Bérmunkás, 1943. július-december (31. évfolyam, 1274-1299. szám)

1943-07-31 / 1278. szám

I* j <ri B É K M U N K Á S 1943. julius 31. A gyógytudomány hadifrontja (A Demokratikus Magyarok Amerikai Szövetségének ‘Harc’ nevű hetilapjából vesszük át az alábbi igen érdekes adato­kat tartalmozó Orvosi cikket — Szerk.) A háborúnak van egy titkos fegyvere, amiről általában nem sokat írnak, de ami legalább olyan döntő fontosságú a győ­zelem utján, mint a tank s a repülőgép. Ez a titkos fegyver: az orvostudomány, amelyről kiderült, hogy az angolszáz front ebben a vonatkozásban is jobb és különb, mint a ná­ciké. Ezekről a kérdésekről beszél­getünk dr. Neufeld Irwin orvos­sal, a New Yorkban élő volt po­zsonyi egyetemi tanársegéddel. — Vannak történetírók — mondotta —, akik a kulturhis- tóriát járványnak nevezik, ami­ben sok igazság van. Eszerint és ez főleg az ó- és középkorra vonatkozik — a járványok öl­ték meg háborúban, de béké­ben is a lakosságnak hol negye­dét, hol harmadát, hol három­negyedrészét. Ahol a pestis fel­lépett, ott megszűnt a történet­es inálás. A járvány maga irta a történelmet. — A járvány ebben a pilla­natban csak negativ szerepet játszik a mi oldalunkon. Az amerikai katonát féltucat kü­lönböző szérummal immunizál­ják az epidemikus betegségek ellen. A németek viszont az orosz fronton nagyszámú kato­nát vesztettek kiütéses tífusz következtében. Ezeket a bete­geket hátrahagyták abban a reményben, hogy az orosz had­sereget fertőzik meg ilyenfor­mán. Ez szerencsére, nem kö­vetkezett be. — Hitler óta a német orvos- tudomány hatodrangú szerepet játszik világviszonylatban. Az orvosképzésben a fizikai és pártpolitikai tréning fontosabb, mint a tudományos munka. Ku­tatók tízezreit üldözték ki, akik itt vannak Amerikában és Ang­liában és jelentős eredmények­kel járulnak hozzá a gyógyítás tudományához. — Az amerikai katona ren­des felszereléséhez tartozik a sulfa-tabletta, amelyet lenyel és sulfa-por, amelyet a sebre szór. A sebfertőzést ezzel úgy­szólván kizárjuk. Nem kell idő- veszteséggel járó elszállítására várnia a katonának, amig vér­átömlesztéshez jut, ha erre szükség van. A legkisebb kato­nai egységet is felszerelték kész vérátömlesztő készülékkel és szárított vérplazmával, amely korlátlan ideig eláll és a vérhez hasonló hatású folyadékot pro­dukál. — Az angolszáz front orvo­sai — és közöttük a menekült doktorok — rendkívüli eredmé­nyeket értek el a sebészeti plasztika és a szervezet műkö­désének helyreállítása terén. Ha valakinek ellőtték a fél ar­cát a múlt háborúban, szociális értelemben nyomorék lett. Ma a szemgolyóVal együtt pótoljuk az elpusztított arcrészt és visz- szaadjuk a pácienst a társada­lomnak. — Rendkívüli dolog s alig is­mert az uj amerikai mozgalom, amely vakok számára, akik a szaruhártya megbetegedés vagy sérülés következtében vesztet­ték el látásukat, uj korszakot jelent. A dolog azzal kezdődött, hogy egy californiai pap, ki el­vesztette szemevilágát, egy ha­lálraítélt gonosztevőhöz fordult, hogy járuljon hozzá: halála után távolítsák el a szem sza- ruhártyáját és ültessék át az ő, a pap szemébe. A halálraítélt megtagadta a kérést és a lapok megírták a történetet. Erre je­lentkezett egy idős hölgy, aki kijelentette, hogy teljesiti a pap kívánságát. A hölgy súlyos beteg volt, nemsokára meg is halt. A pap szemébe átültették a szaruhártyát és visszanyerte látását. — Ennek a H. G. Wells tollá­ra emlékeztető történetnek a nyomán tízezrével