyan ellenségnek te­kintik, mint a tengely minden más tagját, amelynek ha eljön az ideje, alá kell vetnie ma­gát a feltétlen megadás köve­telményének. A távirat szerint azonban, bár Magyarországnak nincs módjában ellenséges ál­lambeli státusán változtatni, amennyiben megkönnyítené a délkelet és középerupai hadmű­veleteket, az Magyarország jö­vőjének semmiesetre sem árta­na. A távirat ugyancsak hirt adott gróf Bethlen István volt magyar miniszterelnök béketa­pogatózásáról, aki személyes garanciáját ajánlotta fel arra, hogy a magyar csapatok nem fognak ellentállni, amennyiben a szövetségesek eltekintenek Budapest és egyéb magyar vá­rosok bombázásától, valamint egész Erdélyt és Szlovákiát visszadaják Magyarországnak. Az angol kormány a távirat szerint igen hűvös választ adott Bethlen személyes ajánlatára. Ami a magyar kormány bé­keajánlatának megítélését ille­ti, Sulzberger megemlíti, hogy Magyarországnak tisztában kell lennie azzal, hogy a németek hadműveleteit a Balkánon előbb segítette, majd azokban a Bal­kánon és Oroszországban aktive résztvett, hogy cselekvőleg résztvett Csehszlovákia és Ju­goszlávia feldarabolásában és a vajdasági szerbek között rende­zett mészárlásokban. Áttérve a Magyarországon belül uralkodó hangulatra, Sulz­berger azt hiszi, hogy amennyi­ben Olaszországban az összeom­lás jelei mutatkoznának, a né­metek Magyarországot katona­ilag meg fogják szállni. Beth­len István, folytatta beszámo­lóját a New York Times tudó­sítója, félévvel ezelőtt bizalmas levélben felszóllitotta Kállay miniszterelnököt, hogy próbál­ja az ország hajóját a tengely mellől elkormányozni. Amikor Bethlen a parlament külügyi bizottságának titkos ülésén Kállay külpolitikáját bírálta, a miniszterelnök, Sulzberger sze­rint ezt válaszolta Bethlennek: “Te az ország kocsiját meredek utón lefelé hajtottad, a féke­ket eltörted, a kormányrudat eldobtad és most azt akarod, hogy én hajtsak át más útra.” Ezek és a háborús szenvedé­sek és veszteségek fokozta né- metgyülölet mutatják, hogy az ország békét akar, folytatta a kairói távirat. A népfront koa­líció táborát, melyben katholi- kus, progresszív és szocialista elemek egyesültek, jelenleg Sulzberger szerint 9 újság tá­mogatja. Az újságok az első ol­dalon hirdetik, hogy Roosevelt elnök vagy Churchill miniszter- elnök a középerópai időszámítás szerint melyik órában fognak beszélni, hogy olvasóik a rádi­ót bekapcsolhassák. Olvasás után, adja la­punkat más magyar kezébe!

Next

/
Thumbnails
Contents