jelentkeztek és jelentkeznek emberek, akik nyilatkozatot írnak alá: szemü­ket haláluk után felajánlják az “eye-bank”, a “szemkonzerváló raktár” számára. Akadt ugyan­is valaki, egy vasmunkás, aki szükségesnek tartotta, hogy ilyen intézményt létesítsenek. Az ő humanista értelmű mun­kája és orvosok belekapcsoló- dása nyomán ma az a heyzet, hogy ha vak katonák érkeznek vissza a frontról, egyrészüknek visszaadhatják a látást. Dr. Neufeld Irwin, a kitűnő kutató nyilatkozata végén meg­mutatta nekünk az amerikai hivatalos statisztikát, amely rávilágít az amerikai orvosi front igazi jelentőségére. Az 1942 decemberi statisztika sze­rint e pillanatban 3 orvos esik minden ezer katonára a német haderőben, mig az amerikai hadseregben nyolc orvos. Még kedvezőbb a helyzet a civilla­kosság esetében. Amerikában még ma is 1500 emberre jut egy orvos, mig Németország­ban 12,000 embert kell kezelnie egyetlen doktornak. (b. p.) Földalatti munka Hollandiában BERN, jul. (ONA) — Egy svájci lap tudósítójának fan­tasztikus és állítólag hiteles ri­portot sikerült kicsempésznie Svájcba a megszállt Hollandiá­ból. Anélkül, hogy a riport hi­telességéért, mely néha már a meseszerüség határáig jár, ke­zességet vállalnánk, úgy adjuk azt le, ahogyan kaptuk: “Egy nap hozzám lépett egy idegen, aki a hollandi halászok tipikus öltözékét viselte és. azt kérdezte, hogy megismerem-e. Kiderült, hogy egy német em­ber volt ,aki már 35 éve él Hol­landiában és akit én még a múlt háború előtt ismertem. Nem is képzeltem másként, mint, hogy ez az ember a mos­tani háborúban nácivá lett. De amikor megkérdeztem, hogy mivel foglalkozik most, kide­rült, hogy tévedtem. “Amikor nem dolgozom a Reichkommissariaton, német tisztté változom, vagy hollandi postássá vagy halásszá és eb­ben az álruhában teszek eleget hollandi hazafiui kötelességem­nek.” Felajánlotta, hogy meg­mutatja nekem, hogyan műkö­dik a hollandi földalatti szer­vezett. A következő este elvitt egy illegális újság szerkesztő­ségébe. Utunk sötét uccákon vezetett át. Több helyen igazol­nom kellett magamat. Végül i megálltunk egy közönséges ház előtt. “Innen mindössze száz mé­terre van a Gestapo helyisége” magyarázta a barátom. Belép­tünk a házba és lementünk a pincébe. A barátom felemelt egy a földön heverő matracot és Morse jeleket kopogtatott ki, mire felnyílt egy csapóajtó, amelyen át még mélyebbre kel- I lett leereszkednünk, mig egy keskeny földalatti folyosóra ér­tünk. A barátom elmondta, hogy többedmagával egy évig dolgozott, mig a folyosót meg­ásták, amelyből több rókalyuk vezet fel a napvilágra. “Nem volt könnyű dolog el­jutni az Oranje cimü közlöny szerkesztőségébe. Hasoncsusz- va kellett egy szűk nyíláson át­másznunk, mire tágas terembe jutottunk, ahol mintegy száz férfi és nő volt munkában. A terem villannyal volt világítva és szépen be volt bútorozva. Az ottanlevőket érkezésünk nem j lepte meg. Percenként érkeztek ■ a futárok, köztük a hollandi nácik egyenruháját viselő fia­tal emberek, munkások, halá­szok és divatosan öltözött fia­tal hölgyek. “Az újságot amerikai gépen nyomják, mely óránként 4000 példányt nyomtat. Nehéz ajtón keresztül egy másik terembe jutottunk, amelyről kiderült, hogy a rádióleadó központ. Egy sor leadókészülék előtt rádióbe­mondók ültek. A készülékek mi­nőségileg alighanem egyenran­gúak a német hadvezetőség legjobb készülékeivel. A bará­tom magyarázattal szolgált: “A németek lefoglalták ké­szülékeinket, de mi újakat sze­reztünk. Innen küldünk üzene­teket embereinknek Hollandia minden részébe. Azonkívül na­ponta üzenünk a londoni szám­űzetésben levő kormányunknak is.” “Másnap együtt ebédeltem a barátommal, aki elmondta, hogy vannak szép számmal németek, akik Hollandia felszabadításá­ért dolgoznak. Nem egy daliás, egyenruhás német látogatja azt a helyet, ahol tegnap jár­tunk, jelentette ki. Persze fi­gyelnek bennünket, de mi is szemmel tartjuk a mi megfi­gyelőinket és minden lépésüket azonnal jelentik a központunk­nak. Az Atlanti erődítéseket is ismerjük. Persze, a jó hollandi­ak nagy tömegének fogalma sincsen arról, hogy a föld alatt mi folyik. Ezek csak tiltakoz­nak Sessy Inquartnál (Ausztria árulója, aki most kormánybiz­tos Hollandiában) és kérik azt, hogy legyen emberséges. Mi ezeket nem akarjuk beavatni a földalatti mozgalom titkaiba. A földfeletti Hollandia, ahogy a megfigyelő látja, szenved, tűr és mer is, de a földalatti Hol­landia dolgozik és készül a nagy napra. “Mielőtt átadtam volna vala­kinek, aki megígérte, ' hogy Svájcba eljuttatja, barátom el­olvasta ezt a tudósítást. Remé­lem, eljut rendeltetési helyére.” MEGFÚRJAK” A NÉMET IMPORTOT? LONDON, jul. (ONA) — A londoni vezető pénzügyi köz­löny, a Financial News, egy cikkében azt javasolja, hogy a szövetségesek jelentsék ki, mi­szerint a németekkel szemben fennálló kliring (árucsere) kö­vetelések a háború után érvé­nyüket fogják veszíteni. Ez annyit jelentene, hogy aki hi­telbe szállít Németországnak, kiteszi magát annak, hogy áru­jáért sohasem fog látni ellen­értéket. Ez a terv arra volna hivatva, hogy nemcsak a sem­leges, de még a csatlós államok kedvét is elvegye attól, hogy Németországnak árut adjanak és ezáltal gazdasági nehézsége­ket okozzon Németországnak. A Financial News rámutatott arra, hogy Németország külföl­di áruszükségletének egy nagy részét a háború utáni ellenszál- litások Ígéretével szerzi be. Ily egyezményt csak nemrégen kö­tött Németország a magyar termelőkkel, a németbarát ma­gyar kormány jóváhagyása mellett. A Financial News sze­rint a termelők meg fogják gondolni, hogy Németország­nak árut adjanak szép szóért, amely azonban a szövetségesek rendelkezései folytán pénzé so­hasem fog válni. Magyaror­szágnak csak javára válnék, ha az ígéretre kivitt élelmiszereket inkább belföldi fogyasztásra szánná. A MAGYAR HÁBORÚS GAZ­DASÁG PROBLÉMÁI WASHINGTON, jul. (ONA) — A magyar kormány julius havi intézkedése, amellyel az árakat, béreket és adókat fel­emelte, nem szüntette meg a gazdasági élet bajait és a kö­zönség panaszait. A Pest cimü napilap julius 14-iki vezércik­kében azt írja, hogy “most az áldozatokon van a hangsúly és nem a nyerészkedésen,” mig az Uj Nemzedék julius 18-iki ve­zércikke szerint “mértékadó politikai és gazdasági körök értetlenül állnak azzal a nyug­talansággal szemben, mely va­lósággal úrrá lett a magyar közvéleményen.” Az Uj Nemzedék igyekezett megnyugtatni a közönséget, hogy a kormány gazdasági in­tézkedéseit az összes gazdasági érdekeltségek meghallgatása után tette meg és hogy Ma­gyarországon a bankjegyforga­lom sokkal kisebb mértékben emelkedett, mint más hadviselő országokban. Elismerte, hogy a feketepiacok egyre szaporodnak és azt annak tulajdonította, hogy “mindenki szabadulni sze­retne a pénzétől. A hisztéria­hullám letörésére szigorú in­tézkedés kell.”. A lap egyben kérte a lakosság józanabb ele­meit, hogy a kormányt maga­tartásukkal ebben a törekvés­ben támogassák.

Next

/
Thumbnails
Contents